Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

Barbár:
"Hú de pocsék íze van ennek a bornak...."


(tejet ivott...)

[Massza Rex]

Haonwell, Te, észak szépe, szárnyas lovak hazája…hogy rohadnál meg elfestül!!!

Ifin, 3711 Darton (az év utolsó hónapja) havának 20 napján. (nálam földi naptárhoz igazított Ynevi naptár van, szal minden hónap 30 napos, egy nap 24 óra, stb)

A csapat
A Báró 8 Tsz ereni lovag
A Hős 8 Tsz Bárd
Az Atya Antoh ((méretre)kis-(hatalomra)nagy) papja 7 Tsz
A Gróf 7 Tsz rowoni dartonita paplovag, egyedi hullatáncoltató szakirány

(ezek sokat megélt karakterek, mivel nálam élet-út a divat, szal keményen, kalandok tucatjain küzdötték fel magukat az induló 3 Tsz-ről)

És kieg njk személyzet
1 fő 10 Tsz-ű Dorani magiszter, egy régebbi kalandba bahátkoztak össze, most ő kérte a segítségüket.
A Báróhoz: 4 szolga (egyedi kiképzésű álcázott fejvadik 4-5 Tsz)
A Hőshöz: 2 fő képzett testőr 4-5 Tsz valamint előző kalandokból rajta ragadt Thóreg, a barbár (főállásban róka-démon)
Atyához: 1 fő (pyarr inkvizíció által speciálisan képzett) ifini tolmács (ügynök), mivel az atya nem beszélni erv.
Grófhoz: egy sokat megélt dartonita pap (később mint „Vödör Atya”) (7 Tsz), aki lelki békéjét a dúlás harcaiban áldozta fel, arca szépségével egyetemben, egy kisebb rangú rendtársa 5 Tsz, valamint darton erejéből életre kell holtak 5-10 fő, ép mikor mennyi (de ők csak később, Haonwellben csatlakoznak)

Szal népes brigád, no meg nem is igen feltűnőek.

Alapszitú: A dorani felkérte az ereni lovagrendet (melynek oszlopos tagja a harcedzett Báró) hogy védjék a seggét kutatásai alatt, mivel a nyomok Haonwellbe vezetnek, és várhatóan elf tyúkszemekre is rá kell majd lépni. A rend nagymestere (bah micsoda mesteri KM-i hajlítás…de gáz…ajaj ) a Bárót rendeli mellé. A többiek meg követik a Bárót, ahogy eddig is. Hisz köztudott, hogy egy üstökös fényénél több szalonna kisütésére is van elég hő, ugyebár.

[Massza Rex]

Utazni jó, utazni érdemes…
A csapat jól megérdemelt pihenőjét tölti a rowoni hadjáratban harácsolt vagyonból, amikor eljut hozzájuk a Báró hadba hívó szava, így némi ügyeskedés után Ifinbe, majd onnan egyházi térkapu útján Erenbe kerülnek. Itt hamar kiderül, hogy egyesek (pl atya) még nem látott havat (lévén tél vala ép) így természetesen a hó közeli és tartós megfigyelésére (pórok közt „utazásnak” csúfolt tevékénységre) sem rendelekezik megfelelő meleg ruházattal, azaz volt egy szandálja, meg egy szellős köpenye. ) Az ereniek szó nélkül megruházták. Valószínűleg innen eredhet az az alaptalan előítélet, hogy az ereniek fagyosabbak az átlag aszisznál. Némi tollászkodás után felkerekedtek hát, neki a téli utaknak, szerencsére a főút mellett azért elég sok a fogadó. Sok-sok nap után egy nagyobb hóvihar 3 nap fogadó-fogságra ítélte a botor izé bátor utazókat, ahol összemelegedtek (konzervatívabbak ne olvassanak tovább) három szintén botor utazóval. Két öreg tiadlani fűstölőárús és ifjú segédjükkel. Mivel egy az irány, no meg szépen néztek, meg öregek, meg minden, így a csapattal tarthattak.

