Vicces történetek! :D

[edu]

Szia Ditke. Tetszik ez a topic)

[DarkElf]

Tescho-ba voltunk és anya macska csokit akart venni mert kisgyerek korába is szokott enni.
Oda megyünk a pulthoz.Egy jó fej ember volt a pultnál olyan 20 éves körül.És elkezd velünk beszélgetni.
-Oh hát macska csokit is vesznek
Mire anyám:
-Persze, kisgyerek koromban is szoktam enni és nagyon finom.
-Miért az olyan régi?-mondja a pultos.
Háát persze apám nem birta ki röhögés nélkül.

[Pepa]

Nem én írtam:



KTM - Mézes csirke (közkívánatra)

Volt egyszer egy barátnőm, mint a mesében. Full emancipált, nála aztán semmi nem volt rózsaszín, inkább volt pasi cicikkel, mint nő. A konyhához is ekként viszonyult...
Tudta, hogy van a lakásának ilyen része, de ritkán fordult meg arra. Mígnem egy nap végre egy alfahím elcsavarta a fejét és rájött a szentem, hogy minden vágya a romantikus kézfogó ezzel a grandiózus példánnyal, így bevetett apait-anyait.

Előbb a teljes testkezelés: gyantába burkolózott tetőtől talpig, majd sokat és keservesen sikítozott, de megérte. Sima lett, mint a babapopsi. Igaz, hozzányúlni nem lehetett, mert nyomban rángatózni kezdett. Lehet, hogy fázott a prém nélkül. Ki tudja.

Aztán jött a fodrász. Göndörített, bodorított, balzsamozott, fényesített, dúsított, melegített, csirízezett. Jöhetett volna tájfun, ciklon, cunami, a loknik akkor sem rezdültek volna. Betonbiztos volt a séró.
Arcáról profi sminkes tagadta le az éveket. Visszament egész a csitri-korig, már-már pedofília gyanújába keverve szíve választottját.

Elcsattogott a szentem shoppingolni is, csábító fehérneműket vásárolt, egyik másik igen cédás volt, de a cél érdekében mindent.
"Most kell bedobnom mindent, aztán ha már elvett, akkor semmi cidázás, fúúj, de gusztustalan is az..." --- ez volt az alapelv.

Hallotta már néhány nőismereti műsorban, hogy a pasik szeretnek enni, és az is komoly előny nősülésnél, ha a kiszemelt díva nemcsak dekoratív, de még főzni is tud. Nosza, elhatározta, hogy megtanul főzni, és mennyei vacsorával biztosítja be a holtig tartó kéjhömpölyt.

Vett néhány szakácskönyvet, okító dvd-t, némi alapanyagot. Nekiállt a drága alkotni. A zöldségekkel még csak-csak elboldogult, mert eleve konyhakészen, fagyasztva vette őket, helyes kis zacsikban.

De aztán elakadt és felhívott. Hangja panaszos és némiképp elkeseredett volt a telefonban:
- Basszus, Gem, hogy néz ki a padlizsán?
- Minek az neked? - kérdeztem gyanútlan, éppen lábujjakat ápolva.
- Főzök - suttogta mély átéléssel. Megállt a reszelő a kezemben:
- Mit csinálsz? - mélységesen megdöbbentem, egyszersmind csodáltam is érte. Olyan volt, mintha én füvet nyírni, csengőt szerelni, láncfűrészezni kezdtem volna...
Elmagyaráztam neki, hogy is néz ki a padlizsán, örült neki, hogy megtalálta a táskákban. Mivel azonban elég sokáig tartott, gyanakodni kezdtem:
- Mit főzöl? - igyekeztem lelkesnek mutatkozni, nyitottnak és elfogadónak.
- Vacsorát – morogta. - Majd még hívlak később... - letette.

Miután a lelkem megtalálta a padlizsánt, hosszasan örömködött, miként azt illik ekkora sikerélmény után. Amíg ezzel volt elfoglalva, én levágtam a körmöt a bal lábamon. Aztán megint csörgött a teló, a kijelzőre pillantottam, letettem a szúró-vágó-kapirgáló eszközt, kényelembe helyezkedtem és felvettem:

