Hollószárnyak

[Chris]

MAGUS online játék

[Chris]

Hasznos tudnivalók

Hozzávetőleges évi jövedelem

napszámos 15 – 30 ezüst
kiskereskedő 30 – 100 ezüst
zsoldos 100 – 250 ezüst
testőr (olcsó) 70 – 150 ezüst
testőr (képzett) 10 – 50 arany
tisztviselő 15 – 60 arany
kisbirtokos 10 – 200 arany
középbirtokos 200 – 1000 arany
városállam ura 2000 – 80 000 arany
király, császár 80 000 – 1 000 000 arany vagy több

1 arany = 10 ezüst = 1000 réz
1 ezüst = 100 réz

Ynevi mértékegységek

Hosszmértékek
1 hüvelyk = 3 cm
1 arasz = 1 dm
1 láb = 1 m
1 mérföld = 1 km
1 tengeri mérföld = 1 km

Súlymértékek
1 lat = 1 g
1 put = 1 dkg
1 font = 1 kg
1 mázsa = 100 kg
1 szekérderék = 1 tonna
1 (tengeri) teher = 1 tonna

Térfogat/űrmértékek
1 üvegcse = kb. 1 deciliter
1 pint = 1 liter
1 mérő = 100 liter
1 köbláb = 1 köbméter


Pyarroni naptár

Hideg évszak

A Teremtés és Pusztítás hónapjai (Kyel két párja)
- Kyel Első Hava "Szándék"
- Kyel Második Hava "Akarat"
- Kyel Harmadik Hava "Harag"
- Kyel Negyedik Hava "Végitélet"

A Halál hónapjai (Darton Terce)
- Daton Első Hava "Sikolyok"
- Darton Második Hava "Csend"
- Darton Harmadik Hava "Kacaj"

A Bosszú Hónapjai (Uwel Terce)
- Uwel Első Hava "Pengék"
- Uwel Másokik Hava "Csontok"
- Uwel Harmadik Hava "Hamvak"

Meleg évszak

A Dal Hónapjai (Alborne Terce)
- Alborne Első Hava "Lant"
- Alborne Második Hava "Álmok"
- Alborne Harmadik Hava "Ébredés"

A Tűz és Fény hónapjai (Adron kvartja)
- Adron Első Hava "Áldozat"
- Adron Második Hava "Engesztelés"
- Adron Harmadik Hava "Lángok"
- Adron Negyedik Hava "Feloldozás"

A Tudomány hónapjai (Krad Kvartja)
- Krad Első Hava "Ifjak"
- Krad Második Hava "Bölcsek"
- Krad Harmadik Hava "Beavatottak"
- Krad Negyedik Hava "Felemelkedők"

Esős évszak

A Hatalom és a Szertartások hónapjai (Dreina Terce)
- Dreina Első Hava "Fogadalmak"
- Dreina Második Hava "Esküvések"
- Dreina Harmadik Hava "Fohászok"

A Vizek hónapjai (Antoh terce)
- Antoh Első Hava "Hullámok"
- Antoh Második Hava "Áradás"
- Antoh Harmadik Hava "Tengercsend"

A Harc hónapjai (Arel Kvartja)
- Arel Első Hava "Zivatar"
- Arel Második Hava "Kék Acél"
- Arel Harmadik Hava "Sólyomszárny"
- Arel Negyedik Hava "Holdak és Vándorok"

1 nap = 20 óra
1 hét = 5 nap
1 hónap = 4 hét
1 nagy hónap = 3 vagy 4 hónap
1 évszak = 3 nagy hónap
1 év = 3 évszak
1 év = 620 nap

[Chris]

Egy ynevi nap a következő órákból áll:

Az órák kyr eredetű elnevezése:

1. a Higany órája
2. az Ólom órája
3. a Cink órája
4. a Vörösréz órája
5. a Bronz órája
6. a Kéklunír órája
7. az Ezüst órája
8. a Mithrill órája
9. a Vöröslunír órája
10. a Vas órája
11. az Abbit órája
12. a Sárgaréz órája
13. az Acél órája
14. az Arany órája
15. a Zöldlunír órája
16. a Fehérarany órája
17. a Feketeacél órája
18. az Ón órája
19. az Óezüst órája
20. a Feketelunír órája

Eredeti szóalakjuk (ókyr) nem használatos, de tükörfordításuk sokfelé előfordul.


