Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Ahogy közeledik a két férfi még minden erőmet összeszedve egy végső kirohanáson gondolkodom, de amint látom a medált, kedélyem csillapodni látszik. a batárok felől felhangzó csatazajra és fájdalomkiáltásokra kicsit összerezzennek, aztán vigyorogva közelebb lépnek hozzád. Valamit mondanak, de alig hallod a szavakat érteni pedig egyáltalán nem érted őket. A karjaim leeresztem, izmaim a feszült állapotból ernyedt állapotba, pihenésre térnek. Szememből a tűz, a lángolás szépen lessan elenyészik és ekkor érzem igazán csak a fáradtságot. Ösztöneim vészjóslóan jeleznek, hogy ha már támadni nem is, menekülni kellene, de a medál látványa rabul ejt, fogva tart. A fáradság erőt véve rajtam féltérdre rogyok és már elég nehezen tartom a szemem is nyitva. Mélyeket lélegzek, mintha 100 gladiátor mérkőzés utolsó, üdvrivalgás időszakát élném át.
A két fickó közül az egyik gúnyosan nevetve hajol föléd és pofonra lendíti a kezét.
A keze félúton jár mikor valami más költözik a szemem mélyére, nem a tiszta rendes harc vezérelte lélek kerül a helyére, mintha egy eldugott énem kerülne elő, démoni tekintet figyel majd a két áldozatra. Semmi tűz, semmi küzdelem vágy, csak a puszta rombolás pusztítás tükröződik vissza.
Megpróbálom a két fegyverest lefegyverezni. Az arcod hirtelen megváltozásától megdermednek egy pillanatra és eléggé döbbent képet vágnak. A fölém hajolót rövid úton harcképtelenné akarom tenni egy gyors ütéssel, A mellkasa közepébe csapódó ölköd alatt bordák recsegnek. A csapás megemeli a férfit és két-három lábnyira zuhan a földre, míg a másikkal eljátszani, mint macska az egérrel. Villámgyorsan kap a fegyverei után, de a döbbenet adta előnyöd még nem fogyott el és a csuklójára mért ütéstől kiesik a kezéből a kard. Szép lassan végzek vele, először eltörnek majd a kezei, majd a lábai, különböző szorításokat, feszítéseket alkalmazva jutok el a végcélomig, majd amikor tehetetlen jó mélyen a szemébe nézek. A férfi az első törött csontok után próbálna menekülni és a fahordó szekér felé iramodni, de nincs esélye. A fájdalomüvöltései lassan kínlódó hörgéssé vállnak és a szemében csak rettegés van mikor belenézel.
-Eljött az idő, imádkozz égieidhez, mert nemsoká találkozol velük.
Ezután nemes egyzserűséggel megpróbálom leszakítani a fejét a nyakáról, miközben életben van az egyén. Nagyjából sikerül is a dolog, csak pár, félig szétszakadt ínszalag fogja a testhez a fejét amiket egy mordulással elszaggatsz. A nyakából egy pillanatig buzogva ömlik a vér, majd csordogáló patakként terül szét a földre omló halott körül. Ha meghalt, vagyis elértem a célom, odamegyek a másikhoz, a hasára fordítom, lerángatom róla a felső ruházatát és az "apró" törömmel felhasítom a gerincvonalát. Benyúlok, a gerincét megfogom és kitépem. Valószínűleg már ekkor sem él, de amolyan rituáléként élem meg az eseményeket és a végén egy hatalmas ordítással szabadítom fel a felesleges energiákat. A bordatörött fickó nyöszörögve próbál arrébbkúszni előled de a szájából szivárgó vér és a testét rázó kínok miatt nem sokat haladt. Amikor felhasítod a hátát már csak egy nyöszörgésre futja az erejéből és szinte azonnal meghal.
Ezután, kinézek a susnyásból és ha még látok valami ellent, legyőzhetetlenül újjáéled bennem a "démon", ki pusztításra vágyik és megindulok célpontom felé.
A batárok előtt holttestek hevernek de úgy tűnik az Íshar, Hier, Meríín alkotta védvonal kitart és Tömzsipöröly-t is megpillantod ahogy a batár mellől pontos lövésekkel ritkítja az ellent.
A rönkszállító felé viszont három alakot látsz állni az út szélén, kettő lassú mozdulatokkal "integet", a harmadik mintha legyek után kapkodna.

