Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Egy ideig még hagyom, hogy feszengjen, de nem túl sokáig, majd a megfelelő rítusok kíséretében elfogadom a bocsánatkérését.
- Felejtsük el ezt az apró félreértést - mondom egy apró mosoly kíséretében. - Miben lehetek a segítségére?
Még mindig a szertartás nyelvet használom (Z: hogy ne kelljen ezt folyton kíírnom vedd alapnak, hogy mostantól ezen a nyelven beszélek).
A tiszt megkönnyebbülten szusszan és megfelelő mozdulattal fejezi ki háláját.
-Köszönöm segítségét Asszonyom. Ellenőrzést végzünk a környék hajóin a Birodalom ellenségeit keresve. Meg tudná mondani, hogy ez a hajó találkozott-e más hajókkal az elmúlt napok során? - hátraint a kapitány felé - Ezekben nem lehet bízni - mondja megvetéssel.

[Chris]

Pszivel egyenként, előbb Ferannak, majd az Atyának, majd Gilnek, és végül Tömzsipörölynek:
- Az egyik katona, nem csak ellenőrzés végett van itt. Kérlek figyelj, hátha látsz valami gyanúsat, de ne okozz feltűnést.

[aúú]

Elmém pajzsait megerősítem a biztonság képpen, és közben figyelek (veszélyérzék diszcíplina segítségül hívásával) a toroniakra. (A nemes flottatisztet mindig kihagyom a nézelődésből.)
A folyosón lévő tengerészkatonák felől csak "elfogadható" sziten érzel fenyegetést. Meg tudod állapítani, hogy a feladatukra koncentrálnak, vagyis készek támadni, ha fenyegetnétek a parancsnokukat, vagy ha utasítást kapnak rá.

Pszivel előbb Gilnek:
- A katona, akit említettem a hajófenékben van. Te hol vagy?
Majd gyenként Isharnak és Meríínek:
- Hol vagytok?
Meríín jelentkezik:
-Fedélzeten. Két katona a fegyvereket vizsgálja, Látjuk őket, amit elállítottak helyrehozzák a tengerészek amint elmentek. Semmi esemény, a csónakban ülők nyugodtak. Ha kell visszatartjuk őket, vagy végzünk velük.


Piszí-vel vissza:
- Én is lent, éppen figyelem őket, "véletlen" elejtettek valami, majd foglalkozom a dologgal.

Gilnek pszivel:
- Szólj ha van valami.
Majd Ferannak szintén gondolatiúton:
- A gyanús alak lent van a hajógyomorban. Gil is ott van. Azt mondta, a férfi elejtett valamit, és hogy majd ő foglalkozik a dologgal.
Feran:
-Rendben. Ha kell lemegyek mintha ellenőriznék valamit.

[Chris]

A másodtisztnek:
- Mióta útra keltünk az Önök hajója az egyetlen, amivel találkoztunk. De ezt feltétlenül itt az ajtóban kell megbeszélnünk? Az étkezőben talán kényelmesebb lenne.
-Köszönöm a figyelmességét! Mutatná az utat?

[Chris]

Elkísérem az étkezőig. Bent helyetfoglalok, úgy hogy ha akar velem szemben le tudjon ülni. Miután ő is elhelyezkedett Feranhoz fordulok:
- Szeretném megvendégelni az urat.
Az étkezőből aki addig tt volt hajlongva távozik, a szakácsok tiszteletadással köszöntenek titeket.
Majd visszafordulok a másodtiszhez:
-Pearancsára Úrnőm - suttogja Feran és a szakácsokhoz lépve utasításokat oszt, de olyan hallkan, hogy nem zavar meg titeket.- Ha óhajtja folytathatjuk a beszélgetést.
A tiszt elhelyezkedik veled szemben, az emberei az étkező sarkaiba húzódnak.
-Tud esetleg róla Asszonyom, hogy hajótörötteket vettek-e fel erre a bárkára? -kérdi.

Dhar:
Tömzsipörölyel együtt beléptek utoljára az étkezőbe és gyorsan konyha felé mentek. A konyhában a válaszfal mögé álltok és halljátok mikor Feran hallkan utasítja a szakácsokat aztán, mintha továbbra is azokhoz beszélne, hozzátok szól:
-Jó. Eddig minden rendben. Tömzsipöröly viszi ki az italokat és adja oda nekem, Dhar Te a húsokat hozod. Ne nézz közben rám. Legyél csendes és gyors. Mikor mozogsz úgy tedd, mintha vadásznál. Éberen, gyorsan és nesztelenül. Ezek a tengerészek már attól félig becsináltak, hogy megláttak téged.

Atya: Az Úrnő közelében maradsz és az étkezőben a mögötte lévő fal mellé állsz.

