Konrád Menet

[Cassandra]

A Konrád Menet az első és azthiszem egyben utolsó olyan túrám volt, amire egyszál egyedül mentem el (De sajna szinte kényszert érezem rá, hogy kimozduljak napi 14órányi monitorbambulás után.).

A nap legelső meglepetése a buszállomáson ért, ahol a buszsoför közölte, hogy ő nem adhat ki jegyet a végállomásnál, de próbáljunk venni a kasszánál, majd ha kinyit, igaz, akkor ő már nem lesz ott, vagy esetleg a három ROSSZ (kettőre ez rá is volt írva) jegykiadó autómata egyikéből. Na itt már láttam, hogy kik azok, akik a túrára indulnak, mert mindannyian így jártunk.
Végül egy kis rábeszélés után rávettük a sofört, hogy az első megállónál adja ki mindannyiunk jegyét, így senkinek nem kellett megvárnia a pénztárnyitást és ezzel a következő buszt (Rendesen megtöltöttük a 6órás járatot, csodálkoztak is a helyiek, hogy mi van itt, azt hitték kollégisták vagyunk.).

A túra startja Esztergom Buszállomásnál volt, vettem gyorsan egy feltöltőkártyát, arra az esetre, ha valami komolyabb baj lenne. Marhára féltem attól, hogy elkavarok, egyedül valahol Esztergom és Dobogókő között. Fel voltam szerelkezve egy túristatérképpel, aminek, mint végül kiderült, nem mindenhol vettem volna hasznát, hisz egyes helyeken fel se volt festve a túristajelzés, vagy annyira rossz állapotban volt, hogy egyszerüen nem lehetett észrevenni.

Nem szeretem, ha egy itinerben gyakrabban fordul elő az a két szó, hogy "elméletileg" és "gyakorlatilag" valamint ezek szinonímái, mint az "a" vagy az "az". És ami még nem tetszett, az az volt, hogy az itinerben egyáltalán nem volt, még csak vázlatos térkép sem (Ha eltévedsz és nincs sajátod, akkor így jártál, keress egy lakott települést és próbálj hazajutni, valahogy.).
Ugyan volt megadva egy telefonszám, de azzal az erdő közepén egy jelöletlen úton nem sokat ér az ember.

