Tűzszív

[naramis]

Fychonnen yd Anghar-nak:
- Bocsásd meg hamariságom Méltóságos Anghar, a Fychonnen család harmadszülötte. Segíteni próbáltam - s mint mindig - igazad volt, nem gondoltam át szavaim. Igérem nem fordul elő többet! - mondom lehajtott fejjel, miközben kezeim szavaimat ismétlik fáradhatatlanul.

Földnek szegezett tekintetem ellenére, fülemmel továbbra is "figyelek", az agyam továbbra is jár, de mostmár megválogatom szavaim...
Sennyon cwa Amarach és Essel-on Alathys szavai reménnyel töltenek el, akkor már csak meg kell várni a sötétedést, hogy kipróbálhassam elméletem.

A nagyurak és nagyasszony felé:
- Engedelmetekkel én is megvizsgálnám a hidat, viszont ahhoz több idő kell. Némi meditáció szükséges hozzá. Amíg "távol vagyok" arra kérnélek benneteket, vigyázzatok, testem ne mozduljon el. Akármi történjék is kérlek, ne próbáljatok magamhoz tériteni.

Ha beleegyezésüket agyják, átlépek az Antissra, hátha ki tudok deríteni valamit... akárhogy próbálod, nem tudsz átlépni az Antissra, mintha innen nézve el lenne zárva az a sík.

[aúú]

A ruházatom teljesen megváltozott, teljesen fekete, dísztelen ruhában vagyok, egy nagyobb hátizsákkal a hátamon, illetve 2 karddal az oldalamon (mindkettő kadtokban van, amelyek ugyancsak feketék). A hátizsákot lerakom, majd előszedek egy fáklyát.

-Nos, az éjjeli napfény, nem más mint a fákja fénye, így itt az idő a hosszú várakozás és semmittevés helyett, megvilágítani a hidat.

Fáklyát gyújtasz, megvilágítod a hidat és nem történik semmi.

[Massza Rex]

(Mosolyomat elrejti a fém maszk)

Quintar-nak:
- Lehet célszerű lenne az Árnyékok Úrnőjéhez fordulnod, az Ő ereje és bölcsessége felfedheti a valót.

[naramis]

Fychonnen yd Anghar-nak:
- Nagyuram, már próbáltam. az Antiss síkját nem érem el, s ezek után nem tudom mennyire lenne szerencsés varázslattal próbálkozni. Mindezen kívülnincs olyan varázslatom, melyből többet megtudhatnék a hídról, vagy annak mibenlétéről. - kezemmel közben a megfelelő formulákat mutatom

[aúú]

Fychonnen yd Anghar felé fordulok és rámosolygok.

- Azt hiszem a bölcsességet mindannyian megkaptuk tőle, csak élnünk kell vele és nem őt háborgatni minden kis semmiségért.

Azzal eloltom a fáklyát, leszedem róla a gyolcsot, az így megmadardt fát lehelyezem a hídra, majd meggyújtom. Halvány füstkígyó száll fel az égő fából, majd derékmagasságban megáll, és nem emelkedik tovább, gomolyogva tekereg a fáklya felett.

[Massza Rex]

Drowel Il'Andar-nak:
- A történelem folyamán sokan félreértették már az égiek bölcsességét. Korántsem biztos, hogy ami nekünk semmiség, másnak is az.

[naramis]

A tüzet és a füstöt bámulva:
-Az éjjeli napfény kiszabadítja a fa lelkének sötétjét.

Néhány pillanattal később:
- Építs belőle hidat, hogy a túlpartot megláthasd.
Mostmár csak arra lennék kíváncsi, a füstből, az "éjjeli napfényből", vagy a lelkétől megszabadított fából építsünk hidat.

Újabb néhány pillanat gondolkodás után:
- Arra is kíváncsi lennék, honnan szerzünk annyi fát, hogy átérjünk vele a hídon?

[Massza Rex]

aprót bólintok magamba Drowel Il'Andar leleményességén.

Egyenlőre nem mozdulok, nem sok fát hoztam magammal és azt sem azért, hogy eltüzeljem. Inkább a többiek felszerelését kezdem vizsgálgatni, hátha előkerül valami érdekes dolog.

[Chris]

Massza nyaralni ment, egy hét szünet.

[Chris]

Massza van megint, hajrá, lehet irogatni!