Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

- Két nap biztosan kell, ha sietünk is. Lenne megoldás, hogy ne legyünk feltűnőek, és probléma se legyen, de nem hiszem, hogy a többieknek tetszene az ötlet, e mellett vállalnom kellene a kilétemet. De mindet egybe véve, még mindig ez lenne a legbiztonságosabb megoldás.

-Arra gondolsz, hogy játszuk el a kíséreted, mint szolgák és rabszolgák?

- Igen, de tudom, hogy ezt nem fogadnák el a többek. Megértem. De érdemes szem előtt tartani, hogy a társaink egy része nem lesz ott biztonságban, és nem lenne elképzelhetetlen, ha valaki eladná őket rabszolgának. Téged, Meríínt, Ishart, és az Atyát nem adnának el, de a többieket...

Feran töpreng egy kicsit:
-Talán Tömzsipöröly és Gil tudnák álcázni magukat és Dhar-t. Embernek és gyereknek. Megkérdem tőlük. Ha mégsem, akkor igyekszünk majd a Concordia biztosította jogokkal élni. Amint partraszállunk beszélünk a helyi hivatalnokkkal.
Mögületek lépések hallatszanak és Feran hátrapillant:
-Jó estét. Mit óhajt?

Hátra nézek én is. Ki van ott?

Egy magas, testes ember áll mögöttetek pár lépésnyire. Mögötte két fegyveres. Ruházata kereskedőre vall, kezein ékköves gyűrűk csillognak.
-Jó estét Maguknak is! Láttuk mikor megérkeztek a faluba. Az esetleges félreértések és összezördülések megelőzése képpen tudatnám magukal, hogy nem veszünk fel utasokat és nem engedünk senkit a hajónkra.
Feran összevont szemöldökkel méri végig a fickót:
-Nem szándékozunk magukkal tartani és a hajójuk sem érdekel. Vagy kellene, hogy érdekeljen?
-Hahh.. mostanság dívik az utasként felszálló kalózok csele. Már volt szerencsénk hozzájuk és nem akarok mégegyszer olyan napokat.

[aúú]

Nem tudom ki van most a közelemben, de odafordulok hozzá és ezt mondom:
Lehet nem fog ártani némi felkészülés, mert valahogy nem minden az, mint aminek látszik.
Íshar, Meríín, Tömzsipöröly és a három törpe van hallóközelben.
Íshar biccent:
-Tudom valami nem jó most.
Tömzsipöröly a szavaidra vigyorogva szól:
-Illúziók nincsenek az biztos, de a mágiához nem értek. Viszont az kissé fura, hogy a halászok már mind partravonták a csónakokat és egyik sem dolgozik körülöttük.

[Chris]

Hagyom, hogy Feran tárgyaljon vele, és csak figyelem őt és a társait.
Feran összevont szemöldökkel méri újra végig a fickót:
-De miért ezzel kezdi? Ha eddig nem is érdekelt a haójuk akkor miért hívja fel rá külön a figyelmet? Mégegyszer mondom. Nem keresünk fuvart és nem megyünk a hajójára. Most pedig ha megbocsát. - feléd nyújtja a kezét.
-Visszamegyünk a többiekhez? - beleszagol a levegőbe - Úgy érzem sokat romlott a levegő.

Elfogadom a kezét. Nem tévesztem szem elől a férfiakat, legalább a szemem sarkából figyelem őket, míg elmegyünk mellettük.
Mikor ellépdeltek mellettük a szemed sarkából látod ahogy megbámulnak és a foguk közt pusmognak valamit.
A partra visszaérve Feran dühösen fujtat egyet.
-Ez udvariatlan lépés volt részükről. Valamit nagyon rejtegetni akarnak. De akkor se érdekel. Meg az az arcátlan bámulásuk.

Magam is elég tolakodónak tartom a férfiak viselkedését, de azon halványan elmosolyodok, hogy Ferant zavarja, ha megbámulnak.

