M.Ó.K.U.S. avagy a Labradorok vonyításai

[Chris]

A következő szösszenet a Hollószárnyak egy morbidbahajló vadhajtása, amit Denivel követtünk el.
Túl sok értelmet és magasröptű eszméket nem keressen benne senki, valamit aki Z irományait nem bírja, az ezt se olvassa el, mert úgysem fog tetszeni neki...

Az utolsó vacsora, avagy az öngyilkosságnak sok formája van...
Egyfelvonásos Ráma

Szereposztás:
Én - fogadósnekromantapaplovagKM
Deni - boszi

1.
Lemegyek a fogadóba vacsorázni. Az ételt hamar kihozzák, és ahogy megérzed az incsiklandó illatát, a nyál összefut a szádban. Értekelni tudom közben a különleges fűszerezést, mégis rákérdezek:
- Mondja csak, miért van ennek olyan mandula íze?
- Maga ne foglalkozzon azzal, csak egyen! - közli sokat sejtetőn a fogadós.
- Bár gondolom Ynev ezen vidékén természetes dolog, hogy a tejfölös csirkepörkölt intenzív mandulaízzel bír.. ahhh csodás konyhájuk van maguknak
- Ahogy mondja - mosolyog rád kedvesen a férfi - ezek az ízek garantáltan a mennybe juttatják...
- Ohhh.. *görnyedek meg egy picit* gondolom ezzel a gyomorgörcssel nyílik a Mennynek kapuja *vigyorgok naívan a fogadósra.*
- Muhaha... és ez még csak a kezdet - dörzsölgeti elégedetten a tenyerét a másik...
- Most hogy nézem uram.. maga igen csak jóképű példánya fajának.. lenne kedve esetleg szerény személyemmel együtt döngetni azt a bizonyos kaput? *kacsintok rá a fogadósra, közben erőteljesen karmolászom az asztalt kínomban*
- Döngetni? Ha már döngetni kell, akkor ne a kaput - vigyorog rád teliszájjal, majd kissé zavartan néz maga elé - De itt ehhez kicsit sokan vannak, azt meg nem hinném, hogy a szobáig eljutna... mondjuk én nem vagyok szégyellős...
- Hmm.. ez csak azon múlik pillanatnyilag, hogy mennyire nekrofil jóuram.. *majd arcomra érdekes vonásokat rajzol a kín, de még sikerül pár szót hozzáfűznöm mondandómhoz* szégyenlősnek én sem mondanám magam...

1. befejezés változat:
A házigazda, épp hozzálátna, mikor egy szőke szélesvállú, fényespáncélos paplovag ront be az ajtón. Az érkező kietekeri a fogadós nyakát, ledönti a torkodon az ellenszert, majd féltérdre rogyva vörös rózsával és gyémátgyűrűvel a kezében megkér, hogy legyél a felesége.

*Kínomban éppen becsukom a szemem, amikor is hangos csörömpölés majd roppanás reccsenés szakítja meg az amúgy nagyjából néptelen fogadó csendjét.. aztán egy tompa puffanás a földön (sejtésem szerint drága fogadósunk lehet, Mr Döngető) mire kinyitnám szememet mintha egy satuba fognák állkapcsomat kinyitja egy középkori robot a számat és valamit a torkomon leönt.. éppen készülnék megfulladni tőle, amikor hipp-hopp, mintha tényleg a Mennybe kerültem volna, sehol a kín és egy csodás szőke konzerv vigyorogom rám valami vörös gazzal és egy.. jujjjjjjjj!!! ugrok fel örömömben amint meglátom a gyűrűt, a lovag nyakába ugrok majd szinte levegővétel nélkül hadarok*
-Óóóóó.. Sir BekkSztrít (olvasom le frissen fényezett páncéljáról a gravírozást).. ez igazi? gyémánt? van még? sok? és akkor maga és én.. vagy te.. mindegy érted.. szóval gyémánt.. lovaskocsi van? esetleg egy dugikastély? megígéri hogy nem fog engem énektudásával elképráztatni? huhhh.. szóval még mindig gyémánt.. hol vannak a törpék jut eszembe??? *nézek körül meglepve, hogy a kis bányászkáimat hova tűntették, amikor is egy hangos gondolat koppan fejemen az alábbi szavakat üvöltve: AZ EGY MÁSIK MESE!! majd a fejemhez kapok*
-óóóó tényleg.. nembaj.. gyémánt..
*szememben dollárjelek csilllanának meg éppen, ha tudnám mi az a dollár.. így csak soksokrengetes gyémántot látok..*
-hogy feleség én? te férj? hát hogyne.. persze.. most? mikor.. ohhh szeretlek
*majd egy szenvedélyes csókot lehelek az idegen (kit érdekel??) ám felettébb gazdag (ez a lényeg) lovag ajkaira*