- Mondjad, szentem, mit nem találsz? Ami döglött és hideg, az a csirke, az uborkát remélem felismered, még ha eddig csak felszeletelve is láttad. Vagy egyben, de akkor meg gondolom valami gumit csak húztál rá...
Halk sírást, hüppögést hallottam. Rögtön feltámadt az együttérző énem, félretettem az obszcenitást.
- Mi van? Megvágtad magad?
- Francokat. Gyantáztattam. Ja, hogy a kezem? Nem, dehogy.. - szipogta.
- Akkor meg mi van? Ne bömbölj már, mondjad mi a dráma. Lemondta a pasi? - minimum ilyesmi horderőt sejtettem a háttérben.
- Hülye vagy? Hogy mondta volna le? Eped minden szavamért, mit gondolsz mi a viharért rostokolok itt a konyhában?! Remélem ma este megkér...
- Mire? Hogy cidázz egyet neki a konyhapultnál? - igyekeztem nem nagyon röhögni.
- Ne léházz, inkább figyelj. Elolvastam a szakácskönyvet...
- Az egészet? - nyikkantam közbe.
- Kuss. Nem az egészet. Az idevágó részt. Úgy mint "töltött padlizsán" meg azt hogy "ropogósra sült mézes bazsalikomos csirke". Figyelsz?
- Teljes életnagyságban. Le vagyok nyűgözve - leheltem, a feltörő balsejtelem ellen tengernagy optimizmusom füttyentettem hadba.
- Akkor jó, el is vártam. Szóval. Kijártam, ami lehetett, jónevű, patináns iskolákat. Beszélek egy-két nyelven, egész jól franciázom is, ahhoz képest meg főleg, hogy nem is szeretem. Gond nélkül lefaragom az adódat, rendbe teszem a könyvelésed, elvezetek röhögve egy komplett pénzügyi osztályt, lehazudom a csillagokat az égről, ha az kell, az ügyfelek a tenyeremből esznek.
- A kis perverzek - jegyeztem meg vigyorogva, sejtettem már, hova vezet ez az önfényezés.
- Befognád?? Éppen azt magyarázom, hogy jó vagyok a szakmámban. De ezt a szakácskönyvet egy balfasz írta. Teljesen életszerűtlen. Kizárt, hogy így kell főzni. Segítened kell.
- Miért, mi a gond? Nem rajzolt képeket? Vágd el félbe a szerencsétlen padlizsánokat...
- Hosszába vagy félbe?
- Nekem mindegy. Talán inkább mégis hosszában - óvatoskodtam.
Némi zörgés, szentségelés, majd csörömpölés.
- Várj, kihangosítalak. Nem tudok egy kézzel szeletelni.

[Pepa]

A kihangosításban az a jó, hogy én is mindent hallottam, ami körülötte történt. Nem részletezném. Elvágta, kipucolta, hidegre tette a padlizsánt. Nagyon boldog volt.
Előszedte a töltelékbe valókat is. Szépen ügyesen kikészített mindent a pultra.
Felkockázta a hagymát. Az elsőt héjastól. A másodikat már lecsupaszította előtte. Hosszasan röhigcsélt a nudizó hagymán, majd kéjesen felszeletelte. A húspirítás nevű akció közben volt némi bonyodalom, először a konyharuhát gyújtotta fel, majd a húst égette oda. Alig szenesedett, úgy véltük, ennyi áldozatot simán meghozhat a jövendőbelije.
Rákerült a mártás, a gomba és a tejföl is. Utóbbi állagán és hasonlatosságán sokat poénkodtunk. Különböző oráltechnikákat beszéltünk ki, majd leszopogatta az ujjairól. Kértem, hogy vegyen vissza a cuppogásból, mert momentán pasimentes a kéró, nem várok vacsoravendéget, hogy enyhítsen a kínjaimon. Vihorászott.

- Te, nem is olyan bonyolult ez a főzés dolog. - lehelte a telefonba vidáman, amikor a betöltött padlizsánok kényelmesen heverésztek a jénaiban, némi mártásos cuccal nyakon öntve.
- Na ugye. Jól néznek ki? - igyekeztem aktívan részt venni a folyamatokban.
- Úgy néznek ki, mintha le lennének hányva. - jegyezte meg némi szemlélődés után - Annyira nem guszta. Ötlet?
- Sajt, darling. Sok sajt. Attól faintos lesz. Szedd elő a reszelőt.
Némi zörgés, csapkodás, csattogás. Pár perc néma csend, majd fura hangok.
- Mit csinálsz? - picit aggódtam.
- Reszelem a sajtot. Nem azt mondtad? – már-már morcosnak véltem a hangját.
- De, de. Jól van, csináld csak - ölembe vontam a jobb lábamat és nekiálltam azon is lenyesni a körmeimet. Mikor kész voltak, ki is lakkoztam őket. A lakk megszáradt, bombabiztos lett. Helyes kis matricákkal szórakoztattam magam. Úgy fertályórával később kezdett gyanús lenni a dolog. Rá is kérdeztem:
- Mi a fene tart ennyi ideig? Nem vagy még kész?
- Alig viszi ez a szar. Nem mondtad, hogy ez ilyen strapás basszus. Neked hogy lesznek olyan jó kis kukacok? - felelte szűzies bájjal.
- A kukacos lukon reszelem őket. De általában a nagyobbon, mert lusta vagyok. Te melyiken?
- Hogyhogy melyiken? Egyáltalán milyen lukakról beszélsz?? - firtatta emelt hangon.

