Verselő kedvű hódítósoknak :) - Page 48

Cassandra · #**471** 03-03-2007, 18:02

Hogy eldöntsem a vitát. Ezt annó én magam kértem mindenkitől és időről időre újra bemásolom, hogy ne vesszen feledésbe.

"Kérnék mindenkit, hogy, ha nem saját verset írtok be a topikba, akkor tüntessétek feltétlenül föl az eredeti szerzőt, a szerzői jogok védelmének, illetve a fórum készítői és fenntartói védelmének érdekében!
Köszönöm!"

Tény, hogy József Attila versére rá lehetett ismerni, de egyszerübb odavésni egy plusz nevet, mint utána azon vitázni ki is írta, legyen az író élő vagy holt. Ennyi tisztelet minden írónak, költőnek és szerzőnek kijár.

BimmBimm · #**472** 03-03-2007, 18:04

Vettem, jegyeztem

lacqa · #**473** 03-03-2007, 22:14

Quote:

Originally Posted by bimmbimm

alapvetőan azért másoltam be ezt a verset, hogy aki ide beleolvas annak eszébe jusson ez a vers és hogy mennyi jó dolgot tartalmaz, meg sztem szép. Mint mondottam én nem írok verset, és van egy olyan érzésem h nem is fogok, ha majd másolok be újabb verset akkor odaírom az íróját akármilyen egyértelmű is, vagy ha többeket zavar akkor nem is teszek be ide több verset, megtartom magamnak

isten ments, tartsd meg jó szokásod, csak kérés akart lenni

Ditke · #**474** 03-04-2007, 15:31

Egy dalszöveg, de nekem nagyon tetszik...

Ossian : Magányos Angyal

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek.

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal,
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.

Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak,
Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények,
Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet.
Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény,
Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél.

Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak,
Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.

bitboss · #**475** 03-08-2007, 20:16

tél:
fagyos és hideg
de legalább megedzi
tüdőd és szived

tavasz:
virágok nyilnak
megújuló életben
szerelmek hivnak

nyár:
rekkenő hőség
kiszáradó helyeken
érik a bőség

ősz:
langy eső áztat
felkészül megpihenni
aki megfáradt

Lyra · #**476** 03-09-2007, 06:20

Szól a harang bimm-bamm,
hova lett a bam-bim.

Lyra · #**477** 03-09-2007, 06:22

Na ezt hogy sikerült megcsinálni?

Cassandra · #**478** 03-09-2007, 08:30

Quote:

Originally Posted by Lyra

Na ezt hogy sikerült megcsinálni?

Előfordul az ilyen, de megoldva.

Ditke · #**479** 03-09-2007, 17:46

Quote:

Originally Posted by Lyra

Szól a harang bimm-bamm,
hova lett a bam-bim.

Tök jó!

Elemeznéd az utókor számára?!

skiti · #**480** 03-09-2007, 18:15

"..........
szinte itt állsz előttem ahogy írom e sorokat,
gyermeknek érzem magam ki csákót hajtogat.
ábránd vagy, egy gondolat, egy álomkép csupán,
mégis... mintha jelen lennél...
lelkemben tábort bont a magány...
látod..? én így is szeretlek!
pedig nem is létezel... még csak most teremtlek...
............
közelebb lépsz...
gyengéden karcolod körmöddel szívemen a jeget.
sok kis apró rianás roppan ahogy lassan átmelegedek...

őrült vagyok mondhatod, s tudod mit? legyek!
igenis visszavárom azt az álmot melyben öleltelek!
..............

a kipontozott sorok jelzik hogy ez nem a teljes versike, de a többit nem akarom publikálni

igazából ha rányomok a válasz elküldésére gyanítom hogy már ezt is bánni fogom