Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

[Senki]

hát az nagyobb gáz lett volna én így csak feleslegesen hordtam a hegesztő pajzs lencsékből készült napszemüvegemet

[aúú]

AD&D versenyjáték...
A party átkerült egy kapun keresztül egy olyan síkra, ahol nagy hósivatag van, hideg és sehol semmi ehető... fejadagokra bontottuk a kaját és a vizet, hókunyhókat építettünk, hogy ne fagyjunk meg és tudjunk pihenni... 1 hete mászkáltunk így, mikor már erősen kezdtek a készleteink megfogyatkozni és már azon gondolkoztunk, hogy leütjük a varázslónőt és megesszük a macskáját is, mikor megszólal a törpe pap:

- Jé, nekem van étel-ital teremtésem...

[Chris]

Senki: pedig az a szemüveg bizti csinosan állt a karidon

Aúú:

Ehhez hasonló volt az is, mikor a parti (DnD3) egyet kivéve minden ajtót betört úgy, hogy előtte meg se nézte, nyitva voltak-e (utólag elárulta a DM, hogy nyitva voltak ) az utolsó ajtónál megnézték, az természetesen zárva volt. Neki álltak betörni, a fél parti lesebződött, mire megadta magát az ajtó, ez után szólalt meg a varázslónővel játszó csajszi, a karlapját tanulmányozva:
- Jé, nekem van zárnyitásom...

[Senki]

jaj. jaj. és megint jaj. ezek fájnak

Chris, jó a GitS-es avatarod

[Chris]

Originally Posted by Senki

Chris, jó a GitS-es avatarod

Nekem is tetszik, úgy hogy szerintem ez marad, nem váltogatom tovább

[Chris]