Az eddig velük utazó szerencse nagyjából itt kanyarodott el balra, mert a következő fogadó hidegen várta őket. Rutinos utazók lévén alaposan felkészültek mielőtt a roham mellett nem döntöttek, hiszen láttak már megyfán orkot. Szám szerint többet is. Tehát csattogtak a védelmi mágiák, varázstárgyakról kerül le a rowoni por, majd minden irányból bekerítették a kihalt (nagyon gyanúsan várakozó) fogadót. Bent mindössze 3 holtat (nem mászkáló, csendben földön fekvő) és iszonytató rothadás szagot és orrfacsaró fekete mágia pudvás bűzét vélték csak felfedezni. Dulakodásnak, hősi harcnak nyoma nem volt, az akkor még vélhetően élő ma már holtnak mondható alakok (ahogy az alvilági szakzsargon mondaná) letolt gatyával kaphatták a végzetet. Az istálóban két marék paci (legalábbis némelynek több lába vót mint négy, azaz biztos alatta is fekhet ögy másik) összerohadt holtteste fogadta őket, így lassan hagyták elülni a védőformulákba nyomorgatott mágikus erőket. Előkerültek az ások, mivel tisztes pyarr hittel élőkről van szó, elhantolták a holtakat, az atya még szép kis szertartást is rittyentett mellé, ahogy a könyvekbe le vagyon írva. A hidegre való tekintettel a fogadó felső szintjére költöztek (ott nem vót hulla), bár a Báró inkább kint maradt szolgáival sátrában (nem kívánt eme baljós házban álomra hajtani nagy, de igen ronda fejét (6-os szépség). Tekintve, hogy ép akad üres szoba, így mindenki kedve szerint kvartélyozta be magát, de farkas vonyító hideg miatt a fütés észszerűsítése végett inkább kevesebb, de zsúfoltabb szobák lettek kiosztva.

A két öreg és ifjú mellé az Atya osztotta be magát, mégse legyenek egyedül, védelem nélkül eme ijedt tiadlani polgárok, akik istenfélő derék pyarr embereknek tűntek. Thóreg, aki ideje korán meglátta a gonosz magvait a tiadalniakban az éj leple alatt leszámolást tervezett, hiszen nem szeret osztozkodni a zsákmányon. Választott álcája, no meg a magiszter közelsége miatt a mágia most nem dobható volt be, így marad a jól bevált korok előtti módszer, balta fejbe, ez az ami lever, haver! Mire az atya felébredt, már az egyik öreget, meg a fiút ki is pontozta, de sajna a harmadik éberen szökkent talpra és öreg szájából fekélyes és gonosz mágiát öklendezett a kis szoba szűk falai közé. Az atya már már lesúlytott volna Thóregre szent hatalmával (sötét vót ugyebár, mély álomból ébredve nem is igen ismerte fel benne utitársát így előbb magát fakította ki a látótérből) amikor a sötét erő falhoz kente Thóreget és egy egész vödör plusz egy átlagos köcsög mennyiségű vért préselt ki belőle. Aszisz szavak nyitottak csatornát Antoh végtelen vizek birodalmába, és az onnan érkező isteni erő rávetette magát az öreg tiadlani képében tetszelgő ellenforradalmár elméjére. Sajnos a gonosz erők ezt a területet is védelmük alá helyezték, így a bénitó erő hamatos ökörnyálként pattant el. Az öreg, az egyszerűség kedvéért továbbiakban rövidebben csak mint fertelmeseniszonytatószörnylelkűistentelentudomisé nősgonosz, újabb átkos hatalmat készült evilágra szülni, de Thóreg, eldobva kedvenc baltáját, emberen túli, de azért számos épéinek újra számolását követelte. Mikor ez megtörtént és negatív szám vala az eredmény a fertelmeseniszonytatószörnylelkűistentelentudomisé nősgonosz holtan rogyott össze izibe.
Recsegő ajtóval (az atya este lefekvés előtt alaposan kiélelte, rutinos utazó lévén, Thóreg meg az ablakon jött be) érkezett a csapat segítsége, de már nem vót mit tenni. Összeszedték a sebesülteket, alaposan megnézték az enemy maradványait oszt az alvás mellőzése mellett dönöttek erre az éjszakára egyöntetűen. A nap felvirradása után a biztonság kedvéért felgyújtották a fogadót, nehogy csírába szökjön a gonoszság, majd Antoh segedelmével (még a temetések idején Thóreg által talált nyomokon elindulva) letértek az útról, hogy felderítsék a jól láthatóan kevésbé sietősen is szervezetten elhaladó csoportot, hogy vajon cinkosok vagy bajkerülők voltak-e. A nyomok okozóinak céljairól az égiek mesélhettek volna, de ők aznap sem kötötték halandók tudtára, így a nyomok néhány óra múlva ismét az útra vezettek és ott felismerhetetlenségbe olvadtak a többivel. Nincs mit tenni go Haonwell.