Az órák pyarroni elnevezése:

1. Éjközép
2. Darton órája
3. Csend
4. Uwel órája
5. Krad órája
6. Dreina órája
7. Adron órája
8. Istentisztelet
9. Della órája
10. Tudás
11. Kyel órája
12. Béke
13. Gilron órája
14. Ellana órája
15. Arel órája
16. Alborne órája
17. Antoh órája
18. Noir órája
19. Félelem
20. Pusztítás


Az órák elnevezése Quironeia területén:

1. Éjközép
2. Fáklyagyújtás
3. Holdak
4. Áldozat
5. Szélkelte
6. Hullámverés
7. Cápák
8. Halak
9. Imádság
10. Felhőjárás
11. Napközép
12. Sirályok
13. Pelikánok
14. Füstölők
15. Léptek
16. Macskák
17. Baglyok
18. Horgonyvetés
19. Ájtatosságok
20. Csillagok

[Chris]

A következő írásban szereplő eseménynek nem sok köze van az induló játék történetéhez, mégis itt a helye, mert szerintem egy olyasfajta szemlélet szerepel benne, amin érdemes elelmélkedni (ez alatt elsősorban nem a Paradoxia című műből idézett sorokra utalok). Nem szeretnék sokat magyarázni azon, hogy ez a részlet mit keres itt, remélhetőleg enélkül is világos lesz, ha végig olvassátok...

Részlet Raoul Renier Vallások és egyházak Abasziszban című írásából:

"Paradoxia

A sors, talán kárpótlásul ifjú- s férfikora temérdek viszontagságáért, nyugalommal kegyelte Calyd Ruplert-Cetiehir Karnelian* hercegkapitányt végnapjaiban. Az öregség hűs dérrel hintette be a fejét és meglassította ereiben a vér lüktetését: bölcsebbé és higgadtabbá tette, mint minden nagy embert. Nem úgy markolja már a Tengermellék kormányrúdját, mint egy támadásra emelt kardot nem üt előbb, s kérdez aztán, mint egy híres kalandozó több tányérról falatozza össze az igazságot, nem egyetlenegyről habzsol be mindent, mint egy mohó kamasz.
Nem akarja már erőszakkal beleverni mások fejébe, hogy az az istenség, akit ezredévekre visszamenőleg minden ősük tisztelt, utálatos és vérengző szörnyeteg. Ha különhitűek összetűzését jelentik valahonnan, nem azzal a paranccsal meneszti oda a katonáit, hogy verjék meg és kergessék el az egyik felet, hanem hogy emeljék ki az uszítókat mindkét részről. Eszébe jut az a réges-régi nap, amikor merő gőgből visszautasította a nagykirályi koronát, és hálát ad az égieknek a hajdani dölyfért mert most már tudja, hogy ha elfogadja, nem bírta volna soká a súlyát.

A Tengermelléken ismét működnek Tharr-templomok, még a véres áldozati oltár sem hiányzik. Igaz, csak kecske- meg csirkevér, a Tükörmás szekta tanítása szerint. Tharr-papok is járják a szigeteket. Javarészt prédikáló, igemagyarázó khótorrok, koldulócsészével és füles sapkában, akiket mindennap máshová hajt nyughatatlansági fogadalmuk. Meg néhányan a Tükörmásból és más hasonló szektákból a hercegkapitány személyesen vezetett minden előzetes vizsgálatot és kihallgatást, és ha csak a legködösebb gyanú is fölmerült benne, megtagadta a betelepedési engedélyt. De például a Vízjárók egyenesen azílumot kértek tőle, mert a baraadi rontásérsek karóba akarja húzatni őket.
Nem akarta elhinni, de tényleg így volt. A rontásérsek személyesen kereste föl az ügyben. Lepergették a szokásos formaságokat, az udvariaskodástól a tárgyalásig, jóllehet első pillanattól fogva tudták, mit akar tőlük a másik és mit érhetnek el ők. Két vén politikus, akik húsz éve ismerik egymást. Aztán elmondtak minden szükségeset, most föl kellett volna állniuk elbúcsúzni, de kicsit még ülve maradtak, mert fáradtak voltak és öregek. Aztán még váltottak pár szót, egyre többet, pedig diplomáciailag ez már teljesen szükségtelen volt.

