Kinek milyen háziállata van ?:)

[vityu]

Originally Posted by vityu

Képet is fogok felrakni, ha végre sikerül csinálni egy értelmeset! Elég sokat mozog, így nehéz elkapni.

Telefonnal igaz, de sikerült egy pihenős képet elkapni. Nagyon hideg volt kinn, így beengedtük, rettentően jól viselkedik benn. Nem mászkál el, nem ugrál, nem rosszalkodik.

[Arwen]

Az első képen Babó látható kb 1 hetesen. Akit vmiért sajnos nem fogadott el az anyukája.
A második és harmadik képen Manócska van Babóval. Manócska fél kilót sem nyomott, mikor megszületett, mert az ikertestvére (aki mellesleg fekete) elnyomta. Borzalmasan sovány, csont-bőr bárányka volt.
Az ikrek ma 1 hónaposak, Babó pedig szombaton lesz 3 hetes. Még mindig etetni kell őket cumis üvegből, de most már szénázgatnak is.

[Tsyl]

Nos, idáig is okoztak már meglepetéseket kutyáim, de ma reggel alaposan kitettek magukért.
Elég korán beugrottam a városba egy-két dolgot lefutni, s ebben nincs is semmi különös idáig. Ám ügyeimet intézve egyszer csak csörög a telefon. Igencsak már jó korban levő szomszédom a vonal túl oldalán kétségbeesetten hadarja, hogy menjek gyorsan, mert biztos, hogy valakik betörtek és ki van rámolva a lakás, az ajtó pedig tárva nyitva.
Természetesen elsőre meghűlt bennem a vér. A gondolatok kavalkádja indult meg az agyamba... Négy kutya mellett elég elvetemültnek kell lennie valakinek, hogy fényes nappal ilyet tegyen, ez tényleg gyenge elmére vallana, kizárt dolog. De mitől van nyitva a bejárati ajtó? Mi az, hogy ki van rámolva a lakás? Egyáltalán hol vannak az ebek?
Még jobban letaglózott a válasz, hogy a kutyák sehol, pokrócok, párnák és paplan az udvaron. Ez már kezdett gyanús lenni és nagyon rossz sejtésem támadt...Alig tudtam az öreget lebeszélni róla, hogy addig ne hívja a rendőrséget míg haza nem érek.
Hazafelé tapostam is a gázt rendesen és negyedórán belül itthon is voltam.
Nos, tényleg csata mező fogadott és persze büszkeségtől túltengett kutyáim és az eseményeket csak nagy nehezen felfogó szomszédom...
Szóval a "helyszíni" szemle során felvázolt cselekmények:
A Vizslalányom már 7. napja tüzel és természetesen tiltva van a fiú Bernáthegyiktől. Ám hirtelen gondolván egy nagyot, távollétemben le mancsolta a kilincseket és belülről kinyitotta az ajtókat is. (nem voltak kulcsra zárva,mert kívülről nem lehet lenyomással kinyitni)
A fiúknak sem kellett több és a szó szoros értelmébe ágyba vitték a féltve őrzött "lányunkat". Mivel a vizsla bizonyosan felfogta, hogy a túlerővel szemben esélye sincs, ezért már csak hosszú lábaiban bízhatott és szégyen a futás de hasznos vakkantással a jelekből ítélve felszántotta a fiúkkal a nyomában a havas kertet. A fiúk gondolom hamarabb feladták a kergetést és mivel génjükben azért még biztos ott van a mentés ösztöne, ezért Papakutya (ez én vagyok a szemükben) ágyából megágyaztak odakint a vizslának. Bizonyosan tisztában voltak vele, hogy milyen fázós és nem akarták, hogy baja legyen...
Igazából még leszidni sem volt időm őket, mert közben megérkezett pár mázsa tüzifa, amit nagyon gyorsan el kell pakolnom, mert ezek a szent jószágok újabb kihívást véltek benne felfedezni és jelenleg is szorgos mackó módjára hurcolják szanaszét...
Szóval ma reggel nem igazán kezdődött vidáman a napom...

