Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Amikor Ryel megemlíti, hogy nem kellemes egy kicsit felhúzom a szemöldököm:
- Mégis milyen érzés? Rosszullét fog kerülgetni a végén? Amúgy hogy megy ez a mágia, mert ha túl veszélyes... Belépek egy kapuba és ha éppen akkor tűnik el? Elvészek a nagy semmibe? Hmmmmm...
Tanakodom rendesen.
- Nincs valami egyszerűbb, kézenfekvőbb módja, hogy mondjuk a saját lábamon menjek be, illetve jöjjek ki?

[Chris]

Dharnak:
- Sokak számára nyomasztó érzés egy árnyakkal szegélyezett ösvényen haladni, aminek nem látszik a vége. De ha az áthaladó nem tér le az ösvényről, akkor az út egyáltalán nem veszélyes. Miután létrehoztam a varázslatot, nem lehet megszüntetni, a kapu magától megszűnik, ha a kijelölt tárgyak vagy személyek mindegyike átért, de bizonyos módszerekkel fenn lehet tartani a kaput. A kijelölt személyeken kívül más nem tudja használni az átjárót. Ami a te szempontodból fontos: ha belépsz a kapun és nem térsz le az ösvényről, akkor épen és egészségesen jutsz át a tuloldalra. Remélem ez elég megnyugtató számodra ahhoz, hogy ne vesd el a lehetőséget.

Ryelnek:
- Értem! Az árnyaktól, sőt mondhatjuk, hogy szinte semmitől nem is féltem életemben! Ezt a szót nem nagyon ismerem - kicsi mosoly.
- Egyszerű, csak egyenesen haladni, de milyen úton? Mi téríthet le és merre menjek egyáltalán, ha nem látom a végét...? Azt sem tudom majd, hogy merre tartok!
Itt egy kis aggodalom ül ki az arcomra. Majd egy kis szünet után folytatom.
- Mindegy! Meg kell bíznom benned, nincs más választásom! Ám legyen, mi lesz a feladatom?

Feran, Dhar felé fordulva:
-Akkor annyit módosítunk, hogy Te kicsit előbb indulsz mint a behatolók, vagyis mi - int Íshar-ék felé. - Amint Gil varázsolni kezd, Ryel megnyitja a kaput. Amikor az altató hatni kezd, mi harcképtelenné tesszük a kaput kívülről figyelőket és megindulunk befelé. Betörjük a külső és a belső kaput, ha nem nyílik másképp és biztosítjuk a középső termet. Úgy vélem körülbelül egyszerre fogunk beérni oda. Felszedjük ami kell és irány kifelé. Ha esetleg valami értéket hozunk még a tőrön kívül, akkor abból amit elbírsz, hozod magaddal a kapun át. Működik így? -néz kérdőn Ryel-re.

Dharnak:
- Az ösvényt látni fogod, ha belépsz a kapun, nem tévesztheted el. Ha magad nem akarsz lelépni az útról, nincs ami letérítsen.

Ferannak:
- Ha beleszámoljátok azt, hogy nem lehet pontosa tudni mennyi idő kell Dharnak az átjutásra, negyedóra, vagy annál több, akkor igen, működik.

[Massza Rex]

-Én pontosan, helyileg hol is "fedezném" a bentieket?
Feran:
-Én úgy vélem valahol a közelben lenne az Atya, Ryel-lel és Gil-lel együtt. Nem túl közel. Úgy három utcával arrébb - mutat a térképen egy pontot - sétálva úgy három-négy percre van a raktártól és a lényeg, hogy nem feltűnő hely. Vagy pedig a közelből Gil zónaérméjének körzetében álcázva. Aztán vész esetén Gil önnek nyit kaput.

[Chris]

- Remélhetőleg Ennar úr és kísérete hamar megérkezik, és akkor az időpontról is tudunk dönteni.

