IC fórum

[Dus]

Originally Posted by vityu

Te Dus! Halood, már azt se tom, hogy mi hol van! Csinálj már egy térképet, és a kezdőoldalra rakd már be a linkjét, vagy magát a képet!

Van térkép, aki kéri, annak elküldöm (miután megírta a mail címét...)
Denem rossz ötlet feltölteni valahova netre
Majd holnap megcsinálom

[Dus]

Egy-két hír

Be lett vezetve a skill-rendszer, bővebben kapott mindenki tájokoztatást üzenetben (legalábbis nagyon remélem, hogy sikerült mindenkinek elküldeni ), és még két szavazás indult, amit is a körlevélben találhattok meg

Röviden ennyi...Ha valakinek kedve van az IC fórumhoz, az írjon itt privit vagy üzit játékon belül: 299306 az orim sorszáma

[laci]

Én még mindig nem értettem meg, mi ez... esetleg nem tudnál berakni egy-két screenshotot? Sokat segítene.

[Dus]

Originally Posted by laci

Én még mindig nem értettem meg, mi ez... esetleg nem tudnál berakni egy-két screenshotot? Sokat segítene.

Ez egy olyan fórum, ahol egy karakter bőrébe bújva tudsz egy középkori fantasy világban "élni". A karakteredet irányítod, és különböző jeleket használva közlöd a többiekkel, hogy most mit csinálsz, mit mondasz, mit gondolsz. Természetesen például a másik JÁTÉKOS a gondolataidat látja, de a KARAKTERE nem. Lehet harcolni, lehet fajt választani, lehetsz valamiben jó. Különböző helyszínek vannak, különböző játékosok, akikkel együtt tudsz játszani. Inkább küldj egy privit játékban (#299306) és adok egy meghívót, meg szabályzatot (az elég hosszú...) és könyebben átláthatod

[Andrew]

Originally Posted by Dus

Ez egy olyan fórum, ahol egy karakter bőrébe bújva tudsz egy középkori fantasy világban "élni". A karakteredet irányítod, és különböző jeleket használva közlöd a többiekkel, hogy most mit csinálsz, mit mondasz, mit gondolsz. Természetesen például a másik JÁTÉKOS a gondolataidat látja, de a KARAKTERE nem. Lehet harcolni, lehet fajt választani, lehetsz valamiben jó. Különböző helyszínek vannak, különböző játékosok, akikkel együtt tudsz játszani. Inkább küldj egy privit játékban (#299306) és adok egy meghívót, meg szabályzatot (az elég hosszú...) és könyebben átláthatod

Tehát szerepjáték.
Miért nem lehetett egyszerűen leírni?

Amúgy mi is szoktunk hasonlót, csak mi a valóságban - azaz nem a gép előtt ülve, hanem kint az erdőben

[Dus]

Originally Posted by AndrewB

Tehát szerepjáték.
Miért nem lehetett egyszerűen leírni?

Amúgy mi is szoktunk hasonlót, csak mi a valóságban - azaz nem a gép előtt ülve, hanem kint az erdőben

Tehát, igen

De több annál: Ez IC fórum

[Chris]

Érdekesen hangzik
Saját rendszer vagy valahonnan átelemelt? Komplett harcrendszer meg minden van hozzá? Valaki vezényli ezt (pl: KM), vagy csak úgy történnek a dolgok?

[Dus]

Originally Posted by Chris

Érdekesen hangzik
Saját rendszer vagy valahonnan átelemelt? Komplett harcrendszer meg minden van hozzá? Valaki vezényli ezt (pl: KM), vagy csak úgy történnek a dolgok?

Hát, igazság szerint lett vaalhonnan véve, egy másik játékból...

Vannak hozzá mindenféle szabályok, amit ha akarsz, rendszernek is mondhatsz...

Maguktól történnek a dolgok, de én (és még a többi moderátor is, de ált. én) befolyásolom őket... (Hagyom, had játszanak, legyenek szabadok, de az elküldött szabályok keretei között...

