Az Ezüst hold könnyei

[Massza Rex]

Egyenlőre maradok a kocsimban és tovább "figyelek".

[VérGyöngyTyúk Z]

Dhar:
Látod amint Hier valamit magyaráz és mutogat valamit az embereknek, aztán viszafelé indul a kocsik felé.
Mintha idegen nyelven mondott szavakat kezdenél lasan megérteni, úgy jut el a tudatodig, hogy mi az ami furcsa: a "rönkszállítóknál" túl sok fegyver van! Mindegyikük oldalán kard lóg és a kezeik-arcuk valahogy túlontúl "jól néz ki" ahhoz, hogy kemény munkát végző emberek legynek. Ahogy Hier visszafelé idul, mintha az útszéli bokrok is követnék lassú mozgással. Összehúzott szemmel nézed a furcsa jelenséget és meghökkenve nézed mikor alig pár lépésre tőled határozottan arrébb "óvakodik" egy útmenti bokor.

Ryel:
Pár perc múlvaveszed észre Hier-t ahogy lasan léptet vissza felétek. Mögötte, az út két oldalán mintha tucatnyi helyen mozgolódna a növényzet.

Atya:
Meríín benéz hozzád a batárba és a hallkan odasúgja neked:
-Harc lesz, sok ellen, varázslókkal, készülés és nem kímélet.
Ahogy továbblép az ajtó előtt a kezében egy rövid íjat pillantasz meg, oldalán bedig tömött puzdrát a kardjai mellett.


A pszis beszélgetést köszi! Nagyon jó volt!

[Chris]

- Míg a javítások folynak, szeretnék lepihenni ott - mutatok egy helyre az útmentén, a mozgolódó növényektől valamivel távolabb, de velük egy vonalban, közben Tömzsipöröly felé pillantok, de nem rá nézek, hanem jóval a feje fölé, majd eindulok a mutatott irányba a fák közé.
Tömzsipöröly kis "meghajlással" veszi tudomásul, hogy szóltál neki és hevesen "dolgozik". Azt látod ahogy a jobb kezéhez közel lévő nyitott dobozban a nyílpuskája lapul, mellette nyilakkal tömött tárak.
Ahogy elsétálsz a mutatott helyre a többiek mintha nem is foglalkoznának veled.

Zöldben repül írás

[Pettyes]

Meglepődve tapasztalom, hogy itt mozoglódnak elöttem a bokrok és hogy semmit nem tapasztaltam ami gyanus lehet velük kapcsolatban, majd csak reménykedem, hogy ők is hasonlóan nem tapasztaltak semmit felőlem. Teljesen úgy tűnik, mintha egyik "bokor" sem tudná, hogy ott vagy. Jól megnézem a mozgolodó bokrok számát, a szállítok számát és hozzáveszem, hogy vannak még olyanok is, akik esetleg varázsolni is tudnak, jól álcázzák maguk, esetleg itt lehetnek a közelben. A "szállítókkal" együtt nagyjából kéttucatnyira becsülöd az "ellent" de nem tudod pontosan, mert némelyik "bokor" esetében bizonytalan vagy és mintha álmosodnál, bár egyenlőre nem vészesen. Megnézem a közelbe mozgó bokrot és hogy milyen távol vannak a következőek, az utolsót megpróbálom megközelíteni, leginkább vadászösztönöm használom, és megpróbálom harcképtelenné tenni a benne lévő lényt és felvenni az ő pozícióját és jobban megfigyelni a történéseket, illetve harcra készen állni és meglepetést okozni. Mikor "eloson" melletted a szerinted utolsó "bokor" lassan utánna nyomulsz. Kissé fura, hogy nem zörögnek az ágai, de valamiért nem izgat téged. Semmilyen zajt-szagot, nem hallasz érzel belőle.
Hogy akarod "megtámadni"?

