Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Ditke]

Originally Posted by Cassandra

Oké, akkor, holnap megcsinálom és átpakolom az eddigi verskitárgyalásokat.

holnap=ma

Oksa és a jelölő topikot frissíthetnéd, mert az "új" versek kicsúsznak az időből

[Cassandra]

Originally Posted by Ditke

Oksa és a jelölő topikot frissíthetnéd, mert az "új" versek kicsúsznak az időből

Nem csúsznak ki, mert jelölés január végéig van, szavazás, februárban.
Csak az újévi versemtől kezdve bekerülőket már nem lehet jelölni.

[edu]

Gámentzy Eduárd
Lovaim visszatérnek

Lovaim mindig visszatérnek,
Nem tűrnek kötőféket, ostort!
Keserű füveket legelnek,
Tenyérből cukrot egy se kóstolt!

-Visszatérnek, mert ők neveltek.
Nem rabnak,…gyengének! –Szabadnak!
S ha arcom kezembe temetem,
Tudom sokáig úgyse hagynak!

Eljönnek értem,…testvérükért,
Hogy összerezzen az éjszaka,
Ha meghallja a nagy dobogást,
-Amikor indulunk haza!

Felhők foszlott hátán taposva,
/Parazsat viszünk eleségül, /
Belerúgunk a csillagokba,
-Úgy,.. hogy a Föld is beleszédül.

[edu]

Vonatok

Vonatok jönnek lázas ég alatt.
Hajnal van, furcsa, fáradt és beteg.
Sovány keze a láthatárba túr,
Karján vöröslő átvágott erek.

Vagon tetőkön vándor madarak
Pihegnek, rongyos tollaik között.
Mögöttük régen elmúlt már a nyár,
Előlük minden messze költözött.

Párát lehelnek mocskos ablakok,
Tűnődve néz a készenléti fény.
A büfékocsi lágyan imbolyog,
Asztalra dől a hallgatag remény.

Poharában még néhány csepp ital,
Nyitott szemében minden ködbe vész.
Szíve a sínek ritmusára jár,
Átutazik csak. -Ennyi az egész.

Cipőjét húzza a most ébredő,
Nyújtózik, ásít, bőröndben matat.
-És megyünk tovább menetrend szerint,
Vonatokkal a lázas ég alatt.

[edu]

Emlékezz!

A konyha volt a tengerünk,
- Emlékezz! - Hunyd le a szemed!
Hogy hullámzott a kockakő,
S az asztal lapja kis sziget.

Mi feküdtünk a homokon
És felettünk a lámpafény,
Naplementéről álmodott
A plafon végtelen egén.

S a félig nyitott ablakon
Bejött egy vitorláshajó.
A tűzhely felől fújt a szél,
A mindent-mindent ringató...

- Így nyaraltunk sok éven át
És ragyogott a kis sziget!
Kezünkhöz úsztak esténként
A felmosórongy-delfinek.

[edu]

Gámentzy Eduárd
Számok

Apám örökre huszonkilenc.
Én már elmúltam negyvenhárom.
Anyám is csak negyvenegy,
Bátyám kettő volt, akkor nyáron..
-És nincs már senkinek esélye
Talán csak nekem,
-A negyvennégyre...

[edu]

Gámentzy Eduárd
Hazudni szépet

-Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!..Csak egyszer, utoljára..

[edu]

Gámentzy Eduárd
Lejárt zálogcédulák

Csak lejárt zálogcédulák..
-Nem fogom siratni tovább
A gitárt, a nőt, a verseket
Mit nem írtam meg! –Mert nem lehet
Mindent akarni semmiből.
-Mert nem lehet!
Úgysem sikerül..
-Csak lejárt ócska papírok..
Anyám gyűrűje, szép napok.
-Szerettem volna kiváltani!
A világot is megváltani!
De minden, minden ott maradt
A zálogházi pult alatt,
Páncéldobozban egy napon.
-S én itt, - a másik oldalon..

[Eldur]

Két saját iromány:

Elégia

Pár nap múlva már nem
száll nyelvemről a kín
A fájdalom s reménytelen
szerelem is messze elkerül
Forró álmaim
pillangóként rebbennek szét
egy közeli napon Mostanra
nem hiszem az ölelés
elsöprő hatását köztünk
Hiába ringatna
hófehér kezed Hiába minden
pár perc múlva már nem
nem érzek semmit sem


Miattam

Körbefalaztad szíved, miattam
Lebontom erős várad, érted
Elszántan gyűlölsz mindenkit, miattam
Átölelem a fojtó lángokat is, érted.

Építed a gátat, miattam
Elárasztom majd vízzel, érted
Éles pengéjű kést döfsz az életbe, miattam
Begyógyítom súlyos sebeid, érted.

Átkozod, szidod a világot, miattam
Nem korbácsolom fel érzelmeid, érted
Gondolataid marják tested, miattam
Megölöm lelked pusztuló hajlékát, érted

Elsöpörlek a színről, te sírsz, miattam
Feláldozom én is magam, érted.

Enyém vagy! Enyém!
Érted?

[Kancsendzönga]

álljon itt néhány kisebb terjedelmű vers, tessék egy pár haiku:
(nem saját, csak válogatás)

Jaj de jó volna
olyan tisztának lenni,
mint ahogy hiszik

***

Álarcaimat
most a friss hóba ejtem
már nem is fázom

***

Régi esztendő
sírásód lett immáron
az idei év

egy személyes kedvenc, mégha nem is felel meg a tradicionális haiku szabályainak:

Újévkor én is
megfogadtam sokmindent
de részeg voltam

(haiku:5/7/5 szótagszámú filozófiai tartalmú japán versforma. japánban a rím ismeretlen költői eszköz. törénetileg az 5 soros tankából származik, egy sora kézzelfogható, egy átvitt,és egy köztük a kapcsolatot szolgálja. mindig van benne évszakmetafora, és természeti tárgyat kell hozzá választani. sajnos az európai és amerikai haiku költők sokszor kizárólag a formai megkötéseket vagy még azt se tartják be egészen, mint azt már itt is láthatjátok)
majd ha összeszedtem a bátorságomat rakok ide saját haikukat is