[Massza Rex]

Megérkezés, avagy érezd a várost a zsigereidben…
Tehát hőseink, némi késéssel a tervezett érkezési időponthoz képest befutottak a citybe, oszt bevették magukat egy puccos fogadóba, Bárói ranghoz méltóba. Még aznap este a maradék helyet is kitöltve egy tiadlani főnemes, a Dorcha unokai öccse is megérkezik, így hirtelen elég sokan kezdtek „ferde” szemmel nézni a csapatra . Az atyát (játékosa nem tudott jönni így kimesélésre került) a helyi egyház örömmel fogadta és rögtön (hírnevéhez méltó) feladattal bízták meg. Egy légynek sem ártani tudó krad papot megöltek orvul, saját otthonában, ilyenre az elmúlt 70 évben példa nem volt, elő kell hát citálni a gaz tettest és méltóan, de főleg látványosan megbüntetni. Ígyhát a kis-nagy papunk más papokkal teambe tömörülve (egy darton, egy krad és egy uwel pap társaságában) megkezdte az ellenség felkutatásást. Közben a csapat nemesebbik fele a magiszter varázsos hátsóját védte, amíg az végig seggelte a helyi nemesek fontosabbik palotáit, politikai és diplomációi okokból. A dartonita kontingens (Doran felől jöttek és egy közepesen beteg hangya sóhajjal hamarabb értek Haonwelbe) pedig megérkezésük pillanatától megkezdték a haonweli szekták megimserését. Vödör atya (aquir átok csúfította pofázmányát gyakran teljesen zárt fém sisakban tartja, innen a gyúnynév) régi cimbijét kereste egy a duláskor megismert shadoni harcost, az egyetlen odaadó hívét. A nyomok a szegény (értsd nyomor) negyedbe vezettek, ahol Ő mint a szegény árva gyerekeket felkaroló jótevő múlatta az időt. Legalábbis ez a hír járta róla, de sajna az oda vezető halálosan beteg öregasszony inkább kísérete javaira éhezett. Némi ügyeskedéssel csinos csapdába csalta őket, mindössze azzal nem számolt, hogy a három szentfazékot kísérő bamba katonák nem értelmi fogyatékosok, hanem mindössze az élőholtakra oly jellemző változatos érzelmi világgal próbálták az egypontra bámulás helyi rekordját feszegetni. Ennek ellenére a helyi éhező erők jól ninjáskodtak, de végül kénytelenek voltak minden helyzeti előnyük ellenére - Vödör Atya gátlástalanul alkalmazott halál szférás szakrális mágiája és az élőholtak emberfeletti kitartása miatt - gyors elpárolgásuk mellett dönteni. „Ma sem eszünk…” suttogta utolsó erv lehelletével a még mindig elszánttan követ markoló kölyök forma emberke, de kiváló színészeket is maga mögé utasító egészen igazinak tűnő haláltusája vajmi változást sem okozott a torkát mostanra teljesen péppé paszírozó élőholt harcos emberfeletti szorításán. A Gróf azonnali válasz csapást, büntető hadjáratot és egyéb ebbe a témakörbe beleillő katonai kifejezést indítványozott, később asztalt csapkodva követelt egyházi berkekbe, de a hercegi törvények nem adnak engedélyt ilyen erőszakos cselekményekre (jelenleg). Így idejüket és energiáikat a keresett régi cimbi megtalálására fordították, így kisebb eredmények lettek tálalva. Mivel a nyomok egy irányba mutattak, így a Gróf és a Báró egy szép napon összetalálkozott és a pyar szellem erős alapjain, összefogtak a közösnek tűnő cél felé. (újra egészbe a csapat, KM bácsi végre kicsit hátra dőlhet, hogy nem kell már annyit két felé mesélni)

[Massza Rex]