No hát kisebbfajta gyomorgörcsel, hogy jaj, el ne tévedjek reggel 7:35kor elindultam, nomost kapásból nem láttam sehol a zöld sávot, így úgy döntöttem követem az elöttem haladó kis csapatot, köszöntek nekik a helyiek és elég határozottan mentek, így azt hittem tudják merre van az első pont, a Vaskapu Túristaház... háááát tudták, de mint utóbb kiderült ők csak kocsival jártak arra, így mi ahelyett, hogy egy hegyen átvágtunk volna, megkerültük azt.
Aszfaltúton felfele menni 3km-t, na azt senkinek nem kívánom. Mikor megláttam, hogy a túrázók tök más irányból jönnek még eszembe jutott, hogy feladom és hazajövök, ha már így elsőre elkavartam, de nem tettem, nem azért utaztam ennyit, hogy feladjam, így tovább mentem.
A Vaskapu th. 3,6km-re volt a starttól... nekünk úgy 5re.
A pont után személyesen is megismerkedtem az üldözöttjeim közül az egyik lánnyal és párjával.Innen egy darabig együtt mentünk, hihetetlen utakon.
Többszáz méteren csak teljesen lehajolva lehetett haladni, mert rózsabokrok voltak mindenfele, majd egyszercsak eltünt az út... elöttünk a 2m-es mélység, amibe le kellett jutni, merthát ott folytatódott az út, akárhogy gondolkozok fogalmam sincs hogy jöttem le onnan, azt tudom, hogy volt egy srác, aki segített, meg két fa, de annyi.
A Barát-kúti erdészház volt a második ellenörzőpont, egy ideig reméltem, hogy könnyű dolgunk lesz, mert a rózsabokrok közül kijutva viszonylag sík terep következett, de párszáz méter után rájöttem, mekkorát tévedtem, ugyanis utunkba akadt egy újjab hegy, majd egy kerítés, fölötte rozoga felétra és egy kapu, no ideiglenes utitársam megpróbálta a kaput kinyitni, nem ment, hát átmásztunk a falétrán... mögöttünk jött egy nagyobb csapat túrázó, akik szintén megpróbálkoztak a kapu kinyitásával... sikeresen, határozottan jobb kedvük lett, amint eszükbe jutott mi mit szenvedtünk a létrával.
Innen nem messze jött a második pont. Gyorsan haladtunk én csak érzésre tudom azt mondani, hogy szerintem az itinerhez képest kevesebbet mentünk.
Itt megismerkedtem korábbi üldözötjeim másik felével, majd mivel ők kicsit gyorsabb tempóban haladtak egy darabon inkább velük tartottam.
Innen mentünk tovább... felfele egész a Fekete-hegyi Sasfészek túristaházhoz.
Már korábban mutatták melyik lesz a Fekete-hegy, de minnél közelebb értem, annál inkább tünt ijesztően magasnak. Kb.2km emelkedő után egy kis vögyet értünk el, nagyon szép volt, tényleg, de aki azt kitalálta, hogy arra túristaút vezessen, az nem ember volt.
A völgy alján, egy kb másfél méter széles patak folyt, mi a bal oldalán mentünk, a felázott talajon, amin semmiféle út, vagy ösvény nem haladt, a völgy fala meg kb 55fokos szögben állt.
Nem tudom hogy nem estem bele a patakba. Itt elmaradtam a többiektől és csak remélhettem, hogy arra tartok, amerre ők is mentek. A völgy egy kanyarulatában egy mohával benőtt átázott fán kellett átegyensúlyozni a patak másik oldalára, majd kimászni a völgyből. Ilyen emelkedőt utoljára a Somos-hegynél láttam két hete, leszámítva, hogy ott nem volt sár, volt fa, amiben meg lehetett kapaszkodni és nem folyt a lábam alatt egy patak. Négykézláb azért csak feljutottam valahogy, majd át a műúton, no itt rossz érzések törtek rám, mikor megláttam, hogy emberek milyen magasságokban vannak és, hogy az még korántsem a teteje. Szusszanásnyi pihi, rákészülés és gyors kétségbeesett helyzetjelentés arról, hogy rémálmaim emelkedője jön ezekután tovább indultam fel, fel, fel és fel egy igen meredek hegyoldalban. Ezen a szakaszon több embert is módomban állt megismerni, hisz kezdetben én előztem másokat, majd teljesen idegen túrázók előztek le engem és mindenki arra volt kíváncsi, hogy én milyen megfontolásból jöttem el egyedül (Na itt ez a kérdés már engem is komolyan foglalkoztatott.).
Fent a pontnál mintha szellemeket láttam volna, a frissen felérkezők nagyja halál sápadtan üdögélt a padok valamelyikén, sőt volt aki a földön. No ez a szakasz viszont többek szerint (szerintem is) hosszabb volt az itinerben jelzettnél.
Itt osztottak zsíroskenyeret, teát és forraltbort (ez utóbbi kettő bográcsban fortyogott). Én teát kértem, hááát nem fini a füstízü tea, ne kostoljátok meg.))
Pecsét, egy fotó a beöltözött pontőrökről, majd uccu neki tovább... 4kor indult az utolsó busz Pestre és én még csak féltávnál voltam.
A 4. pont Pilisszentlélek helyi kocsmája elött volt, szerencsére mivel hegyről mentem a faluba javarészt lejtőn vezetett az utam, volt egy-két kisebb, nagyobb emelkedő, de azt már a Fekete hegy után észre se vettem, csak arról, hogy ilyenkor felváltva görcsölt be hol az egyik, hol a másik lábam.
Ezen a szakaszon egy újabb (már a buszállomáson összefutottam velük) társasággal ismerkedtem meg, velük tartottam majdnem a legvégéig.
Elértük a 4.pontot és én már nem tudtam megállni, úgyhogy pihenés nélkül indultam tovább, újra egy hegyre fel.
Az egyik jelzést eltévesztettem és elkavartam az erdőben, a rossz , piros helyett sárga jelzésen mentem többszáz métert, majd mikor rájöttem, hogy gond van a térkép segítségével elindultam a helyesnek vélt irányba, itt rontottam el, mert, ha a túristaúton megyek vissza elöbb megvan a helyes irány. Mint itthon rájöttem a kijelölt túristaúttal végig párhuzamosan mentem, csak éppen az dzsindzsásban, kicsit megijedve, hogy jaj mot tévedtem el, de kegyetlenül. Bő fél órányi kóborlás után összefutottam alkalmi túratársaimmal, akik elmesélték, hogy ők több mint negyed órát pihiztek, fotóztak a pontnál (Lehet, hogy nem kellett volna úgy előrerohannom?!).
Innentől kezdve végképp ügyeltem arra, hogy mindig legyen valaki látótávolságon belül.
Az 5. pont a Hoffmann-kútnál volt. És itt van az az ominózus pillanat, amikor már az útból semmire nem emlékszem, csak arra, hogy volt útközben egy újabb, de kisebb hegy. Az 5. pont őrizetlen volt, egy faasztalra ki volt téve a pecsét, oszt pecsételj magadnak.
No és innentől nagyon nincs is mire emlékezni, a táj szinte mindig ugyanaz volt és végig ugyan azt kellett csinálni, menni... mindig csak FELFELE, 3,5-4km-en át, hol meredeken, hol kevésbé meredeken.
A Cél Dobogókőn a túristamúzeumnál volt. A hegyre felfele menet olyan erős, viharos erejű szél fújt, hogy egy rövid szakaszon, ahol éppen rozoga lépcsők voltak, komolyan attól tartottam, hogy levisz a huzat.
Végül 6 és fél óra alatt értem célba, végülis nem rossz idő, ahoz képest, hogy nem volt, aki hajtson.
A táv összesen 28,6km volt+ az eltévedések.