[Dus]

Nah, akkor egy kis történet folytatás:

2008.10.31. 8 órától
2008.11.04. 14 óráig

*Talán a szokatlan környezet, talán a tény, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet a szoba jogos tulajdonosa nem hagyta, hogy igazán jól kipihenje magát. "Jobb lesz ha lemegyek és eszek valamit, attól mindig jobb kedvem lesz" gondolta magában Kenny. Rövid készülődés után így is tett. Eközben Emphus már egy rövid ideje, csak feküdt a szobájában, nem aludt. Most végre erőt gyűjtött, hogy felülhessen. Miután ezt megtette, felvette mithril láncingjét, amit sose szokott levenni alvásnál, de előző nap mégis ezt tette. Ezután felvette szerzetes ruháját, ami egy válltól lábfejig érő köpenyt jelentett, csukjával. Kinyitotta az ajtót, kilépett rajta, majd gondosan visszazárta. Ezután csöndben leosont a lépcsőn. Az ajtó nyikorogva nyílt a szobát védő varázslatok egy kattanással engedtek, és kilépett Ellanion is a szobájából, kin látszott hogy egész éjjel varázsolt. A szeme fáradt és karikás viszont a keze és egész testén és teste körül varázslat sziporkázik szinte kicsattan a visszafojtott erőtől. Elindul lefelé a lépcsőn közben ellenőrzi hogy mindene, amulettje, és a kardja is nála van. Közben leért Kenny a földszintre. Odalépett a fogadóshoz, szemeit dörzsölte és közben halk alig hallható hangon reggelit kért magának. Lassan a forró tányérral megindult a sarok felé, hogy ott folytassa a várakozást ahol tegnap este abbahagyta. Mikor Kenny a sarokba ért az hallatszódott, ahogyan Ellanion csöndben lépdel lefelé a lépcsőn. A csaposhoz megy és miután megnyugtatja hogy most nem fogja megtámadni reggelit rendel magának és leül Kenny mellé aki szemlátomást elszunnyadt* Szép napunk van. *Mosolyodik el derűsen. Emphus is megérkezett a fogadóba. Mikor elment mellette Ellanion a lépcsőn, intett neki, és mikor ő is leért, látta, hogy a mágus egy férfihoz megy oda, akit még nem látott errefelé. Rendelt magának egy csésze teát a csaposnál, majd megkérdezte tőle.* Nem tudod esetleg az a férfi ott ki?? *Mire a csapos elmondta röviden a tegnapi fogadóban történt dolgokat. Emphus mélyen hallgatott, majd megköszönte a beszámolót és a teát és elment egy másik sarokban lévő asztalhoz. Ellanion látta hogy Empus int neki de nem törődöt vele " azok után ami a múltkor történt én azzal az elfel nem társalgok " és lemosolyodott magába arra gondolva hogy ha visszaszerezte a botját mekkora bosszút fog állni az elfen* Talán igen, talán nem. Nyugtával dicsérjük csak a napot, mert szerintem nem véletlen, hogy Phapilliont a tegnapi nap folyamán nem lehetett látni a fogadóban. *Kenny elkomorodott, persze az is lehet, hogy csak kicsit mérges volt Ellanionra, mert felébresztette* Ez engem is aggaszt de azt mondtad hogy te el tudsz bánni egy mestermágussal* Komorodik el Ellanion* Vagy mégsem? De teljesen mindegy mert kettőnk ellen Phaphillion semmit sem tehet. *Mondta Ellanion.