Merrefelé indulsz?

[aúú]

Kupolát vonok az a fickó köré aki előttem van és oly nagyon koncentrál, majd megtöltöm vízzel... nem akarom megölni, csak addig marad ott, míg el nem ájul, akkor kiengedem, később még beszélünk vele, A varázslatod lassabban áll össze mint "normális" esetben. A megcélzott varázslónak még van ideje felkapni a fejét és érzed ahogy próbálja beazonosítani a körötte lévő mágia létrehozóját, aztán rászakad a víz. Vergőde próbál valahogy kiszabadulni

Gil: Egyenlőre ennyi, mert vannak még "pozícióan" többen is. Ha nem éri majd a dolog akkor teszem be a folytatást

[Chris]

A fák takarásából kilépve, a vízzel teli kupolát futva megkerülve rátámadok a középső varázslóra. A jelenléted csak akkor észlelik mikor közvetlenül a varárzsló háta mögé érsz, de reagálni egyik sem tud.Hátulról a szívébe döfök a tőrömmel. A varázsló védelme egy fél pillanatig mintha megpróbálná megállítani a pengéd. Ez annyira elég neki, hogy pár hajszálnyival eltéríti a döfést. De a szívét így is keresztüldöföd. A megmerevedő görcsös testből simán kisiklik a pengéd.
Az út túloldaláról a bokrok közül kirobban két fegyveres és az egyik feléd tart, a másik a felétek rohanó vérmocskos Dhar útját igyekszik elvágni.

[Pettyes]

A bokrok között összehúzódva lesem meg az ellenfeleket. Minden porcikám velejéig remeg kirobbanásra készen. Pár pillanat múlva robbanásszerűen török ki a bokrok közül a három alak felé, szinte izzik bennem a vágy, hogy kivégezhessem ellenfeleimet. Az egyik körül vízzel teli kupola jelenik meg és tehetetlenül vergődik benne, pillanatokkal később Ryel-t látod rárontani a középsőre és látod amint a háta mögé kerülve végez vele. Megállíthatatlanul robogok a 3 alak felé, akár egy pusztító vihar, senki és semmi nem állíthat meg és út közben nem nézek senkit és semmit. Csontremegtető ütközés perdít félre kissé és fékezi a rohanásod. A bozótból kirontó fegyveres rosszul mérte fel a sebességed és ahelyett, hogy a kitartott kardjával menet közben leszúrt volna, egyenesen beléd rohant. Jóval "könnyebb" nálad és jobban megviselte az összeütközés, mert kissé szédelegve próbál feléd kaszálni a fegyverével.

[Massza Rex]

Egyenlőre maradok a kocsiba, próbálok biztonságosan rálátni a küzdelemre. (erőmet védelemre és gyógyításra tartalékolom)Mágikus erők háborgását érzed, ahogy több nagyerejű varázslat is létrejön-feloszlik szinte ugyanabban a pillanatban. Az elméket eltompító varázst mintha elfujták volna.
A batárból csak kihajolva látod a harcot ami az első batár körül tombol.
Se Ryel-t, se Dhar-t nem látod, de a jelek szerint nem is nagyon hiányoznak a közelharcban. Hier és Íshar-ék laza háromszög alakban állva, mindössze pár aprób sebtől vérezve gyors és erős mozdulatokkal ritkítják az ellent, időnként elcikázik köztük a törpe egy-egy nyilvesszeje, védtelen arcokba és mellkasokba csapódva. Már csak öt támadó van talpon körölöttük és úgy tűnik kezdenének visszahúzódni, de most Íshar-ék nem engedik őket elszakadni.

[Chris]

Megpróbálok végezni a harmadik varázshsználóval is.
A vízbúra alatt lévő varázsló elernyed, aztán megszűnik körötte a vízkupola, csurom vizesen a földre zuhan és ájultan elterül. A szájából víz folyik ki, de talán még él. Gil: a második varázslatod már azonnal létrejön
Az aszisznak látszó varázsló rémült szemekkel mered feléd és próbál kitérni előled aztán rángatózni kezd, mint akinek igen kellemetlen "látogatói" vannak a ruhája alatt. Próbál valami varázslatot végrehajtani, de nem tud koncentrálni, egyre rángatózásokra kényszeríti valami.
A tőrőd átüti a ruhája alatt viselt láncinget és feltépi a mellkasát.
A botótosból kitörő fegyveres döbbenten lassít, de láthatónan már nem fog tudni megállni-megfordulni mielőtt elér téged. Arcán az elszánt grimaszt félig retegő kifejezés váltja fel ahogy felismeri, nem fogja tudni elkerülni az összecsapást veled.