Első jó nyom, avagy szálka a köröm alatt…
A hős jóvoltából, aki némi aranyért szikrát csiholt az alvilág megfelelő részéből, így friss és ropogós híreket kaptak a keresett cibmi vélt helyéről. (az a cimbi állítólag sokat lógott az eltűnt lovagrendtárssal, így esélyes, hogy tudja mi törpént a lovaggal). Felkerekedett hát a csapat, hogy megkérdezze az érintett személyt. A hely a nyomornegyed alsó-közepe, így a Gróf intélmére állig fegyverben és páncélba mentek, de egyenlőre az éhes tömeg inkább kitért az acél szündisznókból álló mindenen áttörő furcsa szagú „valami” elől. A légyölő (ez vót a régi cimbi beceneve még a dúlás idején) nem ép ott volt, de azért még időben befutott, igaz nem hozott magával sem kávét, sem teasütit, helyette varázsos acélt döfködött boszorkányos ügyességgel balkazében. A csapat neki veselkedett, hogy harcképtelenre tegye, mert Vödör atya baráti szavaira nem reagált elég pozitívan, de az első kudarcokat nagy visszaesések követték csak. A szűk koszos sikátorokban kialakuló harc miatt nem tudták érvényesíteni számbeli fölényüket, a minőség ezúttal meg odát vót. Alig telt bele 30 szívdobbanásba, már hárman feküdtek halódva, egészen csinos és nagy vértócsák felett, de Légyölő még sértetlen vala. Nem csak, hogy állta a báró szörnyeket megrogyasztó csapásait, de egy ravasz csellel még le is fegyverezte, majd abit vértjének leggyengébb részére lecsapva varázsos pengéje a honaljon keresztül tört a báró makacs szíve felé. A hős legerősebb mágiáit zavarta a Légyölő ellen, de ezeket is állta, viszont így időt nyert a Bárónak, hogy szent italok által sebei beforjanak, bőre páncélnál is erősebb legyen és lelkét hősi áldás járja át. Újjult erővel támadt, és ezúttal Légyölő is hátrálni kényszerült. A hős harácsolt varázs hatalma miatt, lehult álcázó mágiájának egy része, így láthatóvá vált a vállán csücsülő apró rút lényecske, melyben később a rettenet urának démon fejedelmére ismertek bölcs fejek. Báró úr isteni erővel felvértezve rátámad a lényre, sikeresen meg is üti azt, de lévén démonból vala, így annyira azért nem fájt nekije. Viszont mivel nem szívleli, ha ütik, így utasítja Légyölőt, ideje újra rendezni a sorokat, valahol máshol. (tehát démonostúl balra el)

[Massza Rex]

