Hollószárnyak

[Pettyes]

Rendben, akkor Deneira megy az üres szobába én meg Morelhez és Stancilhoz.
Miután körbejárok visszamegyek, segítek Deneirának is becuccolni, ha valaki nem tette volna már meg. Megkeresem Stancilt és megkérdem, hogy van-e kedve egy kicsit gyakorolni. Gren inkább az erőteljes támadásokat füszerezte egy kis trükkel, én az ügyesség és gyorsaságokon alapuló technikákat mutatnám meg neki.
Stancil megkérdezi tőled, hogy mit is kellene neki gyakorolni?

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután lepakoltunk a zsákomból veszek elő egy kis ételt és a folyosóra, a Nagyúrék szobályának ajtaját szemmeltartva "megebédelek".

[Pettyes]

Stancilhoz:
- Arra gondoltam, hogy egy kicsit gyakorolhatnánk a fegyverforgatást, támadás-védés, stb., hogy formában legyünk és ha nem megy, akkor egy-két trükköt, amit ismerek, ha van kedved hozzá és időd is.
Ha valamelyik nincs Stancilnak, akkor leülök a fogadóban Farkashoz és megkérdem, hogy mi jóval foglalatoskodik.
- Lenne kedvem, de én nem értek a fegyverekhez. Csak ezek vannak nálam - mutatja a Grentől kapott dobótőröket - de nem tudom hogyan kell velük báni... - válaszol kissé tanácstalanul Stancil.

[Pettyes]

- Értem, akkor nem is tudsz fegyvert forgatni, ezek szerint?!
- Nem tudok harcolni. Nekem más a szakterületem... - közli vigyorogva.- Várj egy picit! - szólok Stancilnak és elmegyek Grenhez egy tőrért. Elkérem Stancilnak Grentől a tőrt és lent mutatok neki néhány technikát, amit gyakorolni is fogunk és természetesen védéseket is tanítok majd neki, ha Gren odaadja a tőrét.

[VérGyöngyTyúk Z]

Kissé furcsálkodok mikor Alysium tőrt kér. Aztán kihúzom az övemből tokkal együtt és odaadom neki.
-A kölöknek gyors a mozgása - mondom - erőből nem nagyon boldogulna szerintem, inkább dobnia kellene tudni. Azért adtam neki azokat az egyszerű tőröket. A fürgeségét használdd ki, ha tanítod. De persze a tőröm kérem majd vissza ezt neki is mondd meg! - szólok még utánna.

[Pettyes]

Grenhez mosolyogva:
- Honnan tudtad, hogy a srácnak szánom?!
- A fegyverdobás nem a specialitásom, erre majd Te megatnítod. Íjászkodni nem tud, annak tanulásával már elkésett.
- Nem az erejére akartam alapozni, hisz látod én sem olyan alkatú vagyok, aki erőből küzd. Igyekszem pár cselt és védést tanítani neki, hogy ne az első kanyarba nyakazzák le, ha beszorítanák. Az ügyességére és gyorsaságára alapozok, ahogy nálam is az a mérvadó, aztán ki tudja, talán majd egy tőrt is kap ajándékba egyszer - egy fél mosolyt ejtek Gren felé.
- Természetesen a tőröd visszakapod, ha befejeztük.
Azzal visszamegyek Stancilhoz és a kezébe nyomom Gren tőrét, majd megkérem, hogy mutasson pár dolgot, amit esetleg tud, illetve átveszük pár alap támadást és védést. Ha jól megy neki, akkor pár trükköt is próbálok mutatni neki, amit ismerek.
Elveszi tőled a tört, majd előveszi a zsebéből az erszényedet, és feléd nyújtja.
- Ehhez értek, a fegyverekhez nem.

[Pettyes]

