Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

[Chris]

Vampire
A parti: egy 7. generációs ventrue (Aúú ), egy 8. generációs brujah, egy 8. generációs malkáv, és egy 15. generációs senkiházi (én)
Szitu: a csapatot: ventrue, brujah, malkáv, (a senkiházi csak később csapódik hozzájuk) már hosszú ideje manipulálják egy páran (a baalik, és/vagy a Magnus Nigrum, és/vagy stb). Össze-vissza küldözgetik őket az időben, vagy babrálnak az emlékeikkel nem tudni. Saját emlékeik szerint már párszor végig élték a Gyehennát, és kezd elegük lenni a szívatásból. Egy újabb időugrás és/vagy elmemanipulálás után egy vélhetően salubri elküldte őket egy Fekete Hercegnek nevezett vámpírhoz, hogy ő majd megmondja a tutit, és kiderül, hogy mi is történik valójában.
A parti megérkezik Krétára, a megjelölt ókori romhoz. A ventrue tárgyal a Fekete Herceggel. A pasi nem mindig ad egyenes válaszokat, sokat kertel, húzza a beszélgetést, stb. A ventrue x óra után kezdi unni:
- Miért van szükség erre a játékra? – szegezi a kérdést a másiknak.
Mire a brujah-val játszó srác beszól:
- Azért mert ez egy szerepjáték vazz…

[Chris]

Originally Posted by Senki

(FO: srác kevés HPval, ellenfél szinte halott... kegyelem lövés szinte amit leadni készül rá a gauss pistollal... igen, de: critical miss. elejti a fegyvert. az elsül, luck roll, hogy merre lő. a létező legrosszabbat dobja... saját magát találja el a fegyverrel. dobjon sebzést. kidobja a maxot ami minden levonással együtt is éppen 1-el nagyobb, mint a túlélhető legnagyobb sezés... (azaz beviszi a HPját -6ra...) bár lehet én voltam gonosz, hogy luck rollt dobattam hogy merre lő a leejtett fegyver mikor az elsült )

Ha már a balsikereknél tartunk...

DnD3.
Csata közben rendszeresen előfordult, hogy valamelyikünk segíteni szeretett volna a másiknak, aki épp közelharcot folytatott. Így hát a segítőkész egyén elővette az íját, és lőtt. Természetesen nem a monsztát találta el, hanem a havert lőtte hátba, több ilyen eset után, már kérni kellett a többieket: csak ne segítsetek...

Szintén DnD3.
Félig-meddig természetes barlangban vagyunk, előttünk egy folyosó nyúlik el hosszan. Folyosó végén ajtó. Druida bemegy, az ajtó rázáródik. Kinn tanakodunk mit tegyünk. Betörni nem tudjuk, így a pap indítványozza, hogy gyújtsuk fel. OK, lángoló kezek, az ajtó ég. (Itt lett vége a játékalkalomnak, a következőn meg nem voltam jelen, szóval ezt csak mesélték a többiek.)
Valahogy kinyitották az ajtót (a pap és lovag). Lovagunk elhatározza, hogy berohamoz a már nyitott, de még égő ajtón (hozzá kell tenni belül elég sötét volt.) Ezt közli a DM-mel, mire a DM:
- A terep nem alkalmas rohamozásra.
Lovag.
- Nem baj, én rohamozok.
OK, dob: 1. Átesik a küszöbön a pallost meg átszúrja magán valahol válltájékon. Így a pap x körig kénytelen volt őt gyógyítgatni, míg a druida benn egyedül hadakozott két csontvázharcossal...

Kinek milyen emlékezetes balsikerei voltak?

[Senki]

hehe... segítőkész társaságról nekem is van sztorim...
Vampire: diablerie-t akarok elkövetni egy tzimiscén egy fergeteges bunyó közepén.. (már örjöng, alig van vére, simán meg lenne.) kezdeményezést dobunk. 3an is ugyanazt... persze engem vesz utoljára be a KM, aki már a nyakán lógok, és egy erősebb szippantásra porrá hullott volna az a nyavajás.... hát remek... a dög elé ugrik a kis szamurájkardos japán csajszi és beledöf. a kard nem érte át teljesen (harcialakba van a nyavajás) megúsztam hogy átszúrjon. erre a másik agyas tag meg a jackhammerével egy sorozatot ereszt a lábába a tzimiscének ami persze térd felett leszaggatja a lábamat, ahogy a tzimisce előrebukuk a kard átmegy rajta és keresztül szúrja a szívemet, és ugyan nem karóz meg, de szíven talál (nyamvadt luckroll ) és bevisz még pár szint kritikus sebzést. szóval jelenleg a falka tzimiscéje ragasztott a péppé lőtt lábaim helyére egy egy nálam 30 centivel magasabb transzvesztita férfi lábát, ami gusztustalan és mivel nem az én "méretem" ezért elég nehezen mozgok vele... és a karim közelharci karakter... volt, jelenleg hasznavehetetlen kripli, mert ugyan ravnos, de még annyira friss (3 napos Szabbath lapátfej, csak meglepő módon iszonyat szívós és kihúztam vele eddig minden megölési kísérletet, méghozzá alig sebesülve.. a többiek meg a saját hülyeségük miatt tobzódnak a sebesülésüktől. mostmeg már én is az övék miatt ), hogy nem tudja használni rendesen a fantazmát, mivel az atyjával nem találkozott még... (ami megint frankó lesz, mert a karim rasszista )

[aúú]

