Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Kissé megvárakoztatva, de végül a hagyomány megkövetelte szavakkal, és mozdulatokkal elfogadom a bocsánatkérését.
- Legyen szavai szerint: meglátogatom a város kormányzóját. Remélem ott még ismerik az illemet. Várom, hogy a kormányzó írásban közölje a számára megfelelő időpontot - mondom, majd a rangjának megfelelő szertartásosság mellett elköszönök a férfitól, és beljebb lépek a szobába. Megvárom, hogy elköszönjön, majd becsukom az ajtót.
-Ahogy kívánja Nemesenszületett! -A pap mély tiszteletadásal köszön el és távozik. A két harcosa viszont a helyén marad. Meríín kissé zavartan, de határozott mozgással foglalja el helyét az ajtód előtt balra, a másik oldalon az egyik pietor áll őrségbe.

[aúú]

-Mondhatjuk.
Azzal rájuk mosolygok.
A kapitány elégedetten néz szét a romos fedélzeten és a kiszabadult emberek és elfek csoportjain.
-Meg kell hagyni értékes "árut" szállított. Hisz egy nemzedékeken át gyötörhető elfért vagyonokat fizetnek a toroniak. De akkor sem eleget ahhoz, hogy annyi mindent szerezzen mint amivel egy-egy ilyen útjáról visza szokott térni. Az embereim átnézik a hajót, de eddig nem találtak semmi érdekeset.
Ahogy körbenézel még mindig sajog benned az érzés, hogy valami fontosat látsz. A szemed sorraveszi a látványt. Halottak, szakadt kötelek, szilánkosra tört deszkák, elejtett fegyverek, vér mindenütt ... deszkák. Törött deszkák. A hajó törött deszkái. A palánkok a fedélzet, a felépítmény deszkái. A mocskos felszín alól a örött fa ismerős színe. A szíved is belesajdul mikor a tudatodig elér a látvány. Hazád ezredéves fáinak szíve kiált reménytelenül elhullott társai után. a festék, a kosz és zsír alól az uschaya fa lágy színe villan ki. Az életadó fá, a szent fáé. Aminek más idegen, istentagadó népek fele súlya aranyban adják minimum az árát.

[VérGyöngyTyúk Z]

Ryel:
Bő óra telikel mikor a folyosón halk léptek közelednek, majd diszkrét kopogás az ajtódon.

Dhar:az istállóból níló fülkétekből látod ahogy az udvara előbb bevágtat egy díszes ruhás férfi tucatnyi kísérővel, majd pár perc múlva eléggé feldultan kettő híján minden emberét hátrahagyva elegy. Egy óra múlva visszatér, a kezében valami hengerrel és újabb, fényes páncélzatú katonákkal.
A "szállásotokra" az egyik kísérőtök jóvoltából jókora batyuval vonultatok el (a "szokásos" porbahajlás mindenki előtt, pakolás, kocsielrendezés után) amiben jókora adag élelmet találtok és napok óta először érzed úgy, hogy akár jól is lakhatsz.
Befaltok mindent Tömzsivel?

Atya:
(tudom, hogy Massza most nem nagyon tud lenni, de ha mégis)
Az ajtód előtti dörömbölés előbb elhal mintsem reagálni tudnál rá és mivel nem ismétlődik, em nagyon foglalkozol vele, bár eléggé felzakat, hogy a Te neved mondta az aki odakint állt.

[Chris]

Megkérdezem ki az, majd a válsz után engedélyt adok neki, hogy belépjen. A hagyományoknak megfelelően köszöntöm az érkezőt, és ezt elvárom tőle is.
A sogronita pap tért vissza és mélyen tiszteletet adva köszönt, majd félrehúzódik az ajtóból, hogy a mögötte belépő Feran is bemehessen.
-A kormányzó tisztelteti a Nemesenszületett Illiry-el Delorach Úrnőt és alázatos szolgája útján meghívását küldi szerény hajlékába.
Térdenállva nyújt feléd egy díszes-finom selyemmel burkolt hengert. Feran a szokásoknak megfelelően elveszi tőle, kibontja a selymet és kiveszi a hengerrt, A kupakot lepattintva finom papírtekercs csúszik a kezébe amit óvatosan kigöngyöl és a szemét egy pillanatig lehunyva vizsgálgat. Megnézi a papír alján güggő pecsétet, majd meghajolva feléd, olvasatlanul nyújtja tovább:
-Nincs méreg és ármány az üzeneten Asszonyom.

[Pettyes]

Habár csábító a sok kaja, amit találunk, elsősorban Tömzsipörölyre nézek, vajon ő mit javasol. Rajtam látszik, hogy legszívesebben azonnal mindent befalnék, de ha Tömzsipöröly célozna is erre, visszafogom magam és igyekszem a kevesebb fejadaghoz szoktatni a szervezetem, mert nem tudom mit hoz a sors, így visszafogodtan, diszkréten próbálok annyival jóllakni, ami éppen hogy csak elég.
A törpe is hasonlóan gondolhatja mint te, mert eléggé visszafogottan esik neki az ételnek. Úgy kétharmadát eszitek meg és a maradékot elcsomagoljátok és a szoba sarkába rejtitek, ha másra nem is, de a következő szűkös étkezések kiegészítésére és egy kis tartaléknak biztos jó.
Feltűnik neked, hogy némelyik, a díszesruhás férfival érkezett fegyveresek közül, kiváncsian pislog az istáló sarka felé, bár kintről nem láthatnak titeket. A füleddel elkapsz valami motyogásfoszlányt is "... azt a fenevadat .."