Hmmmm, elmosolyodom, de azért megnézem, hogy annyi van-e benne, aminek lennie kell, mármint az erszényemben. Benne van.- Rendben, akkor először egy kis reflex vizsgálat, szép lassan fokozatosan ütök felé, gondolom elég ügyes és gyors ahhoz, hogy elhajoljon. Elmegyek a véksőkig, csakhogy felmérjem, ki tudja, lehet, hogy nálam is ügyesebb vagy gyorsabb, vagy mindkettő, ha eltalálom, akkor is visszafogom magam, hogy ne okozzak sérülést neki. Ezután pár test mozgást gyakorlunk, majd néhány védő technikát, szintén a lassútól egyre gyorsabban, a határait már ismerem. Majd a támadásokat, szintén lassúból egyre gyorsabba, de itt azért vigyázok, hisz ő még nem nagyon tud kontrolálni.
Az edzés nyagyjából egy fél napot, ha nem többet ki is töltenek, majd az edzés végén visszakérem a tőrt és visszaviszem Grennek, de elötte megdícsérem Stancilt, hogy jól tanult. Majd egy kiadósat fürdők az edzés után és valami harapni való után nézek.
A gyerkőc elég gyors, és ügyes is, de te gyorsabb vagy nála, de nem sokkal. Az edzés láthatóan kimerítette, mikor végeztek közli, eszik, aztán megy aludni.

[VérGyöngyTyúk Z]

Egészen addig őrködöm a Nagyúrék mellett, míg valaki le nem vált. Közben gondolkodom és gyakran vágok elég morcos arcot.
Ha valami "alkalmazott" féle arra jár, (felszolgáló, inas, stb) megkérem, hogy kicsit maradjon mellettem, mert szeretnék érdeklődni a városról.
Nem nagyon jár arra senki ilyesféle, inkább csak néhány vendég halad el a közeledben vagy a szobája felé, vagy épp onnan el.
Minden elhaladót igyekszem alaposan, de nem túl feltűnően végigmérni. Próbálom az öltözetük, viselkedésük alapján behatárolni, milyen a vendégkör (foglalkozás és vagyon alapján) és nagyjából milyen népek gyermekei lehetnek.
Északról és délről származókat is látsz, a legtöbben utazónak, esetleg nem túl vagyonos kereskedőnek tűnnek. Egyikükön sincs semmi feltűnő.

[Massza Rex]

