Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

-Értem Asszonyom.
Öszepakolom a használható dolgokat aztán felkészülök, hogy ezúttl nagyobb csapat fog átmászkálni a termen ( a széttépett takaró két megmaradt csíkjából kiszedem a tűket és a zsák aljához kötözöm őket, mármint a takaródarabokat) .
-Azt mondom egyesével menjünk. Elsőnek megyek én aztán Hyas. Utánna a Nagyúrék, majd Stancil és Farkas - Alysium-ra nézek - Már ne haragudj, de szerintem egyikőnk sem örülne, ha esetleg megszédülnél és félrelépnél menet közben. Mindenki akkor indul, ha az előtte lévő lelépett az utolsó lapról. Rendben?

Semmi baj, majd én magyek utoljára - válaszolom Grennek.
- Valóban így lesz a legjobb és valakinek hátul is kell lennie, aki lát a sötétben.
Utolsónak indulok a megbeszélt sorrend után és reménykedem, hogy épségben átérek.

Ha senki nem emel kifogást akkor megyek is át a lapokon (persze nem toronyiránt, hanem a biztonságos "folyosón") és belépek a továbbvivő alaútba. Megállok egy lépéssel beljebb és bevárom a többieket. Amíg várok nézelődök mindkét látásommal és igyekszem meghatározni, milyen mélyen is vagyunk és hogy felfedezek-e valami veszélyesnek tűnőt.

[Chris]

A megbeszélt sorrendben átértek a túloldalra, keresztül haladtok a 21 lap nál lévő ajtón, és amikor mind átértetek, az ajtó lecsukódik.
Egy hosszú folyosón álltok, ami szintén egy nagyobb összefüggő lappal indul, és után az előző teremhez hasonlóan lapokkal fedett a padló. A padló lapokon itt nincs véset, teljesen símák, és üresek. Itt a falak símára csiszoltak, és egyáltalán nincs rajtuk sem véset, sem lyuk, sem rés, sem semmi más. A mennyezet a sötétségbe veszik. A folyosó elég hosszú, nem látjátok a végét.
Előttetek azon a kőlapon, amin álltok valami felirat van, de nem tudjátok elolvasni. Kisvártatva a nagyúr szót vált az úrnővel, aki végül hozzátok fordul:
- A padlóra lenni írva: "a hit megvéd".

Hogyan tovább?

[VérGyöngyTyúk Z]

Kissé sandán nézek az Úrnőék felé, miután alaposan megnézem a folyosót és próbálom felfedezni a tetőt:
-A hit megvéd? Na jóóó.. de kinek a hite és melyik istentől? Én hiszek az istenemben, de attól még lehet, hogy ez annak aki csinálta ezt a helyet, nem tetszik. Egyébiránt ez a hely sem.
- Nem hiszem, hogy istentől védeni meg. Azt csinálni, amit egy hívő csinálni. Nem tudni fontos-e kiben hinni. Kint lévők nem küldeni be ide mindenki, ha azt nem lehet túlélni - mondja az úrnő, de látszik rajta, hogy tanácstalan, és tanakszik magával mit mondhat el, és mit nem.
Az Úrnőre nézve, lassan gondosan formálom a mondandómat:
-szerintem elég fontos lenne tudni, hogy mit kell pontosan csinálni. Elvégre amennyire tudom vannak vallások amik emberáldozattal "kedveskednek" az istenüknek. Most áldozzunk fel valakit? Vagy elég zsolozmázva végigmenni? Van egy olyan érzésem, hogy itt nem lehet oda-vissza sétálni.
- Mi nem áldoz embert - mondja már-már felháborodva az úrnő. - Mi sem tudni mit kell csinálni. Ne azt hinni, hogy mi mielőtt mi ide jutni, nekünk mondani fenn bármi erről próbákról! Gondolkodni, mit csinálni ki vallásos!