[Massza Rex]

Magamra öltöm a vértem, oldalamra kardot kötök, a szimbolumomat pedig a ruha alá rejtem, hogy puszta bőrőmhöz érjen. Kradtól bölcsességet, Areltől pedig bátorságot kérek a várható harcra. Ha készen leszek és még nincsenek rajtunk, akkor egyenlőre maradok a kocsiban. Kissé nehézkesen tudsz a batárban "felvérteződni" de mikor kész vagy még nem hallasz kintről csatazajt, csak Tömzsipöröly kopácsolását, meg a lassan a batár mellé visszaérő Hier lovának patkócsattogását.

[Pettyes]

Mivel úgy érzékelem, hogy sem a szaglás, sem a hallás nem működik, bár nem tudom megmondani miért és ráadásul csend is van, így közel lopózom a bokorhoz "bevetem" magam. Meglepődsz, ahogy az "ágak" közé ugrasz, mert áthatolnak rajtuk a karjaid mintha ott sem lennének. A jobbod beleütközik valamibe, amit érintése alapján köpennyel fedett láncingnek vélsz, ami valakinek a hátán feszül. Folytott nyögés szakad fel az illetőből, ahogy nekicsapódsz. Igyelszem a lény "ember" száját befogva a torkát átfogni és megszabadítani őt a hasznos levegőtől egészen eszméletvesztésig. Te térsz gyorsabban magadhoz a döbbenetből és sikerül (tapintás alapján, mert a szemeid még mindig csak a "bokrot" látják) átkulcsolnod a nyakát és a földre vinned (a "bokor" eldől) bár erősen próbál csapkodva szabadulni. Pár pillanatig bírja csak aztán lassan elernyed a kezedben. Gyorsan kihúzom a bokorból a közeli susnyásba és visszapattanok a helyére. Nem tudod "kihúzni" ahogy vonszolod, a "bokor" mozog vele együtt. Megnézem a többi bokrot, hogyan helyezkednek, inkább tömörülnek, vagy megpróbálják körbefogni a csapatot. Próbálom felvenni a helyem, esetlegesen majd menekülő utat biztosítani a többieknek, ha erre lesz szükség. Mintha kevesebb mozogna, mint pár perce. Fáradtnak érzed magad, de észreveszed, hogy már látod a batárokat és Tömzsi épp "felmagasodva" néz valamit. A két legközelebbi "bokor" mintha megdermedne és fordulna lassan (9-10 lépésnyire tőled a batárok felé vannak)

[Pettyes]

Amikor kihúzom a "bokrot" meglepődve tapasztalom az eseményeket. Megdörzsölöm a szemem, talán a fáradtság teszi ezt velem, hogy nem tudtam azt a valamit a bokorból kihúzni. Sőt, hogy egyáltalán mi lehetett az, mert a bokornak láncinge volt. A tapintása és a "viselkedése" alapján egy ember volt a "bokor", méghozzá fegyveres, mert a láncingben biztos vagy, meg mintha egy kardot iséreztél volna. Bizonyára valami mágia lehet, álcázzák magukat a támadók. Egyenlőre nem tudok nagyon mit tenni, nem tudom magam álcázni. Körbenézek, szemügyre veszek pár méretesebb bokrót, amit tövistől kitéphetnék, de nincs sok értelme, akadályoznának a mozgásban is. Próbálok koncentrálni, hogy a fáradtságot legyűrjem és az esetleges meglepetésre majd meglepetéssel válaszoljak.
Egyre jobban érzed ahogy lassan elfáradsz. A két "bokor" is egyre mintha közelebb kerülne hozzád.

[VérGyöngyTyúk Z]

Atya:
Tömzsipöröly folytott kiáltását hallod, majd íjhúrpendülést és fájdalomkiáltást. Pár pillanattal később mágikus erők háborgását érzed és tudod, hogy valaki kaput nyitott a közelben. Nagyon közel.

