Verselő kedvű hódítósoknak :)

[vityu]

Úgy gondoltam, hogy a 100. hozzászólásom egy vers lesz, amit még 2004 szeptemberében írtam

Omnia vincit amor

Test a testből kibújt egy pillanatra,
Mint, mikor gyermekét szüli meg az anya.
kibújt, se elvitte minden akaratom,
Elvitte, és tűrnöm kell, hagyom,
Hisz utólérhetetlenül hagyott magamra,
S nem vágyom már pénzre, hatalomra,
Ő kell nekem ki darabokra tépett szét,
Ki a lelkemet marta dühödt hiénaként.

"Omnia vincit amor" kong üresen bennem
E három szóban benne van minden!
Minden, ami hazugság és álom,
Naívként elhittem, de már bánom.
Legyőz mindent, hogy új falakat emeljen
Hogy másért végre nyugodtan ölhessen.
Mégis űzi, kergeti az ember szüntelen,
Pedig csak egy üres szó: szerelem!

Na és legyen mégegy szintén 2004ből

Vágj!

Vágd fel! Szakíts magadon sebet!
"Úgysem fáj semmi neked!"
De minden vágás belém mar, éget...
Had csöpögjön drága véred!

Follyon a vér, hisz az a szép!
Gyönyörűbb mint fenn az ég!
De minden vágás belém mar, éget...
Had szálljon ki vele a keserű élet!

Vágsz úja és újra, s már dühből teszed.
"Miért ne?" Jó ez így neked!
De minden vágás belém mar, éget...
Csak becsukod a szemed, és örökre véged!

[Cassandra]

Originally Posted by Szigibabe

És vissza a kedvenc topikomba Nagyon le vagyok maradva, rengeteg mindent kell pótolnom.
Cassandra, a Vétkeztem c versed olyan mély hatással volt rám, hogy mikor először olvastam, nem találtam a szavakat. Annyi érzelem van benne... Szerintem félelmetesen jó lett.

Még a végén elkezdek újra írkálni.
És ha már ilyen szép szavakkal illetted a versikém illik megköszönni, köszönöm

Itt is örülök, hogy visszatértél, üdv újra köztünk.

[tevary]

Originally Posted by vityu

A vers tetszett, de ez nem illik bele, szerintem elrontja az egész öszképet. Mindenhol rímel minden, ez kilóg nagyon, én kicserélném valami másra!

Köszi, tanácsodra átírtam az utolsó részt.

Látod a madarak szállnak már,
Boldogságban úszik a táj.
Jöjj hát ne várj,
Hisz a fellegek várnak ránk.

Talán kicsit jobb lett

[tevary]

Magány

Mikor az élet fáj,
Magányodban magad maradván
Csak ordítanál, sírnál.

Azt hitted álmaidnak élhetsz még,
De szertefoszlott az utolsó remény,
Rájöttél, az egész semmit sem ér.

Léted elviselhetetlen,
Tudom hihetetlen,
De ugyanez folyik bennem.

S minden fájó pillanatban,
Ahogy fogad összecsattan,
Ott van lelkem, a halhatatlan.

Én is érzem,
Nem csak nézem,
Egyszer vége, remélem.

Vedd észre: ott vagyok,
Hagyd el mit a föld adott,
Legyen a börtön halott!

[cipu]

Radnóti Miklós

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagycsöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon átesem.

Ez az egyik kedvencem, remélem nektek is tetszik.

[Szigibabe]

Originally Posted by Cassandra

Még a végén elkezdek újra írkálni.
És ha már ilyen szép szavakkal illetted a versikém illik megköszönni, köszönöm

Itt is örülök, hogy visszatértél, üdv újra köztünk.

hah, mit látnak szemeim??? "újra írkálni"??? nagy hiba volt, ha valaha is abbahagytad - én még anno megmondtam, hogy simán beneveznék egy általad kiadott verseskötetre szóval tessék picit termékenyebb lenni

[Szigibabe]

és akkor... ma megtörtént velem, ami már régóta nem, és ezt egy kedves ismerősömnek köszönhetem - no meg annak is, hogy újra itt vagyok, köztetek

Még nincs címe, de hamarosan kitalálok neki valamit. Dolgozhattam volna még rajta, de már nagyon kikívánkozott belőlem. Íme:


Éj közepén, felriadsz.
Nem őrzi senki álmodat
És hangtalanul kiáltasz a sötétségbe,
Bámulsz mereven a messzeségbe.

Vágyod egy test melegét,
Biztonságát, szeretetét.
Nem tudod, miért vagy még egyedül.
Szívedben a fájdalom tovább mélyül.

Fáj az álom s fáj a magány,
Fáj az élet s fáj a halál.
Hirtelen nyúl ki a kezed jobbra,
De ujjbegyed csak a lepedőt fogja.

Forgolódsz az üres ágyon,
Nem jön a szemedre álom.
Egyre csak azt kérdezed magadtól,
Várhatsz-e szebbet a holnaptól?

Az ég alja már vöröslik,
S halk csicsergés köszönti
A halovány remény apró morzsáját.
A nap fényesen tündöklő, első sugarát.

[Phoenix]

Cassy és Szigibabe: csakis gratulálni tudok...nagyon szép versek, csak kár hogy ennyire szomorúak
És az összes verselő hódosnak: csak így tovább!!!

[Cassandra]

Originally Posted by Szigibabe

hah, mit látnak szemeim??? "újra írkálni"??? nagy hiba volt, ha valaha is abbahagytad - én még anno megmondtam, hogy simán beneveznék egy általad kiadott verseskötetre szóval tessék picit termékenyebb lenni

Értsd: A fórumra.
Verseket meg ami olyan azt beteszem, ami már nem az ott lapul továbbrais a fiókom mélyén.
"Írkáltam" én azért az elmúlt hónapokban verseket.

[Szigibabe]

Originally Posted by Cassandra

Értsd: A fórumra.
Verseket meg ami olyan azt beteszem, ami már nem az ott lapul továbbrais a fiókom mélyén.
"Írkáltam" én azért az elmúlt hónapokban verseket.

No jól van, már komolyan megijedtem. De ezek szerint csak én értettem félre akkor tegyél be egy "esti verset"