[VérGyöngyTyúk Z]

-Már bocsásson, meg Úrnő, ha félreértette a szavaimat. - hajolok meg kissé felé - de mint említette, Önök sem tudják mit kell csinálni. Tehát egyedüli támpontunk eddig, hogy valamikor kyrek építették ezt a helyet és - Alysium-ra pillantok - , hogy utálták a páros számokat. arra meg hogy mit csinál aki vallásos - megvonom a vállam - szerintem kinek-kinek istene válogatja. A régi kyr isteneket hogy imádták? - kissé tanácstalanul nézek körbe a többiekre - mert azthiszem azt kéne utánozni. Térdelve? Földön kúszva?
- Ez az adott istentől függeni. De vajon ha bármelyikük követni azok szokások lenne-e az tetsző maguk isteneinek?

[Massza Rex]

- Szörintem ez valami báturság prúba...lühet végig köllene rajta futni...talán...aki nöm hisz, az báturtalan, félink, aki meg hisz, az mög magabizó, meg löndületes...vagy ilyesmi...igazábú nagyun kezd ölegem lenni ebbű a buta játíkbú, lögalább lennínek nízők, akié szönved az imber...(ezek után már nagyon halkan pusmog/dohog a bajsza alatt csak úgy magába:...minök jöttünk ide egyátalán...)

[Pettyes]

Amikor rám pillant Gren kérdőn nézek rá. Kis fej biccentéssel és váll vonással próbálom kérdezni tőle szótlanul, hogy mi a baj, bár gondolom, hogy csak célzásként emelte ki nekem a mondandóját.
- Igen valószínűleg nem kedvelték a páros számokat, de mi is páros számot teszünk ki így együtt - gondolkodom el.
- Itt senki az ég világon nem ismeri a kyr kultúrát válaszolok Grennek, kivéve a Nagyúrék - kis szünet - talán, de ezt nem tudom, szóval megint ki kell okoskodni az egészet.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az Úrnőnek:
-Nem tudhatjuk, hisz az istenek útjai kifürkészhetetlenek. Talán Farkas a lényegre tapintott ezúttal. Hisz aki bízik az nem tétovázik hanem megy. Egyedül az akkor a kérdés, hogy mi van ha valaki az "átkelők" közül nem? Akkor veszik a többi is?
Alysium kérdő tekintetére csak legyintek egyet, aztán (a "bálba" indulásunk óta először,) kissé elmosolyodom.
- Ezt nem tudhatni, csak próbálásnál derül ki.

[Massza Rex]

- És ki prúbálja ki...? (közben magamhoz veszek egy égő fáklyát és neki iramodok. Tempósan gyaloglok a fáklyát fejem fölé tartva (de ha bármi "ilyesztő" történik, akkor kilövök előre és futok lélekszakadtamból))
(közben Dartonhoz fohászkodom magamba, hogy segítsen)
Ahogy elindulsz a mennyezet felöl surlódó hangra leszel figyelmes, kő surlódik kövön, és arra tippelsz, hogy a mennyezet elindult lefelé, mert a hangok ha lassan is de közelednek. Ahogy begyorsítasz, fölötted a mennyezet is egyre gyorsabban közeledik feléd, még mindig nem látod a folyosó végét.
"Csináld vagy ne csináld, de ne próbáld" - magyarázta mindig az arína möster, így hát összeszorított fogakkal és behúzott fejjel futok oly gyorsan, mint még soha...
(Óh Dartun írtem ín a poént, de must ha löhet inkább irjek oda...)
Minél gyorsabban futsz, annál gyorsabban zuhan a kő lefelé. Szinte biztos, hogy nem érsz át időben.

Utánna üvöltök Farkas-nak:
-Állj meg és bízz az istenedben! Ha hiszel bene nem lesz bajod!
Próbálok minél több meggyőzőerőt sűríteni a hangomba.

