Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Jelzek Tömzsipörölynek, hogy megértettem. Hozzáteszem felé, hogy ha úgy kívánja, hogy halott legyen, akkor neki is fel kell jönnie ide, mert ez maximum ájult lesz, jó sokáig, de nem ölök, ha nem muszály. A törpe kicsit gondolkodik, aztán jelez:
-Csendes legyen. Ne tudjon jelezni. Ha alszik az is jó. Megyek fel.
Ismét megfigyelem, hogy mit csinál a fenti őr, felmérem a távot, mennyi esélyem lehet odaérni, mielőtt lőne, vagy kiabálna egyet.
Az őr nagyon fáradtnak és álmosnak látszik. Épp egy kulacsból iszik valamit. Feltételezed, hogy vizet, mert nem érzel alkoholszagot felőle. A nagy sima kő amin ül, valószínüleg tompítja majd a legyűrésének zaját, mert nincsenek rajta apró kavicsok. Egy jókora ugrásnyi távra meg tudod közelíteni úgy, hogy ne vegyen észre.
Ha nincs, megpróbálom elterelni a figyelmét valamilyen trükkel, kődobás, huhogás a sűrű cserjés, fák közül, valamit. Mikor körbepillantasz, hogy mivel tudnád elterelni még a figyelmét, a lejtőn felfelé kapaszkodó törpe lábai alól kifordul egy kis kavics. Az őr úgy tűnik hallott már ijesmiket és azt hiszi valami állat mászkálhat ott, mert elég lagymatagon néz arrafelé. Az álmos szeme végigfut a domboldalon és először keresztül a törpén és a fák közül épp kilépő fegyvereseken. Aztán elkerekedett szemmel néz le és látod ahogy kiáltásra nyitná a száját. Reflexszerűen lököd magad a levegőbe és még látod ahogy a tekintete feléd villan és torkára fagy a kiáltás a felé repülő alakod láttán mielőtt magad alá temeted. Ha háttal van megpróbálom a jobb karom a nyaka köré fonni megfogva a bal bicepszemet, míg a bal karom a feje tetejére teszeem és mindkét karom lefelé szorítva megpróbálom a nyaki ütőereket elszorítani, feltehetőleg elájul.
Fél percig tartod leszorítva mikor rájössz, hogy valószínüleg már a látványodtól félig elájult. Most ernyedten fekszik alattad.
Tömzsi közben felkapaszkodik melléd és óvatosan a völgy széléhez kúszik, miközben rádvillant egy vigyort:
-Kilapítottad vagy csak elfáradtál és jól jött párnának? - kérdi suttogva. A szemén látod, hogy a harc lehetősége felvillanyozta és alig várja a folytatást. - A két alsó őr is kész. Le tudsz innen gyorsan jutni a lányhoz? A kötélen vagy ugorva?


Tömzsipörölyhöz:
- Ő volt fáradt és kérte, hogy tegyem őt mély álomba, Te pedig tudod, hogy én segítőkész vagyok - válaszolom vigyorogva.
-Persze. Segítőkész. Meg jólelkű. Én meg magas elf nő, csak elcserélt a bába. - morog vigyorogva és az ájult őrtől elszedett tőrt méricskéli a kezében.

