Szerintetek ez véletlen volt?
Írta: Furfangos_Hephaistos - 2012. jún. 17. 12:06 - Itt: Dráma
Akkor most csitt. Nagyon csitt… Mindenkinek, aki semmibe vette a görögöket, és bennünket, görög isteneket… Most csitt. Elmondom az előzményeket. De senki ne mondja, hogy mi nem szóltunk. Mondtam, hogy tárgyalok Zeusszal, Dionüszosz tesókám pedig már elcseppentett néhány infót tegnap. Hogy is volt azzal az egy góloszkával?
Amikor a cseh barbárok ellen olyan szánalmas komédiát adtunk elő, akkor már tudtam, hogy valamit közbe kell lépni. Nyilván Zeuszhoz kellett fordulni, mert a helyzet igencsak nehéz volt, körülbelül annyira, mint amikor Oresztészt az erinnüszök üldözték. Nem tudott szerencsétlen menekülni sehová, minduntalan mardosták ezek a fúriák. Először Apollónhoz ment Delphoiba (ez megvolt), aztán Athénba Pallasz Athénéhez (ez is – innen is csók, Athéna!), úgyhogy végül már csak maga Zeusz maradt. De hogy lehet vele ilyen, khm… nem túl isteni kérdésben beszélgetésbe elegyedni? Annyit tudtam, hogy nekem nem sikerülhet. De van nekem egy kedves kis öcsém, Hermész… az tudja aztán csavarni a szót. Elhívtam magamhoz.
Megbeszéltünk mindent, ő pedig szárnyas sarujával ment az Olümposzra. Így számolt be az útjáról:
Hermész: Zeusz, atyám, volna itt valami…
Zeusz: Megint a halandók világából hoztál hírt?
H: Igen. Vannak ezek a bőrgolyópásztorok…
Z: Mi van velük?
H: Jó görögök, csak barbár vidéken tanyáznak. Mocsaras gőzök bántják őket… meg a barbárok. Nem szeretnének vert seregként hazakullogni.
Z: Igen? És mit tettek ezért?
H: Hát, kétszer beterelték a golyót a barbárok hálójába. Egyszer eldönthetetlen volt az eredménye az ütközetnek, máskor kicsivel bár, de elvesztették a csatát…
Z: Biztosan nem voltak hozzánk elég hűségesek…
H: Talán… De már megbánták. Neked ajánlanák a győzelmüket.
Z: Talán egy istennő elalélna ezektől a szavaktól, de én nem. Már mindent tudok. Ezek a pásztorok görögöknek nevezik magukat, de komédiásokhoz hasonlóan hoztak szégyent magukra. Lyukas phalanx? Héphaisztosz Málna-díjat kovácsol nekik? Csont nélküli véderő? Mire adjak támogatást? Hogy elherdálják ezt is, mint az országuk pénzét?
H: Nem is tudom… Kétségtelen, hogy nehezen akklimatizálódtak a körülményekhez.
Z: Miért? Hol vannak ezek? A Thermopülai-szorosban? Baktria hegyei közt? A Hüdaszpész-folyónál Indiában? Hát nem! Sík vidéken vannak, nyílt csatamezőn, kiegyenlített létszámban. Akkor miért sírnak, mint az asszonyok? Héraklész, a fiam, sose sírt. Megtett mindent, és győzött. Emberből isten lett.
H: Tudom, de mégis azt mondom, adjunk nekik egy esélyt… Határozd meg a feltételeket te, jó Zeusz!
Z: No jó, hát figyelj… Megalkuvás nélküli küzdelmet kérek, semmi sírás-rívást, zárt hadrendet, teljes figyelmet. Ha ezt megadják, segítek én is. Ha nem… a kertek alatt fognak hazatérni. Ezt mondd meg nekik, a többit elintézem.
Hermész pedig megjött, és különféle híradásra való eszközökön eljuttatta a sereghez Zeusz kérését. Szerintetek mit kaptam boldog-boldogtalantól, amikor megtudták, hogy még mindig bízom a görög győzelemben? Kétségbe vonták a józan eszemet. Nem győztem kattintgatni a különféle világhálós újságokban, hogy valahogy 5% fölé kússzon a görög győzelmet várók aránya…
Ez a Hermész gyerek nem ijed meg a saját árnyékától
Odaálltak a népek az oroszok mellé. Te jó ég! Barbárokat támogattak, csak mert erősebbnek látszott a seregük… Elfelejtették, hogy amikor a legmélyebben vagyunk, akkor törünk a felszínre. MINT A VULKÁN!
Amikor Hermész megjött, elkezdtem reménykedni. Aztán este megint láttam a gőzölgéseket a barbár mocsárból. Hellász pásztorai úgy makogták a himnuszt, mintha legalábbis a Gorgó Meduszával készülnének szembe nézni, vagyis mintha befizettek volna egy jó kis kővé dermedésre. Ekkor ütött ácskapcsot az elmémbe a méretes kalapácsommal az a gondolat, hogy ha a barbárok megint az elején nekünk ugranak, akkor itt mindennek vége, mehetünk a levesbe.
Aztán mit láttam? Hogy a görög legények úgy nyargalnak ide-oda a pályán, mintha nem is őket mondták volna lassúnak. Az orosz barbároknak meg nem tetszett a móka. Meglepődtek, hogy fickándozunk. Ők túl akartak lenni az egészen, túl ezeken a szakállas törpéken. Súlyosan tévedtek. Ahogy annak idején a perzsák meg még ki tudja milyen népek.