Megfordulni már késő...el KELL érnem a végét...nem zuhanhat az egész mindenség a nyakamba, óóó micsoda nemtelen halál, Dartonra ez nem lehet igaz...izomszakadtamból rohanok tovább, közben örülten kacagok...
A mennyezet tovább gyorsul feléd, és még mindig nem látod a folyosó végét. Már csak egy karnyújtásnyi van a fejed és a kőtömb között.
Úgy hát...egy igazi bajnokot csak szemből érheti a halál, hisz sosem hátrál. Hanyatvágom magam, hogy szembe forduljak a plafonnal.
- Dartonra, szít típlek ha kell puszta öküllel!!! (ordítom és vicsorgok akár a farkas) (gondolatban kérem az összes pyarr égit, hogy segítsen harcomban)
Lefekszel a hideg kőre, és nézed ahogy a kőtömb közeledik, majd mikor már jó ideje mozdulatlan vagy, meg áll a mennyezet, épp pár centire az arcodtól, majd elkezd emelkedni. Nem emelkedik vissza a helyére, csak annyira, hogy kényelmesen fel tudj állni, ha akarsz.
- Gyáva...mormolok el egy szitkot a mennyezetnek...(gondolatba hálát adok az égieknek a segítségért) felállok és leporolom magam. Kicsit lazítok az izmaimon, eléggé görcsösek lehetnek, majd megnézem látom e a többieket.
Látod őket valahol a folyosó másik végén, de messzi vannak.
Nos, ideje megtudni, jó felé jöttünk e. Folytatom utam, kidülesztett mellel kényelmesen lépkedve.
A mennyezet a helyén marad, minden probléma nélkül éred el a folyosó túlfelét. Ahol egy kilincs nélküli kőajtóval találod szembe magad, amire valami furcsa vésett lapokkal telipakolt tábla van erősítve. A vésetek itt nem olyanok, mint az előző teremben, ezek inkább úgy festenek, mint egy kép darabjai. (Az emlegetett képet, mindenki megkapta e-mailben.) Az ajtó előtt egy ugyan olyan nagyobb kőlap van, mint amit a folyosó elején is láttál. Mikor rálépsz, a mennyezet elindul felfelé, majd egy idő után megáll, és ismét csak sötétséget látsz magad fölött.

[Massza Rex]

Nagyot kiálltok visszafelé:
- Hahúúú...Itten vagyuk a vígin!...(hallgatózom utána, hátha jön válasz)

[VérGyöngyTyúk Z]

Ha meghallom Farkas kiabálását (meghallod) akkor visszaszólok neki:
-Rendben! Megyünk!
Kérdőn az Úrnőre nézek:
-Egyesével vagy együtt?
- Maguk négyen menni együtt, mi hárman is menni együtt de csak maguk után - mondja az úrnő.
Egyenes derékkal és a harcba induló törpék döngő lépteivel elindulok a folyosón Tooma dalát énekelve vanírul a dicső harcról és a méltó halálról.Hyas és a remegőlábú Stancil is csatlakozik hozzád, Alysium láthatóan alig áll a lábán egyedül nem lesz képes átmenni.

Alysium: míg várakozol, hogy Farkas átjusson egyre erőtlenebbnek érzed magad, és fáradt is vagy, legszívesebben lekuporodnál valahova, és aludnál egyet. (-1 egészség)

Megtámogatom Alysiumot és megkérem Stancilt, hogy tarsa a másik oldalát. Így hárman egyben és Hyas indulunk meg.
Nem törődöm azzal, hogy esetleg valakit zavar az énekem és szívemből dalolok tovább Toomához.
Ahogy elindultok, a mennyezet is szép lassan elindul lefelé. Látod, hogy Stancil futna, csak az tartja vissza, hogy Alysiumnak kell segítenie.
Stancil-ra pillantok az elf másik oldaláról és a dal végeztével odaszólok neki:
-Ha meg kell halni, hát meg kell, de ne menekülés közben érjen a halál. Erősebb vagy a félelemnél, mert az a te részed és mint részed kevesebb nálad. Énekelj és üzdd messzire a gondot! Ha kell hajts fejet az istenek akarata előtt, de ne add fel!
Ezután közös nyelven kezdek énekelni egy vidám dalt a hős hadvezérré vált zsebtolvajról amibe Tooma és Ville nevét helyettesítem az istennevek helyére és Stancilét a hőssé váló tolvajéra.
A dallal sikerül mosolyt csalnod Stancil arcára. A mennyezet folyamatosan ereszkedik, de még mielőtt a fejetekig elérne átjuttok a túlóldalra.
A nagyúr a családjával is elindul, mihelyst a kőlap visszaemelkedett a helyére. Gond nélkül átjutnak ők is.
Átérve először is hálát adok Toomának és Villének, hogy megóvtak a méltatlan haláltól, aztán megnézem a képet.