London 2012

[szamóka]

Originally Posted by Pool

9. hely az éremtáblázaton

Amivel megelőztük többek között Ausztráliát, Japánt, Hollandiát és Spanyolországot! Pár hónapja hallottam egy érdekes műsort a rádióban, a MOB és az illetékes minisztérium néhány fejese arról beszélgettek, hogy meglepetés készül Londonban. Az elmúlt két évben nem túl látványos, de annál jelentősebb változások történtek a magyar sportban, főleg az edzőket illetően. Ma már ők is meg tudnak élni abból, hogy a sportolóinkat pátyolgatják, nem munka mellett kell napi egy-két órában "edzést" tartani. Persze az sem mindegy, hogy az olimpikonok milyen hangulatban készültek az olimpiára, ezúttal nem fordulhatott elő olyasmi, mint Peking előtt, amikor is a címvédésre készülő sportlövő alól eladják a lőteret, vagy hogy a kajakosok saját zsebből finanszírozzák a külföldi versenyekre történő utazást.

[Remedy]

Originally Posted by szamóka

ezúttal nem fordulhatott elő olyasmi, mint

Jah, inkabb ellopjak a puskaja tartozekait.... Mondjuk minek hagyja ott?

[Pool]

[Pool]

Döbbenetes szegénységből az olimpiai dobogó tetejére

A férfi maratoni futás ugandai olimpiai bajnoka, Stephen Kiprotich a világ egyik legszegényebb országának szerzett dicsőséget. Ő maga sem dúskált az anyagi javakban: a bajnoki jutalmat is úgy kalapozzák össze neki, szülei pedig most kapnak házat a kormánytól.




Ebben a házban laknak most Stephen Kiprotich szülei (Fotó: newvision.co.ug)


A világ egyik legszegényebb térségéből, a közép-afrikai régióból Uganda sem lóg ki: 447 dolláros egy főre jutó bruttó hazai termékével (GDP) a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, de még a CIA Tények könyve kimutatása szerint is az utolsó 10 százalékban van a listázott országok között. A két és fél Magyarországnyi területen (236 ezer km2) élő 35.8 millió ember 37.7 százaléka él az ENSZ által meghatározott szegénységi küszöb alatt – ők naponta kevesebb mint 1.25 dollárt tudnak a létfenntartásukra fordítani.
Minimális azoknak a száma, akik az európai mércével átlagos életkörülmények között élnek, és a 23 éves maratoni futó – aki 40 évvel John Akii-Bua 400 gátas elsősége után szerzett újra aranyérmet Ugandának – sem tartozik a szerencsés kevesek közé.
A bajnok idős szülei, a 80 éves édesapja, James Kiptui és a 60 esztendő édesanyja, Kopkop Cheptum most már talán kap egy rendes házat, ahol méltó módon élhetik le hátralevő éveiket – írja a newvision.co.ug angol nyelvű ugandai híroldal. A ndorobo törzshöz tartozó szülők 1965 óta élnek, tulajdonképpen félig illegálisan, egy 0.2 hektáros területen, azóta, hogy a törzset kitelepítették a Mount Elgon nemzeti parkból.
„Egyszerű földművesek vagyunk. Abból tudunk élni, amit megtermelünk, és amit a gyerekeinktől kapunk segítségül. Most már azonban öregek vagyunk, egyre kevesebbet bírunk dolgozni. A kormány segítségét kértük, hogy legyen végre egy rendes házunk. Egy nemzeti hős szülei mégsem élhetnek olyan körülmények között, mint most mi" – idézi a bajnok apját az online lap cikke.



A szülők nem nagyon mutatják... (Fotó: newvision.co.ug)


Az élete során hét gyermeket felnevelő apának a ház mellett is vannak még tervei: „Ha egy autót is kapnánk, az lenne az igazi. Akkor könnyebben be tudnánk járni a városba."
Nem nagyon tévedünk, ha azt mondjuk: az autó is meglesz, de azt már várhatóan a nemzeti hőstől kapják. Az idézett lapot kiadó Vision Group 10 ezer dollárt bedobva a közösbe országos gyűjtést indított a legnagyobb ugandai vállalatok bevonásával. Hétfőn már 100 ezer dollár gyűlt össze a bajnok javára, ám a Vision Group célja, hogy ezt 500 ezer dollárra tornázza föl, ráadásként pedig kijárták a gazdasági minisztériumnál, hogy adómentes legyen az így összekalapozott bajnoki jutalom.