A rontásérsekről kiderült, hogy Udalbaarnak hívják – milyen furcsa, hogy egy rontásérseknek is van neve! -, és kagylóhalász családban született a Baraad-szigeten. Szabad idejében az aszisz nyelv kialakulását és fejlődését tanulmányozta, csak úgy szórakozásból, semmiféle hasznot nem húzott belőle. Calyd Karneliant kissé feszélyezte, hogy ez a Tharr-pap szemlátomást többet tud az anyanyelvéről, mint ő maga, és valószínűleg folyékonyan olvasná azokat a régi okleveleket a családi irattárban, amiből a hercegkapitányi kancellária írnokai már egy kukkot sem értenek.
Tudós, tudós – sietett megnyugtatni magát –, de azért véres kezű gyilkos bitang! Legalább annyi embert ölt meg, mint... mondjuk én a csatatéren. Na jó, de azoknak volt esélyük! Hát... ha kicsit kerekítünk, tán minden negyediknek. A többi a földön fekve kapta, vagy a hátába. A csata, élesben, az nem lovagi torna... Viszont ők ellenségek voltak, fegyverrel törtek rám! Ez a hentes meg tömegével mészárolja a jámbor, ártatlan... kalózokat. Meg a halálraítélt bűnözőket, akiket pénzen vásárolnak a caedoni tanácstól. A Baraad-szigeten ilyen alakokat küldenek az oltárra. Ők se hülyék kiirtani a munkaerőt a szigetükről...

Udalbaar távozáskor otthagyott neki kölcsönbe egy könyvet, és megkérte, hogy ha elolvasta, juttassa vissza hozzá. Vagy – tette még hozzá –, ha nem akarja elolvasni, akkor is. És búcsút intett, valami bonyolult toroni mozdulattal.
A hercegkapitányban felfortyant ifjúkori dühének emléke. Még hogy ő nem akarna egy könyvet elolvasni! Vagyis nem merne – mert ez azt jelentette, csak szebben mondva. Pedig eredetileg tényleg nem akarta elolvasni. Nem mintha félt volna tőle – már ifjúkorában se sok minden akadt, amitől ijedezett volna, azóta pedig a lista egyre csak kurtult –, csak egyszerűen nem nagyon érdekelte. Most viszont már csakazértis belelapoz!

A könyvnek Paradoxia volt a címe, és Aruth Dyn-Dayaell írta. Egy régi kígyópápa, ha jól emlékszik. Méghozzá meglehetősen híres, majdhogynem hekkát csináltak belőle.
A legtöbben azt hinnék, hogy egy legendás kígyópápa könyve dugig van mindenféle ártó mágiával: gonosz rúnákkal, pecsétekkel és pentákulumokkal, életorzó varázslitániákkal, démonidéző kulcsokkal – és az ember már attól mérgezést kap, ha megérinti a borítóját.
Calyd Karnelian utoljára vagy hatvan éve esett ilyen tévedésbe, még suttyó kölyök korában, mielőtt megtanulta volna, miben áll a hatalom lényege. Ha egy kígyópápának ilyen könyvre van szüksége, csak a körmeit kell összecsattintania, és tucatjával ugranak a varázslók, hogy elkészítsék számára. Neki magának ilyesmi potomságokkal fölösleges fáradnia.
Nem, nem: ha egy kígyópápa személyesen ül neki könyvet írni, annak csak egy oka lehet.
Hogy azt a könyvet rajta kívül senki sem tudja megírni.
A hercegkapitány felütötte valahol középtájon, és vaktában beleolvasott.

A kiontott vér halált hoz a kiontott mag életet.
Ürességes semminek mondjuk a levegőt de ha megfosztanak tőle, elpusztulunk.
Fiat nemzeni és megölni könnyű felnevelni nehéz.
Akkor nyugodalmas a tenger, ha az ellentétes áramlatok kioltják benne egymást.
A törvény úgy törvény, ha időnként megszegik ha mindig betartják, feledésbe merül.
A legtüzesebb gyönyörben a fájdalom magva rejlik amiképpen a legszörnyűbb kínban az élvezeté.
Ne parancsolj önmagadnak akkor mások sem parancsolhatnak neked.
Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ezáltal találhatsz és ne riadozz ártalmára lenni embertársaidnak, mert őszinte szívvel csak így használhatsz nekik.