Az ifjú férjjelölt végig bólogat a lovaskocsival, kastéllyal és még több gyémánttal kapcsolatos kérdéseidre. Megígéri, hogy mindent megad neked, csakhogy boldog légy, majd ölbe kap, és elvisz a kacslábonforgó palotájába.
Boldogan és gazdagon éltek, eleinte... majd költekezési kedved növekedésével egyre szegényebben, de férjed ígéretéhez híven igyekszik mindent megadni neked, így kalandozónak áll, hogy a bevételekből fedezze a költségeket. Egy ideig ez így megy, majd miután megszerzi neked a sárkány kincsét, hirtelen elhalálozik, amitől te dúsgazdag özvegy leszel, és boldogan élsz, míg meg nem halsz.

VÉGE


2. befejezés változat:
A fogadós, épp hozzálátna, mikor egy magas, sötét hosszú hajú csavart szarvat formázó varázsbotot tartó férfi lép be az épületbe. Végignézi mit művel veled a fogadós, majd múmiává változtatja a férfit. Megvárja míg meghalsz, utána zombiként feltámaszt és megkéri a kezedet.

- Fogadós uram.. *szólok hozzá a kipirult, úriembernek éppen nem mondható humaniod lényhez, aki éppen megfeszített "munkában van" * maga most csinál amúgy valamit? mert ugyan a gyomrom görcsöl.. de mást én biza nem érzek.. *bár időm sem lévén felfogni a mondottakat, mert pillanatok múltán aszott gyolcsbábuként borul rám, amiből egy jobb időket is megélt fog pottyan hófehér bőrőmre, jobb dolgom nem lévén jót mulatok rajta, hiszen a heveny izomgörcsöknek köszönhetően csak úgy pattog nyirkos, lassan kihűlő testemen a fog, majd amint a földre hull lelkem belőlem elvonul...

Hittem én.. pontosabban lélektelenül maradtam ez tény.. ám testem valami számomra érthetelen módon mégis úgy tesz, mintha élne.. nem értem én ezt.. el is gondolkodoknék rajta.. ha tudnék.. így inkább ifjú araként ugrok fene nagy örömömben a sötét úr nyakába.. ugrok én.. persze.. kezemet összekulcsolom nyakán.. éppen ujjonganék én, a brand new Coprse Bride.. ámm karjaim nyakban ott maradnak.. én viszont nagyott puffonok a földön.. majd elpirulva.. hahhhh, hogy már ez sem megy.. kapnék fejemhez.. de nincs mivel.. így inkább ellilulva.. fekszek leendő férjecském bal csizmájának orránál és pillogok rá nagy, le-leszakadó szempillákkal..

Leendő hivesed "visszagyógyítja" a leszakadt részeidet, utána ölbe kap, és haza visz a varázslótornyába.
Boldogan éltek (legalább is ő) míg meg nem hal, és liccsé nem változik, utána már ő sem él, de azért boldogok vagytok.

VÉGE

[Deni]

azért azt ismét meg kell állapítanom Chris, hogy nem vagyunk teljesen normálisak

[VérGyöngyTyúk Z]

Hajrá! Csak így tovább! Ez tecct!
Végre nem mondhassa mán senki, h magamnak csináltam topict

[Chris]

Originally Posted by VérGyöngyTyúk Z

...nem mondhassa mán senki, h magamnak csináltam topict

Pedig azt hittem ez a célod...

Originally Posted by Deni

azért azt ismét meg kell állapítanom Chris, hogy nem vagyunk teljesen normálisak

Hülyeség félegészség?

[VérGyöngyTyúk Z]

Originally Posted by Deni

azért azt ismét meg kell állapítanom Chris, hogy nem vagyunk teljesen normálisak

Az tök uncsi lenne Deni! Jobb ez az állapot!