Lenézek óvatosan a mélybe, felmérem milyen mély lehet, hogy elég egy ugrás, vagy inkább a kötél, esetleg valameddig kötél, aztán ugrás. Ettől függően válaszolok a törpének.
Ahogy óvatosan követed a kötél lefutását a sima falon úgy ítéled meg, a legjobb az lenne ha a peremen át még a kötélbe kapaszkodva lendülnél le és a sima faltól elrugaszkodva úgy kétölnyi magasból pont félútra érkeznél a foglyok felé. Miközben lenézel további féltucat embert veszel észre az addigiakon felül meg az alattatok lévő falnál négy kihúzott sátorponyvát. Az egyik alól kilógó lábakból és horkolásból, úgy véled azok az alvóhelyek.
- Ha ugrok, a foglyokat védjük meg, vagy a varázslót semlegesítsük? - kérdek vissza Tömzsipörölyhöz. - Mert a kettő együtt nem fog menni, hacsak a varázsló nem áll közvetlen közelükben.
Tömzsi maga mellé egy résbe szúrja a tőrt és az ujjait tornáztatja:
-Ha megindulsz láthatatlanná teszlek amennyire lehet és próbálok vagy tucatnyit "belőled" mozgatni odalent. Amikor leérsz rohang a foglyok felé és aki az utadba akad csapd le, de ne állj meg harcolni. Addigra felérnek a többiek és vagy innen fedezlek, vagy megindulok lefelé.
A hátatok mögött lassan félúton járnak felfelé a "hajtók" közül azok akiknek íjja van, meg két harcos a kíséretetekből. A hasadékból a látszólag tovább alvó őrök mögül Feran int felfelé nektek és mutatja, hogy amint megkezditek a rohamot azonnal támadnak ők is.
Tömzsi szúrósan feléd néz és valamit mutogat aztán kissé rekedten megszólal:
-Kész. Ha leérsz akkora kavarodás lesz amekkorát eze álmukban sem láttak még. Óvjanak az istenek és ne habzsolj fel minden élvezetet előlem!



Tömzsipöröly szavaira csak egy mosoly a feleletem.
Elindulok a kötélen lefelé ereszkedem olyan gyorsan, ahogy csak tudok, de igyekszem a lehető leghalkabban tenni. Elinduláskor kicsit zavar, hogy szinte teljesen átlátsz a kezeden és magad sem tudod pontosan hol kezdődik a tested, de hamar hozzászoksz. A megadott pontnál elrugaszkodom a foglyok felé ugrok. Körötted, mintha tucatnyi félig sem látszó khál repkedne. Ahogy földetérsz. Kitör körülötted a káosz. Hatalmas kitörő ordításban megérkezem, mint egy a harci kedv kitörte jelezze a csata kezdetét és utam a foglyok felé veszem, miközben pásztázom a környezetet, merre lehet a varázsló. Összevissza rohangáló hasonmásaid közt rohansz a foglyokhoz. A körötted lévő fegyveresek teljesen megzavarodnak és a káoszt tovább fokozza a hasadékból kireppenő tűzlabda amit Feran lő be a fegyveresek közé. Az egyik íjász keresztüllövi egy hasonmásodat és "sikeresen" megöli a mögötte lévő társát. Kardok, tőrök kaszabolják az illúzió khálokat és csattannak össze a völgybe betörő csapat fegyvereivel.Ha közel van, csak egy kokit próbálok adni neki, ami megszédíti, esetleg egy időre elkábítja. Nem találkozol vele "útközben" de hogy még él azt azonnal tudod. Egy villám egyszerre három "műkhál-t" üt át és a lovak közé vágódik. Aztán kántálást hallasz ami véresen bugyogó hörgésbe fullad, ahogy a vékony pietor tőrei feltépik a varázstudó mellkasát és torkát. Ha másvalaki téved az utamba leginkább előre dölve neki feszülve taszajtom arrébb az ellent. két zavarodott fegyverest is felöklelsz. Az egyik csak elterül, a másik viszont szinte elszáll az ütközéstől és a kőfalnak vágódik. A felőle hallatszó reccsenésből arra következtetsz, hogy többé nem fog felkelni. Mikor odaérek a fogylokhoz megnézem, hogy ki van-e kötve a lánc, ha igen megnézem a kikötött végét, mennyire enged és megrántom, ha nem enged, akkor minden erőmmel próbálom a két fogoly láncait szétszakítani, ha ez sem megy, akkor igyekszem őket védeni, amennyire csak tudom. A férfi próbál az utadba állni, de felismerés csillan a szemében mikor az általad felöklelt fegyveresekre néz. Csak int, hogy a lány felé menj aztán egy arra tévedő zavarodott fickóra veti magát. A kislány a nő háta mögé rejtőzve félénk pillantásokat vet feléd, a nő arcán rettegést látsz. Mikor lehajolsz a kislány láncát tartó karóért a nő láthatóan megnyugszik kissé. A karó recseg ropog ahogy rángatod. Mögötted ordítás aztán tompa puffanás hallatszik és egy kard csapódik melletted a földre. Aki fogta nyílvesszőkkel a hátában elterülve fekszik, alig két lépésre tőled. A nő felragadja a kardot és merészen a kislány elé áll, hogy védje. A karó egy hatalmas reccsenéssel kettétörik, a kislány lánca végén arasznyi darab himbálódzik belőle.
A nő és a lány meghökkent arccal néznek mögéd. Mikor hátrapillantasz egy ölnyi magas kőfalat látsz ami eltakar mindent a völgyből, csak a fogoly férfi láncát látod "ideát" amint a falban mozog jobbra-balra, mintha ráznák a végét. Egy meglepett arcot vágó fegyveres esik át a falon és mielőtt magához térhetne a nő lecsapja a fejét.
A "falon" túlról robbanásokat, fegyvercsörgést és ordítozást hallasz.


