Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

Lassan leszáll az éj és a fogadó elcsendesedik.
Pár utazó a lovait kivezeti a karámból és próbálja őket valahogy megnyugtatni. Az úton néha elzörög egy-két szekér, vagy elgaloppol egy-egy lovas.
Éjközép tájékán az ég beborul és lassan szemerkélő eső hullik.

Ki hogy tölti az estét?

Gil:
Üzenetet kapsz Feran-tól, hogy a határtól nem messz vannak de mostmár ha úgy gondolod bármikor "jöhetsz" csak előte jelezz, nehogy rossz hlyre érkezz.

[Pettyes]

Odavackolok Tömzsipöröly mellé a sátorhelyhez. Segítek felállítani a sátrat, nehogy az ő méreteihez igazítsa. Nem teszi. Kényelmesen be tudtok vackolni a sátorba és kerít pár takarót is.
- Miért nyugtatod meg más lovait, aggódjon csak a gazda, minket úgysem vesz semmibe, mert közel a határ. Félénk pénzszívó pióca ez nem más. A törpe vigyorog:
-Másét? Csak a mieink kaptak. A többivel törőjön a gazdájuk. De biztos, hogy lesz pár elégedetlen vendég.
- Kaját egyáltalán fog nekünk adni, kétlem, annyira fél - válaszolom a törpének.
- De legyen szerencsénk! - majd elindulok a törpe után valami ennivalóért.
A konyhába simán bejuttok, a szakács kerek szemekkel csuklik egyet mikor meglát. Aztán egy segédje (láthatóan nem toroni, fiatal kölyök) jókora, megpakolt fatálcát nyom a kezetekbe és a konyha sarkában álló asztalhoz invitál titeket. Egy kancsó kissé vizezett bor és egy másik kancsó friss víz vár ott még rátok.

Az éjszakát a sátorban töltöm, időnként a szemerkélő eső kopogása miatt a sátortetőn, felkelek és körbenézek, nyújtózok egyet és hagyom hagy ázzak egy kicsit. Az eső felfrissít (Tömzsi a fejét csóválja mikor látja, hogy direkt áztaod magad)
Olykor, ha nem vagyok túl fáradt kicsit körbejárom a fogadót is ellenőrzés képpen minden a helyén van, nem látok valami gyanúsat. Használom az érzékszerveim is, hallás, látás, szaglás, majd ha minden rendben, akkor nyugovóra térek.Eg pillanatra mintha ismerősnk tűnő szag csapná meg az orrodat messziről, de elillan mielőtt rájönnél mi az mire emlékeztet.
Nyugodtan alszol el, az ámodat semmi nem zavarja reggelig.
Akkor lónyihogásra és kiabálásra ébredsz.

[Pettyes]

Még este a vacsoránál megjegyzem Tömzsinek, hogy vannak azért itt is emberek, akik a szegény szolgát is számba veszik. Közben meglapogatom a gyerek hátát.
A kölyök vigyorogva fogadja a "lapogatásod", bár majd összeesik tőle.
-Ecceeer máá'n láátam hozáád hasolnlúút - mondja kissé hibás és alig érthető közös nyelven - Asz pofoozta meeg száákáács fejit mert neem áádott elííg éételtet. Azéé jövéénk ide ííszakrúú.

Az éjszaka folyamán megfogom a törpét és egy kicsit kihúzom a sátorból, ő is ázzon egy picit. A törpe meglehetősen morcos arccal alszik mikor kirángatod az esőre. Aztán igen érdekes hangzású szavakkal illet (törpéül, úgyhogy nem érted, de gyanítod, nem épp a bundádat dícséri) aztán ugyanazzal a levegővel közösre vált:
-Hogy tettem vóna hashajtót minden ételedbe te! Muszály megázatni magaddal eggyütt mindenkit?
- Büdösek vagyunk, várom már, hogy olyan helyre érjünk, ahol jól lemosakodhatok. Tudom, hogy Te nem szereted az esőt, de jó látni, ahogy zsőrtölődsz - vigyorgok a törpére.
-Zsörtölődök? Szerencséd, hogy nincs rajtam sisak, mert akkor mán a vérző orrod fognád! - a törpe még percekig puffog és morog, miközben leveti az átázott felső ruháit és becsavarja magát két takaróba. A szemed megakad a levetett ing alól elővillanó szőrös bőrén amiben számtalan szőrtelen csík rajzolódik ki. Sebbhelyek. Korbács, kard, egyhelyütt a háta közepén vagy két arasz hosszú, fél arasz széles fodros-árkos bőrcsík. Mintha szöges buzogánnyal nyúzták volna meg.