Mintha csak a fülükben csengett volna, hogy mit vár tőlük Zeusz meg az egész görögség. Szifakisz kezében ott volt a csont, ami kapura ment, azt megfogta. A véderő összezárt. Ez a phalanx már áthatolhatatlan volt. Sutba dobtuk az újítást, a lyukas phalanxot, és ha az első sorokban rés támadt, azonnal ugrottak betömni. A barbárok persze megpróbáltak távoli bombákkal a védelmünk mögé kerülni, de hiába. Azok a lövedékek valahogy mindig elkerülték a kaput. Nem mérték ugyan, de ebben valószínűleg szerepe volt a mi jó szélisteneinknek is. Arsavin? Gyenyiszov? Dzagojev? Az esélyükön kívül más nem volt nekik a gólhoz. Ehhez képest a nagy tudású Eugéniosz arról szónokolt, hogy érzi, hamarosan betalálnak.
De nem lőtték a gólt, hanem kapták, és persze azért, mert Pallasz Athénénak megint igaza volt. A barbárok szélső védelme bizony zavarba hozható volt a szárnyakon. De hát, nem ismerik a phalanxhadviselés lényegét. Ha megbontod őket oldalról, felbomlik a hadrendjük, és vesztenek. Ez történt most is.
Nem mondom, voltak meleg pillanatok, de valahogy olyan elszánást láttam az arcokon, olyan figyelmet, olyan kevés sírás-rívást, hogy látszott, megzavartuk a barbárokat. És egy ilyenből jött is a gól. Az egyetlen gólosz, amely elég is lett. Bedobás, Karagunisz lecsap a golyóra, a barbárok álmélkodnak, de jobbról már szalad is a védvonal mögé a legtöbb csatát megjárt veterán, aki mögött már 120 ütközet áll, és tökéletes mozdulattal belövi a gólt. Mit vártatok, barbárok? A szünetet? Pihenőt a harcban? Pedig abban nincs pihenő! A makedón Alexandrosz szerzett magának ilyen ravaszul előnyöket a harcban, és akkor törte meg lelkileg az ellent, amikor az győzelmet remélt…
Ez a Szantosz csak tudhat valamit, mert Zeusz segítségével feltüzelte a mieinket. Mert amit a második félidőben nehézség gyanánt ránk küldött Héra, az már-már kiérdemli a héroszi jelzőt. Héra mindig tudja, mivel kell kihozni a férfiakból a legtöbbet. Ez a nő a legveszélyesebb teremtés, akit valaha is láttam. Én csak tudom, mert egyszer odabilincseltem a trónjához. Lebilincselő élmény volt, mit mondjak, de ez egy hosszú történet, és Athéna megszületéséhez vezetett… Szóval Héra a nyakunkra küldte ezt az északi barbár bírót, aki nem adott meg egy tizit, és egy kiállítással is adós maradt. Neki a múltkori hispán után szívesen kovácsolnék egy spanyolcsizmát, vagy Dionüszosz nevében ráküldenék egy vasszüzet. De igazából nem baj. Nem tudott bennünket megtörni, inkább megacélozta az erőnket. Ahogy az is, hogy Cavelasz szabadrúgásból szétforgácsolta a lécet.
Mondjuk egy kicsit örültem, hogy nem kellett tizenegyest rúgni, mert így legalább nem hagytuk ki. Nem kis dolog ez! Héra hisztit hüldött Karaguniszra, aki úgy őrjöngött, mint Héraklész, amikor ráadták Nesszosz peploszát. Még jó, hogy Szantosz visszarendelte őt a tartalékba. Jöttek is a védelmet erősítő emberek, és én csak néztem-néztem ezeket a harcosokat, akik ezúttal valóban kiérdemelték a harcos nevet. És egy percig nem gondoltam, hogy veszthetnek. Érzi az ilyesmit az isten. Öt perccel a vége előtt jött Hermész, és mondtam neki, hogy indulhat az Olümposzra, mert a srácok megtették, amit Zeusz kért tőlük… És ekkor mit hallok?! Eugéniosz elkezd a képládából Zeuszozni. Hogy Zeusz így, az istenek úgy… Szerintetek ez véletlen volt? Szerintetek lehet ilyen csoda? Nem. Ez nem csoda. Ez az isteni erő és az emberi akarat összefogásának volt az eredménye. És ezt még Eugéniosz is levette – a maga módján.
Dionüszosz tehát már talán vedel is. Hadd tegye, szívesen vele tartanék én is, hiszen ez az éjszaka a miénk. Lehet, hogy szétmarják egymást a démagógoszok az athéni agorán, lehet, hogy talicskával tolták el az államvagyont, de amíg a harcosok kezében és szívében ilyen erények ébrednek, addig van remény. Hogy talán a germánok ellen küzdünk meg legközelebb? Hol van az még… Bekötözzük a sebeket, beszélünk Apollónnal, Pallasz Athénével, aztán meglátjuk, mit lehet kitalálni. Mától ez a szombat este az alap. Aki így küzd, az előtt nincsen akadály, és győz. Vagy állva hal meg, ha kell.
Nagyon jóóóóóóó
Linear Mode