[Pettyes]

Még vagy fél órán át egyeztettek és pontosítjátok a terveket amikor kopogtatnak az ajtón.
Feran elrakja az asztalról a térképeket és megy kinyitni az ajtót.
Kissé megviselt állapotban, kék-zöld foltokkal és tépett ruhában Tömzsipöröly lép be.
Amikor meglátom Tömzsipörölyt az ajtóban, felpattanok és odasietek hozzá, hogy a támogatásom nyújtsam neki! egfreledkezve magamról Tömzsipörölyhöz szólok:
- Mi történt veled barát? Kik tették ezt veled?
Ő csak int neked és szótlan marad. A kezével mutatja csak, hogy minden rendben és ülj vissza.
-Nagyúr? Bejöhetnék egy percre?
Feran beljebb inti.
Tömzsipöröly megáll az asztal mellett és megvárja míg Feran becsukja az ajtót, aztán letérdel elé.
-Bofkar mester, a klánom feje feloldott esküm alól azzal a kitétellel, hogy utazásán végig elkísérem és híven szolgálom tudásommal és fegyverimmel. De csak akkor, ha elfogadod és társaid is mind elfogadják szolgálataim. Ha nem akkor marad minden változatlan, ha igen akkor véletek tartok.

[aúú]

Feran bólint Tömzsipöröly felé.
-Én elfogadom a szolgálataid. - Mondja, majd várakozón körbenéz a többieken.


- Ferannak nincs ellenére, én sem tiltakozom.

Íshar és Merín is bólogat felé:
-Nekünk jó. De nem kérünk szolgálóst, csak mint társt majd jó? De ha kell most úgy mond akkor elfogad szolgálósat.

-Természetesen nincs kifogásom Tömzsipöröly személye ellen, szívesen harcolok az oldalán.

- Természetesen nekem sincs ellenemre.

Azt hiszem, hogy részemről sincs ellenvetésem barátom, büszke leszek, hogy melletted és Ísharék mellett harcolhatok majd!

[Pettyes]

Miután mindenki elfogadta Tömzsipöröly ajánlatát Dhar-hoz fordul:
-Ne haragudj barátom, de tudod én próbáltam tartani az esküm. Bofkar Mester féltucatnyi harcost küldött értem, hogy menjek velük a klángyűlésre. Persze ahhoz el kellett hagynom az épületet. Én mondtam nekik, hogy nem mehetek erre kitört a verekedés. Nem vagyok igazi harcos, de azért párnak lesznek sajgó pontjai és engem is csak leütve tudtak kicipelni. Aztán persze még útközbe magamhoz tértem és megint verekedés. Megint leütöttek. Lekötöztek mire megint magamhoz tértem a gyűlésteremben. Ott a Mester feloldott Tooma szobra előtt az esküm alól az elébb mondott feltételekkel. Most pedig itt vagyok.


- Akkor velünk tarthatsz, egy igazán jó társasággal - mosolygok felé.
- tisztáztak, tisztáztad magad, így az esküdet sem szegted meg, őseid is büszkék lehetnek Rád! Kellemes órák jönnek majd a társaságra, ha velünk leszel - mosolygok - legfőképpen, mert lesz majd, akit lehet bosszantani - kacsintok.
Tömzsipöröly előbb gyanakodva pislant fel aztán kissé elvigyorodik.
-Majd meglátjuk ki kit fog bosszantani.

[VérGyöngyTyúk Z]

Feran elküldi Tömzsipörölyt, hogy kissé rendbeszedje magát.
Fertályóra múlva a törpe viszatér. Erős bőrruhába bújt, karjain, lábszárain acél védők csillognak, oldaláról rövidkard és széles fejű fejsze lóg.
Az arcát csak lemosta, kék-zöld foltjai egyre mélyebb árnyalatot öltenek.
Mikor az ajtón belép a háta mögé bök:
-Nagyúr! Ennar uraság van itt, az ékszerészmester. Aszonta tud róla az Úr, hogy jön.
-Tudok - feleli Feran - engedd be kérlek.
Ennar láthatóan kissé meghökken a törpe kinézetén, de hamar elterelődik a figyelme és mosolyogva lép az asztalhoz.
-Hölgyem, uraim!? Úgy vélem jó hírekkel szolgálhatok önöknek.

Feran helyet mutat Ennar-nak.
-Kérem mondja el mi aza jó hír.
-Nos - kezd bele az ékszerész. - Nagyon úgy tűnik, hogy történt egy-s más az éjjel a raktárban. Az őrök közt sok a sebesült és alig féltucatnyian vannak összesen. A két nagydarabnak nyoma sincs. Emellett, minden tárgyat amijük csak van, el akarnak adni. Hmm.. egyszerűbb, ha megmutatom. Kérem készüljenek fel, próbálom átküldeni a képeket.
Dhar: Folyamatos gongszó zeng fel a fejedben.