[VérGyöngyTyúk Z]

Folyt.:

Gombolyagot alig bírta Falig helyrepofozni. Pedig ütötte a fejét faltól-falig. Mikor úgy vélte, hogy már elég értelmet - és szálkát a deszkákból - vert bele, megrázta két kézzel mint delejgömb az egyszeri varázslóinast:
-Jól van bepelenkáztad! Legyél már rajta túl! Az ultramag se tart örökké! Indulnunk kell! - üvöltötte gombolyag arcába és ezúttal a szájszagától vágódott hősünk a falnak.
-Tojózdd meg a goblin nénikéd Falig! - hördült fel miután levegőhöz jutott Gombolyag - Arról ugatol egyfolytába, hogy varázsló vagy meg bűvész, meg bróker! Azt még egy olyan varázslatot se tudsz ami ezt a görényszagot eltüntetné a szádból!
Falig sértődött arcal indult a matrózokáltal leengedett csónak felé és a válla fölött szólt csak hátra:
-Van ijen varázslatom, de kimerült és nem tudtam újra felhúzni.
A kezében egy kerek korong jelent meg aminek felszínébe mindenféle jelek voltak körben karcolva és három, különböző vastagságú és hosszú pálcika meredtt ki belőle szerteszét.
Falig eltette a szerkentyűt és bemászott a csónakba.
Gombolyag egy utolsó reménykedő pillantást vetett a fedélzetre, a matrózokra és a maflavető által ütött lyukon át az egyre emelkedő vízre a hajó belsejében. De sehol nem látott szesztartalmú dolgot az egy tükröt kivéve, de abban is csalódott, mert egyik hasonmásánál se volt pia és mind őt molesztálta, hogy aggyon má inni.
Csalódottan indult a csónak felé, majd megszaporázta lépteit mikor véletlenül a lassan ocsudó kapitányra esett a tekintete. Gyorsan beszállt, mielőtt még újból magához térne a kapitány, bár meg kell hagyni egy ilyen, szó szerint lesújtó tekintet után még félóra ájulást megelőlegezett volna neki.
A csónakban persze nem volt evező, a hajó mögöttük süllyedt, de valahogy elszenvedtek a bokáig érő vízben. És este lett és reggel. A hajnal első sugara a kimerülten partra mászó félhelf hegyes füleit látva röhögve bukott újra az óceánba, de rájött, hogy nincs apelláta és inkább felkelt megint.
A parton feleszmélve Gombolyag ködös tekintete a félkörben várakozó néma szerzetesek csendes csoportjára esett. Azok nem hatódtak meg és meg sem mukkantak. Csak álltak és nézték a két kalandort.
Gombolyag úgy gondolta ideje adni a dizájnnak és felpattant. Laza mozdulattal belőtte séróját a válla mögé, aztán két titkos mozdulattal kifényesítette gombjait. Lobogó rózsaszín köpenyébe bele-belekapott a szél, szemei rezzenéstelenül fürkészték a távolt, haja csillogott, jobbjában az őt híressé (kocsmák és itallerakatok tulajdonosi köreiben rettegetté) tevő automata többlövetű dugóhúzóval, baljában krómozott sörnyitója csillogott.Parafa zekéje elején virágok illatoztak, nejlon varázsnadrágja szokás szerint eltaszított magától minden koszt és fényes zölden csillant.
Örömmel látta szeme sarkából, hogy Falig még jobban kiemeli tökéletességét, szakadt köpenyében és zsákruhájában, melyet a mocsok ellen viselt és vesztésre állt.
A szerzetesek csak néztek és nem szóltak semmit.
Gombolyag feszített tovább és sejtette közel a pillanat mikor Falig edobja zsákruháját és csillogó flitteres diszkócuccban fog feszíteni mellette tévésoppos kardját és mágikus tefál botmikszerét markolva.
De a szerzetesek még mindig nem mondtak semmit.
Falig lerázta magáról a dzsuvát és idegesítően csillogó flitteres cumójában Gombolyag mellé állt.
-Na mi van? - kérdezte halkan a fogai közül.
-Nemtom - sziszegett vissza Gombolyag - csak állnak azt néznek mint akiken átfutott a Kék halál.
Falig magában motyogott valamit amit Gombolyag nem értett, és ez még jobban idegesítette, de nem merte megütni, mert Falig kezében zölden villogott a mágikus botmikszer töltésjele. Ha azzal kap visszapofont akkor a vérmágusok megveszik kilóra mint az eperséket. Megborzongott a gondolattól.
A szerzeesek is rohadtul unták a dolgot. Hiába próbáltak kapcsolatba lépni a két, feltételezetten a várt hős kalandorokkal azonos egyénnel, nem sikerült. Aztán egyiküknek eszébe jutott valami és az infót megosztotta a többiekkel.
Gombolyagot az idegzsába kerülgette mikor a szerzetesek egyszerre kezdtek bólogatni.
Az egyik végre előrébb lépett és valamit csinált ami mágiának nézett ki, a villogó fényes csíkokból meg a fura mozdulatokból ítélve. Aztán Gombolyag és Falig kezébe nyomott egy-egy furcsa lilásvörösesfekete dobozkát.
Aztán Gombolyag szeme előtt felvillant egy felirat:
A windóz új hardvert talált. Telepíti a futtatásához szükséges programokat?