[VérGyöngyTyúk Z]

Visszatérve a kocsikhoz Tömzsipöröly szól hozzátok elöször:
-Van valami furcsa a levegőben.
-Te idáig érzed annak a fickónak a modortalanságát? - kérdi félig viccellve Feran, a móló felé intve.
-Nem - pislog zavartan Tömzsipöröly - De Gil-nek is rossz érzése van. Valami nem jó.
Feran Gil felé fordul:
-Mit sejtesz pontosan? Mitől tartasz?

[aúú]

Megvárom, hogy Ferran-ék vissza érjenek és mikor oda érnek hozzánk, akkor odafordulok hozzájuk, illetve Íshar, Meríín, Tömzsipöröly-höz is intézvén szavaimat, megszólalok:
- Lehet, hogy a fogadó kényelmesebb, ám jobb volna kicsit arrébb pihenni és szokás szerint letáborozni, nagyobb védelem alatt. Nem szeretem a kalóz hajókat, illetve az ember rablókat sem, főleg ha a közelben horgonyoznak. Ha kell, tudok olyan védelmet csinálni magunknak a pihenés idejére, hogy örködésre se lesz sükség.
Feran bólint:
-Lehetséges. Várjuk meg mit mondanak majd az Atyának, meg Dhar-nak. Addig próbálj körbevizsgálni az érzékeiddel, magam is azt fogom tenni.

Feran minden különösebb előkészület nélkül leül az egyik batár mellé a földre és maga elé emelve a karjait halkan mormolni kezd.

Már megtettem. A hajót több varázslat is védi, egy része magát a hajótestet borítja és óvja, de van ott egy mágiával erősen védett börtön szoba is, valamint a hozzátok lépők viselkedéséből ítélve, aki odabent van, nem önszántából utazik ott.

- A kalózok ügye nem érint minket. Ők miért foglalkoznak velünk? Ha pedig valóban érdekeljük őket, akkor lehet megkeresnek akkor is, ha nem a fogadóban vagyunk. A fogadót nem tudjuk kellő képp megvédeni?

[VérGyöngyTyúk Z]

Tömzsipöröly feszülten figyel.
-Nem lehet, hogy a rakományuk olyasmi amit ennyire védenek? Tudomisén mithril vagy anvarik fűszer, vagy valami ereklye?

Feran kezei közt kicsiny tűzgolyó jelenik meg, majd kinyúlva tekergőző kígyóvá alakul. Egyre erősebben fénylik, majd egy fehér lobbanással eltűnik. Utána úgy tűnik nincs nyoma.
Feran feláll és leporolja magát.
-Hamarosan többet tudunk.

[aúú]

Kissé lejebb halkítva a hangomat mondom a következőt:
Azért a mi ügyünk a kalózok ügye most kedves hölgy, mert a legtöbb kalóz egyben rabszolgakereskedő is és ha jól hallottam, biza ön nagyon megtetszett nekik mint portéka, illetve mint lehetséges ágyas rabszolga. Az éjjel beálltával a partok közelében lesz az a másik hajó is, ami kb. 3 mérfőldre hajózik innel jelenleg és egyre lassulva közeledik.
A fogadó tulságosan zárt hely, könnyedén beszoríthatnak minket oda, illetve a varázslat amire készülök, sokkal jobban működik nyilt terepen, ám amennyiben kívánják, akkor megpróbálkozhatok csupán egy szint, illetve szobák megvédésével is.

[aúú]

Feran félrebillenti a fejét, mint akinek a fülébe sugdosnak valamit.
-A hajót pár napja megtámadták ..... utasként felszállt banditák ..... Belülről inkább romhalmaz, mint hajó. .... Fele legénysége van mint szokás lenne ... Sok a sebesült .... zárt raktér .. erős pecsétek, mágikus és fizikai csapdák.
Kiegyenesedik:
-Egyenlőre ne foglalkozzunk velük. Táborozzunk le a falun kívül. Ha esetleg a hajó amit Gil látott a kalózoké, akkor valószínüleg támadás lesz ma este. Ha pedig így lesz meg fogják szórni kővetőkkel a kikötőt és a fogadót de a falut biztosan. Tömzsipöröly menj hívdd vissza Dhar-t és az Atyát.
A törpe elrobog a fogadó felé.