DnD3.
parti: egy Pelor pap (Mias atya, Mi az, atya? ), egy törpe vari, egy elf szerzetes, és egy ember harcos
Ilyen-olyan okokból kifolyólag egy rejtett kapun keresztül átjutottunk egy másik világba, persze az ellen utánunk jött, és elállta a visszavezető utat plusz el akarták rabolni a papot. Mi meg nem igazán hagytuk annyiban a dolgot, egy kiadós verés árán (ütésenként 10 fölötti HP-kat sebzett az ellen főmuftija, és körönként többször támadott) kiszabadítottuk a papot, és futásnak eredtünk. Mivel visszafelé nem tudtunk menni, a másik világ felszínére vezető folyosón szaladtunk. Kisebb rohangálás után sikerült lerázni az ellenséget.
Kis idő múlva összeismerkedtünk egy helyivel, aki volt olyan kedves és pénzt váltott nekünk, és mesélt az ő világáról (persze ekkor még nem mondtuk meg honnan jöttünk, csak annyit, hogy messziről származunk):
- Én nem tudok túl sok pénz váltani, ha több pénzre van szükségük a bankban tudnak váltani maguknak.
- Mi az a bank?
- A bank az olyan hely, ahol a pénzt tartják.
- Erszény?
- Nem, olyan hely, ahol sok pénzt tartanak.
- Láda.
- Nem, nem. A bank egy épület, ahol vigyáznak a pénzre.
- Mi a sok pénz a ládában szoktuk tartani, és a láda a házunkban van, amit be szoktunk zárni.
- De a bankban olyan sok pénz van, ami nem fér el egy ládában.
- Hú, akkor maguknál jó gazdagok lehetnek az emberek, ha a pénznek külön házat kell építeni.
- A bankban nem csak egy ember pénze van. Oda adják be az emberek a pénzüket, és ott vigyáznak rá.
- Maguk idegenekre bízzák a pénzüket?
- Nem, nem idegenekre, hanem a bankárokra.
Itt még egy darabig vitatkoztunk azon, vajon a bankárok ellopják-e a pénzt, avagy nem, végül a helyi krapek meggyőzött minket, hogy minden OK, és a bankban nem lopják el az ember pénzét, valamint ott tudnak pénzt váltani nekünk.
- Hol találunk ilyen bankot?
Itt elmagyarázta a férfi merre kell menni, majd elkezdte betűzni, mi van az épület homlokzatára írva:
- ... és rá van írva, hogy cé í bé... (CIB )
Kb ekkor kezdett el esni, ami elég ártalmas uagynis annyira savas az eső, hogy marja az ember bőrét, szóval behúzódtunk egy fedett helyre, ahol padok vannak, viszont falak nincsenek, csak oszlopok, és beszélgettünk tovább.
Mivel tök rendes volt velünk a krapek elmondtuk neki, hogy egy másik világból jöttünk, persze ő nem akart hinni nekünk, így mi nem eröltettük a dolgot. Hogy haladjanak a dolgok valamerre mutattunk neki egy képet egy pörölyről, amit keresünk (tulajdonképpen ezért jöttünk). Ő rövid gondolkodás után azt mondta, hogy egy ehhez hasonló kalapács van a Kárhozottak völgyében.
- Milyen messze van az a hely?
- Innen jó messze van.
Az savas eső miatt gyalog nem nagyon akaródzott nekivágni:
- Maguknál nincs valami fedett szekér, amin el lehetne oda menni?
- Szekér az nincs, de van busz, mindjárt jön is egy, ami pont a Völgy felé megy.
- Mi az a busz?
- Az egy olyan szekérszerűség, ami ötszáz ló erejével megy.
- Hogy tudtak ötszáz lovat befogni egy szekér elé?
- Mindájt jön, és meglátják.
- Nagyon kicsik lehetnek azok a lovak...
A DM leírja a busz érkezését:
- Látjátok, hogy egy nagy szörny közeledik felétek, aminek szögletes a feje, és vicsorog, a szemei pedig világítanak.
Kissé riadtan néztünk körbe, de láttuk, hogy a többi ember nem rohan, így biztos nem is veszélyes az a szörny. Később persze megtudtuk, hogy a szörny az a busz. Erre megint értetlenkedtünk egy sort, hogy akkor hol is vannak benne a lovak, és hogy ez a busz akkor élőlény, vagy nem, végül megállapodtunk, hogy ez egy nagy mágikus hintó, ami magától gurul, olyan gyorsan mintha ötszáz ló húzná. Elhatároztuk, hogy egy ilyet haza kellene vinni, mert ha pengéket szerelnénk az oldalára, akkor csata közben nagyon hasznos lenne. Aztán amikor kiderült, hogy milyen drága, és hogy az otthonunkban nincs benzin (amiről csak annyit tudtunk, hogy attól megy a mágikus hintó, és hogy olyan mint az olaj, de nem az) nagyon elszontyolodtunk.
Mivel hét órás út elébe néztünk beszélgetni keztünk a kocsissal. Megkérdeztük, mik azok az oszlopok az út szélén, mire ő:
- Villanypózna.
Ezt nem nagyon értettük, így tovább kérdezősködtünk. Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy a villanyoszlopok között kötél van kifeszítve, amibe bele van zárva a villám. Ez nagyon érdekelte a varázslót, így tovább kérdezgetett:
- Mire kell maguknak a villám? Hisz az csak arra jó, hogy agyoncsapja az ellenséget.
- Például világítani lehet vele.
- De hát fáklyával és lámpással is lehet világítani, meg így is - mondta azzal elvarázsolt egy light-ot.
Kisebb riadalom támadt a buszon, a sofőr majdnem letért az útról, végül valahogy csak napirendre tértek az eset felett. A varázsló meg bevágta a light-ot a busz hátuljába, mivel a varázslatot nem lehet eloltani...
Aztán feljött a téma, hogy honnan is jöttünk mi. Igyekeztünk kitérő válaszokat adni.
- A tengeren túlról.
- Mivel jöttek?
- Egy térkapun keresztül jöttünk.
- Oda nem is vezet térkapu.
- De mi egy térkapun át jöttünk.
- Jó, jó, de melyiken keresztül?
Elmagyaráztuk, hogy melyik kapun keresztül.
- Az a C12-es kapu! De az nem lehet, az le van zárva!
- Nem, nincs lezárva, azon keresztül jöttünk.
- De annak lezárva kell lennie. Be van szögelve, meg el van torlaszolva a bejárat.
- Nem nincs lezárva.
- Jaj, kérem ne bántsanak... - kezdett el rimánkodni a söför.
A pánik lassan átragadt a többi emberre is, mi meg értetlenül pislogtunk. Majd nagy nehezen megtudtuk egy öreg bácsikától, hogy annó miért is zárták le a kaput:
- Ez volt az egyetlen kapu, amit mi próbáltunk megnyitni, és nagy mészárlás lett a vége. (A többi térkapujuk az csak volt magától, nem tudják ki építette őket) Amikor megnyílt a kapu emberek jöttek át rajta, meg egy olyan mint maga - mutatott a törpére - és két olyan mint maga, csak sötétebb bőrű - mutatott az elfre - és egy csomó sosemlátott szörnyeteg...
Ekkor a parti harcosa közbeszólt:
- Azért a maguk busza se semmi...
Nagy nehezen meggyőztük őket, hogy a mi világunkban nem mindenki vérszomlyas, és hogy vannak ott rendes emberek is.
Odaértünk a Kárhozottak völgyéhez. Felkapaszkodtunk a hegyen, és megláttuk, hogy a völgyben egy hatalmas kéz egy majd ötven méteres kalapcsot tart. Elvergődtünk a kézig, mire a DM:
- Ott álltok a kéz lábánál.

[Senki]

Chris ez nagyon kész... ekkora vesződés egy ilyen slusszpoénért.. ez nagyon fááááájt! nem tudok adni még zöldet, de ezért kijárna egy

[aúú]

A kéz lábánál történt apró dolgok miatt némi időzavarba kerültünk és belecsöppentünk a mult egyik történelmi eseményébe...
Felébredünk egy sátorban, csak egy szimpla lepedőszerű ruha van rajtunk... nagy vigyázva kilesekszünk a sátor bejáratán (szimplán kimentünk) és meglepődve látjuk, hogy tele van a tábor orkokkal, trollokkal, óriásokkal, ogrékkal és hasonló teremtményekkel. A legközelebbi őr szól is nekünk, hogy készüljünk mi meg nézünk bután, hogy mi van?
- Aztán mégis kivel harcolunk?
- Hát a mocskos emberekkel!
A csapat összetétele, egy elf, egy törpe és 2 ember...