Egy pillanatig hallgattam a telefonban, járt az agyam ezerrel, de nem hittem el, amit gondoltam. Nagyon halkan, nyugodt hangszínen szóltam hozzá újra:
- Mivel reszeled a sajtot, angyalom?
Hallottam, ahogy megáll egy pillanatra, szinte láttam magam előtt, ahogy rámered a kezében tartott célszerszámra.
- Hogyhogy mivel? A reszelőmmel. Nem azt mondtad? Tök jól viszi a zselés műkörmöt is...

Itt elejtettem a telefont, és a legkevésbé sem nőiesen beestem a kanapé mögé a röhögéstől...

Miután rendeztem a légzésem, pulzusom, vérnyomásom és úrrá lettem rekeszizmaim görcsös rángatózásán, megkerestem a telefont és újra felvettem a kontaktot a kis konyhatündérrel.
Elmagyaráztam neki, miként néz ki a sajtreszelő, de konyhája nélkülözte a high-tech szerszámokat, így végül vékony szeleteket próbált aprítani, és azzal takarta be a szemérmes padlizsánokat. Ez a téma már sínen volt.

Jöhetett a csirke. Ez már keményebb feladat volt, mert a drágám egybecsirkét vett. Nosza, kihajította a pultra és alaposan megszemlélte.
- Ez gusztustalan - összegezte a véleményét kis idő elteltével. - Nem vagyok hajlandó hozzányúlni. Megenni meg főleg - nyögte elhalóan.
- Pedig muszáj lesz. Vagy marad a padlizsán, de az egy ilyen vehemens, kiéhezett csődörnek, mint amilyet te vársz, a fél fogára sem elég. Te tudod - nem nyugtatott meg a gondolat, hogy átpasszoltam neki a labdát, de nem volt mit tenni, vártam a döntését. Keveset hümmögött, nyöszörgött, mielőtt kinyögte:
- Jól van. Mondjad. Kész vagyok - egy vértanúnak is büszkeségére vált volna ez a hangszín. Nyugodtan vigyorogtam, nem látta.
- Keresd meg a fejét.
- Megvan. Üveges a tekintete. Felvidítsam? - hallottam, hogy gügyög valamit a megboldogultnak.
- Megpróbálhatod. Ha nem megy, akkor vágd le.
- Mííííít? A fejééét? Hülye barbár. Nem nyakazok. - sikította.
- Akkor nem is frigyelsz. Döntsél, babám. - hideg voltam, mint egy frigid ara.

Egy perc csönd, majd némi nyiszaszálás, marcangolás, csúszkálós-trancsírozós hang után elégedett sóhaj:
- Kész. Kinyírtam. Most?
- Most vágd le a kezeit. Izé, a szárnyait - folytattam kíméletlenül.
- Nem viszi az olló.
Halkan felsírtam a röhögéstől.
- Tedd el a manikűr készletet, te nagyon szerencsétlen. Van otthon kés? - a húsvágó ollót meg sem mertem kérdezni. Igenlő válasza megnyugtatott. Mégsem reménytelen a helyzet.

Mértani precizitással berajzolta a vágás helyét a csupasz tyúk vállán, majd némi csontzene mellett lekanyarintotta a mellső végtagokat.
- A dög röpképtelen - jelentette boldogan - De így masztizni sem tud. Szegény.
- És most kivered neki? - kérdeztem picit hökkenten.
- Tényleg lány vagy fiú? - hiába, az érdeklődés a tetőfokára hágott, innen nem volt visszaút.
- Nézz be a bugyijába. Na, mit látsz? - kérdeztem vinnyogva.
- Nincs bugyija - már hahotázott - de a combjai között sem látok semmi veszedelmeset. Asszem lány lehet. Aggszűz vagy léha ribanc? Mindegy, nem kefél már többet. Illetve még egyszer. Megdugjuk a bazsalikommal? - szinte láttam, ahogy felcsillan a szeme.
- Meg hát. De előbb fogd a síkosítót. Várj, várj! Nem a tiédet, hanem a mézet. Adjál neki.

