Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Cassandra]

Elcsépelt szavak fölött görnyedezve
Ködös tekintettel, hosszan merengve
Igéretet, vágyat, hitet feledve
Kusza gondolatokat kevergetve
Szavakkal játszva, eltévejedve
Könnyeket fagyos semmibe temetve
Éjjelt a csodás nap elé helyezve
Elmúlt napokat folyton hesegetve
Ülök szobám mélyén a semmibe révedve
Ülök szobám mélyén egy jobb napot remélve....

2006.07.04.

[Cassandra]

Ma jobb kedvem van, sőőőt...

És mégis kisüt a nap...

Bohókásan játszó
Kócos felhők között,
Vadul felragyog a nap...
Vágyat ébreszt, hogy
Magam is bánatot feledve
Szabadon szaladjak...
Ez este sem sötét már,
Hisz csillagok borítják
Mindenütt az eget...
Ime egy nap
Mit ember szíve
Sohasem feledhet....

2006.07.06.

Szegény cím nélkül nem maradhatott

[Chris]

Originally Posted by Cassandra

Vadul felragyog a nap...

Szép vers és tetszik is (mint általában a versid ), csak ezzel az egy sorral van bajom, pontosabban a "vadul" szóval. Előtte a vers olyan kis kedves és játékos ("bohókásan" "kócos"), utána jön hirtelen az a sor amit fentebb idéztem, ami nem is lenne baj, ha a folytatás olyan lenne, amibe bele illik a hangulta. A "vadul" szó valamelyest agresszív, és valamiféle indulatos folytatást sejtet (erőteljesebb, szenvedélyesebb költői képeket), de a szabadságban, a csillagokban, és az égboltban (hacsak nem viharos) nincs semmi indulat. Így ez a sor nem egy fordulópontot jelent a versben, hanem kiugrik belőle, mintha nem illene oda.
Lehet ez részedről szándékos volt (fel akartad rázni az olvasót?), nem tudom, de engem kizökkentett az olvasásból.

[Cassandra]

Köszönöm, örülök, hogy tetszenek.
Jól látod kilóg és igazad is van.Szándékos volt, mert az eredeti szóval (eredetileg "Kacáran felragyog a nap" lett volna) 1. marha bután hangzott, 2.nagyon, talán túlzottan is pajkos lett volna, egy kicsit ez a pajkosságot volt hivatott kicsit ellensúlyozni, előfordulhat, hogy nem a legtökéletesebb módon sikerült ezt kivitelezni, előfordul az ilyen, egy önjelölt, amatőr költőpalántánál meg főképp.
Nekem már az is jól esik, ha egy-egy ember elismeri, amit elkövettem a világ ellen.

[BeeLord]

Cassandra! Stílusosak és hangulatosak a verseid és szerintem sok ember meg irigyelhetné, hogy így ki tudod fejezni magad. Van értelme foglalkoznod az írással, mert tehetséges vagy. Na ennyi elég, nem fényezlek tovább, hagyok másoknak is belőle Inkább kérem a tisztelt hódítós társadalmat, olvssa első trilógiámat, amelyet nem kell túl komolyan venni. Hajnalban költöttem, mert unatkoztam.

[BeeLord]

Részeges Pista

Tüzesen süt let a nyári nap sugara,
Az ég tetejéről a részeg alkeszra.
Mi történt vele az éjjel, mi rettenet,
Hogy így elterült kerékpárja melett?

Szaga bűzös, alkoholszag árad belőle,
Egyértelműen megártott neki a sok lőre.
A távolban sötét alak,
Bözsi néni az, ki erre ballag.

Mikor közelebb ér már látja:
Részegen alszik az árokban eme szegény pára.
Lökdösi, bökdösi, hangjával ébresztgeti,
De hősünk figyelmét ez mind elkerüli.

