Mese, mese mátka... :)

[Dragi]

Hát az egyik faluba élt egy favágó. Hát az kiment, ugye az erdőre járt vágni a fát, többen jártak, egyszer hazafelé bement a kocsmába. Hát ott aszongyák neki az emberek, a koma, a sógor, szomszéd:

-Te Jankó, tudod-e, hogy a te feleséged egy olyan pletykás asszony. hogy még a környéken sincs ollyan! Meg még a faluba egyáltalán nincs olyan pletykás!

Jankó oszt aszongya:

- Ide figyeljetek, emberek, oszt az én feleségem egyedül egy pletykás csak, a tietek nem pletykás?

- Nem bizony!

Úgy megpártolta minden ember a feleségét, mint annak rendje. No. Jankó azt mondja:

- Hát ide figyeljetek, emberek: én egy nap alatt be fogom bizonyítani, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Mondják az emberek:

- Szeretnénk mink azt látni! Na, fogadjunk - aszongya - egy liter borba! Hát úgy is vót. Fogadtak egy liter borba, hogy hónap estére bebizonyítja, hogy az egész falu asszonya pletykás.

No, hazament Jankó, egy szót se szólt a feleséginek. Szép csendessen lefeküdtek este. Reggel ugye kelt az asszony, kiment etetni az állatokat. Jankó meg addig bevitt egy tojást a dunna alá. Megy be az asszony: Jankó az ágyban.

- Te Jankó, veszett teremtette a fajtádnak, hát még most is abba az ágyba gubbasztasz, te? Hát mán a hasadra süt a Nap! Pajtásaid mán rég elmentek az erdőre, mán nem éred őköt utol!

- Ej, asszony - azt mondja -, én máma nem mehetek az erdőre. Ollyan nagy dolog történt velem az éccaka! De nem merem neked megmondani!

- Mondd mán meg, mi a fene lett veled? Csak nem a boszorkák nyomtak meg?

-Jaj, tán még attúl is rosszabb!

-Hát nyögd ki má, hogy mi bajod abba az ágyba!

-Jaj, asszony! - kihúzza oszt a tojást. Mondja: - Nézd csak, ezt tojtam az éccaka-e!

- Hű, hallod-e, embör!...

- De el ne pletykázd senkinek!

- Dehogy mondom, dehogy mondom! Hát mán mióta a feleséged vagyok, sose nem pletykáztam! A világér se mondom meg senkinek!

Jaj, bement az asszony oszt a konyhába, kifelé: hát ha semmit nem is, de ezt mégis el köll mondani valakinek... Hát ezt mán mégse lehet eltűrni! No, megy, tele vót ugye a veder vízvel. Öntözi ki serpenyőbe, lábasokba, mindenekbe, fazekakba, kiöntözte, hát veszi a karjára a vizet, megy ki, néz az egyik szomszédba is, másikba, hát az egyik szomszédbúl éppen gyün ki az asszony.

- Te Mari, te, gyere csak ide a garádhó-e! Mondok neked valamit!

-Mit, te?

- Jaj, te, mi történt nálunk az éccaka?

- Micsoda?

- Jankó tojt!

- Micsinált?

- Tojt!

- Hát oszt mit?

- Rendes tojást! Tyúktojást.

- Hát oszt mennyit?

- Egyet. Nem elég az? Jaj, szomszédasszony, de el ne mondd senkinek, mert Jankó engem agyonvág! Most mutatta éppen a tojást-e.

- Dehogy mondom, dehogy mondom, hát milyen jó szomszédasszonyok vótunk, hát soha nem pletykáztunk ugye!

- Hát nem.

Jaj, az is oszten: jaj, hát ezt mán mégis el köll mondani valakinek.

Bement a házba, gyorsan felöltözködött, belinerkendőt a nyakába tette, no, avval el a komaasszonyáér, másik sorra, messzire. Mán megy, oszt:

- Jaj, komámasszony, hallotta-e, hogy mi újság van!'?

- Micsoda?

- Süldű Jankó három tojást tojt!

- Tojást? Nem lehet az!

- De mosten, most mondta ja felesége-e! De el ne mondja senkinek, komámasszony! Tudja, hogy milyen jó korcasszonyok vótunk mink ugye, hogy nem mondtunk el egymásnak semmi pletykát!

- Hát dehogy mondom!

No, akkor az meg elment a nászasszonyáhó. Az is fölvette a pruszlikját, el a másik sorra.

- Nászasszony, tudja-e, hogy mi újság a faluba?

- Dehogy tudom, dehogy tudom, micsoda? Még nem vótam máma sehol, nem hallottam semmit.

- Jaj, Süldű Jankó tojást tojt!

- Tojást? Oszt mennyit?

- Aszongyák, hogy hatot!