...de azért büszkék a hős fiúra (Fotó: newvision.co.ug)

[Pool]

Olimpiai megbecsületlenség

Írta: l.skywalker 2012. aug. 13. 22:42


Véget ért az olimpia. London összességében sikeresnek mondható esemény volt a Magyar szemszögből nézve. Ha külön választjuk a csapat és az egyéni sportok sikerességét, akkor mondhatnánk, hogy a női és férfi vízilabda és a szintén férfi kézilabda szereplés nem sikerült túl fémesre. De, ha a lelkes 4 évente a fociból újra és újra feltámadó fotelszurkoló jobban beleássa magát a háttérbe, rájön, hogy ez a három csapatunk van aki kijutott az olimpiára. Ők képviselik a tömegsportokat az olimpián. És nem az a tömegsport, amire a legtöbbet költünk.

Magyarország kétségtelenül legkedveltebb csapatsportja a foci. A labdarúgás még mindig óriási tömegeket vonz annak ellenére, hogy a hazai bajnokság szintje nemzetközi mércével nemcsak mérhetetlen, hanem szerintem külföldön azzal küldik pályára a legényeket, hogy ha elcseszed, mehetsz az NB1-be. Viccet félretéve már a laikus szezondrukkernek is feltűnhet, hogy míg válogatottunk tűrhető, ismétlem tűrhető teljesítményt nyújt, addig a magyar klubcsapatok szintjével mérik már a mélytengeri távolságokat. A Mariana árok pl. 10enbéegy mélységű. Persze, mondhatnók, hogy de hát az elmúlt 20 évben 2 csapat is kijutott a BL-be, a Loki pedig kijutott még az UEFA kupába is. Mondanám erre én, hogy a Fradi BL szereplésének már a hamvai sincsenek az Albert stadion közelében, az akkori vezetés 5 év alatt evakuált onnan mindent, amit valaha a BL szereplés sikerére lehetett volna fogni. Értsd.: pénzt, pénzt és pénzt, és némi tisztességet. Míg a Loki esetében BL szereplésnek nem nevezném azt amit ott láttunk, lévén az 540 perc alatt bekapott 19 gól még csak hagyján, hiszen a Fradi sem úszta meg kevesebbel, de míg a Fradi legalább a csoport harmadik helyén végzett és 2 döntetlen mellett 1 győzelmet is felmutathat, a Debrecen 6 vereséget ezek között egy kicsit régi bundaszagú zakót. Ez az elmúlt 20 év klubsikere, más nagyon nincs, és mégis, tömegek vándorolnak ki, hogy megnézzék Torghelle Sanyit, amint a számára bizonyosan sikeres görög tapasztalataira alapozva már-már zeuszi magasságokba képzelve magát pökhendizik és játsza a veterán Bundesliga sztárt, holott mikor 2004-ben elhagyta az MTK és belekezdett profi nemzetközi kalandjába, ami összesen 7 évig tartott, ezen idő alatt nem csak szakmai de óvodás versengői szinten is baromi kevés 24 gólt szerzett. Hangsúlyozzam, hogy mindenki megértse. 