Bedörzsölte, kívül-belül, alaposan. Hallottam, ahogy nyögdécsel néha, de nem akartam tudni, hogy mitől és pontosan miért. Tapintatosan hallgattam. Amikor halk sikkantással elmerült a csirkében, idejét láttam szólni:
- Van abban valami megható, ahogy közösülsz egy döglött nőstény tyúkkal. Tényleg, hányra is jön a férjjelölt? - jó, tudom, lehettem volna finomabb is, na de mégis. Ez már nekem is sok volt kicsit.
Nyomban eszébe jutott a célkitűzés. Hallottam, ahogy kezet mos, fűszerekkel pepecsel, majd bizalmasan megpaskolja a csirkét.
- Nem fog fájni picim - szólt duruzsolva, majd szépen megtűzdelte ezzel-azzal, betöltötte a hasüreget és utána összevarrta a sebszéleket. Többször gátmetszést, majd utána hüvelyplasztikát helyezett kilátásba a dögnek. Mellét tapogatva lefitymálóan ciccegett.
- Kéne egy kis implantátum neki. Felhívom a dokimat és bejegyeztetem - vihogta.
- Jó ötlet. De előbb süssük meg. Befóliáztad?
- Miért, fertőz is? Milyen undorító dolog ez a főzés, komolyan... Vagy testtekercselés? Aromás, fogyasztó? Pedig nem hájas. - már megkönnyebbült, ott állt a diadal kapujában.
- Az jó, akkor zsírleszívás nem kell neki. Szurkáld meg, fóliázd le aztán tedd a sütőbe.

Ez is megvolt, a sütőt is elég gyorsan megtalálta. Már-már büszke voltam rá. Nem volt más hátra, mint megsütni időre a kaját.
Hálát rebegett és elvonult készülődni. Őszintén reméltem, hogy ez az egy alkalom is elég ahhoz, hogy a pasi biztos legyen abban, hogy ő álmai nője és mielőbb oltár elé vezesse.

Másnap hívott:
- Csak szólni akartam, hogy minden istenien sikerült, csodás este volt, imádom a pasit, ő az igazi!
- Remek. Megkérte a kezed?
- Nem, de jót dugtunk. - felelte nevetve - talán a következő randin. De annyira lovagias volt.
- Miért? Hallott már a G-pontodról és meg is találta? Vagy számolta, hogy neked minimum egyszer jobb legyen, mint neki?
- Aha, ezek is mind, persze. Meg a város legjobb éttermébe vitt vacsizni.

Elhallgattam, ízlelgettem az információt. Végül úgy döntöttem, csak megkérdezem:
- Mi lett a csirkével? Tudod, a mézessel...
- Ja, az? Elfelejtettem bekapcsolni a sütőt...

[vityu]

Originally Posted by pepa

Nem én írtam:

Így elolvasva el se hittem volna, hogy te írtad! Mellesleg jó volt!

[Pepa]

Originally Posted by vityu

Mellesleg jó volt!

Mellesleg onnan van

[NATO]

Nagyon boldog ember voltam.
Már több mint egy éve jártunk imádott barátnőmmel és el is határoztuk, hogy összeházasodunk.
Csak egy dolog aggasztott!
A gyönyörű szép húga.
Jövendőbeli sógornőm 22 éves volt, nagyon szűk miniszoknyákban járt és legtöbbször
melltartó nélkül.
Rendszeresen lehajolt mikor a közelemben volt, s így mindig csodálatos látvány tárult elém.
Biztosan szándékos volt, mert sosem csinálta más előtt.
Egy napon, a húgica hívott és megkért, hogy menjek át leellenőrizni az esküvői meghívókat.
Egyedül volt, mikor megérkeztem és azt suttogta, hogy olyan vágyat érez irántam, amit
nem tudott leküzdeni.
Azt mondta, szeretne velem szeretkezni, csak egyszer mielőtt megházasodom és elkötelezem magam a nővére mellett.
Nos hát.. teljesen lesokkolt a dolog, s egy szót sem tudtam kinyögni.
Azt mondta:
- Felmegyek a hálószobámba és ha szeretnél még egy utolsó őrült, vad kitörést, akkor gyere és tégy magadévá!
Meredten figyeltem, ahogy felmegy a lépcsőn.
Mikor felért, lehúzta a bugyiját és ledobta rám a lépcső aljára.
Egy pillanatig ott álltam, majd megfordultam és kivágtattam a bejárati ajtóhoz.
Kinyitottam, majd a kocsimhoz rohantam.
Körös körül ott álldogált az egész jövendőbeli családom, mind tapsolva!
Apósjelöltem könnyes szemekkel ölelt át és mondta:
- Nagyon örülünk, hogy átmentél a kis tesztünkön! Nem is akarhatnánk nálad jobb férfit a lányunknak. Üdvözlünk a családban!
A történet tanulsága:
Mindig a kocsiban tartsd az óvszert!