AD&D 2
Kemény harc megy pár troll, egy páncélos ürge, meg a csapat között.. a csapat papja fémizzítást nyom a páncélos fószerre, mire az úgy dönt, hogy ráveti magát arra a harcosra akivel a csapatból harcol, had süjjön csak ropogósra az is... a harcos (egy npc karakter, akit én vittem akkor, mert a rendes akkor játszott fél-elf harcos/varázsló karim már feküldt) megpróbálja megtartani a böhöm állat súlyát, míg a többiek végeznek a trollokkal és a segítségére sietnek,ű, mert másképp ha leteríti a földre, akkor bizti megégeti elég dúrván... 5 körön át különleges erőpróbákat dobálunk (kb 20%-om volt rá, szóval annyit vagy kevesebbet kellett dobni, neki meg 35-40% környéki volt) és én 5x meg is dobom, a páncélos ürge meg mindig elrontja, így hősiesen tartom a kb 250 kilóját egy helyben, mígnem a 6. körben elrontom ő meg megdobja... ekkor eldőlök mint egy krumpliszsák, ő meg teljes testfelületével rám... a páncélja éget mindkettőnket és nem tudok szabadulni tőle... ekkor a csapat ranger-je odarohan hozzánk és a következőt mondja:
Ranger - Akkor én két kézre fogom a bastardsword-omat és leszúrom a páncélos ürgét...
KM - Teljes erőből?
Ranger - Aham.
KM - Oksi, dobj!
Ranger - 20! Kritikus ütés!
KM - Dobj sebzést!
Ranger - Max! Ezt ugyibár duplázzuk a kritikus miatt... 38 hp
KM - Akkor átszúrod a fickót és a földhöz szögezed a harcost is... mindketten elernyednek...
Ranger - Mindketten meghaltak?
KM - Igen...

A party nagy nehezen kiszedi szerencsétlen harcos hulláját a páncélos ürge alól, összeszedi a többi eszméletlent is, majd elindul vissza a varásoba, hátha fel lehet támasztatni a szerencsétlen halottat... miután elment a csapat, rá úgy fél órával a páncélos ürge el kezd mocorogni, majd lassan feltápászkodik, végignéz a halott trollok maradványain (hamukupacok, mert máglyát raktunk belőlük), majd szomorúan elindul, miközben az égési sebeket kivéve minden sérülése eltűnik (fél-troll volt a drága szentem, ami a páncélban nem látszott és igaz, hogy lasabban regenerált mint a troll testvérei, de ugyanúgy akár a halálból is visszajött, hacsak nem égették el a testét, vagy öntötték le savval)...

[Xeper]

M*, kezdő társaság, alacsonyszintű party, a kaland célja egy boszorkánymester kinyírása volt... volt egy halom őrzője, akiken nagy nehezen áthámoztuk magunkat, végül nagy cselesen sikerült a harcosunknak közelférkőznie hozzá... erre a BM rávetette magát a harcosra, aminek a kimenetele az lett, hogy a harcos kardjára nyársalódott, a KM meg fogta a fejét... utólag mondta hogy 2* dobott kritikus hibát az ugrására -ez lett volna az első megmozdulása a BM-nek...

[Chris]

MAGUS
Egy boszi (én) meg egy tolvaj (haver) már x ideje Erionba dekkol, mivel fülest kaptak egy nagy rakomány drágakőről, amit persze meg szerettek volna fújni. Infókat gyűjtenek, készülődnek, de amúgy semmi extra, az élet nyugis (legalább is a boszorkány számára, aki más fogadóba költözött, mint a tolvaj és az útközben hozzájuk csapódott barbár NJK). A infóbányászat közben kiderül, hogy mások is utaznak a kincsre, nagy nehezen bevetetjük magunkat a csapatba. Minden OK. Végre elérkezik a várva várt éjszaka (végre valami kis akció) odaérünk a kikötőben, ahol a drágaköveket szállító hajó horgonyoz. Mire a KM:
- Olyan sötét van, hogy nem látjátok a hajót.
- De fáklya vagy lámpás csak van a hajón, nem? - kérdem.
KM:
- Köd van, nem látjátok.
- Eddig nem is volt köd!
- Nem baj, most köd van...
(A játék során nem ez volt a KM egyetlen ilyen húzása... )
Mit volt mit tenni, ködben vágtunk neki a csónakázásnak. Nagy nehezen meg lett a hajó, és kisebb esések-kelések után kötélen fel is másztunk a fedélzetre. Mivel több csapara oszlottunk, és az NJK-k nem tévedtek el a ködbe, ők hamarabb odaértek, mint mi. Mire felértünk a hajóra, az őrök már el voltak intézve, és a kincset is megtalálták. Utána jött az osztozkodás, vagyis jött volna, mert csak a felét mesélte le a srác... jobb is...

Kinek volt már ilyen vagy hasonló problémája a KM-mel? Miből adódott a probléma?

[Senki]

a KM elfelejtette hogy állandó éjszakai látása van a karimnak és a vége az lett hogy írjam át a karilapom mert nem úgy mesélte eddig.... *piff*

[Chris]

Originally Posted by Senki

a KM elfelejtette hogy állandó éjszakai látása van a karimnak és a vége az lett hogy írjam át a karilapom mert nem úgy mesélte eddig.... *piff*

Gáz... legalább faji sajátosság volt az éjszakai látás?

[Senki]

Originally Posted by Chris

Gáz... legalább faji sajátosság volt az éjszakai látás?

öööö nem. Vampirében volt, és hátrány volt, mert Kaitif votlam és volt árnyjárásom... aztán ehez passzolt ez.

[Chris]

Az se semmi lett volna, ha egy elf esetében felejtette el a low-light vision-t (DnD3)...