* Nem véletlenül van szükségem az árnayk leplére. Azzal harc nélkül vissza tudnám szerezni a botod. *Válaszolta Kenny. Emphus ásít egy nagyot. Látja, hogy a két férfi elmélyülten beszélget. Sajnos nem híres a szájról olvasó tehetségéről, így semmit sem fog tudni megtudni kettejükről. Nem szeretne próbálkozni, mert a végén még valami baja esik. "Ezek mégis csak ketten vannak, én meg egyedül" gondolja. Feláll, majd fizet az utóbbi négy napban fogyasztott italokért és ételért a csaposnak. Ezután visszaül a sarokban lévő asztalhoz, majd mereven nézi az előtte lévő csészét, amiben már nincs tea, ezért, pár perc merengés után rendel magának egyet, majd belekortyol és hallgatózni próbál. De nem feltűnően, hogy ne vegyék észre. Ellanion gyanakvóan néz Empusra, majd fennhangon megszólítja* Ha így érdekel miről beszélünk miért nem jössz ide? *Kárdezi Ellanion.* Ellanion, ez egyszerű. Nem érdekel, nem az én dolgom. *Válaszolta az elf Ellanionnak. "Gondolatolvasó ez a mágus?? Kizárt, mindent nem tudhat. Nagyon sok varázslatot tud, de ha ezt is tudja...Á, az lehetetlen, ennyi varázslatot senki sem ismerhet." Ellanion mosolyogva fordul Kenny felé és várja a válaszát, közben látja ahogy a kocsmáros a púpját fogdossa a fején amit ő okozott neki és ez még nagyobb derűre készteti* "most talán tanul a dolgokból...engem nem lehet zaklatni holmi tartozással" Kenny értetlenül néz Ellanionra, mintha valamire választ várna a mágus, de Kennynek nincs kedve elismételni, tervének részleteit.* A hidra fejét mikor szerzed meg? *szegezi neki a kérdést Ellanionnak* Ma fogok elindulni. És ha nap végéig nem érek vissza az azt jelenti hogy nem jártam sikerrel. Ebben az esetben menj fel a szobámba és az ott talált pénzből fizesd ki a fogadóst majd a maradékot tartsd meg. De vigyázz, a szobát védő varázslatok csak a nap végén kapcsolnak ki.* Mondja Ellanion és közben már a hidrával való harcát várja.* Reméljük a legjobbakat és készüljünk a legrosszabbra.*Mosolyodott el Kenny.* Ígéretet tettem neked és meg is fogom szerezni a botod. *Mondta Kenny.* Ha meghalok akkor nem szüksége,s mert én sem teljesítem be az alku rám eső részét. Tegnap végeztem egy kis kutatómunkát erről a hidráról és koránt sem biztos hogy le tudom győzni. *Mondta Ellanion a másik férfinak. Emphus szófoszlányokat kapott csak el. "hidra, pénz, alku. Na ezek mire készülnek??" gondolta magában a mágus. "A pultos azt mondta, tegnap volt egy kis összetűzésük Ainevel. Talán ha őt megkérdezném, többet tudnék meg." Szőtte tovább gondolatait az elf. Kiitta maradék teáját, majd rendelt még egyet a csapostól. Most már meg sem próbált hallgatózni, nehogy gyanút fogjon a két férfi, hanem inkább bámulta a csészéjét.* Ezt már én is említettem, hogy legyőzni szinte lehetetlen de a fejét megszerezni nem az. Az egyetlen probléma csak az, hogy miután megvan a feje, hogyan meneküljön el tőle az ember. *Folytatta a párbeszédet Kenny, ami a két férfi között folyt.* A meneküléssel nem lesz gond *Mosolyodik el kesernyésen* én mágus vagyok, menekülni azt tudok. A feje megszerzése a botom nélkül. Na az lesz nehéz. Most már nem tudta megállni Emphus. Felállt és az asztalok között elindult a két férfi asztalához. Mikor odaért, udvariasan köszönt.* Jó napot. A nevem Emphus. Ellaniont már ismerem, de ön kicsoda?? *Fordult oda Kennyhez. Majd mosolyogva várta a választ és a helykínálást, bár, az utóbbira kisebb volt az esély.