Kincsesbányának van lakótelepe is. :) Érdekes ezeket látni, mert gyakorlatilag 2-3 darab 4-emeletes ház a település szélén, és ennyi, mindenhol máshol rendes házak vannak.
No de nézzük a túrát. :) Ma alapvetően morgós kedvem van, úgyhogy előreveszem azokat a dolgokat, amik nem tetszettek. Mivel első rendezés volt, talán ez segít is, hogy jövőre mégjobb legyen a szervezés.
Először is ami nem tetszett, az az, hogy semmi utalás nem volt arra, hogy a túrára nem lehet kutyával jönni. Rengeteg vadkerítésen kellett átmenni, ahol egy nagyobb testű kutyát átcipelni bizony nem egyszerű feladat. Ráadásul a túra olyan védett területen vezet keresztül, ahova kerek-perec ki van írva, hogy kutyát bevinni tilos. Ha ezzel túra közben szembesül az ember, az elég ciki.
Aztán a másik, ami miatt jópárszáz métert rétettem a túrára, az az "Innen a K jelzést követjük Bodajkra a sípályán át a Galyavölgyi vendéglőig." Merthogy a K jelzés nem oda visz.... :) A vasútállomásnál gyanús kezdett lenni a dolog, és valóban, egy jelzetlen utcán kell bemenni a vendéglőig, és jó sokat menni, jelzett útról nem is látszik. A térképen is szerintem csak akkor látszik, hogy hol kell bekanyarodni, ha már túlment az ember.
Végül ez már csak luxus-kérés, de én örültem volna, ha nemcsak a végén van te, hanem valahol útközben is.
És akkor jöjjenek a jó részek, mert abból több van ám. :)
Kincsesbánya főútján polgárőrök álltak, és segítettek a rajtot megtalálni minden autósnak. Tetszett. :) Parkolóhely is volt elég, vagyis szerintem elég, a később érkezőknek nem tudom jutott-e még hely, mert láttam pár autót az utcában is állni, amikor a célba beértem, de szerintem egy szép nagy hely volt biztosítva, úgyhogy kényelmesen el lehetett férni.
Csokit is kaptunk több ponton, a célban zsíros/lekvároskenyér és tea. Saját szendvics a reggelin kívül nem is fogyott.
A Gaja-szurdok továbbra is nagyon tetszik, a páratartalom most közelített a 99%-hoz, de a látvány mindenért kárpótol.
A térkép szép, a leírásban az az egy félrevezető mondat volt, amit fent említettem.
Ami még furcsa volt, az az Emléklap. A4-es Ami nem lenne baj, de az összes többi A5-ös, és így nemigen fér el a gyűjteményemben. :(
Nem volt olyan túl sok szintemelkedés, lehetett szaladni jól. Azt hiszem talán csak ketten előztek meg ("Vigyázz, futók!" :)), illetve az eltévedésnél talán elémkerültek még néhányan, bár szerintem ott mindenkit sikerült végül behozni. ;)
4 óra 25 perces idővel azt hiszem jól sikerült a túra. :)
Köszönjük a szervezést! :)
A hazaút... no hát továbbra se szeretem Székesfehérvár közlekedését... :) Az oké, hogy ki van írva, hogy itt kell lemenni 7-es útra, DE EZ MELYIK IRÁNY?! :) Aztán egyszercsak jön az irányjelzés is: erre van Úrhida... Jajj de jó, ennél nevezetesebb tájékozódási pontot nem találtak... :D
Nézzünk pár képet a végére.
Gaja-patak a Gaja-szurdokban:
A szurdok és a völgy felülről. Vagyis inkább csak az azt körülvevő hegyek. :)
Kálváris Bodajkon. Annyit fészkelődtem, hogy a nap pont oda kerüljön, hogy közben kifújta a szél a kezemből az itinert, és elindult lefele a hegyoldalon... Wáááááá..... :)
A Fehérvárcsurgói víztározó még befagyott része:
A megtett út térképe. Kivételesen az ellenőrzőpontokat is jelöltem. Ezt már egy jóideje szeretném minden túrán, de valahogy eddig mindig kimaradt. :)
Ugyanez 3D-ben:
A túra szinttérképe:
És végül a túra útvonala Google Earth formátumban, ahol akár 3d-ben végig lehet repülni az út felett. :)
Letölthető innen.
Idei stat: 85,7 km + 27 km = 112,7 km