Ébredésnél a kellemetlen hangok hamar kiverik az álmot a szememből, gyorsan körbenézek, mi lehet a gond. Talán az állatok érzik a közellétem és attól idegesek, de lehet, hogy történt valami az este folyamán.
Ahogy kinézel a sátorból látod, hogy a vendégek egy része kiabál a fogadóssal a fáradt és ideges lovaik láttán. Láthatóan nagyon nincs jó kedvük és a lovak nem hajlandóak a felétek eső karámrészre jönni (a tieiteket kivéve, amik nyugodtan eszegetnek és kipihentnek tünnek).
A konyha ajtajában a szakácsot látod aki felétek int aztán kicsit arrébb mutat, ahol a kuktakölyköt pillantod meg felétek tartva egy jókora tálcával és egy vászonbatyuval a karján.

[VérGyöngyTyúk Z]

A reggel viszonylag eseménytelenül telik a fogadóban éjszakázók számára.
Összekészülődtök és nyugodt tempóban tovább indultok.
A táj egyre erdősebb, a sziklás dombok talajába századéves tölgyek vájják gyökereiket. Az út kényelmesen kanyarog a lovak patái alatt, szinte ütemet adva a környék zajaihoz. (madárdal, állatcsörtetés)
Napközépkor megálltok pihenni és ebédelni. Az ebéd után a "kíséret" rangidőse Ryel-hez lép és meghajol:
-Atyja akarata szerint eddig kellett kísérnünk Önt asszonyom. De ha igényt tart ránk továbbra is akkor arról itt és most kell tárgyalnunk.

Atya: Feltűnik neked, hogy toron elhagyása óta sem nagyon lazítottak a viselkedésükön a katonák, bár ezt a határ közelsége is okozhatja, hisz nyűzsöghetnek errefelé a határvadászok.

Dhar: Tömzsivel kényelmesen üldögéltek az utazás alatt a batár hátulján. Ebédnél kissé elkülönülve a kocsi árnyékában esztek. Mélyen benned valami mocorogni kezd. Valami kissé baljós-izgalmas előérzet. A "hatodik érzéked" azt súgja, valami történni fog a közeljövőben.

Gil: Mikora tervezed, hogy "érkezel"?

[Chris]

A rangidősnek:
- Csak egyetlen egy pietor további útjárol kell tárgyalnunk, a többiek atyám akarata szerint visszafordulhatnak. Szóljon Hier-nek, hogy vele is beszédem van. Ő lenne az az egy pietor, akit az előbb említettem.
-Értem asszonyom. Öröm és megtiszteltetés volt önnek szolgálnunk.
A pietor meghajol ismét majd elmegy megkeresni a vékony kísérőt.

(((Hier-t remélhetőleg nem oly sokára Naramis fogja irányítgatni és ekszpedícijózni vele. Lehet, hogy később kissé emiatt visszamódosítások is lesznek de ezekről szólni fogok!)))

A nevezett pietor hamarosan előtted áll és meghajol:
-Hivatott asszonyom.

[Pettyes]

Ebéd közben baljós érzelmeimet megosztom Tömzsipöröllyel.
- Bizeregnek az izmaim, ami nem feltétlenül jót jelent - zúgolódok hozzám nem szokottan a törpe felé.
A törpe összehúzott szemekkel pillant körbe, aztán kérdőb néz rád, parányi fintorral jelezve, hogy ő nem érez semmit.
- Valami nem tetszik nekem, jobb lesz, ha nyitvatartjuk a szemünket és szólunk a többieknek is, nehogy meglepetés érjen minket.
-Rendben - mondja teli szájjal - figyelek és szólok akinek tudok.
Ezután folytatom az étkezést, de próbálok koncentrálni az ösztöneimre, megérzéseimre és az érzékszerveimre. Nem a megszokott nyugodsággal falom az ételt, időnként meg-megállok és várom a pillanatot, mikor, honnan csap le a veszély ránk.
Jó pár percig nem történik semmi aztán egyszerre felmered a nyakadon a szőr. Érzed, hogy valaki ellenségesen figyel téged. Valaki a közeli erdő rejtekéből. Az érzés alig egy pillanatig tart, de határozottan érzed, hogy nem volt tévedés. Kis időre rá újra érzed, hogy valaki-valakik figyelnek, de most messze nem olyan ellenséges és sötét az érzés.

[Chris]

- Szeretném, ha az út hátralévő részében is elkísérne. Látja ennek bármi akadályát? - a hangsúlyomban, mintha lehelletnyivel több tisztelet lenne, mint eddig a pietorok iránt.
Hier egy pillanatra mintha elgondolkozna, majd meghajol:
-Megtiszteltetés számomra, ha továbbra is szolgálatára lehetek. azt hiszem - sandít kissé hátra Feran felé - testőrségének parancsnokával egyeztetem majd az általános feladataim, természetesen kivétel ezalól az Ön által külön nekem kijelölt feladat.