7 év alatt 24 gól. 7 ÉV ALATT 24 GÓL! HÉÉÉÉT ÉÉÉV ALATT HUSZONNÉÉÉGY GÓÓÓÓL! Nooormális, Margit? És ennek a fickónak fizetést adnak azért, amit csinál. És amikor az utolsó valamire való kenyéradója, a Fortuna Düsseldorf már hajlandó volt fizetni neki azért, hogy bontsanak inkább szerződést, akkor képes azt lenyilatkozni, hogy ő nem jön haza, mert ez neki állóvíz... Ha ez neki állóvíz, akkor mi volt az a 7/24-es arány?? És akkor miért jött végül mégis ide? Őszintén ki kell tudni mondani: Azért mert az NB1 az a szint, amely szinten egy Toghelle kaliberű (habár ez inkább antikaliber) favágó is sikeres és gól-gazdag csatárnak érezheti magát és még mások is annak láthatják ebben az alacsony színvonalú színjátékban. Igen, mert ez egy színjáték, sőt, egy kabaré. Itt minden csak egy vicc. Mi vagyunk a nézők, akiknek minden hétvégén előadják, hogy ők valójában fociznak. Pedig tudjuk, hogy ők valójában csak imitálják a focit. Mint ahogyan Bruce Willis sem tud úgy leesni egy felhőkarcoló százhuszonkettedik emeletéről, hogy csak az atlétája lesz kissé szénporos, hanem azt is csak előadja. Csak nagyon jól megkreált effektekkel tűnik igazinak. De az NB1-ben nincsenek drága effektek. Itt, akinek van szeme a minőséghez, azonnal látja, hogy amatőr színészek játszanak csóró társulatokban, és az előadás az a hely, ahol mindenki át van verve. A néző, a focista, az edző és mindenki, aki nem klubtulajdonos vagy nem szövetségi munkatárs és aki nem Mezey. És ennek a színháznak, ennek az egész komédiának az egész beteljesülése az lesz, amikor nem 1, hanem rögtön három totálisan, teljesen felesleges vadiúj csodastadiont fognak felépíteni. Rögtön egyet a Fradinak meg a Lokinak, gondolom mert megérdemlik (biztosan a sikeres nemzetközi kupaszereplések és a jogtalan NBII-es lesorolás miatt) és egyet a hullámzóan tűrhető válogatottnak. Az utóbbira nem mondanék rögtön WTF-et, de az előbbi kettőre?? WTF? Miért kell, hogy legyen egy saját kifutója 2-3ezer zöld fehér és ugyanennyi pirosba öltözött emberszabásúnak? Könyörgöm! Hát ha ami a pályán van színház, akkor ami a lelátón van az egyenesen cirkusz! Már hallom is a sörittas szurkolást... Ria-Ria-Hungária. Egész meccsen ordítanak a szarnak, hogy kelljen életre, amikor pedig meglepő módon a szar halott marad, akkor teljesen felháborodva, fogcsikorgatva esnek egymásnak a falkák és dobálják egymást a saját ürülékükkel. Régebben kijártam itthon meccsre. (Diósgyőr, Fradi, Újpest, Debrecen, válogatott.) Utána volt alkalmam egy-két másik országban megtekinteni pár mindenféle színi allűröktől mentes labdarúgó mérkőzést olyan közegben, ami egyáltalán nem hasonlított egyik világi állatkerthez sem, és egyik vadrezervátum itatójához sem. (Bundesliga, Serie A. És közvetlen rokonaimnak volt alkalma angol Premier League és Bajnokok Ligája meccsen nézőzni.) Összefoglalva, a foci szimpatizánsai között ültem, nem pedig fékevesztett állatok között. És ez sajnos jellemző lett minden hazai sportesemény szurkolására, átavászkodott a kézilabdába, a kosárlabdába de még az általam annyira szeretett jégkorongba is. De míg a focin kívül eső sportágak sok esetben sikereket tudnak felmutatni válogatott és klubszinten, így valamelyest feledhető a közeg, ami a szurkolói oldalon kialakult, addig mit tud felmutatni nekünk a Magyar foci? Na, mit? Igen, azt! Mi pedig kapjuk is a szánkba, és a szemünk közé.