Calyd Ruplert-Cetiehir Karnelian, a Tengermellék hercegkapitánya néhány esztendőnyire a haláltól az ölébe ejtette a könyvet, maga elé révedt a levegőbe, és halványan, ráncosan elmosolyodott.
Egy nagyon bölcs ember szólott most hozzá ezeken a pergamenlapokon keresztül az évezredek távlatából. Egy pillanatra olyan érzés fogta el, mintha ők ketten – az író és az olvasó – édes egytestvérek lennének.
A legkevésbé sem találta különösnek, hogy ez a másik ember valaha Tharr egyházának kígyópápája volt."



* Aki olvasta az Észak lángjait, annak ismerős a név
Családja a kezdetektől fogva (egy személy kivételével) Antoh hívő.
(A Tengermelléken a lakosság egy része Antoh, másrésze Tharr hívő, időszakosan előfordulnak vallási eredetű összetűzések a felekezetek között.)

[Chris]

A játéktechnikáról:

1. Válassz magadnak egy színt, amivel írni szeretnél. Erre azért lesz szükség, mert ha több esemény történik egyszerre (pl: harc közben, mindenki tesz valamit körönként) átláthatóbb ki mit csinál.
Feketével én írok!

2. A szükséges dobásokat én végzem el (lévén nem lehet mindig mindenkinél kocka, meg különben is...) A dobások számszerű eredményéről nem fogsz tudni, csak a következményekről. Azért szeretném így, mert ez valamelyest jobban hasonlít a valódi cselekményekhez.

3. Ha szeretnél valamit megcselekedni a karaktereddel, azt írd meg a erre a fórumra, olyan megfogalmazásban és formában, amit nem bánsz, ha mások (a többi játékos, és a fórum olvasói) is látnak. Mivel a fórum moderált, ne lepődj meg, ha az üzeneted nem jelenik meg azonnal! Az üzenet akkor fog megjelenni, ha én azt jóváhagyom. Előfordulhat, hogy az üzeneted mások üzenetével egyesítve fog megjelenni (e miatt is fontosak a színek!), ezen se lepődj meg!

4. Ha valami olyasmit szeretnél tudatni velem, amit nem szeretnél, ha más látna, azt írd meg privát üzenetben (esetleg MSN-en, ha épp fenn vagyok). Erre azért van szükség, mert nem csak én egyedül vagyok modi itt, Aúú is az, és amit én látok a fórumon, azt ő is. Ha nem zavar, hogy ő is látja, akkor írd meg nyugodtan a fórumra, csak jegyezd meg, hogy ne tegyem mindenki által olvashatóvá.

5. Ugyan így, ha én szeretnék valami olyat közölni veled, ami nem tartozik másra, azt üzenetben fogom megtenni. Ezért kérlek, az itteni postaládádat rendszeresen tartsd karban, legyen hely az új üzeneteknek!

6. Ha játék során valami olyasmit szeretnél megbeszélni egy másik karakterrel, aminél nagyon fontos, hogy más játékos karakter ne hallja, akkor szólj, és megbeszéljük a lehetőségeket. Ne az én tudtom, és részvételem nélkül folytassatok ilyen társalgást! Csak tényleg indokolt esetben folyamodj külön megbeszélésekhez! Alap esetben ezen a fórumon megvitatod a másik karakterrel, amit szeretnél, a többi játékos meg, mivel nincs jelen a karaktere a megbeszélésen, úgy tekinti, hogy nem tud erről a társalgásról.

+1. A játékos nem egyenlő a karakterével. Ha össze is különbözöl valakivel, ne vidd át játékon kívülre. A karaktered ellen irányuló élcelődést, sértést, satöbbit, ne vedd magadra! Ugyan így ne hozd be a játékba, a más játékossal való játékon kívüli konfliktusodat!
E helyen felhívom a figyelmed a szerepjátékos etikettre (más játékos karakterét szándékosan nem öljük meg, stb)! Amennyiben nem vagy tisztában ezekkel a morális szabályokkal, lapozd fel a szabálykönyv elejét, és olvasd el!
Amennyire ismerlek titeket, nem hiszem, hogy erre a pontra feltétlenül szükség van, de biztos, ami biztos...

Ha valakinek valamilyen észrevétele, javaslata van bármely ponttal kapcsolatban, küldjön privát üzenetet.



A történet kezdetének időpontjáról:

1. A játék P.sz. 3736-ban Arel harmadik, Sólyomszárny havának 18. napján kezdődik, Tiadlan fővárosában Elya-ban.

2. Az Első Törvénykönyv szerint Ynev jelenideje P.sz. 3690, tehát ehhez képest a kalandjaitok a jövőben fognak játszódni.