A nő bátorságát és harciasságát meglepődve figyelem. Leginkább úgy tűnik nekem, mintha egy anya oroszlán védené kölykét. Nem avatkozok közbe, had végezze dolgát, nem akarom, hogy fölöslegesnek érezze magát, leginkább mellette segédkezem, ha baj lenne, de legfőképpen a lány egészségére próbálok vigyázni, miután már láttam, hogy a varázslót sikerült elintézniük, már csak ez a feladat maradt. Két zavarodott fegyveres tántorodik át a falon, az öregedő harcossal birkózva. Egyikük kiesik a kavargó "emberkupacból, majd felétek idnul. Jobb kezében rövidkard, zöld folyadékot izzadó pengével, baljában fogazott élű tőr. A nő eléugrik és pár pengeváltás alatt halálra sebzi. A falon túl továbbra is tombol az "ütközet". Egy pillanatra megremeg a fal aztán eltűnik amilyen gyorsan megjelent. A falnál ahol leugrottál az egyik sátor romjai közül Tömzsipöröly mozdulatlan lábai merednek elő. Körötte jókora szikladarabok és több véres, szétszakadt holttest. A fal tetejéből jókora darab hiányzik, perzselt szegélyű cakkos vonal mutatja hol volt nemrég a szikla teteje.
A táborban tombol a harc. Csonka holttestek, vérző sebesültek mindenfelé, ádázul vicsorgó vérborította arcú fegyveresek. A völgyecske közepén sötéten kavargó félgömb belsejében magas, ősz hajú férfi áll, kezei közt sistergő villámokat teremt. A "pajzson" Feran tűzállatai harapnak réseket és amint eloszlik egyikük a villámok csapásaitól azonnal másik ugrik a helyére. A férfi valamit kántál és éles hangú kiáltással szerteszét szórja a kezei közt feszülő villámokat. A völgyben heverő sebesültek éles kiáltásai fájdalmas hörgésbe fullnak. Mintha minden megremegne.
A közeledben lassan feltápászkodik a nő által lefejezett fegyveres és kardjára támaszkodva igyekszik megtartani az egyensúját. Arcából vérszín gömbökként rezzenéstelenül merednek előre a szemei. A leláncolt harcosra most a még élő ellenfele mellett még két vánszorgó holttest támad.