Hát ez így ment egész nap. Jankó meg csak feküdt az ágyban, nem tudta, hogy halad-e a pletyka, mi van vele, a pletykával. Alig várta mán az estét. Este oszt fölvette a nadrágot, kabátot, el a kocsmába. Bemegy a kocsmába: minden ember rábámul, nézik őtet...

- Mi van, emberek, hát mér néztek így rám, mér bámultok így rám-e?

- Jankó, hát te itt vagy?

- Hát itt, hát hol köllene lennem?

- Azt beszélik, hallod-e, a faluba, hogy te százat tojtál, hogy ki is kőtötted a csirkéket, hogy negyvenöt jérce meg negyvenöt kakas lett, tíz meg hogy bezápult.

- Ezt beszélik-e?

- Hát ezt.

- Hát ide figyeljetek, cinberek: én egyet tojtam huncutságbúl. De kilencvenkilencet a te asszonyaitok tettek hozzá. Hát egy nap alatt bebizonyítottam nektek, ahogy megmondtam, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Hát ide a liter bort!

Ettek-ittak, jól mulattak, ma is élnek, ha meg nem haltak.

[Csokibácsi]

A medve egy görbelábú, nagy és piszkos állat volt. De nem volt senki aki jószívűbb lett volna mint ő. Sajnos az állatok csak a külsőt vették észre, erre a medve nagyon mérges lett és kegyetlenül szétverte őket. Lábbal. Ezért az állatok nem nagyon szerettek őt. Amúgy jószívű medve volt. És vicces. És szerette a vicceket. Ezekért a viccekért az állatok meggyűlölték a medvét és verték.

A farkas is görbelábú és piszkos állat volt. Meg gonosz volt és kegyetlen. De az állatok nem gyűlölték őt és nem verték. Mert a farkas még kiskorában meghalt. Mert a Medve korábban született mint a farkas.

A nyúl is gonosz és kegyetlen állat volt. Meg nagyon gyáva. Ezért nem csinált senkinek semmi rosszat. De őt akkor is erősen verték.

A varjú is gonosz volt és kegyetlen. Nem verte az állatokat, mert nem volt keze. Őt sem verték, mert nem tudták elérni. Egyszer ráesett a fa. Bosszúból.
Ezután az állatok egy egész hónapon át nem vizeltek a fákra. Nyúlra vizeltek. A nyúl megfázott és meghalt. Mindenki tudta, hogy a varjú a hibás. De senki sem tudta elérni, hogy jól megverjék, mert nem tudták kiszedni a fa alól.

A vakond kicsi volt és vak. A vakond nem volt gonosz. Egyszerűen jól végezte a munkáját. Ő ásta alá azt a fát, mely ráesett a Varjúra. Ezt senki sem tudta meg, és ezért nem verték meg. Egyáltalán, őt ritkán verték. Inkább ijesztgették. De ez nehéz dolog volt, mert vak volt és nem látta, hogy ijesztgetik. Amikor az állatoknak nem sikerült őt megijeszteni, az állatok nagyon szomorúak voltak. És ezért megverték a medvét. De csak mert nagyon szomorúak voltak.
Egyszer a medve is meg akarta ijeszteni a vakondot, de nem sikerült. A vakond nem félt. Mert a medve megölte őt. Véletlenül. A medve egy görbelábú és piszkos állat volt. És az állatok kegyetlenül megverték őt. Pedig ő csak viccelni akart. Rossz, ha a vicceidet senki sem érti.

A róka nagyon ravasz volt. Bárkit képes volt átverni. Néha sikerült, és akkor nem verték meg. De néha nem sikerült, és akkor az egész erdővel verték őt. Akkor már nem tudott átverni senkit. Mert nagyon nehéz bárkit is átverni, ha éppen vernek. Egyszer teljesen halálra verték. Bele is halt.

A vaddisznó nagy volt és erős. Mindenki félt tőle. Ezért csak közösen, egész erdővel verték őt. Vagy egyszerűen csak dobálták rá a köveket. A vaddisznó ezt nagyon nem szerette. És egyszer eldugta az erdő összes kövét. Ezért aztán nagyon-nagyon elverték. Többet nem rejtette el a köveket.

A Süni kicsi volt és szúrós. Szúrt. Nem volt gonosz, csak tüskésen született. Ezért őt csak a hasán ütötték. A Süni ezt nem szerette, és ezért lenyiratkozott és mindig kopasz volt. És akkor ugyanúgy vertek őt, mint a többieket.