Mind1, elmegyün felszerelést vételezni, ami nem megy túl zökkenőmentesen, mert a törpére nincs megfelelő ruha, csak valami lilás rózsaszines cucc... ezért inkább valami nagyobb inget húz magára, ami elég hosszú, hogy amolyan csuhaként szolgáljon, majd hírtelen felemelkedik a tábor közepén egy kőóriás és beszédet tart arról, hogy bár sokan meg fogunk halni bizonyára, de azért nem lesz hiábavaló a harc, mert kiírtjuk a mocskos embereket, majd megszólalnak a dobok és megindul a tömeg... mi meg a lábaik között próbálunk lavírozni... főleg, hogy lassan leesik a tantusz, hogy pontosan melyik csatába is csöppentünk és, hogy ezt a csatát biza senki nem élte túl... a törpe meg is böki a legközelebb hozzá lévő szörnyet, ami történetesen egy troll...
- Te ugye tudod, hogy mind meg fogtok pusztulni?
- Nem számít, megöljük az emebereket!
Erre megszólal a csapat harcosa:
- Te ez a troll beszél!!!
Ezt a sokkot már nem bírjuk elviselni és elkezdünk visszafelé masírozni a lábak tengerében és megbeszéljük, hogy ha valaki kérdezi, hogy hova megyünk, akkor oldalba támadni indultunk és most kerüljük meg a csatamezőt...
Ám ebben sincs teljesen szerencsénk, mert egyszercsak elénk toppan egy 6 méteres óriás teknős, aki szép komótosan ránk emeli tekintetét...
- Hová mentek?
- Őő, éppen oldalba akarjuk kapni a varázslóikat, ezért sűrgősen meg kell kerülnünk a csatamezőt!
- Én is éppen erre gondoltam, szálljatok fel a hátamra és megyünk együtt, azzal lenyújtja hosszú nyakát...
A csapat kicsit idegesen összenéz, dehát mit van mit tenni, egyg teknősről megszökni még mindig könnyebb, így hát felmászunk a tetejére... meg hát onnan jobban is látni...
A teknős megindul oldalra a tömegen keresztül, néha el-el szívva a csatatérre tartó ellenséges varázslatokat (mint kiderült a drága teknőcke mágiával táplálkozik és immunis a varázslatokra), miközben mi megpróbálunk vele kommunikálni.
- Hogy hívnak?
- Hát szólnak és jövök.
- Mármint mia neved?
- A nevem?
- Igen az.
- Nekem olyan nincs... minket nem neveznek el...
Ekkor a harcos kicsit meghtódva:
- Nekem volt egy teknősöm, azt úgy hívták, hogy Ignác. Mi lenne, ha mostantól úgy neveznénk, hogy Ignác?
Sikerül hát nevet adni kicsiny házi teknősünknek, miközben már készül is a haditerv... a csatában azért hal meg mindenki, mert az emberek oldalán a varázslók egy mindenkit elpusztító mágiát eresztenek el és hát nincs is jobb búvóhely egy ilyen mágia elől, mint egy mágiaimmunis teknős páncélja... Meg is jelenik a csatatéren a szörnyek fővezére, egy 100 méteres óriás, akit csak úgy tudnak megállítani, hogy eleresztik ezt a mágikus vihart, mi meg spriccelünk be a teknős páncéljába, valamint behúzódik Ignác is oda... ám pechünkre a páncél csak egy kis ideig véd és végül meghalunk mi is...
Felébredünk ezek után egy sátorban, ahol egyszál vászonruhában vagyunk, amolyan lepedőfélében és kinézünk a sátor bejáratán... mindenhol emberek...
Ismét elindulunk felcuccolni és eközben összefutunk valami tiszttel (nem látszottak a rangjelzései, de a viselkedése alapján annak tünt), aki nem igazán emléxik ránk és ezért kérdőre von:
- Nem emléxem magukra, pedig itt igen kevés az elf és a törpe...
- Hát nemrég érkeztünk!
- Aztán mégis honnan?
- Hát, azt úgysem hinné el...
- Sok mindent láttam, már tehát csak nyugodtan mondják...
- Na jó... a helyzet az, hogy mi az előbb még az ellenséges táborban harcoltunk ez a tábor ellen, csak meghaltunk... mi vezettük azt a teknőst, Ignácot, aki majd a sárkányok megjelenése után elszívja az itteni támogató mágusok varázslatait...
Mint kiderült ez a fickó volt a teljes ember sereg fővezére...

[Chris]

Szegény Ignác elpusztult, pedig olyan "kis" helyes volt... hüpp-hüpp...

[aúú]

Originally Posted by Chris

Szegény Ignác elpusztult, pedig olyan "kis" helyes volt... hüpp-hüpp...

Majd szerzünk egy másikat... De az csak akvárium méretű lesz remélhetőleg...