3. A d20-as új alapkönyvben P.sz. 3900-ig benne vannak a jelentősebb történelmi események. Kérek mindenkit, ne ezekből induljon ki a játék során!

[Chris]

Ezek a színek foglaltak:

Aúú színe: Blue

Z: színe: DarkRed

Massza rex színe: Magenta

Pettyes színe: Purple

Naramis színe: DarkGreen

***

Theros színe: Olive volt, már nem játszik

Arwyl színe: DarkOrange volt, már nem játszik

Enkidu színe: Navy volt, már nem játszik

Half színe: Magenta volt, már nem játszik

Mike színe: MediumTurquoise volt, már nem játszik

Chaos színe: Green volt, már nem játszik

Deni színe: DarkOrchid volt, már nem játszik

[Chris]

A Virágzó cseresznyefa a város északi felén, a nemesi városrész szélén található. A környéket különálló kerttel körbeölelt házak uralják. A teraszos kertek között kanyargó, gömbölyű fehér kövekkel kirakott utakat varázsfényű parázsgömbök szegélyezik. A gömbök kovácsoltvas oszlopok tetejére erősített virágformájú burákban pihennek. A Nap épp lemenőben van, s a parázslabdacsok halványkék kissé hunyorgó fénnyel világítják be az utcákat.
A fogadó kétszintes épület. Tartószerkezete faoszlopokból áll, ezek közét téglával töltötték ki. A tető bonyolult, mégis könnyed: faragott gerendák és színes cserepek alkotják. Az épületet fából készült tornác veszi körül, előtte gondosan ápolt kert terül el. A fogadó színei a tavaszt idézik, díszítő motívumaiban könnyen felfedezhető a virágzó cseresznyefa. Az ablakok nem marhahólyagból, és nem is üvegből készültek, hanem valami könnyű, áttetsző szövetből. Kívül spaletták díszelegnek az ablakkeretre erősítve.
A gondosan faragott és festett ajtó előtt egy magas elf férfi állja el az utat a befelé igyekvők előtt. Fonott szőke tincsei a válla alá érnek, ibolyaszín szeme nyugalmat áraszt. Öltözéke egyszerű, és praktikus, nem a tiadlani divat szerint készült, színeiben a lombok ezerféle zöldjét idézi. Látszólag fegyvertelen, megjelenése mégis tekintélyt parancsoló, és fenyegető.
Mikor alábukik a Nap, egy hintó gördül be az utcába. Megáll a fogadó előtt, és egy középkorú, őszes hajú kissé köpcös, díszes ruhába öltözött férfi száll ki belőle. Tisztes jómódban megöregedett kereskedőnek tűnik. Határozott léptekkel a bejárat felé veszi az irányt, mikor oda ér, az elf szó nélkül eláll az útjából, és kinyitja neki az ajtót.

A fogadóval szemben hanyagul a falnak dőlve egy ember álldogál. Kopott, homokszín köpenyt, sötét nadrágot és hozzávaló inget visel, fejét egy kissé formátlan, széleskarimájú vászonkalap fedi, mely árnyékot vet az arcára. Mellette, akár egy hűséges útitárs, egy batyu pihen a hűs köveken. A férfi már jó ideje várakozhat, hisz még arra is volt ideje, hogy pipára gyújtson.
Az erősödő zajra felemeli a fejét, és érdeklődve figyeli, ahogy a hintó behajt az utcába, majd megáll előtte. Felkapja a csomagját, és pár lépést oldalaz, hogy lássa, ki érkezett. Megvárja, míg a jövevény belép az épületbe, és csak utána megy oda az elfhez.
– Bemehetek már? – szegezi neki a kérdést.
Amaz válasz helyett szélesre tárja előtte az ajtót.