Ryel:
Féloldalt vagy a törpének mikor az felkiált, majd látod ahogy lebukik a batár mellé. Meríím kezében kurta ívű íj emelkedik fel és pengve köpi valakire az acélhegyű halált.
Az út két oldalán bokrok válnak semmivé, és emberi testek jelennek meg a helyükön. Majd tucatnyi mozdulatlan alak, a hozzád legközelebb eső csodálkozó arccal, deres ruhában, kristályossá fagyott szemmel mered az ég felé a hátán fekve.
harminc lépésnyi távolságon belül csak négy eleven, mozgó és nagyon csodálkozó arcot vágó embert látsz. Mintha ismernéd is némelyiket valhonnan. A fakó haj és a kyr vonások láttán biztos vagy benne, hogy nem egy mezei utonálló banda az ellefél. Meríín nyila mellkason találja az egyiküket, majd a megtántorodó férfi egy újabb nyilat is kap, ezúttal az arcába. Hier jobbra hajít valamit és a második támadó nyakából széles sávbak ölmik a vér. Ő maga balra mozdul, szinte lerepül a lováról és a levegőben úszva tizenkét hüvelyknyi acél villan a kezében és még "szállva" nyitja fel vele a harmadik támadó torkát. Íshar feléd perdül a batár túloldaláról, kezében karddal, de megtorpan mikor az út távolabbi részéről tucatnyi fegyveres kezd rohanni felétek kivont fegyverekkel. Feléjük fordul és próbál úgy helyezkedni, hogy hozzád, csak rajta keresztül jussanak el.

Dhar:
Tömzsi kiáltását hallod messziről, aztán a két előtted lévő bokor helyén két fegyveres férfit látsz, mögöttük-mellettük tucatnyian rohannak el a batárok felé. Kattanó állkapoccsal ásítasz egyet miközben a két férfi közelebb lép. Fgyvereiket nem vontál még elő. Teljesen elbűvöl téged a mellkasukra tűzött csillogó, kusza bokrot ábrázoló medál, meg a mellette lévő sima háromszög kitűző látványa. Olyan csábítóan csillognak, olyan játékra ingerlőek!

Gil: A fentieket látod (plussz ami üziben ment)

[Massza Rex]

Visszahuppanok a helyemre, kivont fegyverrel a kézben Krad végtelen hatalmáért fohászkodom, küldjön szent erőt, hogy megvédjen minket és kirekessze az ártó mágiákat környezetünkből. (őrző aura)
Érzed ahogy Krad ereje megérint és az elmét homályba borító erő lassan kezd körötted visszahúzódni. De nem elég gyorsan. A többieket nem tudod a mágia alól kivonni innen, még akkor sem, ha fertályórán át növekszik a "felszabadított" terület.

[Chris]

Futólag felmérem mennyi fagyott emberke lehet Nyolc testet látsz biztosan, de úgy sejted, hogy a fűben, erdőszéli bokrokban lehet még egy-két bezuhant test akit most nem látsz. Tőled öt lépésnyire még él egyikük és némán üvölt fagyott torkával, jéggé dermedt szemeiből szilánkok pattognak le, kezével, miről már letört két ujj a köpenyét próbálja szaggatni-tépni, hogy a mellkasához férjen. Tőrömmel leszúrom a haldoklót és belevetem magam az erdőszéli fák fedezékébe.
Úgy érzem harc után lesz mit megbeszélnem Hier-rel...
Még látod ahogy Hier és Íshar egymás mellé, harmadikként Meríín ugrik közéjük és kardot vonva vonalba állnak. Feran nyugodtan ácsorog a batár másik oldalán és szórakozottan a felé rohanó fegyveresekre bámul. Tömzsipöröly a batár mellől lőni kezdi a támadókat ismétlő nyílpuskályával.
Mielőtt a fák eltakarják a látványt, még látod ahogy három rohamozó összecsuklik a törpe nyilaitól és a háromfős "védvonal" meglendülve előre pengék acélviharában csattan össze a támadókkal.