Vicces történetek! :D

[Ditke]

Bírósági jegyzőkönyvek


Mindent ki lehetne magyarázni... Az alábbiak szószerinti idézetek bírósági jegyzokönyvekből...


Kérdés: Maga szexuálisan aktiv?
Válasz: Nem, én csak ott fekszem.

K: Mikor van a születésnapja?
V: Július tizenöt.
K: Melyik évben?
V: Minden évben.

K: Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
V: Igen.
K: És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
V: Nem emlékszem.
K: Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamirol, amit elfelejtett?

K: Hány éves a fia, aki magával lakik?
V: Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
K: Hány éve lakik magával?
V: Negyvenöt.

K: Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet
csinálták magáról?

K: Szóval a teherbe esése napja Augusztus 8?
V: Igen.
K: És maga mit csinált ez alatt?

K: Szóval van három gyermeke, igaz?
V: Igaz
K: Hány fiú?
V: Egy sem.
K: Hány lány?

K: Hogy végzodött az elso házassága?
V: Halállal.
K: Kinek a halálával?

K: Tudna egy személyleírást adni az alanyról?
V: Közepes magasságú, szakállas.
K: No vagy férfi?

K: Tehát azt mondja hogy a lépcso lefelé vezetett a pincébe?
V: Igen.
K: Lehetséges hogy ugyanez a lépcso felfelé is vezetett?

K: Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
V: Minden boncolást hullákon végzek.

K: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
V: Orális.

K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdodött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az idopontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.

K: Doktor úr, mielott elkezdte a boncolást, ellenorizte az egyén pulzusát?
V: Nem
K: Ellenorizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenorizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem.
K: Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
V: Mert az egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

[Phoenix]

ezek nagyon ütősek

[Dragi]

A srác Westchesterben lakott és az Ithaca College-be járt suliba. Már két éve tervezgeti, hogy randira hív egy lányt (aki szintén Westchesterben lakott és az Ithaca-ba járt), de soha nem volt elég bátorsága. Végül is egy nap összesszedte minden bátorságát, és beszélt a lánnyal. Õ nem ellenezte a dolgot, és megbeszéltek egy szombat esti vacsorát. Péntek este a srác a haverjaival elment megünnepelni a dolgot.
Annyit ittak, mintha alkoholtilalom visszatérésére készültek volna fel. Szombaton nagyon rosszul volt, húszpercenként szaladgált a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával késöbb a hányást már törölte a programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akarta lemondani, félt, hogy többször nem lenne bátorsága a lényt meghívni.
Így hát találkoztak a Westchesteri állomáson és bevonatoztak New York-ba. Az étteremben már az elõétel közben bocsánatot kért, és elviharzott a mellékhelység felé. Ezután az elõételt mát megszakítás nélkül végig tudta enni, de a következõ fogás közben ismét ki kellett mennie. A desszert alatt ismét késztetést érzett, de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-be rohangálással, így inkább visszatartotta. A dolog pár perc múlva elmúlt, ám ekkor úgy érezte, hogy némi gáznemü anyag készülne távozni belõle. Úgy döntött, hogy szép óvatosan kieregeti ott az asztalnál. Szerencsétlenségére a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett.
Na most szarban vagyok - gondolta (és érezte is). Ahelyett, hogy azonnal kiszaladt volna a WC-re, inkább megkapaszkodott a székben és egy kicsit megemelte magát, hogy minnél kevésbé nehezedjen rá az "ajándék csomagra". Ezt a jóga-pozíciót fenttartotta a desszert végéig, és közben erõsen gondolkozott, mit tehetne, mielõtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülrõl is megmutatná, hogy mi rejtõzik benne. Igen gyorsan fizetett, és távoztak az étterembõl. Úgy ment az utcán, mint egy cowboy. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtak el.
- Nem lenne gond, ha beugranék, és megvenném azt a mellényt, amit már a múlt héten kinéztem magamnak? - kérdezte a lányt.
- OK, legalább én is körülnézek egy kicsit - válaszolt a lány.
Szerencsére a férfi osztály balra volt, a nõi jobbra. Így hát szétváltak. Hõsünk felkapta az elsõ mellényt, ami a kezébe akadt, majd rohant a nadrágokhoz. Kiválasztotta a sajátjához leginkább hasonló nadrágot, majd az egész cuccot odaadta az eladónak. Közben az egyik szeme folyamatosan a lányon volt, (aki a bolt másik felében nézelõdött), nehogy az észrevegye, hogy nadrágot is vásárolt. Mivel a mellényt nem akarta megvenni összeszorított szájjal (hátha a barátnõje tud 15 méterrõl is szájról olvasni) odaszólt az eladónak:
- Csak a nadrágot.
- Tessék?
- Csak a nadrágot. (Az egyik szem folyamatosan a barátnõn.)
- Ah. OK.
Fizetett, és a lánnyal együtt elindultak az állomásra. Felszálltak a vonatra, és találtak két szabad széket az egyik kocsi közepén. A srác le sem ült, hanem azonnal távozott a mellékhelység felé. A vonat elindult, õ pedig levette a nadrágját és az alsóját. Az egészet egy golyóvá hajtogatta, majd kidobta az ablakon. Ezután megmosakodott, majd kézbevette az áruházban kapott szatyrot. Kinyitotta, és rádöbbent, hogy a szatyorban csak a mellény van.