[Senki]

Z, ez tömegpusztítófegyvernek is kiváló, majd megfulladtam a röhögéstől... csak az egyszeri Cassidy-t tudnám idézni a Fallout 2-ből: "huf!... huf!.... need... more... action points!!!... huf!..."

[VérGyöngyTyúk Z]

Olj sokak idő után edj kis folytogatás: (csak hogy bizonyíccsam, hogy az új évhő új engem nem attak.)

Falig hördülésére Gombolyag abbahagyta a jessz gomb keresését és a félhelf elfehéredő fülei alatt a szemébe nézett:
-He? - tudakolta igen bőbeszédűen.
-Eztet ismerem. Azé nem értettük meg őket, mer nem tanulták meg a kijevi Ködöst amit mindenki ért. Csak a saját kihalt nyelvükt tudják érteni jelbeszéddel. Eddig csak hallottam róla. Valami joghurtos tejtermékes neve van a nyelvüknek. Valami kűr vagy sír vagy mi. De lehet, hogy kőr. Van belőle Ó is, meg talán Ő, de ebben nem vagyok biztos.
Gombolyag dühös szemöldökrángással vágott Falig elmerült mondókájába, amitől az rögvest elhallgatott és Gombolyagnak két napig fájt.
Miután nagy nehezen felrázta a félhelfet és elolvasta a mellékelt tájékoztatót is rájött, hogy ezt nem kellett volna. Hagyta had ülepedjen le kissé alig gyomra és szelíden felpofozta, hogy magához térjen.
Falig kipattanó szemeiben áhitat ült:
-Látomásom támadt! A nagy Isten Markon tenyerében voltam és beszámoltam neki eddigi utamról. Ő kacagott és barátságosan megrázott, hogy minden, egykor gusztusos és tápanyagértékkel bíró dolog távozott belső szerveimből.
Aztán megáldott a szent szájtörlőjével mitől kellemesem megmelegedett arcom!
A félhelf átszellemült arccal lépett előrébb és Gombolyag magában imádkozott, hogy 1. ne nézzen a lába elé és ne tünjön fel az a nagy tócsa előemésztett kaja és gyomorsav a földön ami belőle kijött, 2. ne nézzen tükörbe, mert Gombolyag gyűrűjének nyoma jól látható lenyomatot képez arculatán.
Mikor végre úgy-ahogy napirendre tértek a közjáték felett újra a néma szerzetesek felé fordultak.
Elképedve nézték a kiszáradt csontokon lengedező csuhákat, az üres koponyákban fészkelő madarakat és a négysávos szekérutat, ami egy nagyváros kapujához kanyarodott. Alig tíz lépésre tőlük festőállványok sorakoztak amig mögött vigyorgó emberek és egyéb izék ecseteltek valamit. Egy nagyhangú és hosszú combú szöszke csaj pirosaskék bárdot tartott a magasba és éles hangon kiáltozott:
-Kérem a kettes számú tarin turiszt csoportot, hogy nagyongyorsan fejezzék be a környék feltúrását és a szoknyám alá futkosást! Gyűjjenek ide! Minden kibányászhatót elvitt már az előző csoport és csak a jövő héten ásnak el újjab megtalálható kincseket. A kincsekből és a bugyimból addig a a bazársoron vásárolhatnak! Az irodára hivatkozva 20% felárt kapnak! Addig tekintsék meg a századok óta partraszálló kalandozókat!
-Te! - bökte meg társát Gombolyag - mi a franciakulcs történt itten?
Falig zavartan elővette hárompöckös felhúzós micsodáját és megnézte. Aztán eltette.
-Nemtom ammeg! Asszem, Karton a Nagy isten úgy döntött megviccel minket kicsit. Na inkább húzzunk innen.
Falig intett egyet botmikszerével és nem történt semmi. Elkezdte emlegetni Fonalat és annak különböző szerveit, mire Gombolyag közölte vele, hogy ha sokáig szidja még a jó édes anyját akkor keres más fő mellékszereplőt és visszavonja az eddigi gázsiját is.
Falig végre rájött mi a gond és a botfixer hagyományos elemét kicserélte durvacelre. Nagyon dúúúrva lett. Még intenie sem kellett és máris kedvenc kocsmájukban ültek Herejön városában. A vendégek nagy része fejvesztve menekült. Csak olyanok maradtak akik személyesen, sőt! Hírből sem ismerték a két harangozót. Hozhozom a tétova pincér félve kacsázott feléjük, majd miután észlelte, hogy a kacsa semmit sem használ és nem űzi el a látványt, tűzszerészpáncélt és garantáltan törhetetlen hártyaüveg sisakot öltött majd az itallappal és egy köténnyel felszerelt újonc pincért rúgott az asztal felé.
A naív, elsőnapos pincér feltápászkodott, leporolta magát és hőseinkhez lépett:
-Mit parancsolnak az urak?
-Bort! - vakkantotta Gombolyag. - Aztán jöhet a pálinka és minden alkoholtartalmú dolog ami fellelhető a környéken. - A fiatal pincéren baljós előérzet suhant át, de nem rendelt semmit úgyhogy nem is foglalkozott vele.
-A magam részére némi búzát és békességet kérnék - közölte nyájas hangon Falig, majd jólesőt böfögött és halkan bégetve kérődzeni kezdett.
A pincér elrohant és leadta a rendelést, majd 25 méterről kőrling teknikával felszolgálta.
Talált és nyert. Igaz, hogy a levert gyertya kigurult a fogadóból és a fél város leégett, de legalább nem kellett a közelükbe menni és kevesebb gyúlékony anyag maradt.
-Te Falig! - bugyborékolta a kancsó mélyéből Gombolyag - valamit nagyon elku....ltúrálódtál az előbb. Most megint mehetünk át a tengeren. Hányóddhatunk a hullámokon, hányhatunk a palánkon át. Úgyhogy ne tömdd kétpofára a madárkajádat hanem ugassá valami magyarázkodásfélét.
Hogy Falig mit felelt volna tán sosem tudjuk meg, mert ebben a pillanatban kivágódott a kocsmaajtó és ott állt a feketén világító nyílásban az egyetlen valaki aki önként leült melléjük (az első találkozás után is!) bármelyik kocsmaasztalhoz, vagy evezőpadra.
Hozhozom megpillantotta az alakot és az idegtől forró fején szétpattant az üvegbúra. Míg a sebesült pincérek elhunyt társaikat vonszolták félre, az alak bentebb lépett. Öles alakjához jól illett két méretes begye és a testére szorosan tapadó hímnemüek. Egy mozdulattal lekanyarított magáról két járőrnyi városi őrt és hajából kisimította a gubancokat és pár retardált szekszmániást. Tűsarkú topánjának döngő lépteivel odacsörtetett Gombolyagékhoz és fejüket szerető mozdulattal tőgyei közé vonta, amit az ebből kimaradó nyáladzó rajongók fujjolással és helyükbeképzeléssel kísértek, majd többen végkimerültek.
Ezek után recsegő ruhácskájában melléjük csüccsent a harangozók szekszujális vágyainak állandó tárgya, a farban-begyben legerősebb, nem épp íkújáról, de eszéről sem híres kantarolónő Prosztata de Kapar.