[Chris]

Ha a közeledő fegyveres támad, akkor védekezek, aztán visszatámadok. A férfi szemében a felismerés szikrája villan. Látod az arcán, hogy tudja: semmiképpen nem úszhatja meg élve, csak ha végez veled. A halálraszántak eltökéltségével veti rád magát. A pengéje sivítva szeli a levegőt a torkod felé.
Egy táncos könyeddségével hajolsz hátra és lépsz át a fegyvere alatt, majd kiegyenesedve egyenest torkon döföd. Pár szívdobbanásig álltok ebben a furcsán közeli helyzetben (szinte hozzásimulsz, d csak a tőrödön át "érintitek" egymást) mígnem holtan összeesik. Mikor végezem vele, akkor odamegyek az ájult varázslóhoz, és végzek vele is.
Kecsesen odalépdelsz a hörögve lélegző félájult varázslóhoz és lehajolva egyetlen sima mozdulattal vágod át a torkát.

[Pettyes]

Az ütközés során megtorpanok. VIsszanézek az "akadályra", amibe ütköztem. A testem érzékelte a fájdalmat és szívesen térne első körben védekezésre, legalábbis amíg felméri, mi baj történt, de a fegyveres csak egy gonoszan csillanó szempárt és egy kis mosolyt láthat a szám szélén. Ahogy rádnéz, a rémült döbbenet az ami leginkább leírná az arckifejezését. Odpattanok elé és mielőtt teljesen magához tér lefegyverzem és leütöm. A fickó szinte csak nyüszít a félelemtől ahogy kivered a kezéből a pengét. A második ütésed mellkason éri és a levegő sípolva hagyja el a tüdejét. Elemelkedik a talajról, aztán görnyedt tartásban a földre zuhan.
Ahogy odalépve gyorsan tarkónrúgod, elernyed és ájultan kiterül a porban. Körbenyalom a szám a vér izzét érezve kutatok tovább az áldozatokért.

[aúú]

Ryel "kivégzéseit" látva én kicsit felvonom a szemöldököm, de mivel úgysem látja senki, ezért megjegyzem halkan:
- Emberek.
Majd visszaindulok a kocsihoz, megnézni mi a helyzet ott.
Dhar éppen kiüt egy fegyverest az úton. (szinte tetőtől talpig véres, de sértetlennek látszik) Feran nyugodtan ácsorog az első batár mellett, elötte szenes csontkupac mutatja, hogy nem volt dologtalan. Íshar-ék az utolsó két harcoló fegyverest aprítják lelkesen, a törpe a batár tetejéről lövi hátba a futásban menekülő harmadikat. Az Atyá-t nem látod.

[Chris]

A harc végeztével visszamegyek a batárhoz, és szemrevételezem ki mennyire sérült meg (nem megyek oda megvizsgálni, csak távolabbról nézem őket).
Dhar-t az úton látod amint tetőtöl talpig véresen, kissé zavarodottan néz az utolsó ellenfelére. (a férfi elterülve, ájultan hörög a porban)
Feran nyugodt léptekkel átlábal az előtte lévő égett kupacon (szenes csontdarabok és hamu szóródik szét a halomból és az erdőt nézegeti.
Hier a fegyvereit tisztogatja, de fél szeme a környéken és meghajolva köszönt. (pár kissebb karcolást látsz csak a ruháján, meg sok vérfoltot, de a mozgásából úgy véled nincs sérülése.
Íshar és Meríín körbe-körbe járkálnak a két batár körül a környéket figyelve. Meríín mintha kissé sántítana.
Az Atya nem látható (talán a kocsiban van), a törpe pedig nagyot szusszan mikor meglát. Aztán te is megdöbbensz, mikor "kiszállsz" a féloldalas batárból és mosolyogva integetsz magadnak.