[Pettyes]

Amikor áttántorog a két harcos a falon, kicsit furán nézek, de amikor eltűnik a fal meg hátra is tántorodom. Meglátva Tömzsi mozdulatlan testét, rossz érzés fog el. Hátra pillantva meggyőződöm arról, hogy a lány jól van-e, - úgy tűnik az ijedtségen kívül még nincs baja - a nő elég jónak bizonyul annyi időre a védelmére, amíg megnézem Tömzsit. Megpróbálok odajutni hozzá, akit érek most nagyobb erővel taszajtom arrébb, mint eddig, - két "zombit" löksz fel mire odaérsz a törpéhez, mindkettő összecsuklik - felkapom a törpét és a gyerekhez viszem, ott lerakom és próbálom mindkettőjüket védeni a nő mellett. Tömzsipöröly eléggé megviselt állapotban kerül ki a romok közül, a fején, több helyen is felrepedt a bőr, a ruhája eléggé szétszakadozott, de még lélegzik. Amikor leteszed, a kislány furcsán néz rád, aztán a törpére. Láthatóan zavarban van, de már mintha kevésbbé lenne rémült. Mikor felegyenesedsz kinyúl, megfogja a jobb kezed és valamit mond neked vékony dallamos hangon. Az arcán félénk mosoly, aztán a köpenyből vart takarójával félig betakarja a törpe ájult testét. A kislány mosolya-érintése fura érzést vált ki belőled, a bizalom és a nyílt tekintet felébreszti benned a barátait védő "fenevadat" melegség árad el a tagjaidban. Amikor a bambaképű ellenfelek feltápászkodnak, furcsálva tapasztalom, hogy nem rég holtan hevertek, de felkészülve várom őket. Azt, amelyiket a nő levágott, elépattanok és kiütöm a kardot, amin támaszkodott, majd jókorát behúzok neki.
Magad is csodálkozol mikor az öklöd szinte elmerül a mozgó halott belsejében. Érzed a szilánkokra hasadó csontokat és a még meleg belszerveket. Az élőhalott mozdulatlanná dermedve csúszik le a kezedről.

Közben az "ütközet" egyre kaotikusabb. Feran lángállatai jókora lyukat tépnek a varázsló pajzsán és a vékony pietor szinte szó szerint berepül a lyukon mielőtt bezárulhatna. A törei valósággal szétrobbantják a varázsló fejét.
Az élőhalottak mindenkire rátámadnak, addigi társaikra is. Öt fegyveres kitör és a hasadékon át kirohan.
Ryel: Jó öt percnyi csatazajt követően a domb irányából öt alak bukkan fel rohanva. Véres fegyvereket lóbálnak és nem teljesen felétek tartanak, de mikor megpillantanak titeket felétek kanyarodva rohannak tovább. az arcuk torz maszk a vérfoltok alatt, a ruháik szakadozottak, többen sebesültek.

[Chris]

Először csak hidegen végigméem a felém rohanókat és a megvetés csak úgy sugárzik az arcomról. Kurta szavakkal visszaparancsolom az mellettem maradt testőröket aztán hanyagul felemelem az íjjat és hasbalövöm a legközelebbit. A férfi síkolva omlik össze, a vesző hegye a hátán jön ki. A többi egy pillanatra megtorpan, aztán szétrebbenve, több irányból közelítenek.
Sorra beléjük eresztek egy-egy nyilat, halálos pontokat igyekszem lőni. Az ötből négyen fetrengenek haldokolva pár pillanaton belül a földön. Az utolsó megáll és mikor ráemeled az íjjad motyog valamit letérdel és átvágja a saját torkát. Az őrzésedre rendelt pietorok a földig hajolva fordulnak feléd mély tiszteltük jeléül, a bérelt hajtók hasrafekve kérik Tharr áldását rád.

