Nem tom függő vagyok-e
Csak azt tudom ha kelek, ha fekszem, ha hazaérek, ha elmegyek az első és utolsó dolog, hogy benézek minden rendben van-e
Amikor megébredek mindig van pár percem a körül nézésre
Sajnálnám ha elveszteném a szövitagjaim bizalmát amit belém vetettek mikor csatlakoztak hozzám a Hód rögös országutjain.
A kalandozók barátsága
Ha cserbenhagyott a bajban
Tucatnyi „jóbarát”,
Száműzött vagy, és a hóhér
Pallosa várna rád,
Csatlakozz te is a lánchoz,
Vándorló emberek
Alkotják, kiknek szívét
Csak véren veheted.
Ne rettegj, hogyha látod,
Sebedből hull a vér,
Van már ezer barátod,
Értük csekélyke bér.
Lesz már, ki még időben,
Ha hamis a kártyalap,
Helyetted az ivóban
Majd az asztalra csap,
Lesz már, ki a hegyek közt
Kezét nyújtja neked,
Lesz már, ki levágja rólad
A hóhérkötelet…
Megosztjuk veled az ételt,
Az italt és a szót,
Befogadunk akkor is,
Ha nem tettél semmi jót,
Ha igaz csatába indulsz,
Tiéd a fegyverünk,
És nem számoljuk, a kártyán
Mennyivel jössz nekünk…
Ha gyalog mennél az úton,
Lesz majd egy hátasod,
Akármelyikünk nyergét
Velünk megoszthatod,
Lesz már, ki híres dalban
Megőrzi majd neved,
És ha magához szólít Darton,
Lesz, ki eltemet.
Megjelöljük a sírod,
És csendben otthagyunk,
Tedd ezt te is, ha egyszer
Előtted meghalunk:
Járjál tovább az úton,
Kövesd a léptedet,
Dúdold a dalt, amelyben
Mi ott leszünk veled…
Linear Mode