2 csapatsport képviselt minket az olimpián. A vízilabdában mind a nők mind a férfiak kvalifikálták magukat a joggal nevezett, legnívósabb rendezvényre, és ha bárki azt találná mondani, bárki, hogy mindkét válogatottunk leszerepelt, annak javasolnék fogmosást a lónak a ...val, azzal. 12 évig mi voltunk a vízilabda királyai ami a férfi szakágat illeti, a nők pedig minden tornára nagy reményekkel érkeznek és jóval fölötte teljesítenek. Nincs senkinek sem joga, sem oka, hogy azt mondja, nem volt bennük becsület. Az a becsület, ami a sporttámogatási oldalról nem mondható el. Az idei olimpia margójára oda kell jegyezni, hogy ez a női csapat összeállíását és korát tekintve a következő, riói olimpiára lesz várhatóan ereje teljében. Nem mondom azt, hogy ők lesznek a torna favoritjai, de ide Londonba mindenképpen úgy érkeztek, hogy kezdenek éppen összeérni. Nekik ez a torna mutatta meg azt a szintet, ahonnan felfejlődni tudnak. És hát a negyedik helynél feljebb már csak az érmek vannak. A férfiakra pedig tényleg akinek egy rossz szava van, annak kívánom, hogy egyen finomat és váljon benne sündisznóvá. Van sok kanapédrukker focibuzi, akinek mindegy ki játszik, csak guruljon. Olimpia alatt pedig leül megnézni 1-2 meccset, mert hát "Úgyis kikapunk, legalább lássam" alapon. Ezek fel sem tudják fogni, hogy mit jelent az, hogy a Magyar Férfi Vízilabda Válogatott sorozatban HÁROM olimpián nyert aranyérmet! Hát üzenem neked, sörhasas, sörmarkas, sörfoltos barátom, hogy ez olyan nagy tett, mintha a Magyar Labdarúgó Válogatott sorozatban HÁROM világbajnokságon vinné el az első helyet a többiek elől. Érti? Míg a pólósoknál ez most volt, éppen most, a bandzsa, álmatag szemeid előtt ért véget, addig ez a fociban még az enyhén lányos beütésű ükunokád sem fogja megérni. Mert míg a fociban csak a száj és a pénz számít, addig pl. vízilabdában, kézilabdában vagy jégkorongban a szív és az alázat. Pénzt nyomokban lehet csak találni, hangoskodó, nyírlugasi hobbitokat pedig egyáltalán nem.

[Pool]

Kérdezem én, hogy hogy-hogy nem merül fel senkiben sem az igazságosság? Hogy nem jut eszükbe azt mondani azoknak, akik a nagy pénzek elosztásáért felelősek, hogyí: Álljunk már meg! Miért fizessünk a focinak ennyit és miért fizetünk a többieknek az ennyinek a tizedrészét? A foci semmit nem tud felmutatni, míg a többi sport az olimpián jeleskedik. Vagy feljut az A csoportba, vagy legalább kijut a VB-re, EB-re. Vagy legalább klubszinten BL-t vagy akármi mást nyer.

-Hát azért...

mondaná Szalacsi

-mert a focit többen nézik. Teccikérteni?