* A becsületes nevem Kenny McCormick de mindenki csak Kennynek szólít. Látom mégis csak élt a szívélyes invitálással.*Az ironizálásban nagy mester volt de valahogy most mégsem sikerült olyan fényesre ez a válasz.* Igazából csak azért jöttem ide, mert Ellaniontól meg szeretném kérdeni *Eközben Ellanion felé fordult Emphus.*, hogy nem látta-e Ainet esetleg?? *Kérdezte a mágustól, remélve, hogy az nem fog gyanút. Bár, nem tudhatja, hogy miért keresi Ainet. Mondhatja azt is, hogy személyes ügyben keresi, vagy bármi mást hazudhat a mágusnak, így nem kell félnie. Eközben a Holdudvaron, Linn, kicsit később felemelte a fejét. Nem tűnt fel neki, hogy elaludt volna, de a csillogó napsugár, ami körülvette erre engedett következtetni. Felnézett a szobája ablakára, "milyen könnyű lenne, ha ekkorát tudnék ugrani" gondolta.* Bár igazából dolgom van, úgyhogy erre a kérdésre most nem várok választ. *Mondta Emphus, azzal biccentett egyet és a tér felé vette az irányt, majd eltűnt a faajtó mögött. Kilépett a térre, majd sietve a hegyek felé igyekezett. "Átnézek egy kicsit a szomszéd faluba, hátha akad valami munka. Kezdek pénzszűkébe lenni." Azzal elindult a hegyek felé, majd az első kanyarban, az úton befordulva eltűnt a szemek elől. Eközben Ellanion is elindult útjára, a hidrával harcolni. Majdnem nekiment a befele jövő fekete ruhás, magas, sápadt alakkal. A hátán egy hatalmas kard, és látszik, hogy nagyon harcedzett. A relytéjes idegent Cadarn-nak hívják és bérgyilkos, de most abbahagyta áldatlan tevékenységét, mert már egész életére legendő vagyont gyüjtött.Mmost keresi élete értelmét. Már nagyon régóta mereng hogy mi is lehet az, és megfogadta magának hogy addig nem öl embert amig meg nem tudja. Közben Seele is felkelt. Lement a fogadóba. A legtöbb asztal üres volt, így könnyen feltűnt neki egy magas alak. Különleges kardja rögtön felkeltette a lány figyelmét.* "Nocsak, ezek szerint nem csak hozzánk jutottak el a távoli táj követei. Sebaj, átlagos kardnak tűnik, nem venné fel a versenyt az enyémmel. Ha nem kötözködöm, biztos nem bánt a tulajdonosa; elég sápadtnak tűnik, nem hinném, hogy épp harchoz lenne kedve." *Kért egy tál ételt és leült egy asztalhoz, ahonnan nyugodtan megfigyelhette a harcost. A narancssárga csuklyás alak már nagyon unhatja a várakozást és azt, hogy nincs kivel beszélnie. Odalép a fogadóshoz és kivesz tőle egy lakrészt, de még mielőtt felmenne rendel egy kancsó bort. Mindent előre kifizet és a busás borravalóról sem feledkezik meg. Kedélyesen eltársalog a fogadóssal, igyekszik mindenféle információt kiszedni belőle amiből jobban megismerheti a környéken uralkodó erőviszonyokat. Amíg a fogadós újra tölt magának, Kenny sarkon fordul és az így megtudottak birtokában, a hirtelen ötlettől vezérelve, eltűnik a szemek elől.Eközben egy magas, vékony alak lép a fogadóba, vállán hosszú köpeny, lábán könnyű saru. Csuklyája most nincs a fején, barna haja a hátára omlik. Halkan köszön és a pulthoz megy.* Kérek egy forró italt és egy tál finom déligyümölcsöt.*Szól mosolyogva a csaposhoz Linn. Mikor megkapja, a fal melletti asztalhoz megy és a pultnak háttal helyet foglal.*