[Pettyes]

A gyermek felé egy bólintással jelzem, hogy megköszönjem gondoskodását.
Körbenézek a jelen helyzetben. Ha nem olyan vészes a dolog, vari meghót, többiek rendben, nem kell a segítség, akkor viszahúzódok Tömzsipörölyhöz és megnézem, hogy mennyire vészes. Feran és a még élő kísérőitek az élőholtakat módszersen "legyilkolják" ismét. Feran tüzet idéz a fegyverekre és lánglabdákat dob az élőholtakra. A nővel két élőholtat tartotok távol még egy rövid ideig mikor a vékony pietor lángoló tőrei egyszerr pusztítják el mindkettőt.
Tömzsi-n nem látsz igazán súlyos vérést és látszólag a légzésével sincs gond. A fején jókora vérző púpot tapintasz ki.
Megnézem az öreg embert is, hogy mód van-e rá, hogy kiszabadítsam. Az ő láncca jóval erősebb és a rögzítőcölöp is ellenáll neked. A férfi fursálva nézeget téged - láthatóan nem tudja eldönteni hogy viszonyuljon hozzád - aztn kutrtát biccent csak feléd és beszélni kezd Feran-nal. Ő halkan álaszol aztán egy mozdulatára megolvad a lánc egy része és az öreg, lábán a bilinccsel meg egy jó arasznyi láncdarabbal, végre szabadon mozoghat.
A kislányhoz lép és meghajol előtte, akárcsak a többiek, Feran-t is beleértve, aki közben elismerően pillant feléd. a gyermeket közrefogják és a még mindig füstölgő holttesteket kerülgetve kivezetik a völgyből.
Tömzsit felkapom, és kiviszem. A törpe hallkan felnyög mikor felkapod és ezt jó jelnek véled. A völgyből kilépv hamaosan megpillantod Ryel-t és a többieket, meg a völgyből kitört fegyveresek nyilaktól átjárt testét

[Pettyes]

Mikor látom Feran elismerő jelzését, szinte kihúznám magam, de gyorsan észbe kapok és lesütöm a fejem, rá sem pillantok. Még nagyobb döbbenetemre, mikor a gyerek előtt hajolnak meg a porba hullok, mint valami rothadt gyümölcs és várom amíg elvánszorog mindenki, majd felnyalábolom a Törpét a vállamra és elindulok utánuk. Kint Ryel elött ismét lehullok, ám vigyázva Tömzsit először magam mellé teszem és csak utána nyelem a port. Mikor indulásra szólítanak ismét felkapom a törpét és elindulok visszafelé vele. Úgy veszed észre könnyebben lélegzik és mintha kezdene lassan magához térni. Egy pillanatra kinyitja a szemét, aztán fáradtan lehunyja. Úgy érzed hamarosan békésen szuszogva alszik, csak néha grimaszol a sebei miatt.Magamban elégedettség tölt el, végre megmozgathattam magam és nem csak az idiótábbnál idiótább feladatokat végeztem, amit rám osztottak, végre történt valami érdekes is a monoton napok között.

[Chris]

Mikor a közelembe ér a kislány, leszálok a lóról, és egyenrangúként köszöntöm, majd felajánlom, hogy visszakísérjük az atyjához.
A kislány mögött az asszony és az újra fegyvert markoló pietor meghajtja magát előtted.
A leány tisztelettel köszönt majd vékony hagon megkérdez:
-Bocsássa meg illetleségemet nemesenszületett, de ha megfelelne még várakozznék kicsit és ha engedi megvásárolnánk önöktől némi élelmet, sajnos a táplálásunkra nem fordítottak nagy gondot. - a kislány láthatóan nem éhezik, de nem is jóllakott. Meglehetősen nagyot nyelt mikor megpillantotta a szarvast amit lőttél.

[Chris]

Kiadok pár parancsot a megfelelő embereknek, hogy a kislánynak a körülményekhez képest biztosítsanak a rangjának megfelelő ellátást.
Az emberek nyüzsögni kezdenek, a hajtók vezetője engedélyt kér tőled, hogy elláthassa a sebesülteket és tisztelettel megkérdi, hogy az általad lőtt szarvasból süthetnek e a részedre és a kislánynak.
Alig pár perce munkálkodnak (sátort vernek hirtelen amit völgyből hoznak ki, bográcsokat,sütővasakat készítenek elő) amikor ütmes, gyors dübörgéssel az elrohant hajtó vezetésével majd félszáz teljes fegyverzetű katona érkezik. Feran-ék gyorsan gyűrűbe fognak téged és a lányt, majd utatnyitnak a csapatból kiváló fiatal tiszt előtt. Az, mikor észreveszi a kislányt elétek áll és tiszteletteljesen meghajol:
-Hódolatom Úrnők, Emmylem-on T'laloc vagyok a harmadik váltás parancsnoka. Örömmel látom önt újra szabadon suessa -néz a kislányra- Szabad megkérdenem hogy futottak össze?
A tiszt hangjában némi gyanakvó élt hallasz, mint akinek ez a találkozás túlságosan is "véletlennek" tűnik.