[Dragi]

Ez állitólag megtörtént, és fel is jegyezték az amerikai haditengerészet egyik rádiózási naplójában:
- Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal.
- Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...
- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 fokkal, máskülönben összeütközünk.
- Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal....
- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik hajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom térjen ki.
- Én pedig szolgálatos a világitótoronyban...

[Dragi]

Charles Darwin díj

Néhány pihent agyú fickó három éve megalapította a Charles Darwin díjat. Ezt kizárólag posztumusz ítélik oda azoknak a legkülönbözõbb módon elhalálozott nyomorultaknak, akik utolsó cselekedetükkel igazolták Darwin evolúciós elméletét, amely szerint az ember igenis a majomtól származik, ugyanakkor nagy jót cselekedtek, hogy halálukkal megszûnt génállományuk terjedésének veszélye.

Az elsõ nyertesnek 1994-ben ítélték oda a díjat. Egy amerikai férfi kapta, aki egy pohár ingyen szóda reményében addig rángatta a Coca-Cola automatát, míg az végül ráborult és agyonütötte. És ez még a jobbik eset, mert itt õ lett saját hülyesége áldozata. Nálunk az ólomgyûjtõk Pörölybödön addig rángatták a fénysorompót mûködtetõ akkumulátort, míg vonatszerencsétlenség lett belõle.

Az 1995-ös gyõztes viszont igazán vállalkozó kedvû férfiú lehetett, nyugodjék békében. A sebesség volt a mániája, ezért beszerzett egy gyorsítórakétát, ami a Jumbo Jetek felszállását segíti, réerõsítette az autójára, és a nevadai sivatagban kipróbálta. A halála elõtti pillanatokban valószínûleg ráébredt, hogy a rakétát csak bekapcsolni lehet, ki már nem, emiatt aztán körülbelül 480 kilométeres sebességgel szétkenõdött a Sziklás hegység oldalán...

Az 1996-os Darwin díjra tíz-egynéhányan pályázhattak, s a nemzetközi Net-zsûri döntött végül a gyõztesrõl, ám érdemes megemlítenünk valamennyi jelöltet, hátha mégiscsak elgondolkodnak a természettudósok, akik a majommal közös õsrõl beszélnek csak, de tagadják a közvetlen rokonságot.

Eséllyel indulhatott a versenyen az a férfi, aki exbarátnõje kocsijának ablakát akarta betörni pisztolyával, ám közben elsült a fegyver és agyonlõlle magát. Honfitársa viszont úgy kívánta megszerelni furcsa hangokat adó mezõgazdasági munkagépét, hogy befeküdt alá és megkérte a barátját, induljon el vele. Holttestét igen nehéz volt azonosítani.

Az a torontoi férfi pedig, aki 23. emeleti lakásának erkélyén akarta a kihelyezett madáretetõt megtisztítani, könnyen felismerhetõ volt a kezében szorongatott madáreledelrõl. Más kérdés, hogy a fejében nem sok maradt, de talán nem kerekes székre kellett volna felállni az erkélyen.

Hasonló módon járt az az ügyvéd, aki egy irodaház 24. emeletén a hozzá beosztott joghallgatóknak kívánta demonstrálni a panoráma üvegablak törésbiztonságát - amiért a készítõk garanciát vállalnak - és ezért teljes lendülettel nekirohant. Zuhanás közben valószínûleg megfogadta magában, hogy soha többet nem hisz egyetlen mesterembernek sem.

Egy kis egyiptomi faluban egyszerre hatan pályázhattak a megtisztelõ nyereményre. Az ebédre szánt csirke bemenekült a kútba, ezért a 18 éves fiú utána mászott. Csakhogy nem tudott úszni, ezért elõbb egymás után három testvére, majd két szomszéd indult segítségére. A mentõk késõbb csak nagy nehézségek árán emelték ki a hat holttestet és a csirkét, amely azonban túlélte a viszontagságokat.

Diétázni veszélyes dolog, könnyen végzetessé válhat. De a Darwin-díjra jelölt bloomburgi férfi önként fogta magát diétára: módszere szerint csak babot és káposztát fogyasztott. Ez még nem lett volna baj, de egy kétszer két méteres helyiségben aludt, és éjszakára becsukta az ablakot. Reggelre gázmérgezésben meghalt.

Két gyilkos is jelöltként szerepel a listán. Mindkettõjüket villamosszékbe küldték, ám végül kegyelembõl életfogytiglant kaptak. Hiába, végzetük utolérte õket: az egyik a tévét próbálta megjavítani a cellában a fém vécécsészén ülve, a másik házilag barkácsolt fejhallgatót, de mindketten halálos áramütést szenvedtek. Ugyancsak így járt az a horgász, aki egy drót segítségével áramot vezetett a horgásztóba, hogy halakat fogjon, ám megcsúszott a parton és beleesett a vízbe. A többi pecás alaposan meglepõdött, mikor a holtteste fennakadta horgukon.