[Chris]

1. Kráni népmesék - hangoskönyv aquir nyelven
2. Tier nan Gorduin: Rekordjaim könyve
3. Az ezeregyéjszaka meséi ahogy azt egy gnóm szakértő egy kulcslyukon át látta
4. Háború és béke, avagy a Vörös és fekete - A zászlóháborúk rövid története
5. A kőszívű ember fiai - Ranagol családi fotóalbuma
6. Amhe-Ramun: Sok hűhó semmiért
7. Dzsad füveskönyv
8. Alyr Arkhon: Ivan Iljics feltámadása
9. Végtelen történet- M* jogviták

(by Shadowmasters)

Ui: Nincs meg valakinek az ynevi Top 10 slágerlista? Találkozás esetén sörrel jutalmaznám a megtalálót...

[VérGyöngyTyúk Z]

Rövidkönyvek:

1. Barátaink az elfek - Ediomad kiadó
2. Orwella jótéteményei - Kyr központi könyvtár
3. Birodalmunk a hetedkorban - goblin ismertető könyvsorozat
4. Sikertelen küldetéseim - Tier nan Gorduin vallomásai
5. Ynevi szerepünk a negyedkorban - Tarin könyvklubb
6. Egyenrangú népek ismertetése - toroni kiadás
7. Élet az ibarában - Yamm haikan útleírás
8. Rizstermelés és halászat - dzsad kézikönyv
9. A szeretet hatalma - Ranagol intelmei híveihez
10. Festészet és lakberendezés - gro ugon hetilapja