Kicsit még várok, hogy túl legyen az első körön, aztán felállok és oda megyek hozzá.
- Üdv Kölyök! Farkas vagyuk, a messzi Onpur högyekbű. Györe az asztalumhoz, igyunk uszt beszíljünk errűl arrúl. Meghíjjak pár pohárkára.
- Entar vagyok, és nem kölyök! Itt is van hely, és ital is - int a szembekévő szék felé, majd a csaposhoz fordul - még egy kupát és a szokásosat!
- Júl van Entar! (lehuppanok a székre) Szúval gyursabban öregszel, mint ahugy tellik az idű. Böszéljünk errűl, vagy inkább sögitesz nökem?
Kisvártatva kihoznak neked is egy kupát, egy kis üveg pálinkát, meg egy korsó valami szürkéskék löttyöt, ami nem valami biztató, de az illata finom.
A csapos mikor leteszi az üveget annyit mond:
- Fogyassza egésséggel, de vigyázzon az üvegre - majd elballag.
Mikor ketten maradtok az asztalnál Entar rád sandítva válaszol:
- Nem keresek munkát - azzal tölt magának a szürkéskék akármiből, és megissza.
-Munka? Ki böszélt itten munkárúl. Gondultam segíthetnél nökem, ha mesélné a városrúl. Ín mög fizötek nöked pár kursót. Önnyi az ajánlat. (kezdem elveszíteni a béke tűrésemet, de egyenlőre próbálom magam tartani)
- Nem vagyok rászorulva az ingyen italra, de ettől függetlenül beszélgethetünk a városról.
Ahogy elnézed még messze van attól, hogy megártson neki az ital.
Iszol bármiből is, amit eléd tett a csapos?
Most, hogy kötélnek látszik állni, az ő általa felállított sorrendben ürítem a poharakat. Én sem ma kezdet az ivást, de egyébként inkább sörözök.
A a kékesszürke löttyel kezte, aztán pálinkával folytatta, aztán megint a másikat, és így tovább. A furcsa italba belekóstolva meglepetten érzed, hogy nem rossz ízű, sőt kortyonként változik az íze, amúgy olyasmi erősnek tippeled, mint valami jóféle pálinkát.
- MInden írdekel, me még sose jártam itten. No mög ki tudja möddig köll maradni, aztán jubb ha tudja az ömber mi merre hány lépés. A piát meg ne azé ajánluttam, me rászorulsz, hanem me ín is akarok valamit adni, ha már ennyit töröd itten magad nökem.
- Jobb lenne ha kérdeznél mert a minden, az nagyon sok mindent takar, és akár a város építészetéről is mesélhetnék neked órákat, csak nem tudom érdekelne-e. Ha meg a végén mindenáron akarsz nekem adni valamit, majd megbeszéljük.
- Hát akkú böszélj nökem a várus urairól, no meg melyik részt kellene kerülnöm, mint idögen, meg hul lehet júkat szúrakozni. Meg milyenek a türvények, lehet e űni, ha ellenem törnek rossz arcok. Hát ezek írdekelnek öngem hirtelenjében.
- A város urai az ezüst arcú kyrek, őket jobb elkerülni, meg a negyedet is, ahol laknak. A Forrásnegyed tiltott hely, az is kerülni érdemes, a többi helyre végülis saját felelősségedre bemehetsz - vonja meg a vállát. - Errefelé találsz elég kocsmát meg mulatót, de mondanom se kell itt lehet a legjobban szórakozni, tudom, nem látszik, de csak várd ki az estét... - kacsint rád. Komolyabb dolgokra visszatérve: a törvények elég szigorúak, a várost örzőkkel nem jó újat húzni, hipsz-hopsz és a sivatag közepén a légióban találhatja magát az ember ha nem viselkedik. Így nem csoda, hogy a közbiztonsággal nincs baj. Persze, mint ahogy máshol is itt is megvan, hogy ki-mit tehet, megvannak a szokásos érdekszervezetek, márha érted mire célzok. Egyszóval itt sem fenékig tejfel az élet, de ha óvakodsz a rossz arcoktól meg a bajtól, akkor egész kellemes hely - fejezi be, majd ismét tölt, megissza, aztán várakozva néz rád.
-És a pínz, az mönnyire nagy úr itten? Ki löhet völe mosakudni, ha beűt a baj? Mi van a nöm emberekkel? Vannak itten sukan? Ilyen törpök, meg zelfek?
- Attól függ kikkel kerülsz szemben, van, amit meglehet oldani pénzzel, van, amit nem - mondja a vállát vonogatva. - Vannak itt mindenféle népek, csak egyikből sincs túl sok, ha álhatatosan keresgélsz lehet hogy elfet is találsz. Mondjuk én nem kedvelem a hegyesfülű fajtájukat, olyan magasan hordják az orrukat, hogy csoda, hogy nem verik le a csillagokat az égről. Persze nem ők lennének az egyetlen ilyen népek errefelé, de inkább hagyjuk ezt... - mondja, aztán még mormog valamit, végül tölt a kékesszürke italból, és komótosan kortyolgatni kezdi.
- Hmmm...Aztán milyen égieket tisztölnek errefölé fűleg? Van valami híres babuna, vagy mese, amirűl jú ha tud az ömber?
- Istenek... mindenki a maga isteneit tiszteli. A hóhajúak a maguk háromfejűét, náhányan meg a tűzkodrát. A többiek meg - legyint - ahány vidékről jöttek, annyiféle hitet hoztak magukkal. Babonák, mesék? - gondolkodik el - Vannak szép számmal, főleg a Forrásnegyeddel, meg az ilyen-olyan nemesekkel kapcsolatban, de légyeg a lényeg kerül el őket és nem lesz baj. Ha meg részletesen érdekel ez a téma, nemsokára érkezik ide egy dalnok, őt faggathatod ilyesmikről, biztosan szívesen mesél majd neked. Jómagam nem sokat adok az ilyen mende-mondákra.
- Gondulum ekkura várusnak má van saját arínája. Ki a Bajnuk mustanság?
- Van, persze hogy van. Valami cingár fickó a bajnok, de nem tudom a nevét, és még egyszer sem láttam küzdeni. Másfajta szórakozásokat többre értékelek... - közli, aztán ismét tölt, most a pálinkából, és egyhajtásra megissza. Utána int a csaposnak:
- A másik szokásosat! Kettőt!
Negyedóra múlva két félasztalnyi sültet hoz ki a felszolgáló, melegcipóval, meg némi zöldségel.
- Jó étvágyat! - biccent feléd Entar, aztán úgy ahogy te is szoktál kézzel nekiesik az ételnek, és jóízűen falatozni kezd.

[VérGyöngyTyúk Z]

Pár óra múlva megkérem Alysiumot, hogy váltson fel az őrködésben és lemegyek a fogadó étkező részébe. Körbenézek mit lehetne enni és van e ismerős odalent.
Farkast látod, aki egy fiatal férfival ül egy asztalnál, és épp enni készülnek.