Margita 40

[Cassandra]

No hát akkor próba 2.:)))

Szóval... az ébresztő idegölő hangja hajnali 4kor vert ki az ágyból a készülődés után 4:45kor elindultam itthonról. Át a városon, majd találkoztam a csapat másik felével. 7 óra elött bő 10perccel értünk a rajthelyre. 7kor az elsők közt indultunk.:)

Szerencsénk volt, mert iszonyat jóidőt fogtunk ki. Előző reggel még kétséges volt, hogy hiánytalanul ottleszünk, hisz éjjel még esett. De nagy szerencsénkre szombatra már csak a felhők riogattak néha.:)

Nagyon sajnálom, hogy viszonylag hosszú szakaszok műúton vezettek, mert a túra ezen kívül borzasztóan tetszett.

Jelentős kaptató nem volt az útvonalban... volt pár hosszabb elmelkedő szakasz, de igazából nem volt annyira megterhelő, mint sok korábbi túrán.:)

Békés kis tempót diktáltunk, nem rohantunk nagyon sehova. a Hó-FeJérkéről tapasztaltakból tudtuk, hogy nem érdemes az elején elrohanni, mert a végére minden erőnk elfogy.:)
Nos bandukolás ide, bandukolás oda ez most is így alakult, igaz most bő 4km-rel hosszabb is volt a táv.:)))

A szervezés nagyon jó volt, szinte minden ponton volt valami kis meglepi, csoki, nápolyi, tea, vagy egyéb.

Mivel nem rohantunk túlzottan, így viszonylag sokan megelőztek útközben.
Majd a táv negyedétől mindenfelöl hangokat véltem hallani, mint kiderült nem halucinációk kínoztak, vagy lovak, medvék kergettek, hanem csak a minket beérő maratonisták jelezték így közeledtüket. Nem értem miért nem tudtak erre más megoldást találni, tuti csini egy kolomp a nyakban.:DDD
Nem tudom ember hogy képes ekkora távot végigfutni. Én Kb negyed max 1/3 távnál esnék össze holtan (Sokak legnagyobb "bánatára"...;) ).:)))

A túra első fele elég jól ment, rövid időn belül magunkmögött hagytuk.:)
Fura, hogy most nem futottam bele ismerősökbe. Vagy lehet megint csak nem vettem őket észre, akkor vsz. ezt egy késöbbi túrán megint hallgathatom.:P

Az út második fele már kicsit nehézkesebben ment, lassan elfogytak a szavak és halgatásba burkolódzva baktattunk néha kilométereken keresztül.
Itt-ott erősen dagonyás volt a terep, azért az eső csak esett ott is a megelőző napokban.:)
A Gödöllői-Dombságban is vannak gyönyörű helyek.:)
Kár lett volna kihagyni azt a látványt, ami ott tárult sokszor a szemünk elé.:)
A második szakaszban volt egy hatalmas lejtő, hálát adok akinek kell, hogy azt nem felfele kellett megmászni, még lefele is kicsit megterhelő volt, a térdem nem is szerette.:P

Célbaérkezés után megkaptuk az oklevelet és az újabb kitűzőt, nekem a célban elfelejtették a pecsétet belenyomni az itinerembe, de ez akkor már korántsem érdekelt. Már csak ülni akartam.:)))
Mellettem egy kisfiú, aki sikeresen teljesítette a 20km-es távot boldogan újságolta, hogy sikerült neki és hogy időn belül és miket látott... akkor úgy éreztem, ha most ezt nekem kéne tenni vsz. az egyetlen és legnagyobb hírem az lenne, hogy "TÚLÉLTEM".:)))
Itthon egy forró fürdő és kis pihi után már fényesebben láttam a helyzetet.:)

Bármilyen fárasztó is volt én jól éreztem magam. Nagyont tetszett a környék is és jó volt a szervezés is.:)

És jöjjön a lopott rész.:)
Idei teljesített táv: 130,7 + 42 = 172,7km.
Idei teljesített szint: 4568 + 650 = 5218m.

[Ati]

Pótlom az elmaradásom, és megírom végre ezt a beszámolót... :)

Ahogy Cassandra már írta, maraton... :) Igaz nem futva, de gyalog is bőven elég volt. :)

Voltak terepfutók is, ők 2 órával később indultak, mint mi, és pillanatok alatt lehagytak minket. Kicsit olyan felemás érzés volt... ;) Úgy nekiindulni, hogy no most a leghosszabb távon majd jól megmutatom, aztán pedig csak úgy suhan el az ember mellett mindenki... :)

Elsők között indultunk, 6-os sorszámmal, bár lenyúlhattam volna az 1-est is, de már voltak ott előttünk, úgyhogy nem voltamilyen pofátlan. :D

Erősen 21. századi jellege volt a túrának, autópályát kétszer kereszteztünk... :) Ráadásul a végén is rátettünk egy lapáttal, és a városban eltévedtünk (kb mindenki, aki akkoriban azon a részen volt :)), úgyhogy a 42km az picit több is lett... :)

GPS sajna lemerült útközben, és csak későb vettem észre, úgyhogy egy jó adag kimaradt, amit kézzel kellett pótolni, emiatt a szinttérkép nem az igazi.

Úgy 30km után éreztem, hogy ennyire vagyok hitelesítve, utána már inkább csak vánszorgás volt, oedig ott még egy igen durva lejtő is következett (piros háromszög, hát igen, hű a színéhez, és csak annak örültem, hogy ott nem felfele kellett mennünk :))

Az ellenőrzőpontok jó hangulatúak voltak, forró tea volt még az erdő közepén is, úgyhogy az ellátásra se volt semmi panasz.

A végén már mindenre azt mondtam, hogy "nem érdekel", Cass fel se ismerte a környéket, hogy arra már jártunk egyszer aznap, szóval szépen elfáradtunk a nap végére. :)

Jó kis túra volt, amit úgy zártam, hogy "többet nem megyek sehova". :) Köszönet a szerzevőknek! :)

Pár kép ízelítőül, hátha jövőre valaki csatlakozik. :)

Az indulást követő "méterek", ez még Gödöllő:




Egy újabb vaddisznó-fej, úgy látszik gyűjtöm ezeket, tavaly Tojás túrán is ezzel indítottunk. :)



A túra névadója, a Margita csúcsa:



A legnagyobb túristajelzés, amit valaha láttam. :) Muszáj volt megörökíteni. :)




Szép táj, ez a piros háromszöggel jelölt lejtő kezdete, innen lefele nem volt túl kellemes, legalábbis azzal a 30+ km-mel magunk mögött...



Végezetül egy levésbé szép kép... Itt valaha erdő volt... Nem is olyan túl régen.




A megtett útvonal:




És a szinttérkép:



Idei stat: 141,2 + 42 = 183,2 km