Falasok(k) 25

[Cassandra]

A Falasok(k) 25 megintcsak, a "nem tudom miről kaphatta a nevét" kategóriába tartozik(nekem úgylátszik az ilyen beszámolók jutnak.) :)

A starthelyre érkezésünk hihetetlen, de minden bonyodalomtól mentes volt, se eltévedés, se semmi... ez nálunk már magában csodaszámba megy.:)

A rajtnál a lassan rutinszerüvé váló előkészületek, válogatás mi kerüljön be a hátizsákba és mi ne, majd nevezés, reggeli, stb.

A túra útvonala hat ellenörzőponton vezetett keresztül valamint egy frissítő helyen és összesen 27,2km-nyi hosszú volt.
Az első ellenörzőpont elött még bíztunk benne, hogy megússzuk sár nélkül, hááát késöbb azért akadt egy-két hely, ahol csak kis hijján nem lettem nyakig sáros, de tény, nem lettem nyakig sáros.:)
Az első pontig tékép szerint teljesen sima utunk volt, ismétlem térkép szeint, a valóságban egy emelkedővel indítottunk.Na akkor kicsit megijedtünk, mert, ha térkép szerint ez az egyenes, akkor mi lehet ott, ahol igen komoly emelkedőket jelez.:)
Elértük a pontot begyüjtöttük a pecsétet, egy röpke jótanácsot, majd mentünk tovább.
A következő ellenörzőpont 4 és fél kilóméterrel késöbb, a Kecske-háton várt ránk.Az oda vezető szakasz egy meredekebb lejtővel kezdődöt, majd egy rövidke síkabb rész után egy emelkedővel folytatódott.Beiktattunk olykor egy-egy szusszanásnyi pihenőt, mert a folyamatosan tűző nap már ekkor éreztette hatását.Akkor még nem láttuk, ami elöhhünk állt, a fák közül kikeveredve elöttünk egy nagy sziklás hegyoldal.Gyors elmélkedés, hogy vajon jó irányba jöttünk-e vagy ez csak valakinek az elvetemült vicce, de rá kellett jönnünk, hogy nem, ez a kijelölt útvonal.:)
Atit ez akkora sokként érte, hogy még fotózni is elfelejtett.:)))
Az emelkedő mely a Fekete-fejre vezetett a legoptimistább tippem szerint is minimum 45-50fokos lehetett.Na itt jól feltorlódott a csapat.:)
A társaság ezen részével úton-útfélen összefutottunk innentől kezdve.
A mászás után egy kissé meredek lejtő következett, ami után kiértünk egy rétre, az erős napsütés elöl menekülve megláttunk egy facsoportot, Ati örömmel közölte, hogy "ott már kezdődik az erdő", mint kiderült az ERDŐ maximum négy szál fából állt... hát igen a remény hal meg utoljára...:)))
Aztán egyszercsak valóban elértük az erdőt...innentől már könnyedén elértkük a Kecske-hátat.Itt pecsétet és egy marék fura állagu tejkaramellát zsákmányoltunk.
3.Pontig (Remete hegy nyerge) vezető útról homályosak az emlékeim, az biztos, hogy útközben majdnem sikerült felfrissülnöm egy kis patak vizében, hogy hosszú ideig az utunk a továbbra is tűző napon, egy aszfaltúton vezetet, valamint egy ponton nagyszerü kilátás nyilt a környező vidékre.Nagyjából ennyi rémlik a röpke 5km-es útból.:P
A negyedik Ellenörzőponthoz az út kicsit egyszerübb volt néhány kisebb nagyobb emelkedővel.Több alkalommal áthaladtunk a Paprikás patak fölött, Ati szerint ez az útszakasz olyannyira egyszerű volt, hogy a legtöbbször nem is a hídon jött át, hanem a patakban levő köveken egyensúlyozott át.:)
Ezekután elértük a Rózsikaforrást és egy kis könnyed séta után megleltük a frissítőpontot.:)Itt kicsit megpihentünk, időnk annyi volt, mint a tenger, tehát kapkodnunk igazán nem kellett.Lassan újra nekieredtünk es szinte fel se tünt és már elöttünk volt a 4.pont, aminél bájosan volt megoldva a szúnyogok távoltartása, két fáklya állt a két pontőr jobb- illetve baloldalán..:)
Ezek után nagy lélegzetet vettünk, mert a térképen látszott, hogy a java csak most jön.:)
Az itinerben szó szerint a következő szerepelt "Innét továbbra is a zöld sáv jelzést követve haladunk felfelé a "kicsit" meredek úton:) " nekem volt egy gyanúm (és szerintem igazam is volt;) ), a Tojás 20-on annó ugyanezen az úton mentünk lefele és ez már akkor, úgy is sok(k) volt.:))
Itt félúton újra csak arra lettem figyelmes, hogy mintha megint sürübbé vált volna a mezőny.:)Ezekután egy olyan emelkedőn kellett tovább felfelemennünk, amit alul csalán ővez, kétoldalról pedig mindenféle bokrok ágai akadályoztak a szabad továbbhaladásban.És mintegy megkoronázandó az eddigieket egy újabb "érdekes" kis emelkedő következett és itt elértük az Újlaki-hegy csúcsát, ahol újabb pecsétet és némi sütit kaptunk és amennyire csak lehetett kifújtuk magunkat.:)
A következő ell.pontig szinte folyamatosan lefele haladtunk és egyre több és több ismerős szakaszt érintettünk.A meredek lejtőt - amire külön felhívták a figyelmünket a leírásban - korábban már megjátuk, igaz akkor szakadó esőben, de így kicsit magabiztosabban haladhattunk rajta.Picit furcsa volt, mert egy szakasz teljesen megyegyezett egy korábbi túra útvonalával, csak éppen akkor visszafele haladtunk rajta.:)
Így Atinak lehetősége nyílott rá, hogy bepótolja az akkor elmaradt fotókat.:))
Az ismert utakon hamar elértük a Libanoni Cédrust, ahol a pont volt.Itt magamhozragadtam egy almát, amit a pontőr kínálgatott, és már ott sem voltunk.
A következő pontra vezető út jókora része a városban haladt, ami magában nem lett volna baj, de az utcán egy idő után elfogytak a szalagok,és hiába is kerestük a Csibor utcát nem leltük.:)A hüvösvölgyi útra kikeveredve a helyiek segítségével ráleltünk a helyes irányra.:) És innentől tényleg csak a finis volt hátra, az a két kilóméter már szinte fel se tünt a végén.:)
Ati az utolsó métereken átkeresztelte a helyi büfét (két megfelelőnek tűnő nevet is talált neki).:)))
És hét óra elteltével, kicsit megfáradtan, pár évvel öregebbnek érezve magunkat, de mégis vidáman megláttuk a CÉL-t.:)

A 27,2km-es túra nem lett volna az igazi, ha legalább egyszer nem tévedünk el, de mi biztosra akartunk menni és kétszer cselekedtünk így, míg végül az út hosszát sikerült megint felkerekíteni minimum 28km-re.:)

Összegezve:Egy újabb remek kis túra részesei lehettünk hála a szervezőknek.:)