[Dus]

*A vándorruhás lány belép a fogadóba és egyből a pultoshoz lép, hogy rendezze a törött tányér okozta kárt. Hall egy-két halk megjegyzést és kacajt, de érzi, hogy nem tehet semmit, hiszen jogosan csúfolódnak rajta. Úgy dönt, egyelőre az lesz a legbölcsebb, ha nem szól egy szót sem.* "Minden csoda három napig tart. Majdcsak ráunnak" *Gondolja miközben sóhajtva leül egy asztalhoz. Tegnapi 'támadója' is ott ül, de egyelőre nem megy oda hozzá tisztázni az eseményeket.* "Remélem nem nézett tolvajnak." *Gondolja két falat között. Linn jól megnézte a bejövő nőt, azt is, hogy milyen gyorsan pillantott körbe a fogadóban. "Biztosan járt már itt, de nem ismerős" gondolta, és tovább eszegette a gyümölcsöket. Gondolatai azonban hamar elkalandoztak: "Vajon visszatér ma Aine? Jó lenne beszélni vele." De az ajtón nem az elflány lépett be, hanem egy csavargó, aki dülöngélve intett a csaposnak és lerogyott a kijárathoz legközelebbi asztalhoz. Seele elálmosodott a túlságosan csendes fogadóban, ráadásul az előző éjszakát a hegyekben kellett töltenie. Úgy döntött, aznap kényelmesen kialudja magát. Kért a fogadóstól egy kulcsot és felment az emeletre. A szobájába lépve elégedetten állapította meg, hogy végre nyugodtan alhat és kipihenheti magát. "Itt sokkal kényelmesebb, mint a hegyek között." Ez volt az utolsó gondolata elalvás előtt. Mire elfogy Linn teája, el is álmosodik. Elnyom egy apró ásítást, "ideje felmenni és végre ágyban aludni" gondolja fáradtan. Feláll, a poharat és a tálat a pulthoz viszi.*
Köszönöm, jó éjt! *mosolyog a csaposra, majd lassan elindul a széles lépcsőfeljáró felé. Amikor felér, hamar megtalálja a kulcsát. Kinyitja az ajtót és belép a szobába. Meggyújt egy olajlámpást az ágy melletti asztalkán és az ablakhoz lép. Kinéz az éjszakába a hold ma is erős fénnyel árasztja el a környéket. De most nincs szüksége arra, hogy világítson neki.Ezért behúzza a függönyt és levetkőzik. A takaró alá bújva, pillanatok alatt elalszik a puha ágyban. Másnap, már-már késő délután, lassan ébredezik, kicsit még maradna, de az éhség felkelti. Kibújik az ágyból és körülnéz, a függönyön átszűrődik a nap fénye, de a kis olajlámpás is ég még az ágy mellett. Odalép és eloltja, olyan hirtelen aludt el, hogy megfeledkezett róla az este. Út közben a ruháiba botlik, lehajol értük és felveszi a földről. Gyorsan felöltözik, magára teríti a köpenyét és rendbe teszi az ágyat. Magához vesz némi pénzt a tarisznyából és az erszényébe rejti. Bezárja az ajtót miután kilépett a folyósóra és elindul lefelé a széles falépcsőn. Amint leér a fogadó alsó szintjére egy pillanat míg körülnéz, de nem lát ismerőst. A pulthoz megy, köszön a csaposnak ésmosolyogva rendel. Majd a tállal és a pohárral a fal melletti asztalhoz ül és elkezd enni. Amikor Linn jóllakott, kiissza a teáját és vissza viszi a pulthoz a tálat és a poharat.* Szeretném kifizetni a szállást és az eddigi fogyasztásomat. *Mondja a csaposnak, mikor meghallja az összeget kicsit meglepődik, mert az alacsonyabb, mint amire számított. Mosolyogva néz a rákacsintó emberre és kifizeti neki az erszényéből a kért összeget. Azután hátat fordít a pultnak és az asztalok között a kijárathoz megy. Lenyomja a fémkilincset és kilép a nehéz faajtón. A téren nagyon kevesen voltak, a nap már lement, de a hold még nem jött fel. Itt-ott pislákoló fáklyák próbálták megtörni a sötétséget. Linn a fogadóból kilépve most is körülnézett, de csak megszokásból. Nem számított semilyen változásra vagy ismerősre. Szorosra húzta magán a köpenyét és fejére emelte a csuklyát, majd egyáltalán nem sietős léptekkel elindult a kovács műhelye felé. Miközben átvágott a téren, még mindig látható volt a kráter, amit nemrég robbantott az öreg mágus a kockakőbe. Kikerülte azt a részt és a kovácsműhelyhez érve belépett a nyitott ajtón. Odabent kellemes meleg fogadta, izzó fém szagával volt terhes a párás levegő. A törpe széles mosollyal jött elé, félbehagyva a munkát.Szia Linn, miben segíthetek neked? *Kérdezte Dozra a kovácsműhely ajtaján belül. Lágy, mégis jól láthatóan megmozdította kezét, hogy térjen beljebb a nő.