A szemed sarkából látod ahogy Feran jókora erszényt ad át a "pietorok" rangidősének. (Ezt látja még az Atya is csak kissé más szögből)

zöldelés készül és megy. Naramis-nak is csak neki üzis

[Massza Rex]

Továbbra is fenntartom az álcát, az Úrnő környékén tevékenykedek, hogy bármikor kéz alatt legyek. Figyelek a "szolgákra", a katonákkal rangomhoz méltóan viselkedek. Sokat tanulmányozom a térképet, minden kis részletet a fejembe akarok tudni. Esténként ha tehetem úti naplómnak szentelek 1 órát. A naplóíásban senki nem zavar és a térképet is elég jól fel tudod idézni szinte bármikor, csak azt sajnálod, hogy nem tudsz hosszabb ideig felkészülni az útra.

Ha az Úrnőnek is megfelel, akkor én is a fogadóban szállnék meg.Az egyik alsó szobában éjszakázol, a másikban Feran. Meríín-ékkint "sátraznak" a többi kísérővel.

Az este folyamán istenemnek és magamnak szentelem az időt, némán imádkozom Kradhoz, és remélem, hogy az út valóban „tudásban” gazdag lesz. Ugyanakkor sejted előre, hogy nehéz is. De magadban fejet hajtasz Krad előtt, hisz a könye szezett tudás gyakran csak hasztalan kacat.

Az "átadás" egyenlőre reakció nélküli részemről (mint aki nem is látta), Krad a tudója, mikor nyeri el értelmét a látottak.

[Pettyes]

Megpróbálom a jelét nem adni, amit érzek, de szép lassan a törpének dörmögöm:
- Itt vannak. Az erdő felöl lesnek ránk, de valami más is van még itt. Talán a kis kedvencek, de nem lehetünk biztosak benne. Van még néhány trükköd a tarsolyodba, hogy meglepjük a hívatlan vendégeket?- kérdem a törpét.
-Akad még egy-kettő - dörögi Tömzsipöröly szinte mozdulatlan szájjal - De ha "Ők" azok akkor nincs miért aggódnunk nem? Legfeljebb a holminkra jobban oda kell figyelni.
Beleszippantok jó mélyet a levegőbe, hátha a szél abból az irányból hoz ismerős vagy épp ismeretlen szagokat. Hegyezem a fülem az erdő irányába és időnként tekintetem végig pásztázva próbálom a gyanús alakokat felfedezni. Lassan lenyészik az érzés, hogy figyelnek. Mintha hátrébb húzódtak volna, felismerve benned a Vadászt
- Aszem meg kellene néznünk őket.
Indulásra készen megfeszült izmokkal várom még a törpe utolsó szavait.Tömzsi hunyt szemmel hátradől és lazán a karodra teszi a kezét:
-Várj! - alig hallod a hangját.
Íshar-t pillantod meg aki mintha "rajta lenne a szükség" sietös léptekkel igyekszik be a fák közé a táborotok mögött. Pár percig feszülő izmokkal vársz amikor újra felbukkan, inmár lassú, kényelmes léptekkel.
-Nincs senki itt - hallod a törpe halk hangját - Nyomokat talált. Valaki körbevizslatott minket, de úgy tűnik megzavarták. Aztán azt is aki őt. Kissé értelmetlenül hangzik - a törpe homlokán ároknyi ráncokba szalad a bőr - de Feran és Íshar úgy gondolják legalább három valaki nézett eg minket, három külön céllal. A nyomokból Ísharúgy véli, hogy most egymást hajkurásszák. Két ember nagyságú, az egyik nyomai nagyon finomak csak, valószínüleg képzett erdőjáró, másiké jobban kivehető lovagláshoz való csizma, vagy bakancs, a harmadik nagyon elmosódott, a méretre sem tud tippelni, de fegyverzsír cseppek maradtak utánna, meg pár meghajlott ágacska. Minden esetre tartsdd nyitva az érzékeid.

[Chris]

- Rendben, beszéljen vele - mondom Hiernek.
-Köszönöm Asszonyom. Igyekezni fogok, hogy elégedett legyen a munkámal - meghajol ismét, tiszteletteljesen, de a hangjában izgatott, vidám zöngéket vélsz felfedezni.
Egy pillanatra harag villan a szememben, ahogy meglátom, hogy Feran átadja az erszényt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik a tekintetemből az érzés.
Hier elbszélget pár percet Feran-nal (közben látod elsietni, majd vissza a háttérben Íshar-t.) aztán segít Meríín-nek összepakolni az ebéd maradványait és felkészülni az útra.