[VérGyöngyTyúk Z]

Bocsi mindenkitől de most a héten irdatan rámszáltak melóval a jövő héten remélem ez fogyni fog rendesen és tudok többet lenni.

[Chris]

A tisztnek a megfelelő köszönés után elsorolom a vadászat eseményeit, és kislány megtalálásának mikéntjét, némileg kihangsúlyozva benne Dhar szerepét.
A tiszt és a mögötte felsorakozó altisztek érdeklődve hallgatnak végig, az arcukon látszik, hogy meglepődöttek, ugyanakkor felettébb boldogok az események hallatán.
Mikor befejezed a beszámolódat Emmylem a katonák felét a völgybe és a völgy köré küldi őrségbe, a eggyorsabbat vissza a csapathoz, a többieket pedig körbe rendeli őrségbe. A csapatával jött kirurgus tiszteletteljesen megvizsgálja a kislányt és elégedetten jelenti, hogy semmi bántódás nem érte a kissé alultápláltságon kívül. Aztán az öreg pietort és a nőt vizsgálja meg és látja el (sokkal jobban ki vannak éhezve mint a gyermek és több sebesülésük is van) . Utánna foglalkozik csak a kísérőitek közül a sebesültekkel.
A katonák és a "hajtók" ezalatt összerakták mindazt az élelmet ami akadt náluk és szegényes de tápláló "ebédet" tálalnak a kislánynak. A szarvashús gyorsan sül és hamarosan abból is kerülnek vékony szetletek a tányérokra.
Emmylem-mel és a kislánnyal ültök le egy kis "tábori" asztalka mellé, ott tálalják nektek az ételt.
Fél órán belül dübörögve érkezik a katonák nagyobb csapata, köztük három sárgaruhás tharr pappal és egy lángvörösbe öltözött sogronitával.
Emmylem jelent a felettesének aki a papokat a völgybe parancsolja és maga is elmegy megszemlélni a "csatateret".

Akarsz beszélgetni közben a kislánnyal vagy a tiszttel?

[Chris]

Csak általánosságokról (de jó, hogy előkerült, biztos örül majd az apja, és minő szerencse, hogy a tiszt úr épp erre járt, stb), nem szeretném a lányt faggatni arról, hogy hogyan fogták el, és hogy mennyire volt rossz az elmúlt pár nap, úgyis el kell mondania majd párszor, és elég lesz akkor felidéznie a kellemetlen emlékeket, nekem elég, hogy előkerült épen és egészségesen.
Jó órányi beszélgetés után térnek vissza a papaok és a parancsnok. Az arcuk komor, látszik rajtuk, hogy bármit is találtak nagyon nem tetszik nekik.
Addigra már túlvagytok az étkezésen és a kislány hűvös vizet, ti bort kortyolgattok.
A tiszt halkan utasításokat oszt majd felétek fordul:
-Kisasszony, suessa Delorach? Ha nincs ellenükre visszakísérnénk most önöket a városba.
A kislány boldogan, bár kissé bizonytalanul áll fel:
-Mehetünk. Apám biztosan vár már és illetlenség lenne tőlem ha tovább váratnám. - fléd fordul - Nem bánná asszonyom, ha azt a nagy macskát magam mellett tartanám a visszaúton? Nem láttam még ilyent. Szeretném, ha az anyanyelvén mesélne vagy énekelne míg hazafelé tartunk.