Ahogy Szalacsi nem volt atomfizikus, és nem értette Fogarasi Árpád ojjektumának létfentartó működését, úgy a mostani és a rendszerváltás óta az összes sportért, sporttámogatásért, sportfinanszírozásért felelős szakember (korábban miniszter, mostanság szakállamtitkár) sem ért a jövőre ható, fejlesztő célzatú sportpolitikáért. Vagy nem áll érdekükben érteni hozzá. (Érdek=Guba, Dohány, Lé) Én csak a magam életem során tapasztaltból indulok ki. Ezek közül az egyik, hogy pénzt azért kapok, amit elvégeztem. De ha kimagaslóan jó vagyok, akkor kapok, utólag extra pénzt. De olyanra még nem volt példa, hogy mikor elvégzem a dolgaimat, éppen annyira, hogy ne nézhessenek a körmömre, akkor én kapjam meg az extra bónuszt a munkahelyen. Ebben a csúnya mesében a munkahely a sportért felelős államtitkárság. A dolgozók között ott van Kézi, Kosár, Póló, Hoki és Foci. Mindegyikből férfi és nő. Mindkét Kézi és Póló nemzetközi szinten képviseli a céget, méghozzá kimagaslóan. Férfi Póló 12 éven át minden negyedik évben a legtöbb bevételt hozta, Kéziék pedig minden négy éves ciklus végén meglepetéseket tudtak okozni. Hoki és Kosár ugyan nem teljesítenek kimagaslóan, de nagyon alacsony fizetésük miatt így is profitál rajtuk a cég. Bezzeg Foci, a főnök kedvence. Semmit nem csinál, azt is rosszul. Régi, elavult módszereken alapul a rutinja, ennek ellenére ő kapja a legnagyobb fizetést. Ő kérem, a szocializmusból itt maradt remeteportás, akit csak úgy lehet kirobbantani, ha ráomlik az épület, a rendszer. És kedves olvasó, hogy miért érdekel ez engem? Miért kéne, hogy érdekeljen téged? És egyáltalán? Miért kéne, hogy érdekelje bármely Magyart? Miért, ha nem azért, mert a sporttámogatás közpénz. Te, én, mindenki más, aki valamilyen formában adót fizet, dobod össze velem és mindenki mással együtt. És nem arra a klisére akarok kitérni, hogy az én általam befizetett adót úgy költsék el, ahogy én akarom, mert tudom, hogy amikor megválasztották őket, akkor a jogot is megkapták visszamenőleg egészen a rendszerváltásig, hogy úgy osszák el, ahogy akarják, ha nem is ahogy a legjobbnak látják, de legeslegalább kapja már az a pénz nagyrészét, aki fel tud mutatni eredményt, ha másmilyet nem, akkor legalább olyat, amire emlékezhetnek a most 25 évesek. Kérdezem én tisztelettel. Hogyan lehetséges, hogy amikor azon nagyszerű csapatok, mint a vízilabda vagy a kézilabda kivívják a részvételt az olimpián, majd az olimpián csodálatosabbnál csodálatosabb eredményt érnek el és HARCOLNAK meg a becsületükért és kapják meg a szurkolóktól a szereteten keresztül a megbecsülést, hogyan lehet, hogy éppen ezek a csapatok nem kapják meg az ország sportvezetőitől az egyedül tőlük kapható tiszteletet, a nagyobb támogatást, a lehetőséget a szélesebb jövőre, azaz önmagát a sikernek a mindenki számára érthető tudomásul vételét. 4 évente olimpia. Kézi és Póló ott vannak. Foci pihen egész nyáron, nyalogatja a sebeit, mert valaki agyonverte. Kézi és Póló sikert sikerre halmoznak, a szurkolók őrjöngenek. De ahogy vége van, és hazajönnek, a főnökök megveregetik a vállukat, odadobnak egy kis alamizsnát, hogy nesze, jók voltatok, majd nyitnak egy újabb Fociakadémiát valahol anyámkínnnyán. Majd elkezdődik az enbéegy és már el is van felejtődve az olimpia. Sőt. Nemcsakhogy amikor elkezdődik, hanem még vége sem volt, amikor nekünk már enbéegyet kellett nézni. Volt bennem erős hullámzás, mikor 2 adó közt váltogattam. Olimpia-Enbéegy-Olimpia-Enbéegy. Ez az asztronauta kiképzés bazze, nem a 10G-s centrifuga. És a vicc az egészben, hogy míg néztem őket, tudtam, hogy a foci örökké élni fog, mert ezt akarják lenyomni a torkunkon, de a kézilabda és a többi sport csak 4 évente fog szem elé kerülni, mert csak akkor lesz érdeke az érdekelteknek, hogy dicsőítsék őket.