[Chris]

- Igaz, hogy valamikor délelőtt láttunk törmeléket, ami egy sérült vagy elsűlyedt hajóra utal, de nem láttunk túlélőt.
- Mondja csak - már ha megteheti - mi történt, és kit keresnek?
Egy fél pillanatig gondolkodik a válaszon:
-Ezt mondták a tengerészek is. Eszerint igaz. - hallkabbra fogja a hangját - A Birodalom ellen tört pár hajórakománnyi bandita. Megkísérelték elpusztítani Őfensége tulajdonát és harcosait. Egyet sem találtunk élve közülük, de sajnos a Flotta egyik hajójában is keletkeztek károk. Abban bízunk, hogy a tenger esetleg elsodort pár kalózt élve és azokat kivallathatjuk céljaikról. Pár tengerészünk is eltünt, de az életben maradottakat már megtaláltuk. Mindenesetre, ha bárki is útjukba akad, aki nem a Birodalom zászlaja alatt hajózik veresse vasra és kérem adja át a Flotta legközelebbi hajójának.

[Chris]

- Gondolom, ezt úgy érti, ha bárkit találunk a tengerben, és nem a Birodalom szülötte. Mint látja ezt a hajót nem hadi célokra tevezték... - hagyom nyitva a mondatot, hogy kijavíthassa az előző mondatát ha akarja.
-De nem is harci feladatot kérek Öntől. Inkább úgy kérem akkor, hogy bárkit akit nem hajó fedélzetén találnak. Természtesen nem várjuk el Önöktől, hogy hajókat támadjanak meg.
Tömzsipöröly könnyeden egyensúlyozva egy tálcával közeledik az asztalhoz Feran háta mögött. Az asztaltól 5 lépésre megáll és lehajtott fejjel emeli a tálcá Feran felé. Ő leveszi az azon lévő ezüstserlegeket és az ezüst kancsót, majd elétek helyezi. Egy áttetsző vékony üvegpohárkába tölt magának bort, a fény felé emelve megvizsgálja és megszagolja, aztán megízleli. Kicsit vár, majd iszik még egy kortyot. Eltünteti a pohárkát és meghajol feléd:
-A bor tiszta Asszonyom. 5-ös számú hordó, a Hegyvidéki Félfagyott-ból. Tölthetek?
A tiszt felvont szemöldökkel pillant előbb Feran-ra, majd rád:
Félfagyott? Itt a tengeren? Honnan?

[Chris]

- A családom a borairól ismert - mosolyodom el - Remélem ízleni fog. Kóstolja meg - közben intek Ferannak, hogy töltsön nekünk.

[Pettyes]

Úgy teszek ahogy Feran kérte, felkapom a húsokkal teli tálcát/tálcákat és szélsebessen Tömzsipöröly nyomában lépkedek, de vigyázok ne hogy letapossam. Közben lehatott fejjel közlekedek, így odatudok rá figyelni. Közvetlen Tömzsipöröly mögött megállok és várakozok. Ha ellép Tömzsipöröly a helyére lépek és én is úgy teszek, ahogy ő. Várok Feran jelzésére, hogy elvegye, vagy hogy letehessem az asztalra.
Feran az Úrnő engedélye után tölt a borból, ajd egy mozdulattal elinti Tömzsipörölyt.
Mikor előrelépsz hallod a tiszt parányi szusszantását, ahogy meglepődik rajtad. Az arcán semminem látsuik (neked főleg nem, mert a padlót éed), de a légzéséből arra következtetsz, hogy még sosem találkozott fajtádbélivel é hirtelen nem tud hová tenni magában, uyaakor a büszkeségét jlentősen csorbítják a méreteid és az izmaid látványa.
Mintha mi sem történne szól Delorach úrnőnek:
-Ízletes a bor. Volt már szerencsém hozzá, de nehéz hozájutni, főként íj messze a birodalom partjaitól.

Feran leveszi a tálcáról a friss szarvas és borjúsültet és egyébb, haonló alkalmakra tartogatott, tengeren ritka élelmet. Sem hal, sem tengeri származású étel nincs közte, vizont akad egy kis tál folyami rák, minek áttán felcsilan Parhan szeme.
Feran miután mindent elrendezett az asztalon, egyetlen ujjmozdulattal jelez, hogy menj a konyhába.
Mikor hátat fordítasz é elindulsz, jól hallod Parhan kérdését:
-Asszonyom, ha megengedi a kérdést! Honnan szerezte ezt a valamit?

[Chris]

Feltételezem, hogy Dhar-ra gondol.
- Apámtól kaptam a születésnapomra, persze nem ez volt az egyetlen ajándéka, de ez most nem fontos - legyintek. - Apám úgy gondolta, hogy ő elég különleges, valamint fajtája büszkesége és makacssága miatt szórakoztatóbb lesz megtörni, és engedelmességre hajlítani, mint az emberféléket. Nem tévedett... - közlöm kuncogva.
-Érdekes feladat lehet. Nem szoktam obsorokkal foglalkozni, de ezt a példányt szívesen látnám a családunk birtokában. Ki tudja, amilyen mozgása van, tán még holmi obsorbajnok is lehetne valamely arénában. Ért a fegyverekhez?