Velence 25

Cassandra · #1 06-04-2007, 14:18

Remek kikapcsolódásnak igérkezett a szombati Velence 25. Szép környéken, a Velencei-tó tőszomszédságában, eredetileg a 35km-es távval szemeztem és gondoltam, ha az idő engedi tán közelebbről is megnézem a tavat. Aztán kicsit változott a program, hisz jóelőre figyelmeztettek az időjósok a várható rosszidőre. Így végül maradt a Velence 25... Tűző nap mellett... Ennyit az időjósokról.

Mivel esővel riogattak a szokásosnál nagyobb batyuval indultam neki a napnak. Fransissal 7kor találkoztunk és 8kor már a Székesfehérvári buszon voltunk. Szemmelláthatóan a Volán nem volt rákészülve ekkora tömegre...
9:15re elértük Pákozdot, ahol könnyűszerrel megtaláltuk a rajtot. Ez sem a kislétszámu túrák közé tartozott... Fransis a sort meglátva szerintem azon kezdett el elmélkedni miként vethetne véget rövidke életemnek.

Nevezés, pakolászás, gyors "tanácskozás" hogy mi, merre, hogyan... Persze Fransis más dolgot talált, ami a figyelmét lekötötte.

Ígyaztán fel se tünt neki, hogy rossz irányba készülök elindulni.

De végül hamar rájöttem, hogy merre kéne valójában menni, csak meg kellett fejteni az itinert.

Az első pont elött volt egy szakasz, ahol, mint utólag megtudtam szerencsénk volt, mert ott nagyon sokan eltévedtek. Mi csak néhánytíz métert tettünk rá pluszba a távra. Az első pontot nagyon szép tempóban elég hamar elértük.

Itt begyűjtöttük a pecsétet és már mentünk is tovább...

A következő szakasz jelöletlen úton vitt, viszont ez gyönyörűen végig volt szalagozva. Eltéveszteni nem is lehetett. Ez a része a túrának Messze elkerült mindennemü erdőt vagy árnyékot adó fát... elég sokat kivett az emberből, annak ellenére, hogy nem volt egy szintes rész.
Itt kezdtem előszőr érezni, hogy az esőkabát helyett lehet, hogy naptejet kellett volna magammal vinnem... Késő bánat... le is égtem a túra végére...

Valamikor nemsokkal a 2. pont elött megcsörrent a telefonom... a másik Hódos csapat (Atiék) jelentkeztek be, hogy merre kóvájgunk.

Ők addigra jóval elöttünk jártak, igaz a hosszabb távon úgy, hogy két órával elöbb indúltak.
Meglepően "könnyedén" értük el az Angelika-forrást... A szinttérkép alapján előre megijedtünk, hogy az egy kellemetlen szakasz lesz, de tévedtünk.

És itt a pont, ahonnan nemigazán emlékszek semmire.

Leereszkedtünk a következő ponhoz, ahol kicsit utántölthettük a készleteinket. Azt hittem addigra Atiék is odaérnek, de tévedtem még valahol mögöttünk voltak... egyelőre...

A pontot elhagyva már békésen bandukolósra vettük, időnk volt jócskán. Már egy ideje mentünk, mikor valami hörcsög beszólt hátulról.

Ati volt.

Úgy hagytak ott minket, hogy csak úgy porzott mögöttük a föld.

Rövid ideig még néztük a hátukat, de csakhamar eltüntek.
Nemsokára elértük az utolsó pontunkat. Közben megnézhettünk egy nagyhalom vándor-követ és majdnem egy emelkedő alján landoltam. Az egész túra legnehezebb része ebbe a kb 200m-es szakaszba volt tömörítve, egy meredek kaptató, ami tele volt apró finom kavicsokkal és ezek csúsztak, mint a fene.

A pontőr tanácsa ellenére, miszerint van egy rövidebb út is a célig, mi maradtunk a kijelölt útvonalon. Itt ugyan volt még egy kis bizonytalanság, de hamar a jó úton találtuk magunkat.

Kicsit nyugdíjjas tempóban ugyan, de szépen haladtunk s nemsokára célbaértünk. Ahol addigra már ott volt a 35ös csapat is.

Átvettük a kitűzőket és az okleveleket, kicsit pihegtünk, megosztottuk egymással az élményeinket, majd lassacskán elindultunk haza.

Nagyon jó szervezésü kis túra volt, az itiner egy hiánytalanul jelzett színes térképrészlet volt. Az első szakaszon kívül szinte lehetetlen volt eltévedni. És az, hogy ott többen eltévedtek, is inkább csak egy megrongálódott túristajelzés miatt fordulhatott elő. Különösebben nem voltunk elkényesztetve, de az út olyan helyeket érintett, ahol szépen lehetett pótolni az elfogyasztott inni és ennivalót.

Fotók, szokás szerint késöbb...

Idei teljesített táv: 357,6 + 25,8 = 383.4km.
Idei teljesített szint: 11854 + 618 = 12472m.