Verselő kedvű hódítósoknak :)

[TM Laci]

Akkor most az Amúri partyizánok ritmusára nóta köv. (Aki nem ismeri a dallamt és a eredeti szövegt az valszeg kimaradt a Mókus-örs meg hasonló piroscsillagos bulikból ))

Lövegtornyom leng, lengeti a gép.
Hernyótalpas tankom ormáán,
Tolit, varit lapítokk ki,
S jól felgyújtok minden tanyát.

Mire az ellen fel kapja kis fejét,
Géppuska borotválja hajáát,
És ha nem elég fürgén fut,
Lángszóróm majd epilál!

Épíccs tornyot, ám az se érdekel,
Lebontja azt vagy száz mozsár,
Ha már orid egy romkupac,
Tetején büszke GyöngyTyúk áll!

Ha már ooorid egy romkuuupac,
Tetején büüüszkee GyöngyTyúúúk áááááll!

írta: Z

ismét csak publikál

[TM Laci]

Kiskacsa fürdik,
benzinke tóba,
Pörög feléje,
Pár kézigrányát.

(most olan republikos szállj el kismadárdallamra jön)

Szállj el kiskacsám,
Szállj el messze hát,
Azt nézd meg hogy maradtál,

Maradt még belőőőled?
Egy pár heki nééékem?
Simogat majd a széééél
Mikor a légnyomás jól elééér.

A tollad maradjon,
Vagy a tűzben ég el,
Azt még nem is élted,
mikooor 150k paci tapos majd eeel.

Írta: Z

utolso publikáciom

[Cassandra]

Békés, te tudsz valamit

Csak, hogy ma is kerüljön ide valami
Ez egy korai zsenge...

A remény csillaga


Álmaimban ott egy csillag,
Mely ragyog, halványul,
Majd kihuny.

Ám ereje néha visszatér,
De nem tudom meddig
S nem tudom miért!

Mit jelentesz kicsi csillag?
Miért segítesz énnekem?
Miért félek, hogy elveszítlek,
Miért, hogy nem maradsz velem?

Mondd meg nékem miért van így,
Hogy nem lehetsz most itt velem.

Pici csillag ragyogj nékem,
Ragyogj, amíg létezem!

2000.07.13

[Toto]

TM, te galád

Vese Mese

Elmondok én egy jó mesét,
hogy kaptam én egy új vesét.
Mikor kivették a vesémet,
elkezdték a mesémet.

Olvastam egy jó mesétet,
miközben kivették a vesémet.
Betették a vesémet,
befejezték a mesémet.

na milyen rögtönzés?

[Cassandra]

Éjjel jutott eszembe, szóval nem a legtökéletesebb és még címe sincs

Nap,
Amely árnyékba kárhoztat
Fény,
Ami mély homályba taszajt
Szó,
Amely némaságra itél
Hang,
Ami csupán csendet igér
Lét,
Mely csak a lezárásra vár
Vég,
Mi végül új reményt ajánl.

2006.01.31.

[Cassandra]

Kérnék mindenkit, hogy ha nem saját verset írtok be a topikba, akkor tüntessétek feltétlenül föl az eredeti szerzőt, a szerzői jogok védelmének, illetve a fórum készítői és fenntartói védelmének érdekében!
Köszönöm!

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: AABB.
A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van. Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét keltik bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók. A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a "füle" szó magas hangrendűsége is éles ellentétben áll a "farka" szó mély hangrendűségével, a "tarka" szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen fehér és fekete. Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettőségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár "tarka", vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: "megyünk". Az egész verset átszövő kettőség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni őket. A másik, az általános érvényű boci maga az élet.
Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka, / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettőség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett "megyünk" ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni, / Ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősége van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embert, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, "ahol tejet kapni", tehát nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök érvényű tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé. Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?

UI: Terjedelmi okok miatt nem szólhattam a versben elénk táruló impotens boci esetleges olvasatairól, valamint azon szexuális aberráció részletezéséről, melynek során az éltető tejet (amit ugye nem lehet megunni?) nem a zacskóból, hanem a tőgyből fogyaszthatjuk el.

Egészségetekre!

[Gyula]

Ez az egyik kedvenc versem. Remélem Edu ne mveszi zokon hogy nektek is megmutatom.

G Eduárd: Vers Neked


Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

-Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
-Ha nem akarsz is hozzám érsz!

[Gyula]

Egy újabb kedvencem Edutol

G. Eduárd: Dilemma


Kettősségem határtalan,
Kettős énem szabálytalan!
-Ki tehette ezt velem!?





Kettősségem határtalan,
Kettős énem szabálytalan!
-Ki tehette ezt velem!?
Aki szembe jön velem
és mondja- Ő is én vagyok
én meg mondom -jó napot!
Akkor köszöntem magamnak?
Rohanjak el, vagy maradjak
még egy pár percig magammal?
-De hát ő nem is marasztal,
csak vigyorog rám a szemtelen!
Gondoltam azt is... megverem.
Adok egy nagy pofont neki,
Akkor már nem nevetne ki!
-De lehet, hogy mégis csak én vagyok?
-Akkor nekem is fájni fog...