A borz ugyanolyan volt mint a nyúl. Csak nagyon büdös volt. Ezért csak úgy verték, hogy betekerték egy zacskóba. Egyszer a borznak szülinapja volt. A bulira mindenkit meghívott, mert minél több ajándékot akart magának. Az állatok egy műanyag zacskót ajándékoztak neki. És meg is verték. A Borz megfulladt. Ugyanabban a zacskóban temették el, de olyan büdös volt, hogy egy másik erdőbe temették. Aztán jöttek a másik erdő lakói, és mindenkit nagyon megvertek. Mert nekik nem tetszett a döglött borz szaga.

A hörcsög is szerette az ajándékokat. Meg gazdag is volt. Ha néha osztozott volna, akkor talán nem is verték volna olyan erősen. De nagyon kapzsi volt, ezért erősen megverték. És akkor kényszerből kellett osztoznia. És akkor sírt. Az állatok nem szerették a síró hörcsög hangját, ezért mégjobban megverték.

A bolha nagyon kicsi és kellemetlen volt. Nem tudták megverni, mert nem látták. Pedig akarták. Csak a hangya tudta megverni. A tücsök nem, mert őt már régen agyonverték. A medve egyszer rálépett a hangyára és ezért nagyon megverték, mert így már nem volt, aki a bolhát verje.

Az oroszlán volt az állatok királya. A királyokat nem illik verni. Ez egy Törvény. De az állatok már rég leszarták a törvényt. Az állatok az oroszlánt is verték. Csak úgy.

Mert ez egy ilyen erdő volt.

[BimmBimm]

Originally Posted by Csokibácsi

A varjú is gonosz volt és kegyetlen. Nem verte az állatokat, mert nem volt keze. Őt sem verték, mert nem tudták elérni. Egyszer ráesett a fa. Bosszúból.
Ezután az állatok egy egész hónapon át nem vizeltek a fákra. Nyúlra vizeltek. A nyúl megfázott és meghalt. Mindenki tudta, hogy a varjú a hibás. De senki sem tudta elérni, hogy jól megverjék, mert nem tudták kiszedni a fa alól.

Ez azért nem teljesen igaz

[tevary]

Sziasztok!

Én még új vagyok itt, de olvassatok egy kis mai mesét. Nekem nagyon tetszik.

A farkas és a rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. "Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!"

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!

- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?

"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.

- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. "Hát nem látjátok, hogy fáj neki?" - gondolta a farkas - "Miért kell bántani?"

- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!

Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!

- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!

A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a
földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más mint ők !" Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette. „Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál.”


Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek.
A farkas csak állt némán, a virágot nézve.
Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.

[dugó]

eddig még nem jártam itt...de mostantól többet fogok..nagyon szép mesék vannak itt...ugyen nem olvastam el mindnet de grat hozzájuk!!! le a kalappal

[Mona]

Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényben és elkezdte olvasni:
- a virágágyás kinyomlálásáért: 500,- Ft.
- a szobám rendberakásáért: 1.000,- Ft.
- mert elmentem tejért: 100,- Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishugomra: 1.500,- Ft.
- mert kétszer 5-öst kaptam az iskolában: 1.000,- Ft.
-mert minden nap kiviszem a szemtet: 700,- Ft.

Összesen: 4.800,- Ft.

Az anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt. 0 Ft.
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem:0 Ft.
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft.
-könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft.
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft.
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft.

- Összesen: 0 Ft.

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújotta át a cetlit a fiának. A gyerek elolvasta és hirtelen két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.

Szívére szorította a papírost és saját számlájára ezt írta: FIZETVE

[Tsobi]

Moncsi,ez nagyon szép volt!!

[Mona]

"Egy nap a csacsi beesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, hogy mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni, így nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdett földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, hogy mi is történik és először rémisztően üvöltött. Aztán - mindenki csodálatára - megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra az lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan kisétált!

Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! RÁZD MEG MAGAD ÉS LÉPJ EGYET FELJEBB!"

[Mona]

Köszönöm mindenkinek

[Mona]

Volt egy lány ki szültésétől fogva vak volt s ezért utálta az egész világot kivéve a barátját aki mellette volt joban-rosszba és átsegítettte mindenem és bíztatta hogy minden rendben lessz.
Míg egy nap végre találtak egy donort aki felajánlotta a szemeit!A lány nagyon örült neki s a fiu megkérdezte a lányt hogy ha látni fog hozzá megy-e feleségül.?A lány válasza Igen volt!
Az operáció sikerült mikor a lány elsőnek kinyitotta a szemét a barátját látta aki szintén vak volt!S a fiu ujra megkérdezte hozzám jössz-e feleségül?A lány elutasította azt mondta Nem!Pár napon belül a lány kapott egy levelet a sráctól aki megköszönte benne az eggyütt töltött boldog perceket!
S a levél végén még állt egy mondat:Vigyázz kérlek a szemeimre!!!Mert nagyon fontosak voltak nekem!!