Akkor viszont, ha a falusiakat meg fogják támadni, lehet mégiscsak maradnunk kéne... ha elég zóna varázsjelet kipakolok, akkor az egész falut meg tudom védeni, nem olyan nagy terület ez a rakás ház...

Gilnek:
- Engem rabszolgának? Ezek a... - mondom megrőkönyödve, arcomon színtiszta döbbenettel és undorral. Látszik, hogy folytatnám még a mondandómat, és valószínűleg nem a legkifinomultabb szófordulatokkal.

Ők nem válogatnak... minél különlegesebb valaki, annál drágábban el tudják adni... sajnos az emberknél rövid életükből kifolyólag nagy szerepet játszik a pénz és vannak akik sokat fizetnek egy önhöz hasonló hölgyért.

Esetleg, ha nagyon arra készülünk, hogy megelőzzünk egy együttes támadást, akkor én el tudom süllyeszteni a horgonyzó hajót akár most is... bár ezzel az igazi veszélyforrást nem hiszem, hogy megszüntetnénk...

Gilnek:
- A falusiak dolga, nem a mi ügyünk. Nem érdemes felesleges összetűzésbe keverednünk, ráadásul önszántunkból. Így sem lesz egyszerű utunk.

Rabszolgának lenni nem lehet nagy mulatság, bárkiről is van szó, így nem érzem azt, hogy ezeket a szerencsétleneket magukra kéne hagynunk a vész közelettével... nekem pedig nem okoz gondot, hogy a mágiámat kiterjesszem az egész falura... aztán onnan se ki, se be nem megy senki míg én nem engedem.

Gil esetleges elrablásommal kapcsolatos további fejtegetéseről alkotott véleményemet megtartom magamnak. Szótlanul végighallgatom, amit mond.

Kérem ne vegye a szívére amit mondtam az ön elrablásáról, hisz azok nem az én szavaim voltak, hanem az övék. Mikor önök Ferran-nal elindultak tőlük, akkor beszélték pusmogva, nekem meg elég jó a fülem...

Gilnek:
- Nekem nem áll szándékomban segíteni ezeknek az embereknek, nem az én dolgom. Ön azt tesz, amit akar, az sem az én dolgom, míg nem sodorja veszélybe azt amiért útra keltünk. A felesleges feltűnés, pedig veszélyes.

Feran Ryel-re pillant, majd Gil-re:
-Arrébb táborozunk. Az egyik közeli domb mögött. Valaki mindig a dombtetőről figyeli az eseményeket és figyelmezteti a többieket, ha bármi történik. Ha olyan események lesznek akkor beavatkozunk, ha nem akkor nincs értelme feleslegesen pazarolni a mágiát és az erőnket

Kedvem lenne kifejteni az elfnek a kalózokról alkotott véleményemet, de azzal elárulnám magam, így csak annyit mondok fagyosan:
- Nem vettem a szívemre.

[aúú]

Bocsásson meg hölgyem, de egy tengerparti faluban, a mi kis társaságunk olyan, mint egy égig érő fa a sivatagban... aki arra jár, annak bizony egyből feltűnik, így azt hiszem, hogy a feltűnésen már túl vagyunk. Viszont ha látványos védelmet csinálnuk, akkor akár a támadók esetlegesen akár el is állhatnak támadási szándékuktól, így megkönnyítve az éjjeli pihenésünket.

[Chris]

Ferannak:
- Mit jelent pontosan, hogy "olyan eseméyek"?
-A hajó tulajdonosai nyilvánvalóan nem helybéliek és a lobogójuk alapján valamely keleti kereskedőváros a tulajdonos. Ha ők és a kalózok egymás közt elintézik a dolgaikat az engem nem érdekel. De ha a falusiakat is megtámadják akkor a vendégbarátság parancsát követve be fogok avatkozni. A kalózokfejéért úgyis fejpénz jár - megvonja a vállát - egy kis plussz mindig jól jön.