Összegzés: A szervezés itt-ott hagy némi kívánnivalót magaután, itt legfőképp a pontőr nélküli pontra gondolok, illetve a térkép nélküli itinerre.
Amúgy ahoz képest, hogy első rendezés egész jól megcsinálták. Jópofa volt, hogy a pontőrök egyenruhában voltak mindenütt és játszották a szerepüket.
Felemás érzésekkel jöttem el a túra után. Nehéz volt, és rájöttem, hogy egyedül ilyesmire nekem nem szabad vállalkoznom. Végigparázni, 28km-t, hogy csak el ne tévedjek, nem nekem való, ráadásul uncsi sokszor teljes némaságba bandukolni.. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy viszonylag sokan voltak, ha ez kislétszámú lett volna, könnyen lehet, hogy még most is ott bolyongok valahol félúton Eszetergom és Dobogókő között és nem is keres senki, mert a rajtál senkitől semmilyen adatot nem kértek a rendezők, még darabszámra se tudták hányan vagyunk (Még egy rosszpont.)...

Este még megpróbálok néhány képet is feltenni, bár, ha jól tudom csak a kellőkép ijesztő dolgokat fotóztam le.

Tetszett a leiras
A lenyeg, hogy hazaertel!

es meg jo ido van, addig jo lehet ilyen turakon reszt venni

[Cassandra]

Originally Posted by Szecsa

Tetszett a leiras
A lenyeg, hogy hazaertel!

es meg jo ido van, addig jo lehet ilyen turakon reszt venni

Hát az idővel tényleg nem volt gond, bár az előző két napi eső erősen éreztette a hatását.

Haza értem, bár mint látod mindent megtettem azért, hogy ez ne így legyen.

[Cassandra]

A túloldalt Szlovákia, nagyban kicsit jobban látható, de sajna egyik sem tökéletes, mindet csak egy buta kis telefonnal csináltam.


Így nézet ki egy-egy pont.
Mindegyiket nem fotóztam le, pedig volt, ami kifejezetten jól be volt rendezve.


Ez az ominózus tüskés, bokros túristaút.
Ide simán elkelt volna a bozótvágó, minimum.