[Pettyes]

Amikor elkezd gongni minden, felszólalok:
- Állj! Én inkább kimennék, mert megörülök! Nekem rajzoljanak, vagy meséljék el, mer úgysem fogok látni semmit az egészből, de ezektől a gongoktól megfogok őrülni!
Ennar csodálkozva néz rád, de Feran megmagyarázza:
-Védelmet kapott az elméje köré. Törpétől.
Láthatóan enar sejti miről van szó és megvárja míg távozol.

[VérGyöngyTyúk Z]

Dhar távozta után a többiek a következő képeket kapják az ékszerésztől, érzésekkel telítve:
Közeledek a bejárathoz, kissé félve mert nem gyakran kell ijen időben ijen üzleteket bonyolítanom. A külső kapu félig nyitva, mögötte csak egy őr áll. kissé idegesnek tűnik és int, hogy menjek beljebb Folyton a szemközti háztető felé pislog és láthatóan fáradt és ideges. A belső kapunál is csak egy őr áll kívül. A testőreimnek int, hogy maradjanak és kinyittatja előttem a kaput.
Bent a munkaasztalokon ládák és zsákok sorakoznak, az őrök pihenőjének ajtaja nyitva, vér és füstszag szűrődik ki. A helyiségben két-három férfi fekszik az ágyakon, fejükön, melkasukon vérfoltos kötések virítanak. Két férfi mozgolódik köröttük, láthatóan a sebeiket ápolják. A kincstár ajtaja nyitva a nagydarab őröknek nyoma sincs a szoba üresnek látszik. A középső helyiségben öten lézengenek. Egyikük, egy friss lángmarásos arcú fickó lép elém.
-Jó estét. Ahun az asztalokon van az eladandó árú. - int a ládák felé.
Közelebb lépek. A raktár ajtaja mellett ellépve (csukva van) édeskés szag csapja meg az orromat. Az asztalokon lévő holmik első pillantásra is vagyonokat érnek.
-Lista? -kérdem.
-Itten van. - nyújt feléd vagy három lapot a fickó. Dülöngélő, de jól olvasható jelek sorakoznak rajtuk. mint egy tanuló írása.
Nézem a tételeket és megyek sorra az astalok mellett. Fegyverek drágakővel rakva vagy dísztelenül, ékkövek, rúnadíszes lemezek, faragott szobrok, ékszerek aranyból, ezüstből, lunírból. Faragott botok, pár páncéldarab és egy halom furcsa figura, meg egy oszlopnyi (vagy kéttucat) könyv, bőr és fémkötésben.
-Ezek vónának. Minden egyben. Maga mond egy árat, mi mondunk egy árat. Holnap napnyugtakor maga jön a cuccokért a pénzzel. Az árat most beszéljük meg. 4000 arany.
Megdöbbenek. Csak szemre is érhet az egész vagy 7000 aranyat. Az egyik lunírral futtatott markolatú kardra pillantok. A stílusjegyek a keresztvason legalább kétezer évesek. Önmagában is megér vagy 500 aranyat, pedig a fegyverekhez nem nagyon értek. Némely drágakő is vagyonokat ér.
De kereskedő vagyok.
-2500.
A fickó fancsali képet vág, a jobb szeme alatt felhasad a friss varr és gennyes vér maszatolja össze az arcát.
-3750.
Hümmögök. Ez az üzlet kétes ugyan, de ennyire?
-2900.
-3400.
-3100 arany az utolsó ajánlatom, Ha nekünk kell megvennünk és íj gyorsan ki tudja mennyit hozhatunk ki belőle?
A fickó tekintete körbevillan. A szemem sarkából látom ahogy egyik társa bólint.
-Rendben. Holnap este megköttetik az üzlet.
Bólintok, majd elköszönünk egymástól. A szemem mégegyszer körbefut a helyiségen majd végre kimegyek.
Testőreim körében a mocskos utcán fellélegzek, még sosem örültem ennyire annak, hogy megszabadulhattam valki társaságától.