Adj király katonát, avagy sose lépj kétszer ugyanabba a szektába…
Tekintve a sok sérültre a party is a vissza vonolus mellett döntött. Sajnos a nyomornegyedből kifelé vezető út már nem volt olyan könnyű, mint befele. Az éhezők messzire mentek a harc zajai elől, és most sem ők bújta elő bajt keverni. Éjszakai is jó látó orvlövész kezdte meg félelmet keltő tevékenységét, halált suttogó nyilai rendre vért fakasztanak a fáradt és sebesült csapatból. Néhány csinos fejlövés, páncélt is átütő nyilak a bénitő félelem nevű társat varázsoltak minden csapattag melé, így kénytelenek voltak felhagyni a haladással és egy közeli erősebb házat elfoglalni. Jobb ötlet hiján kivárták a reggelt, de az orvlövész szerencséjükre már nem volt ilyen türelmes, reggelre hült nyoma sem maradt. Némi összeszedés után inkább a pihenés mellett döntöttek. Egy hűséges templomszolgának közben sikerült beépülnie egy szektába, amelynek elvileg köze van Légyölőhöz. Az ezer arcú angyal nevű szekta közelgő gyűlésére kapnak hírt a tégla által, így nagy tanakodás lett belőle. Ki menjen, üssenek e rajtuk, vonjanak be egyházat, herceget, bárkit, stb. Végül vödör atyát küldik (önkéntes alapon), de előtte a magiszter időlegesen átvarázsolja egyszerű szekta taggá, legalábbis külsőleg . Időnként küldött pszi üzenetet, hogy mit lát (pl nincs sör, stb ), addig a party állig fegyverbe várta a segély kérő üzit, hogy ha kell, akkor menjenek izibe menteni. (nem kellett) A gyűlésen volt közös ének, taps, hatalmas együtérzés (aki látott már ilyen MLM találkozót, azt sejti milyen az ilyen ), végül megjött maga a próféta is, aki tényleg ezer arcú vót (de tuti több mint 417) és izibe meggyógyított 5 önkéntes jelenkezőt a hívők soraiból. (1…2…3…mukojd) Hangulat ezerrel, happy, révedés, stb. Szal eszméletlen buli . Mind1 végül is, úgy tűnik nem vétenek a pyarroni törvények ellen, így „légy türelmes más vallásokkal szemben, ha ők maguk is türelmesek veled” szócikk miatt, egyenlőre veszélytelennek tűntek. DE. (hohó, tudjuk jól, milyen az, amikor egy kalandozó ráharap a zsákmányra, nem ereszti egykönnyen, mégha történetesen nem is az) Vödör atya kifelé jövet látott pár méteres (gondosan letakart) agya edényt, amit éber fegyveres őrök védtek az átlag szekta tagtól. Na ez aztán olaj volt a tűzre, mivel a kíváncsiság köztudottan a kalandozó örök társa. Sőt (kicsit gonoszkodtam, ha már így jött ki a lépés) Vödör atya az őrök közt felismerné vélte az Alkony szövetsége nélhány tagját, akikkel még akkor találkozott, amikor a Légyölőt keresték, mivel az infók alapján Ő is az Alkony szövetségének tagja. Annyit érdemes tudni az említett szövetségről, hogy egy zsoldosokat lazán összefogó (amolya szakmai kamara) főleg testőr és vagyonőröket lizingbe adó bagázs, amelyet egy sokat megélt kalandozó alapított, sok sok éve a múltban. Ne rögtön beindult a spekuláció, félelmetes (vélt)összefüggésekről került le a lepel, néhány óra alatt, egyetlen kicsiny lakosztályban. A helyi rejtett szekta, a titokzatos edények, a tiadlani serteperte (a pletykák szerint a tiadlani főnemes nagy cimbije a száműzött Hercegi öcssnek, aki visszatértén ügyeskedik) és a zsoldos szövetség a várost megdöntő, uralom alá vevő terveket ébresztett egyesekben. (badarságnak tűnt, le is intették megfontoltabb karakterek, pedig ennyire közel még sose jártak a valós tervhez képest Mu-ha-ha-ha)). A legjobb álca néha maga a pofátlanság. Annyira kézenfekvő a válasz, hogy el sem hiszed és inkább mögöttest cselt keresel. Már pedig aki keres, az talál, - híres rowoni mondás sírrablók közt. Tehát elvetették a nagy várost leigázó összeesküvést, de rutin szerűen begyűjtötték a felismert személyeket műszak utáni kocsmázás közben. Alapos kikérdezés (gyengébbeknek kínzás) után végül megállapításra került, hogy lövésük sincs semmiről, de még az edények tartalmairől sem. Ez tovább csökkentette a Nagy Terv híveinek táborát, így ez a szál gyak szinte ki is hunyt.

[Massza Rex]

** A Nagy Terv igen egyszerű, tehát nagyszerű. A száműzött hercegi öccs vissza akar jönni és kiütni a trónról a mostani Herceget, azaz a báttyát. Ehhez mindössze el kell őt tenni lábalól, de persze úgy, hogy ehhez közze sem lehet neki személyesen, sőt valahogy hősként kéne visszatérni. Ergo végy egy szektát. Persze kicsi az esélyes, hogy egy szekta oda férjen a Herceghez és ki is pontozza, ezért kell neki némi segítség. Itt jön a képbe az Alkony szövetsége, ami önmagában nem egy húde nagy katonani erő, de van egy nagyon fontos jellemzője. Mivel régi motoros megbízható céh, így a társadalom megannyi területén ott vannak tagjai. Bírók, kereskedők, hivatalnokok testőrei, sokuk jó barátságot ápol a városi őrséggel, felbukkanásuk sehol sem kelt gyanut. Nos nem kell már más, csak egy város szerte fellángoló zavargás, arra ráugrik a teljes városőrség, a félős urak maguk mellé rendelik az alkony szövetség embereit, így a legjobb helyen és időben lesznek. Közben egy válogatott csapat pedig levadássza a hercegi párt. A biztos sikerért még ez sem lenne garancia, így némi gyanús (shuluri) alak segítségével egy igen furcsa ám de roppant veszélyes elegyet is ajándékba kap a trónkövetelő (persze nem a receptet, hanem csak a kész elegyet), egy levegőre belobbanó fehér massza szerű (A massza szép, a massza különleges, a massza legyőzhetetlen…sálálá…a massza …na jó abbahagytam) anyagot átlagos agyag edényekbe (gondosan le)zárva. A szektások, mint gyógító löttyött fogják a jelre a megadott helyekre vinni és ott boldogan (tudatlanul) kinyitva az ezer arcú angyal gyógyító erejét szabadra engedve mindenkit az Ő határtalan békéjével és szeretetével áraszt majd el. A célzottan fellángoló épületek tovább növelik majd a riadalmat és persze a lényeg, bent éghet pár herceghez hű nyomi, amolyan hát baleset vót kérem, mert bár leszúrták vagy négyszer, a halálát még is biztosan a füst okozta, hisz jól látszik az elkékült száj a néhány méterrel arrébb gurult fejen, ugye. Na ez a Terv. **