A Fekete-hegy, még biztos távolból.


Bocsi nem akarok hülyeséget írni, ezért nem írom ide a völgy nevét.
Ez a fent oly nagy szeretettel emlegetett völgyecske a kis patakkal, sárosan, ösvény nélkül.
Aki a képen elsőként megtalálja a járt utat annak adok egy ződet.
(A túloldalon ennél valamivel meredekebben kellett felfele evickéni, de arról nem készült kép.)


Egy kis tornagyakorlat: Vizes, mohás, sáros fa, ezen menj át, ahogy tudsz egymagad és a tériszonyod.


A Fekete-hegy egy kicsit közelebbről.
A kép nem adja vissza a valóságot, igazából ez egy irtózat meredek emelkedő, én többet voltam négykézláb, mint kétlábon (Ahogy végső elkeseredésemben azt jeleztem is két embernek... elöttem a végzetem...).
Fent a pont nagyon jól be volt rendezve, csak nem volt erőm lefotózni.


Egy pillanatkép: Alkalmi túratársam, egy betonlakó infós (Hogy engem mindig effélékkel hoz össze a sors.) és a hegy, amire készültünk feljutni.


A 4.pont díszlete.

[Goldy]

Gratula a teljesítéshez!
Taposd el a hegyeket!

Az egyedül menésnek nézd a jó oldalát nem kell alkalmazkodni senkihez és mennyi új embert ismertél meg.

Eddig csak egyszer túráztam egyedül mikor dühből mentem a Szuadó 40-en, nem volt az rossz leszámítva hogy akkor sem sikerül


A képeket látva kétségeim támadtak a Konrád menettel kapcsolatban... ezért beleolvastam az indexes teljesítménytúra topicba. Elég érdekes az egyik rendező mentalitása...

Asszem ennek a szervezőtársaságnak a túráira sosem fogok menni a Te és az ottani vélemények alapján.

[Cassandra]

Originally Posted by Goldy

Gratula a teljesítéshez!
Taposd el a hegyeket!

Az egyedül menésnek nézd a jó oldalát nem kell alkalmazkodni senkihez és mennyi új embert ismertél meg.

Eddig csak egyszer túráztam egyedül mikor dühből mentem a Szuadó 40-en, nem volt az rossz leszámítva hogy akkor sem sikerül


A képeket látva kétségeim támadtak a Konrád menettel kapcsolatban... ezért beleolvastam az indexes teljesítménytúra topicba. Elég érdekes az egyik rendező mentalitása...

Asszem ennek a szervezőtársaságnak a túráira sosem fogok menni a Te és az ottani vélemények alapján.

Köszi szépen.

Új embereket csak futólag ismertem meg, mert a célban szétszóródtunk és mivel én busszal mentem behúzódtam egy eldugottabb, szélcsendes helyre, mert egy órát kellett rá várnom.

És még az itinert nem is láttad. Az első mondatban közlik, hogy elvileg ezen a jelzésen kéne menned, gyakorlatilag ez nem látható, aztán egy szakaszon sárga szigetelőszalagok szolgáltatták a jelzéseket.

A terep elég beteg volt, totál elment a kedvem az egyedül túrázástól.

De NEM ESTEM EL!

Ui: Beleolvastam az index fórumába... erről jutott eszembe, hogy egy nappal a túra elött felhívtam az egyik rendezőt, hogy megkérdezzem a vadászattal kapcsolatban, hogy mennyire hallani, stb. mert félős (Liza) kutyával mennék, azt mondta nyugodtan vihetem nem lesz hangzavar, a figyelmeztetést csak biztonsági okokból tették ki.
A 4. pontnál, ahol azt a tankot, vagy mifenét fotóztam fellőttek, valami jelzőrakétát, többször is... hála a magasságosnak, hogy mégis egyedül mentem el...

A katonásdi egy dolog volt, az nem is érdekelt tulzottan, a pontőrökkel személy szerint semmi problémám nem volt velem mindegyik teljesen normálisan viselkedett.

[Goldy]

Originally Posted by Cassandra

Köszi szépen.