[Vent]

Kora reggel tobbnyire komas vagyok a buszon, igy nem igazan szoktam reagalni ismeroseim nagy elmenybeszamoloira a hetvegi bulirol.
Draga Zsombor nevu ismerosom a pentek esti esemenyeket ecsetelte:
A Foldalatti nevu sorozoben voltak, mar nagyon reszegen, mert valami iszonyatos, am annal olcsobb szeszes italt beszereztek. Ott meg sorozgettek, az egyik haverja meg kocsonyat zabalt, amit a mamajatol kapott, de meg nem volt ideje sehol megenni (nekem mar onmagaban az is poenos volt, ahogy elkepzeltem, hogy milyen kepet vagott a pincercsaj, amikor meglatta a kocsonyazabalo hulyegyereket).
Draga Zsombor erezte, hogy rosszul van, es hogy ebbol valoszinuleg hanyas lesz, igy szolt a tobbieknek, hogy setalni fog egy kicsit a szabad levegon (kis naiv azt hitte, attol majd jobban lesz), igy el is indult a kijarat fele.
A lepcson azonban harom, roma szarmazasu, nagyon kemeny, nagyon vagany fiatalember az utjat allta, hosunk emlekei szerint meg beszeltek is valamit hozza, azonban ez a szovegeles csak annyira hatott ra, hogy a kozepen allo uriembert telibehanyta Na ez volt az a pont, amikor felebredtem, es hatalmas nagy elvezettel nevettem ezen a szanalmas, am megis vicces torteneten.
Szerencsere a kozepen allo fiu mellett levo ket srac is kapott a hanyasbol - igy meg teljesebb lett a tortenet..
Ezt persze nem hagyhattak szo nelkul, es szegeny gyerek kapott egy-ket gyomorutest, illetve a kis arcocskajat is "megsimogattak"
(Az este folyaman amugy az "aldozatok" felkerestek Draga Zsombort, hogy fizesse ki a polot, amit kimart a gyomortartalma.. Muha)

[Dynosaur]

A szomszédhergelés pokoli veszélyes

Orvosok figyelmeztették a kínai nagyit: ha nem hagyja abba az ugrálást, kórházba kerülhet.

A nancsingi illetőségű 70 éves Zhang nagyi ugyanis minden este pontban éjfélkor ugrálni kezdett a szobájában, hogy alsó szomszédján bosszút álljon.

Hogy mi volt a szomszéd bűne? Nem kis dolog. Ugyanis nem tisztította ki az eldugult lefolyórendszert, ezért Zhong asszonyság nem tudta használni a vécéjét.

Jogosan lett tehát ideges, és egy ugrálókötelet vásárolt, hogy az éjféli sportolása - dübörgése - ne legyen olyan unalmas.

A szomszéd azonban jól bírta. Jobban, mint Zhong nagyi, akinek egyik esete úgy felment a vérnyomása az ugrálástól, hogy ki kellett hívnia a mentőket.

Az asszonyt ellátták, majd hazaengedték. Ám ugrálnia nem kellett többé: a nyilvánosságot kapott eset miatt az önkormányzat kötelezte a hanyag szomszédot, hogy tisztítsa ki végre azt a lefolyót.

Forrás: www.jovicc.hu

[NATO]

Egy BMW 130-al ment a mellettem levő sávban.
A nő a kormány mögött egészen közel hajolt a tükörhöz és festette a szemét.
Egy pillanatra nem néztem oda és hirtelen azt vettem észre, hogy a kocsijával jön át az én sávomba.
Annak ellenére, hogy meglehetősen férfias ember vagyok, mégis annyira megijedtem, hogy kiesett a kezemből a borotvám, amelyik kiverte a másik kezemből a szendvicsemet.
Miközben megpróbáltam a térdemmel az autómat a sávban tartani, leesett a telefonom a fülemről, bele a lábam között lévő forró kávémba.
A kávé kifolyt, megégette a legértékesebb testrészemet és megszakított egy nagyon fontos beszélgetést.
Na ezért utálom, ha a nők autót vezetnek!