[Massza Rex]

Tiéd az éjszaka, avagy az égimádás szembetegséghez vezet…
A tiadlani főnemes, hogy újabb szövetségest szerezzen meghítta magához a bárot, akivel jót politizáltak, de a kívánt célt nem érte el egyik fél sem. Pár napra rá kapott egy levelet, melyben egy magát meg nem nevező alak fontos információkat szeretne közölni a Báróval egymagába eltűnt társáról, egy előre megjelölt helyen és időben, csendes térség, este idején. Természtesen üvöltött róla a csapda szaga, de hát tudjuk már régen, egy csapdát nem csak fel kell állítani, hanem be is kell zárni sikeresen, így a csapat vakmerően készült a nagy csapdára. A helyszínen egy beteges öreg ember várta a bárot és némi alkudozás után (az öreg szerint félelmetesen nagy vagyont kért az inforét) megkötetett az üzlet, 1 aranyét cserébe elvezeti a Bárót ahhoz a személyhez, aki rendtársával volt az utolsó napokban, mikor még látni vélték. (az egész szitu azért volt poén, mert a csapat már félnapokkal előbb beásta magát a megjelölt helyre, hogy a csapdát az állítók ellenébe fordítsák, erre jöt az öreg és elvezette a Bárot máshová (a nagy tervezésbe kimaradt azon egyszerá rész, mi van ha arrébb mennek, ez csak egy találka hely és idő) Némi kiásás után a Báró után óvakodtak, ép időbe érték be, mivel egy magányos nyilvessző rezegve állt meg az öreg helyi vezető bal szemgödrében, kérlelhetetlenül helyet kérve és kapva az eddig ott lapuló bal szemtől. Rutinos kalandozók révén a második szívdobbanás már senkit sem talált a becsapódás környékén, házak sötét falánál, vastagabb fűszálak mögött rejtőzőtt már az egész csapat, óvatosan lesve/számolva az orvlövész vélt helyét. Némi varázsos gyógyfőzetért cserébe visszanyerte életét az öreg, így rámutathatott a célházra, ahol az a személy lakik, aki látta azt, aki majdnem beszélt azzal, aki pont akkor ment el az utcán, mint az, aki együtt volt az eltünt lovaggal, szal aki tudja. (ééérted?) A csapat egy vehemens rohammal bevette a házat és némi átvizsgálás után üresnek titulálta. Találtak egy kézzel padlóba ásott lejáratott, ami egy terembe vezettet, ahol csúnya ákom-bákomokkal volt tele a fal, mennyezet és padló. Ez a papokra és egyéb mágiában jártasnak hazúdó alakokra bízták. Miután meggyőzödtek arról, hogy az orvlövész még nem aludt el (bizonyíték: a házból kilépő Thoreg keresztüllöve) így a reggeli maradás mellett döntöttek. Mivel három szoba volt, és azok nem túl nagyok, de ellenben az csapat már népes vala, így mindhárom szobába némi klikkesedéssel egybecsomagolva megpihentek. A tetőtér lett a hős és 3 testőréé, a bejártat darton squadé, míg a lejárat a bűvszobába a Báróé lett. Az éjszaka, mikor a gonosz ereje megnő, ritkán unalmas. Így volt ez most is, ezúttal egy igen veszélyes ellenfél, mely láthatatlan és anyagtalanul kereste áldozatát, rontott rájuk (persze nem véletlen, hogy erre járt). A hős testőrei fordultak gazdája ellen, aki ismerve képességeiket, inkább a tetőn való kiugrás, lehuppanás és kereket oldás mellett döntött. (nagy szakértelme van ám ebbe, tehát felelőtlenség arra gondolni, hogy hebehurgya, gyáva tett lett volna, hiszen eme hős tartja eddig a rekordott, a 18 méteres várfalról való kötél nélküli leugrást, élve érkezést illetve ugyanezzel a tettel a leggyorsabban lemásztam a 18 méteres várfalról is) Így sérülés nélkül tette ezt. Hűséges testőre követték (persze kevesebb szakértelemmel, ők már sérüléssel) de leérve tovább üldözték gazdájukat. Persze nehéz egy vérbeli sokat megélt bárodt megtalálni, ha ő nem akarja. És hát nem akarta. Reggel némi mágikus kivizsgálás után megállapították, hogy zsákutca ez is, az eltűnt lovag felé ez nem vezet. Ezt alátámasztotta az a tény is, hogy akire az öreg gondolt, az néhány utca saroknyira találtak rá visszafelé, bal szemgödrében neki is csinos nyilvessző vége imádta az eget, hódolt a felkelő nap előtt. Mivel a gyanú, a lovagtárs eltűnésében egyre jobban az elfekre terelődött (mondjuk alapból is benne voltak a pakliban) némi politikai manőverek után összekötök által megtudta a Báró (amit titkon sejtett is), hogy rendtársa meghalt. Az akit végül az elfek lelőttek, ott a bölcsek hídján már csak külsőleg hasnlított rá. Letörtségéből csak az zökkentette ki, hogy egyesek látták az elf lelövés után is felüttni itt-ott amott, így lehet, hogy mégsem halt bele szívének célzott lövéstől.