* Restellem, hogy még nem néztem be a fogadóba, de rengeteg a dolgom. Jó, hogy meg tudtam venni ezt a házat, és a kovácsműhelyet. Már idejét se tudom, hogy mikor laktam utoljára a saját házamban.*mondta. s kicsit a múltba révedt a tekintete.* De gyere csak beljebb! Te vagy az első vendégem, mióta ide költöztem. Kérsz valamit? *Kérdezte, majd láthatóan kapkodni kezdett, mint aki nem ért a vendéglátáshoz. Levett a bent lévő egyetlen alacsony székről egy kalapácsot, leseperte, majd visszafordult.* Csak söröm van, nem voltam felkészülve látogatókra. A régi lakó hagyott itt tealevelet, esetleg megcsinálhatom, ha gondolod. Vagy ha tudom.* mondta, és nagyot kacagott ezen! Pár pilanat múlva aztán folytatta.* A fenébe! *kapott a fejéhez a törpe.* A kard! * Odarohant az éppen izzított kardhoz, ami már narancssárgán izzott, teljes egészében. Elkapta egy fogóbval, és beledobta a kemence melletti hordóba. A víz nagy sistergéssel csapott ki, meleg gőz terítette be az egész műhelyt.* Ó, a feledékenységem. *Dörmögött Dozra, majd visszafordult Linn felé! Linn meglepődött azon, hogy Dozra vette át az előző kovács helyét.De zavarát leplezve rámosolygott és elfogadta a teát. Közben belekezdett, hogy elmesélje jövetelének okát.* Bocsáss meg, hogy zavarlak, azért jöttem, mert az előző kováccsal egy igen előnyös, kölcsönösen jövedelmező üzletet kötöttünk. Ő csodálatos fegyvereket gyártott, én pedig áldással vagy átokkal emeltem azok értékét. Most is azért kerestem fel, hátha van elkészült fegyvere. Mondd téged érdekelne ez a lehetőség?.* Tiszta tekintetét felemelve a másik arcára, kiváncsian várta a fél-törpe válaszát.* Már hogyne érdekelne! *mondta a törpe, és felragyogott a szeme.* Mint otthon a mesteremnél. Tőle tanultam a kovácsolást, de ő értett a mágiához is többet, nem úgy mint én. Én csak védekezni tudok vele, azt is gyengén. Emphus íja, amit tőlem kapott, az is mágiával van ellátva! *mondta.* Na de ülj csak le, egy pillanat és itt vagyok* ezzel átrohant a házba. Gyorsan visszatért edénnyel, és tealevelekkel megpakolva. A kemence izzó parázsára rakta a vízzel telt edényt, és beleszórta a tealevelet.* Még éppen, hogy elkezdtem a kovácsolást, nincs még kész fegyverem, vagyis ez már kész lenne *mutat a hordóban lévő kardra* de hát ennek már vége. Túlzottan felhevült.* Holnap jön a segédem, aki itt lesz, amikor én nem vagyok, vele megbeszélem, hogy a kész fegyvereket adja oda neked, hogy megbűvölt. *Mondta, s mosolygott közben. Majd odafordult a teához.* Nézzük csak, szerintem már kész. *megfogta az edény fülét, ami megégette, de hősiesen tűrte, és lerakta a padlóra, majd belenyúlt a hordóba, és nagyot sóhajtott.* Nem értek én ehhez. *mondta. Linn nagyon örült, hogy Dozra ilyen szívesen fogadta az ötletet.* Ha nem leszel itt kérlek hagyd meg az inasodnak azt is, hogy milyen áldást vagy átkot tegyek a fegyverre. *Nézte, ahogy szorgoskodik a teával és észre vette azt is, hogy valószínüleg megsérült.* Segítsek? *kérdezte teljesen természetes hangon, egyik kezét kinyújtva a fél-törpe felé.* Ember, és törpe vér van az ereimben, valamilyen szinten tudok gyógyítani, mert ezt tanította velem a mester, de nem eléggé. És a fájdalom jó dolog. Nem szabad rögtön legyűrni. Szembe kell vele nézni. Sosem gyógyítok rögtön, de mivel látom, hogy segíteni akarsz, örömmel fogadom! * mondta, és az égő vörös kezét odanyújtotta a lánynak.* "Nekem nagyon kellene küzdenem, hogy ezt begyógyítsam, persze sikerülne, de elfáradnék benne." *gondolta. Linn a kezébe vette Dozra kezét és halkan dúdolni kezdett, a bőr szemmel láthatóan gyógyulni kezdett, majd hamarosan ismét eredeti színét vette fel. A nő ekkor abbahagyta a dúdolást és elengedte a másik kezét.* Valójában a gyógyításhoz jobban értek, mint az átkokhoz *mondta halkan* az elsőhöz érzékem van, mondhatni képességem, az utóbbi pedig tanult dolog.