Szokták mondani, az élet igazságtalan. Pedig nem az élet, hanem a hatalom az. Sőt, nem egyszerűen a hatalom, hanem a hatalom hülyék kezében. Minden évben véresre kell sírnunk egy százas papírzsebkendőt amikor a Magyar Labdarúgó Válogatott megint nem harcolja ki magát se VB-re, se EB-re. Minden nyáron a 10 körmünket le kell rágnunk amiatt, hogy hova igazol Halmosi vagy Torghelle, aztán döbbenve szembesülni vele, hogy az NB1-be. Végig kell néznünk, ahogy a színi előadások között az a 10-14 edző körforgásban irányítja az összes csapatot. Ez a családias kör, nem az Arany János féle. Időközönként végig kell néznünk megint egy tervet egy új, modern stadionról, amiből vagy nem lesz semmi, vagy ha lesz, akkor meg minek. Az egész a semmiért megy. A semmiért, mert nem látom, hogy azok a focisták egy szemernyit is értünk játszanának. Játszanak ők prémiumért, egyéni sikerekért vagy azért mert az ázsiai fogadómaffia azt mondta. De sosem azért játszanak, hogy én azt érezzem, hogy értem küzdenek. Hogy én boldog legyek. Míg a pólósok, a kézisek és a jégkorongosok, de biztos valamennyire a kosarasok is, ha kimennek a pályára, akkor tudják, érzik, hogy ha egy picit is csak magukért küzdenének, akkor már veszítettek volna, mert pénzt, sikert, csillogást bármikor szerezhet magának az ember egy kis álhírnévvel. De szeretetet, megbecsülést és legfőképp tiszteletet, ami történelmi magasságokba emel, azt csak szívvel lehet. A szív pedig nincs ott a focipályán. De ott volt idén az olimpián, de kár, hogy csak 4 év múlva lesz ott megint, addig pedig mi az időnket az ország pedig a pénzét a focira fogja költeni.

[Sami]

Szécsi Zoltán:
“Kiválasztottak doppingtesztre. Egyszerűen nem tudják elhinni, hogy egy ilyen jó testre betiltott cuccok nélkül is szert lehet tenni.”

Vajda Attila:
“Nekem eléggé egyhangúak a brit ételek, ezért valami olyasmit szerettem volna enni, ami legalább megközelíti a magyar ételeket. A legközelebbi a vajaskenyér volt”

[NewJackCity]

Originally Posted by Pool

Olimpiai megbecsületlenség

Írta: l.skywalker 2012. aug. 13. 22:42

hogy ez az irás mennyire igaz
bekaphatnák tényleg azok a tetvek akik a lovét osszák el font
mikor jonnek az érmek akkor persze jonnek a hulye nyilatkozataik
hogy milyen jol szervezik a dolgokat
és hogy tulajdonképpen ők chiptuningolták a fiainkat lányainkat az elmult másfél évben
ami már az izléstelen vicc kategoria

lásd

Originally Posted by szamóka

Amivel megelőztük többek között Ausztráliát, Japánt, Hollandiát és Spanyolországot! Pár hónapja hallottam egy érdekes műsort a rádióban, a MOB és az illetékes minisztérium néhány fejese arról beszélgettek, hogy meglepetés készül Londonban. Az elmúlt két évben nem túl látványos, de annál jelentősebb változások történtek a magyar sportban, főleg az edzőket illetően. Ma már ők is meg tudnak élni abból, hogy a sportolóinkat pátyolgatják, nem munka mellett kell napi egy-két órában "edzést" tartani. Persze az sem mindegy, hogy az olimpikonok milyen hangulatban készültek az olimpiára, ezúttal nem fordulhatott elő olyasmi, mint Peking előtt, amikor is a címvédésre készülő sportlövő alól eladják a lőteret, vagy hogy a kajakosok saját zsebből finanszírozzák a külföldi versenyekre történő utazást.

[Pool]

Meg mindenki ilyenkor odapofátlankodik a bajnokok mellé

a vén hülye másolós pali minek ment oda?
a dobóink mellett meg fosott kiállni a marhája, Parsnak az érme hol van Pekingből?

meg a parasztbajszú áder?
a megnyitón, mint aki befosott úgy nézett ki...

persze, most a zsidesz majd ordítja, hogy az ő érdemük, pár hónap múlva meg el lesznek 4 évre felejtve

[Dragi]

Originally Posted by Remedy

Jah, inkabb ellopjak a puskaja tartozekait.... Mondjuk minek hagyja ott?

te sakkversenyen miert nem hurcolod magaddal a tablat meg a babukat ?