Bözse rövid idő után feladja, hisz a piac bezár,
Elmegy, s fél óra elteltével arra jár egy pizzafutár...
Ismerős neki az alak, s csak hamar megszólítja:
"Na mi van veled cimbora? Csak nem megint beittál Pista?"
De Pista kussban maradt ismételten,
Futár koma tovább is indult, de hirtelen,
Hisz a kolbászos, pepperonis pizza ki nem hűlhet,
Hősünkön pedig nem ő lesz, ki segíthet.

Tüzesen süt le a nyári nap sugara,
Az ég tetejéről részeges Pistánkra.
Hagy aludjon, ne is zavarjuk tovább,
Halkan távozzunk a következő részre át.

[BeeLord]

Álom Júliáról


Hol vagyok, miféle hely ez?
Mi táj, hova utam vezetett?
S e vigyázó szempár kinek ékszere?
Hisz ő Júlia, életem szerelme.

Lágy keblén ringat ez az angyal,
Hogyan is törhetném meg a pillanatot szavammal?
Kedvem szerint maradnék halálomig,
De tudom, jelenlétem nem lehet való itt.

Múlt éjjel ott haltam volna a borozóban?
S hogy-hogy a mennyben vagyok és nem a pokolban?
És ha ez a csoda nékem megadatott,
Tehetem-e, hogy szavammal elrontom?

Kérdezzek, vagy maradjak?
Lágy ölén szép angyalomnak.
Ebben a szép világban,
Boldog hangulatban,
Éji égbolt alatt,
Legszebb álmomban,
Életem magasán,
Találok-e csókot kedvesem ajakán?

De egyszercsak, s hirtelen, Júlia eképpen szól:
"Ébredjen fiatal ember! Keljen fel az árokból!"

Hisz ez Maris néni, de hová lett az álom?
Nem rég oly közeli volt, s most oly távoli.
Júliámat valaha még megtalálom?
Nincs a Földön, ki ezt meg tudná mondani.

De ki vagyok én, hogy ilyet számon kérjek?
Csak részeges Pista vagyok, s maradok míg élek.

[BeeLord]

Halál előtt, élet után


Pista végre kelj fel, s határozd el magad,
Büszkeségeden kívül lassan életed sem marad!
Lehetőséged volt, de több nem lesz talán,
Változz meg vagy jöjjön érted a halál.

Volt egy szép őrzőangyalod, Júlia,
De te nem becsülted őt eléggé,
S most hiába fordulsz önmagadba,
Nem adja vissza már neked Őt az ég.

Életed eljátszottad, s most már nincs más hátra:
"Szedd össze magad, s kezd az egészet újra!"
Ezek csak szép szavak, de tudom jól:
Családod, szerető Júliád nincs már, ez elmúlt,
S szíved mélyén a tűz kialudt.

Megtört lélek a tiéd,
Jövőd reménytelen,
Keserű neked a vacsora s az ebéd,
Menj hát utolsó utadra halálraítélt!

Az élet kegyetlen,
S Pista tudta mit tegyen:
Kést fogott, s erősen megragadta...
Többé övé nem lehet szép Júlia.

[BeeLord]

Kicsit sok lett, bocsánat

[edu]

Itt lent a patkányok között,
De egyszerű az élet!
Itt nincsenek illúziók,
Sem hős kalandregények.

Csak földre hulló maradék
És aki kapja-marja!
Hunyd le csillogó szemeid!
Mert azt is kikaparja

A sötétség, a vaskarom,
Az irigy, aki szenved.
Mert ˝nem kell ide semmi tűz
Tartani kell a rendet!˝

Igyál meg minden alkoholt,
Vegyél be minden vegyszert!
Szerezz magadnak kötelet!
Vagy magad ellen fegyvert!

Akkor majd nem lesz semmi baj,
Szépen mutatsz a sorban!
Visíthatsz utcahosszakat,
Az éltető mocsokban.

S ha futásunk majd véget ér,
Nem nyugszunk puha párnán!
Mint kidőlt villanyoszlopok,
Úgy maradunk a járdán!

És lecsapja vasfedelét,
A Csatornáknak Atyja!
-Az lesz dicstelen életünk
Kongó lélekharangja!