[Massza Rex]

Forró nyomon, avagy magiszter szól, fussál…
Közben a szektások újabb gyűlést tartottak, így ismét felvetődött a gondoltat a szektán való valamilyen formájú rajta ütésen, de legalábbis fészküknek lokalizálásán, egészen pontosan az edények tartalmának kiderítésén. Így hát némi ügyeskedés után sikerült lokalizálni a helyet (egy föld alatt régi kyr színház terembe ment a gyűlés) és újabb mágkius praktikák által a hőst (önkéntes alapon) bejutattni oda. Hatalmánál fogva kicselezte az öröket és eljutott a lezárt edényekig. Ott egy hirtelen ötlettől vezérelve (amely tudta nélkül megmentette koszos kis félamund korcs életét) harácsolt varázserejével hazáig utaztatta az egyik edényt. Gyorsan becipelték a fogadóba, majd körbeülték. Végül a Báró leleplezte a köcsög (kb 30 Kg, 1 méter magas és talpán fél, tetején 1 méter széles) tartalmát amely (ahogy azt shulurban jó előre megírták gondos BM-i kezek) a levegőhöz érvén tűzre lobbant. Egy hosszabb másodpercig elcsodálkoztak a fehér lángokon, de amikor a plafon is kigyuladt, a csillár pedig bugyogva folyt el, úgy döntöttek ez így nem lesz jó. A Báró úr felkapta és betolta a lakosztály kandalójába (kissé leégett a szemöldöke, de mint említettem ritka ronda feje volt, így ez nem sokat változtatott ábrázatán). Sajna a kandaló sem bírta a nagy hőt (hiába próbálkozott a magiszter némi ősvizzel), a díszes kövek megfolytak és a fehér lángok újfent a plafont kezdték nyalogatni, ami bár mágikus volt (luxus fogadó) de jól láthatóan nem sokáig. Végül a biztonság kedvéért (látták eltűnni a magisztert, ebből tudták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor…) edényestül kidobták a hátsó kertre. Mákjára senki sem volt ott eme kései órán, így személyi kár nem történt, bár a hátsó gondozott kert (szökökút, szobrok, ritka növények, stb) mostantól max a fogadó haljában lévő festményről tekinthető meg. Ezután kijelentkeztek és időlegesen átköltöztek a közeli Darton templomba és paplakba. (természetesen a fogadó személyzetét biztosították a további veszélyek elmúltáról, valamint az okozott károk megfizetéséről és mivel Haonwelbe a pénz beszél, a toroni kém ugat, nem is lett belőle nagyobb baj.) Persze azért nyertek egy hivatali meghívot a városörség erődjébe, ahol némi udvarias kérdezősködés után elengedték őket. (persze nem a KM lágyszívűsége miatt, hanem mert a trónkövetelőnek ez volt az érdeke, így talán meg eltusolható a lángoló köcsög story, nem kerül túl nagy figyelem ide idő elött)