[Andy]

Tsyl
így már megértettem azt a napkezdést. A kutya lélek nem egyszerű, és mindig kész a legmeglepőbb és váratlan dolgokra. De csak a mi örömünk miatt teszik. Biztosak benne, hogy mi is ugyanúgy örülünk majd neki. És ilyenkor csillog a szemük a legjobban, ahogy ránk pillantanak a dicséretért. Sose tudtam még egy picit se dühös lenni a kutyáimra, a szemükkel mindig levettek a lábamról.
Gyönyörűek ezek a bernáthegyik. Gratulálok. És a történet leírásához is.
Ilyenkor nagyon tud fájni a szívem, hogy nincs lehetőségem ismét kutyát tartani. Pedig volt idő, mikor kutya nélkül el se tudtam volna képzelni az életem.

[Cassandra]

Igazából nem tudom miért ide írok, csak valahova muszáj.

Egyik büszkeségem, Liza kutya, ma délelött 3/4 10 óta, már egy rég elvesztett barátjával játszhat újra.
Ritkán látok olyan hálás állatot, mint ő volt. Majd 8 évet élt le mellettem (és ki tudja mennyit, mielött rátaláltam), ő volt talán az egyetlen, aki mindig mellettem volt a bajban. És ma súlyos kötelességem volt nekem is mellette állnom, s életemben másodszor meghozni azt a döntést, amitől minden állattartó retteg...

Hosszú órákon át tudnék mesélni róla, száz meg száz emlékezetes és örömteli pillanatot adott az egéz családnak és a körülöttünk élőknek úgyszintén. De a lényeg, hogy elvesztettem egy barátot, A legjobb barátot.

Liza, köszönöm, hogy velem voltál...

[vityu]

Originally Posted by Cassandra

Igazából nem tudom miért ide írok, csak valahova muszáj.

Egyik büszkeségem, Liza kutya, ma délelött 3/4 10 óta, már egy rég elvesztett barátjával játszhat újra.
Ritkán látok olyan hálás állatot, mint ő volt. Majd 8 évet élt le mellettem (és ki tudja mennyit, mielött rátaláltam), ő volt talán az egyetlen, aki mindig mellettem volt a bajban. És ma súlyos kötelességem volt nekem is mellette állnom, s életemben másodszor meghozni azt a döntést, amitől minden állattartó retteg...

Hosszú órákon át tudnék mesélni róla, száz meg száz emlékezetes és örömteli pillanatot adott az egéz családnak és a körülöttünk élőknek úgyszintén. De a lényeg, hogy elvesztettem egy barátot, A legjobb barátot.

Liza, köszönöm, hogy velem voltál...

Nagyon sajnálom! Tudom, hogy milyen.

[Ati]

Sajnálom.

Lizát pedig még én is ismertem.

[Tsyl]

Originally Posted by Cassandra

Egyik büszkeségem, Liza kutya, ma délelött 3/4 10 óta, már egy rég elvesztett barátjával játszhat újra...

...Liza, köszönöm, hogy velem voltál...

Őszintén sajnálom én is...és ilyenkor nagyon nehéz bármit is írni...

[Dragi]

Részvétem Timi!

[Cassandra]

Köszönöm az együttérző szavakat.

Mára egy lehelletnyit már könnyebb, de sose lesz már olyan mint rég.

Helyes volt a döntésem, Liza 4 napot volt rossz állapotban (egyre romlóban) és amint meghallottam, mitől, nem tehettem mást. Szenvedni nem hagyhattam, nem érdemelte volna azt. Csak épp egy kb. 10 éves kutyánál az ember még erre nem számít, tudja, hogy bekövetkezik... majd... egyszer... de nem ilyen hamar.
Most a 15 éves tacskóm, Ladyke van teljesen oda, nem találja sehol a barátnőjét, mindig meghagyja neki a helyet ott, ahol együtt aludtak, a cicák is néha keresik, de a tacsi kétségbeesése az ijesztő... A szíve már nem a régi, most reménykedünk, hogy ezt kibírja.