Hollószárnyak

[naramis]

A két nap alatt fözögetek, kotyvasztok, varázsolok.
Mindenkinek:
- Ha valaki kér a fentebb említett "segítségből", kérem jelezze, hogy tudjam mennyire merít ki az előkészület, meg miből mennyit kell kotyvasszak. Elméletben a 2 nap elég hogy elkészítsem.

A kastélyban leadom a fegyvereimet, s a vizsgálatra a Nagyúrék után megyek be.

[Pettyes]

Quintarnak:
- Nekem jól jönne majd egy kevéske gyógyital. 1-2 üveg biztos jót tesz majd, amilyen szerencsés vagyok, el kell majd. Ha sikerül készíteni, akkor egy erősebb és egy gyengébbet kérnék, de nem sok rendelkezésre álló vagyonom van.

[Massza Rex]

A pap ajánlatára nem igen reagálok érdemben, maradok a saját égieimnél, amíg csak lehet.

A fegyvereimet kelletlenül átadom, néhány sokat sejtető nézés közben.

A fejturkászás gondolatára elkomorul az arcom, de utolsóként én is alávetem magam. (morgok is valami érthetetlen előtte)

[VérGyöngyTyúk Z]

Quintar-nak:
-Nem tudom a főzeteid mire jók, meg hatnak-e rám, mert olyant még nem ittam, de ha nem mérgező akkor kérek én is belőle párat, ki tudja mire lesz jó.

[Chris]

Miután mindegyikőtök végzett a "vizsgálaton", újra a fogadótembe vezetnek titeket (most nincs ott a gróf, csak az őrség). Körülbelül félórás várakozás után a gróf bevonul, helyet foglal az trónnak is beillő karosszékében, és így szól:
- Megvizsgáltuk a kérelmüket, és az Önök hozzállását a különböző kérdésekhez. Arra a határozatra jutottunk, hogy Gren a Kőszakállú klánból beléphet a tiltott területre, ha még mindig ez az óhaja. De ő, és csak ő, senki más - itt szünetet tart, hogy legyen időtök értelmezni a hallottakak, és reagálni rá.

[VérGyöngyTyúk Z]

A nevem hallatán kihúzom magam és összehúzott szemmel meredek a grófra. Aki néz esetleg az láthatja ahogy kissé remegnek (megfeszülnek-elernyednek) az izmaim, a szememben tűz lobban.
Fél percig fürkészőn nézem a grófot aztán közelebb lépek hozzá és derékból meghajolok felé:
-Köszönöm, bár nem tudom mivel érdemeltem ki a bizalmát. Még mindíg ezt szeretném, igen. Egyenlőre az az egy kérdésem van, hogy ha bemehetek akkor ki is jöhetek-é, feltéve persze ha még önmagam leszek, azzal amit ott esetleg meglelni remélek?
- Természetesen. Ha bement, élve és nem élőholt állapotban ki is jöhet, és ha megtalálja, amit keres ki hozhatja azt is - itt rövid szünetet tart, majd folytatja - Valakinek van még bármilyen kérése, vagy kérdése? - mondja, miközben végighordozza a tekintetét rajtatok.

[Massza Rex]

- Mánk mi mié nem möhetünk be? Mink is azé gyűttünk, mint Gren. (kérdem őszinte kíváncsisággal)
- Négyen egy-egy bélyeget viselnek a lelkülön egyikük viszont kettőt is, habár hárman meg vannak győződve, hogy ez isteni eredetű, mi nem hiszünk ebben. A bélyegen keresztül az, aki rátette a lelkükre, irányítani tudja magukat, nem tudjuk ellenőrizni, hogy az az illető mit szeretne a tiltott területen. A többiek ha nem is hazudtak, de titkolnak valamit, és ez aggodalomra ad okot. Lehet a titoknak nincs köze a tiltott területhez, de mivel nem tudunk biztosat, jobb ha a legrosszabbat feltételezzük.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az arcomra kiül a harag, kezim önkéntelenül is a fegyvereimhez kapnának, a szememben vad fény gyúl:
-Irányítani?
Lassan lenyugszom és a szemem körbevillan minden jelenlevőn áruló moccanásokat figyelve-keresve aztán hallkan folytatom:
-Hosszabb ideje keresem azt/azokat amit, mint amennyit sok ittlévő leélt. Nem tudom egyike vagyok-e azoknak akiket "megbélyegzettnek" nevez, de nem hiszem, hogy ahhoz amit oly régóta keresek lenne bárkinek itt bármi köze. De - a hangom üllőre csapó kalapácsként csattan - most kap egyetlen esélyt az aki esetleg mégis ilyesmire vetemedett, "megbélyegzett" a saját céljáért, hogy bevallja tettét és akkor nem fogok végezni vele. - a szemem cikázik körbe- Ha most bevallja tettét, akkor megelégszem azzal, hogy bocsánatért esedezik Tooma-hoz és hátralévő életét az Ő dicsőségének szenteli, hogy kiengesztelje és bocsánatot nyerjen. De ha nem lép most elő akkor figyelmeztetem. Csak EGYSZER hibázik. Az a nap mikor fényderül csalárd és mocskos tettére, az a nap lesz az mikor a halálos ítélete kimondatik.
Gyorsan a gróf felé fordulok, hogy a pillanatnyi döbbenet a lehetséges "irányítónak" esélyt se adjon a reagálásra é szinte hadarva közlöm:
-Ha megtalálom amit keresek akor azzal és csakis azzal fogok kilépni a tiltott földrő. Adjon valami jelzőt, mágikusat vagy valamit ami megmutatja az őröknek merre járok és ha kifelé jövök legyen ott olyasvalaki aki képes megvizsgálni messziről is, hogy a saját akaratomból jövök-e. Bármit.. BÁRMIT amit hozok Azon kívül és a saját mostani holmimon kívül, el fogok hajítani 10 lépésre a határtól, le a földre, a lábaim mellé. NEM hozok ki onnan mást, bármit is lelek odabent.
- Természetesen ön nem tartozik a megbélyegzettek közé, ha így lenne nem kapott volna engedélyt a belépésre. A területet folyamatosan figyelik, nincs szükség, külön jelzésre.

[naramis]

Csak rosszallóan csóválom fejemet - láthatóan hasonló "eredményre" számítottam.
-Gondolom arra az esetre is kitaláltak valamit, ha mi a tiltás ellenére is a lezárt terület felé vennénk az irányt?
- Természetesen. Ilyenkor a szokásoknak megfelelően börtönbe vetjük magukat, persze ha ellenállnak akár a halálukkal is végződhet az eset. De remélem nem kerül sor ilyesmire, nem szívesen alkalmaznék erőszakot önökkel szemben, ne kényszerítsenek ilyesmire.

[aúú]

Hyas fordítja:
- Szeretnék önnel négyszemközt beszélni. Lenne erre lehetőség?
A gróf elgondolkodik, majd válaszol:
- Rendben, de a tanácsadóm jelen lesz a megbeszélésen. Ha ez így megfelel, kérem kövessen - mondja, azzal az egyik oldalsó ajtóhoz lép, és bemegy rajta.
Az úrnővel (hogy legyen aki fordít) követjük a grófot.