[Massza Rex]

Pyar módszer, avagy a legrövidebb út ritkán akadálymentes…
A Haonwelt megrázó pap gyilkosság szálai egyre jobban összetalálkoztak a eltűnt (lovag)rendtárs nyomaival, így a csapat (immáron kiegészülve a kis-nagy pappal újfent) némi közbenjárásra (konklávé összehívása) a pyar egyház támogatását is elnyerte. Kaptak egy a helyi törvényeket és szokásokat jól ismerő vezetőt, Yassed atyát, aki egy jóképű homokos noir pap, nappal 16 órát alszik, este pedig csak 8-at, ha ép fenn vant, akkor meg vidám drogokat tol Ezen kívül term kaptak pár hasznos és haszontalan papi varázstárgyat (gyógyítás itala, bátorság, stb) no meg két marék "hűséges templomszolgának" álcázott zsoldost. A feladat elkapni a pap gyilkos tökét, de keményen. Természetesen a csapat érdeklődése inkább a köcsögök felé irányult, azon ötleteltek, hogy lehetne megszerezni a többi köcsögöt, ki-ki saját céljai szerint. Végül abba maradtak egy nappali rajtaütés lehet a legcélra vezetőbb, hisz most már tudják hol is van az a színházterem. Kimasíroztak, majd Antoh jóvoltából földelementáttal ásattak egy frankó különbejáratot, ahova válogatott osztaggal bemasíroztak. (a válogatás igen egyszerű volt, bár az elementál csinos járatot alkotott, de aláducolás nélkül nem 100% biztonságos, így azok mentek le, akik nem féltek annyira(vagy nem félhettek) az élve eltemetés miatt. Lent felkészült ellenség fogadta őket, hiszen sejtették jól, a tolvaj mindig visszatér a tett helyszínére. Álca mágiák rejtette varázsok várták a tolvajokat, akik peckesen bele is sétáltak. A járatot láthatatlan mágikus pókháló zárta, erre kenődött fel (szerencséjére csak) a Báró világító pajzsa, majd később a mágis törő (nem mindig müx alapból sem) kardja is. Érkezett még némi villám, mérges gáz, majd savas felhő is, de ezeket hála a magiszter jártasságának egészen olcsón megúszták Ezután a sok háló rángatásra előkerült a hálószövő 3 méteres pók is, így kialakult a harc. Csatlakozott hozzá egy láthatatlan harcos, aki bámulatos sebességgel és pontossággal forgatta pallosát, már ha látta volna valaki. Pechjére az egyik élőholt szolga lebuktatta, mivel érzékelte az élet energiáit, így Vödör atya jóvoltából le is került róla hamarjába a szemet takaró mágia. Neki estek az elfre hajazó alaknak, így immár tényleg láthatták bámulatos technikáját, de leginkább az kedvtelenítette el őket, hogy csapása, ha célértek, mágiát is szétvégta, nem csak a húst, csontot. Hamar elfogytak a harcot segítő mágiák, fegyvereket erősítő bűverők, ahogy a pallos sorra elvágta őket. Sajnos ez vonatkozott az élőholtak kötéseire is, így hamar csontkupacokká változtak, bár egyik egészen mázlista módon (velebújt a kockámba a devla:I) féltucat támadást is kibírt. A pókkal végző Báró és Thoreg bekapcsolódott a harcba, de Ők sem bírtak az elffel, végül erős döntetlenbe maradtak és az elf ellebegett a sötét sarkok felé. (Thoreget megen levágták, és mellé került a Gróf is, igaz, neki kettő csapás is elkelt, mire önállóan meg tudta nyalni a lábujját)

Na itt maradt ép abba, idő hiánya miatt, pedig a Nagy Terv hamarosan beindul…

(tubí or náttubí…avagy (vér)folyatás következik hamarosan…)