[Massza Rex]

Egy kicsit hallgatózom, hátha hallok valamit, kevesen ismerik erre felé a teljes nevem. De az is lehet, hogy csak a fejembe dörömböltek. Hiába, úgy látszik tényleg megöregedtem...visszaalszok...
Viszonylag nyugodtan alszol és a dörömbölés nem ismétlődik, de úgy érzed a környezeted mintha feszültté vált volna.

[Chris]

Tudomásul veszem, amit Feran mondott, de nem köszönöm meg neki, elvégre az a dolga, hogy szolgáljon.
Elolvasom a tekercset. A papíron meghívás van a nemesektől megszokott körülményes, tiszteletteljes ugyanakkor erőt mutató szöveggel megfogalmazva. A ma estére szól és a kormányzó hív meg benne a palotájába.
Azután a megfelelő formulával elbúcsúzok a sogronitától, jelezve, hogy befejezettnek tekintem a beszélgetést.
A pap mélyen meghajolva távozik a szobádból és elsiet. (hallod az udvarról kivágtató lovak patacsattogását.

[aúú]

Értetlenül nézek a hajóra, hogyan kerülhetett ez egy ilyen ember kezébe, majd mágikus érzékeimet kiterjesztve kezdem átvizsgálni.
A hajón elég kevés mágiát találsz, még óvó rajzolatokat is alig. Mintha eléggé sebtében építették volna az egészet.
Az egyik elf odalép hozzád és halkan megszólít (elfül):
-Összefogdosták a fajtánkbélieket ahol csak tudták és százmérföldekről, meg tvolabbról hozták a kivágott fákat. Siettek, de egy részük már nem tette erre a förmedvényre a lábát. Li'llimenn a Yillonori erdőjáró féltucat társával ütött rajtuk. De a többség már hajóra szált. Most pedig halottak hála neked. Te honnan jöttél?

[Pettyes]

Jelzem Tömzsipöröly felé, amit hallottam. Továbbra is figyelek, hogy mi lesz a fejlemény.
Tömzsipöröly felé:
- Valami fenevadról beszéltek lehet, hogy rám céloztak - nézek sandán Tömzsipöröly felé.
- Mi lesz, ha akarnak tőlem valamit, engedelmeskedjek? Mi lesz, ha megakarnak ölni? - a kérdést sejtetően teszem fel, de már láthatja rajtam Tömzsipöröly, hogyha valóban ez lesz a céljuk, akkor nem fogom könnyen adni magam.
-Ezeknél sosem tudni. - morogja a törpe - talán inkább próbáljunk pihenni kicsit. Ha valamit parancsolnak akkor engedelmeskedj. Sose nézz a szemükbe és ha esetleg megütnek akkor vinnyogj és lapulj a földhöz. Akkor nem leszel nekik "izgalmas". Ha végül nem bírod tovább és nekik mész akkor ne adj kegyelmet. Ölj akit csak tudsz - kenményen a válladra csap - én ott leszek mögötted. De ezek inkább a díszesruhás fazon miatt vannak itt. A fegyvereik szépek de nem túl jók. De hát majd meglátjuk. Pihenj. Majd odafent - bök nagyjából a lakosztályok felé - eldöntik mi lesz.

[Chris]

A sogronita távozása után készülődni kezdek. Kiválasztom a ruhát (olyat, ami inkább sejtet, mint mutat, és elég elegáns az alkalomhoz), és az ékszereket, amit viselni szeretnék. Az indulásig a vacsorán (éhesen nem illik vendégségbe menni) és a piperészkedésen kívül mást nem teszek. Indulás előtt kiválasztom a kíséretemet: Feran, Meríín, Ishar, a pietorok vezetője és a vékony, magas pietor. Aztán mikor minden készen áll, utasítást adok az indulásra.
Mikor kilépsz a folyosóra a többiek már várnak és nem az udvar ( a batárok) hanem a fogadó főbejárata felé mutatnak utat neked.
A bejárat előtt hatlovas, díszekkel terhes kocsi áll, előtte-mögötte kilenc-kilenc fegyveres lovas, a kocsin díszruhás hajtó. Az ajtaja nyitva, a bársonyhuzatú lépcsők lehajtva. A fogadó előtti kövek tisztára seperve és szőnyeggel letakarva a lépcsőkig. Feran intésére a vékony pietor és Meríín a kocsinál teremnek és eltünnek a belsejében. Tucat szívdobbanással később bukkannak fel és hallk szavakkal jelentenek Feran-nak. Ő biccent, majd meghajolva feléd fordul:
-A kocsi a körülményekhez képest biztonságos Asszonyom.
A kocsi kényelmes és fényűzően van berendezve. Drága anyagokkal húzott űlésein akár féltucatnyian is elférnének kényelmesen. Az ülések közt szantálfaragvánnyal díszített ládikók, bennük mindenféle italok és egzotikus csemegefalatkák. Az ajtó hangtalanul csukódik be mögötted, és kinézve látod amint Feran-ék lóra kapnak és a kocsi köré zárkóznak, majd egy kis döccenéssel elindultok.

Az út a palotáig bő húsz perc addig csinálsz valamit?