[VérGyöngyTyúk Z]

Kilépek a fogadóból és elindulok arrafelé amerre emlékeim szerint a Virágzó Cseresznyefa van.
Az úton odafelé néha megkérdezek egy-egy helybélit az irányról és jó fél órával napnyugta előtt megpillantom a parázslabdacsok kékes derengését, ahogy az éjjelre készülve egyre erősebben fénylenek.
Az épület nem kelt bennem túl sok bizodalmat. Túl könnyed, túl vékony egy törpe szemének. Sehol egy vastag, sziklából faragott fal, vagy legalább egy terméskőből rakott kémény. Bahhh.. mindegy, nem építészt keresnek úgysem. Az ajtóban álló magas elf kissé meglep. Hmm.. jó ha a gyomrát elérem nyújtózkodás nélkül. Mindegy. Megrázom a vállam, hogy érezzem a bárdom megnyugtató súlyát, aztán jobbom a csatacsákány fejére ejtem, de nem markolok rá. Még nem. "Tooma adj erőt" Kihúzom mind a 129 hüvelykemet és határozottan döngő (na ezt csináld utánnam sudárka!) léptekkel megindulok az ajtó és vele az ajtónálló felé.
- Elnézést uram, napnyugta előtt nem léphet be a fogadóba! - állja el az utadat az elf.
- Na ennyire pontos találkozón se voltam még. - morgom a szakállamba és elfordulok az elftől. Kimegyek és átsétálok a kerten. Látom, hogy szemben a bejárattal áldogál a falnak támaszkodva már valaki. Hmm.. a termetéből ítélve ember. Vagy egy nem annyira magas elf. Kisétálok a kertből és menet közben megkocogtatom az egyik vasoszlopot ami a parázsgömböt tartja. Hmm.. nem a legrosszabb vas, ahhoz képest, hogy valószínüleg ember csinálta. Arébb megyek kicsivel és arccal a bejáratnak megállok. Már nem lehet sok hátra. mindegy. Várni tudok. Ezt megtanultam még Tarin mélységi őrjárataiban.
Pontban naplementekor megjelenik egy díszes kocsi és megáll a Cseresznyefa előtt. Ugyanaz a fickó száll ki akivel délután beszéltem. Vagy csak nagyon hasonlít? Ahhoz már kevés a fény, hogy pontosan lássam.
Az elf beengedi az ajtón és mozdul az eddig falnak támaszkodó alak is. Felkap valami batyut a földről és odalép az elfhez. Mond neki valamit az meg beengedi.
Na hát akkor rajta. Mély levegő, egy halk fohász Toomá-hoz és indulás. Odamegyek ismét az elfhez és egyik tömpe ujjammal az égre bökök (mintegy jelezve, hogy az még az elfnél is magasabban van):
- A nap lenyugodott. Én pedig még mindig szeretnék bemenni.
(Hmm.. tudnak ezek az elfek faarccal nézni.)
Az elf nem szól egy szót sem, csak kinyitja az ajtót egy széles karmozdulattal.
Persze a karja végig a fejemnél jóval magasabban van, (jóhogy azt nem akarja, hogy a lába alatt lépjek be.) Na mindegy az ajtó nyitva, hát lássuk a sárkányt. Belépek a fogadóba.


Kinézet: 129 hüvelyk magas törpe, fején acélsisakkal (kétoldalt ezüstel berakott fejszeszimbólumok) a sisak elején félökölnyi, kereg acélgomb.
Barna mellig érő, kerekre nyírt szakál, a sisak alól egyenesszálú barna hajtincsek látszanak ki (vállig érő haj). Jégkék szemek villognak az összehúzott szempillák alatt.
Vasalt, rövid, gyalogló bőrcsizma, vastagnak látszó kopottas kék szövetnadrág, vastag bőr deréköv, szürke vászoning, a karokon acél alkarvédők, az övön jobb felől egykezes csatacsákány, balról harci kalapács csüng. Hátra csatolva egy nagy kétkezes csatabárd, a nyél vége kikandikál a jobb vállam felett. Az övemen balra hátul kis övtáska, jobbra hátul egy tőr.

[Chaos]