Új embereket csak futólag ismertem meg, mert a célban szétszóródtunk és mivel én busszal mentem behúzódtam egy eldugottabb, szélcsendes helyre, mert egy órát kellett rá várnom.

És még az itinert nem is láttad. Az első mondatban közlik, hogy elvileg ezen a jelzésen kéne menned, gyakorlatilag ez nem látható, aztán egy szakaszon sárga szigetelőszalagok szolgáltatták a jelzéseket.

A terep elég beteg volt, totál elment a kedvem az egyedül túrázástól.

De NEM ESTEM EL!

Ui: Beleolvastam az index fórumába... erről jutott eszembe, hogy egy nappal a túra elött felhívtam az egyik rendezőt, hogy megkérdezzem a vadászattal kapcsolatban, hogy mennyire hallani, stb. mert félős (Liza) kutyával mennék, azt mondta nyugodtan vihetem nem lesz hangzavar, a figyelmeztetést csak biztonsági okokból tették ki.
A 4. pontnál, ahol azt a tankot, vagy mifenét fotóztam fellőttek, valami jelzőrakétát, többször is... hála a magasságosnak, hogy mégis egyedül mentem el...

A katonásdi egy dolog volt, az nem is érdekelt tulzottan, a pontőrökkel személy szerint semmi problémám nem volt velem mindegyik teljesen normálisan viselkedett.

Első elesés mentes túra? Dupla gratula

Hmmm
nekem a természettel túrával vhogy nem jön össze a beöltözős katonásdi.
Ok emléktúra de a tank meg a fegyverek feltétlen muszáj volt?
de ettől még lehetett volna egy jó élvezetes frankón megszervezett túra.
Engem legjobban a szervező egyik írása tántorított el ettől a társaságtól.

[Gyula]

Originally Posted by Goldy

Első elesés mentes túra? Dupla gratula

Hmmm
nekem a természettel túrával vhogy nem jön össze a beöltözős katonásdi.
Ok emléktúra de a tank meg a fegyverek feltétlen muszáj volt?
de ettől még lehetett volna egy jó élvezetes frankón megszervezett túra.
Engem legjobban a szervező egyik írása tántorított el ettől a társaságtól.

Bele olvastam én is abba a topicba, az ellen oldal is leirt azért egy két butaságot szerintem.

[Goldy]

Originally Posted by Gyula

Bele olvastam én is abba a topicba, az ellen oldal is leirt azért egy két butaságot szerintem.

de egyiknek se volt enyhén pszichopata hozzászólása...
SK azon háborodott fel eredetileg hogy gépfegyvert fogtak rá az erdőben futás közben...

no de ez messzire visz...

[Cassandra]

Originally Posted by Goldy

Első elesés mentes túra? Dupla gratula

Hmmm
nekem a természettel túrával vhogy nem jön össze a beöltözős katonásdi.
Ok emléktúra de a tank meg a fegyverek feltétlen muszáj volt?
de ettől még lehetett volna egy jó élvezetes frankón megszervezett túra.
Engem legjobban a szervező egyik írása tántorított el ettől a társaságtól.

Igen azt az elöbb én is elolvastam, de mikor eldöntöttem, hogy megyek nem tudtam, hogy mi lesz, nem gondoltam volna, hogy tank, stb lesz ott. Feltételeztem, hogy katonai ruhában lesznek és jólvan.

Az első két ponton talán még fegyvert se láttam, de ez nem tuti.

Ez volt "közel" azért választottam, a Börzsönybe azért csak nem ruccanok át túrázni egyet, hogy aztán fél napon át utazzak haza.))

Engem a szadista útvonal jobban izgatott őszintén szólva, mint holmi fegyverek és magukat katonának képzelő pontőtök... azzal nem foglalkoztam ott helyben, viszont így utólag már más az egész (Bár mondom nekem személy szerint a ponőrökkel bajom nem volt, teljesen normálisak voltak.).
Az egyetlen, amikor kicsit néztem, mikor az egyik rendező terepszínű telefonján a csengőhang, valami Hitler nevü muksó nagymonológja volt.

Én ezen kívül nem találkoztam extrém estetekkel ott.