Komoly esélyes a Darwin-díjra az a St. Louise-i bolti tolvaj, aki úgy akart kolbászt lopni egy boltból, hogy egy darabban lenyelte a torkába. Kihúznia azonban már nem sikerült, és mire a mentõsöknek sikerült eltávolítaniuk a csaknem húsz centis kolbászt a torkából, már késõ volt.

Az állatvédõk bizonyára kárörvendõen hallják annak a kaliforniai vadásznak az esetét, aki lelõtte a felette lévõ sziklán álló szarvast. Az pedig pont ráesett és agyonütötte, bosszút állva "gyilkosán".

És egy eset Texasból: helyi hajléktalanok rézkábeleket akartak lopni, ami úgy tûnik, odakint is bevett szokás, ám ezúttal a feszültség alatt lévõ vezetéket szemelték ki maguknak, s ennek végzetes következményei lettek.

Nos, mint láthatjuk, jelöltek vannak bõven. A Darwin-díjat végül egy petárdás férfi nyerte meg, aki úgy szerette volna megtréfálni barátait egy házibulin, hogy a szájába vette a petárdát. Ami annak rendje és módja szerint fel is robbant, nem sokat hagyva a szerencsétlen fickó fejébõl.

[Ditke]

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül neki munkát találnia. Mrs. Smith nyit ajtót...
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs. Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja a gyerekek a specialításom...
- Ebben bíztunk a féremmel. Kérem jöjjön be és foglaljon helyet.
Hamarosan Mrs. Smith a tárgyra tér.
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon minden csak rám! Azt hiszem kettőt csinálunk a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet.
- Fürdőkád, kanapé? Nem csoda hogy eddig a férjemmel nem sikerült. Sőt ha megpróbálnánk több pozicíóból, különböző irányokból, biztos vagyok benne hogy hogy elégedett lesz az eredménnyel!
- Úristen!
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánni a a munkájára! Megcsinálhatnám 5 perc alatt is, de biztos lennék, hogy elégedetlen lenne az eredménnyel!
- Hát, én nem is tudom...
A fotós előveszi a pénztárcáját hogy megmutassa a hölgynek egypár előző képét.
- Nézze! Ezt például egy busz tetején készitettem!
- Te jó ég!
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, bár az anyjuk eléggé megnehezítette a dolgomat!
- Megnehezítette?!
- Igen! Végül ki kellet mennünk a Hyde parkba, egyébként nem sikerült volna. Képzelheti milyen nehéz volt ott a sok ember előtt. Annyian voltak hogy 4-5 sorba kellett redezni őket hogy jól tudjak dolgozni.
- 4-5 sorba???
- Igen! Az anyjuk nagyon hisztis volt. Egészen estig csak sikítozott. A végét már sietve kellet ellőnöm. És amikor a mókusok megrágták a felszerelésemet...
- Úgyérti a felszerelését? - rökönyödik meg Mrs. Smith sápadt arcal.
- Igen! Nos asszonyom, készen áll? Behozhatom az állványokat?
- Mi-mi-milyen állványokat???
- Hát tudja olyan nagy a felszerelés, hogy nem sokáig bírom tartani... Asszonyom... Asszonyom... Hát nem elájult???

[Ditke]

"Bemondónő"

Réges-régen a tévé hőskorában, még esténként a nők olvastak fel Esti Mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura.
- Fecske anyó vagyok! - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint, ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes, és kellékes, halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót.
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

[Ditke]

Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni a kedvese születésnapjára, és mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes. Kedvese húga elkísérte őt a Nordstrom áruházba, és megvettek a kesztyűt.
A húg bugyit vett magának. Csomagolás közben azonban az eladó összekeverte a ruhadarabokat és a húgé lett a kesztyű, a kedvese pedig a bugyi. A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot és elküldte kedvesének a következő kísérőlevéllel együtt:
Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, mikor esténként találkozunk. Ha a húgod nem lett volna velem a hosszú gombosat választottam volna, de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni. Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladóhölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt, és alig volt még koszos.
Felpróbáltattam vele a tiédet és igazán jól nézett ki benne. Bárcsak ott lehetnek veled, hogy én adjam rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogjak mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el kicsit belefújni, mielőtt elteszed, mert a hordástól természetszerűleg
kicsit nedves lesz. Gondolj csak arra, hányszor fogom megcsókolni az elkövetkezendő évben.
Remélem pénteken is rajtad lesz. Szeretettel...

U.I.: A legutolsó divat szerint vissza kell hajtani, hogy kilátszon egy kis szőr.

ááááá, ezek nagyon készeeeeeek

[Chris]

A szilveszteri ünnep környékén a város valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással
előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet. Igenám, de teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni,
bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:
- Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük,
akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban...

Férj és feleség színházba indult. Mielőtt a kocsi megjött, a nő kirakta a macskát a házból, de az azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férj a macskát kereste, amikor megjött a taxi. A feleség el akarta titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondta:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férj néhány perc múlva jött is, beült a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.