Nem sokkal dél után elindulok a fogadótól a szekeremmel. Rengeteg időm van ezért megnézem a várost. Először a könyvtár felé megyek, majd a templomokat veszem szemügyre. Megcsodálom őket kívülről majd irányt veszek a Virágzó cseresznyefa felé. Megállok a fogadó előtt és leszállok a bakról. Hátrahajtom a csuklyát és odalépek az elf elé:
-Üdv! Megkértek, hogy legyek itt napnyugtakor. Tudom, hogy még van idő addig, de Bocinak is kell némi ellátás. Megmondanád merre találom az istállót?
Beszéd közben hátra mutatok az öszvére.
- Arra - mondja, s a távolabb jobb oldalon elhelyezkedő ház felé int. Ahogy arra nézel, egy sokkal egyszerűbb és visszafogodtabb épületet látsz, semmi dísz, semmi faragás.
A választ halva visszalépek az öszvérhez. Magam mellett vezetem az istálló irányába.
- Gyere Boci.
Keresek egy istállófiút.
Az épületbe belépve egy fiatal suhancot látsz meg, aki épp egy ló körül szorgoskodik. Az istáló tiszta és rendezett.
- Üdv kölyök segítenél egy kicsit. Nem kérem ingyen.
A gyerek felkapja a fejét, nadrágjában megtörli a kezét, és hozzád siet.
Adok neki egy rezet. Ketten leszerszámozzuk Bocit lecsutakoljuk és megetetjük. A tegzet és a hátizsákot a hátamra veszem, a nyílpuskát a ládába teszem.
- Még kéne egy kis segítség a bejáratig. Fogd meg a láda másik végét.
A srác engedelmesen a láda másik végért nyúl, és együtt cipelitek.
A bejárat közelében leteszem a ládát és adok még egy rezet a fiúnak.
- Itt jó lesz. Kösz kölyök.
Úgy szorongatja a rezet, mintha kincset kapott volna, hálásan megköszöni, majd elsiet az istáló felé.
Leülök a ládára és nézem a naplementét. Mikor megérkezik a nemes felállok és nyújtózkodom egyet.
- Na ideje bemenni.
Ezúttal egyedül kapom fel a ládát és a törpe után bemegyek a fogadóba.


Külső: 179 cm magas barna hajú, fekete szemű ember férfi. Nagyméretű orra van és az arca bal felén szörnyű vágás található. Fekete csuklyás köpeny, térdközépig érő csizma, fekete nadrág, övtáska,övről tokban lóg rövid kard és egy tőr,barna ing és bőrvért.
A szekér ütött kopott és egy öszvér húzza. Egy láda két zsák és egy hátizsák a rakomány.

[Arwyl szelleme]

Már vagy egy órája az ágyon fekve a plafont nézve bambulok. Ebből a merengésből gyomrom korgása zökkent ki. Lassan felkelek magamra kapom ruháimat. Magamhoz veszem kardom, tőröm, és erszényem, és elindulok lefelé reggelizni... Reggeli után elindulok körbenézni a városban. Igazából próbálom megtalálni a tegnap este említett Virágzó cseresznyefa (*hmm tetszetős név*) nevű fogadót. Pár helyi lakos megkérdezése után el is jutok a fogadóig ami nincs is túl messze a jelenlegi fogadótól ahol megszálltam eddig. Feltűnésmentesen körbeszaglászok kicsit, de semmi különösre nem figyelek fel, a gyönyörű kertet kivéve. Délig sétálgatok a városban, majd visszatérve szálláshelyemre megebédelek. A hátralévő időt szobámban töltöm. Úgy döntök maradok ebben a fogadóban még erre az éjszakára, így csak tőrömet és kardomat viszem magammal. Lemegyek lovamhoz és a Virágzó cseresznyefa felé veszem az irányt. Mikorra odáérek már majdnem lemegy a nap. Egyből az istálló felé veszem az utam. Meglátva az istállósfiút odákiabálok neki:
- Hé, pajtás! (közben szállok le a lóról)
Odasiet hozzád.
- Miben segíthetek uram?
- Vigyázz a lovamra amíg bent leszek, adj neki enni, inni.
- Természetesen, uram - mondja, majd átvesz a ló kantárszárát.
Belenyúlok erszényembe és 3 rezet csúsztatok a kezébe. Megsimogatom még a lovam, majd a fogadó bejárata felé veszem az irányt.
Kifelé menet a szemed sarkából, még észleled, ahogy a suhanc elvezeti a lovad.
Kilépve az istállóból látom hogy épp most megy le a nap, és egy hintó áll meg a bejárat előtt. Kiszáll belőle egy ember és az ajtó felé indul. Az a pár ember -aki a környéken ácsorgott eddig - is elindulnak a bejárat irányába. Így teszek én is. Határozott léptekkel megindulok a bejárathoz, mely mellett egy elf áll. Biccentek neki (erre az elf ajtót nyit neked) majd belépek a fogadóba...


Külső: Ember. 1,7 láb magas, barna hosszú haj hátul összefogva, barna szem.
Jelenleg egy fekete bakancs, fekete nadrág és egy fekete ing és egy fekete köpeny van rajta. Oldalán egy kard és egy tőr látható.