Az Ezüst hold könnyei

[Massza Rex]

Illendően köszöntök mindenkit (Ryel-nél fel is állok, amíg leül). Amikor kérdezik, hogy leülhetnek, midig Íshar és Meríín-re nézek, hisz én is csak vendég vagyok az asztaluknál. Maradok lent és figyelek mindenfele, csak kiderül előbb vagy utóbb, hogy mi ez a nagy izgalom.

[Chris]

Dharhoz:
- Dhar, ha valamikor ráérsz egy újabb kísérletre, szólj.
Majd csak úgy a többiekhez:
- Most kóstoljuk meg ezt a nem mindennapi nedüt, vagy majd ha visszatértetek?Feran lelkesen felemeli az elétett üveget.
-Természetesen most. De csak keveset, mert szükségünk lessz az erőnkre. - Felétek tartja a palackját - megkínálhatlak titeket a magaméból, vagy .. ?
Meríín és Íshar megragadják a korsóikat és felemelkednek:
-Arra ki közülünk először megy istenei elé!

[Pettyes]

Amikor egyre erősödik a különböző próbáknál a csendülések próbálok felkészülni. Feran láthatja, hogy amikor az utolsó próba van az izmai pattanásig feszülnek a halk morgás egyre fokozódik, majd mikor elviselhetetlenné válik, egyet üvöltök. Kinyitom a szemem és Feran, ha rámnéz láthatja ahogy felé nyúlok egy kicsit megragadom, de még idejében sikerül megfékeznem magam, miközben gyilkos tűz lobog a szememben.
- Bocsáss meg Feran, de az indulatok. Berran azt mondta, ha ilyen mértékű behatás ér, akkor vagy elintézem a támadót, vagy nem lesz több esélyem és elvesztettem a fejem.
-Semmi baj. Legalább tudjuk hogy mikor támadnak meg minket. Te ne haragudj, hogy ennyire igénybe vettelek.
Megigazítom magamon a ruhát és megvárom, amíg Feran előre magy, majd követem.

Ryelnek:
- Ryel nem biztos, hogy jó ötlet lesz, vagy legalábbis nagyobb óvatosságot kell intéznünk! Persze, ha továbbra is benne vagy, hogy kipróbáld, akkor rendben, de ez legyen az utolsó, elég kellemetlenül érzem magam ilyenkor! - láthatja Ryel az aggodalmat az arcomon.

[Chris]

Dharnak:
- Nem feltétlen ragaszkodom hozzá. Ha Feran e nélkül is eléggé meg van győződve arról, hogy megfelelő a védelem, akkor nem eröltetem a dolgot.
A bort természetesen megkóstolom.
Feranhoz:
- Mikor indultok?
Feran körbenéz az asztalnál. Íshar és Meríín látható élvezettel kortyolja a sörét, de mikor rájukpillant leengedik a korsóikat és biccentenek:
-Akár most - mondja Íshar.
-Nos akkor uraim? Indulhatunk? Ryel. Kérlek Meríín-nel addig összegezzétek az eddig megtudottakat és ha lehet maradjatok ki az esetleges csetepatékból. a lelkes törpék - hunyorít körbe - nagyon be tudnak lendülni.

[Massza Rex]

Beleízlelek én is a borba, hisz meg kell becsülni az ilyen alkalmat. Majd feltápászkodom én is (recsegő térdekkel). Indulásra készen megigazítom a tarisznyámat.
-Nos Uraim felőlem indulhatunk, ne várakoztassuk a mélyen tisztelt Ennar Uraságot.
Feran is feláll és a pult felé indul.
-Az udvaron vár minket a kocsink.
Íshar és Meríín meghajolva, mormogva köszönnek el egymástól. Az ajtón eközben lép be féltucatnyi törpe és vezetőjük Feran felé bólint és odakiállt neki:
-Bofkar mester üzeni, hogy nem tőle fog függeni a dolog!
Feran bólint majd mutatja az utat.
A konyhán keresztül kijuttok a belső udvarra, ahol jókora batár áll két erős lóval. A bakon a fogadóban szolgáló fiatal kölyök ül. Csak biccent felétek mikor sorra beszálltok. Feran megmondja neki a címet és amint beszálltatok a kocsi megindul.

[Pettyes]

Megköszönöm Ryelnek a figyelmességét, majd amikor indulunk előtte felrohanok a felszerelésemért, magamra aggatom a bőrvértem és a két kardom és egy bővebb köpönyeget vetek magam köré, majd indulásra készen állok a fogadó elött.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az ékszerész felé (Atya, Dhar):
A kocsi úgy fertályórás, gyors haladás után fékez le egy kétszintes vasrácsokkal fedett ablakú épület előtt az aranyművesek utcájában. A csukott, oldalracsapott ráccsal erősített bejárat előtt két alabárdos, komor aszisz zsoldos álldogál.
Mikor kiszálltok a zsoldosok szorosabban fogják fegyvereiket és kissé meg is döntik.
-Kik maguk és mit akarnak itt?
-Feran de Hajerun vagyok. Ennar mesterhez jöttem. Az urak itt a kísérőim.
A zsoldosok egyike bekopog és beszól az ajtón. Az hamarosan kinyílik és bemehettek.
Bent jókora terembe léptek, az ajtón belül négy másik zsoldos áll, félig kivont kardokkal. A falak mellett és a teremben szétszórva üvegfedelű ékszertárolók, verete ládák. Az egyik tároló mellett Ennar és egy láthatóan jóval idősebb férfi áll.
Pettyes: A fejedben megszólal a gond és mintha valaki visszhangzó szólót verne rajta.
-A Khál kimegy. -dörren az egyik zsoldos. - Kifelé, vagy leengedi a pajzsait!
Massza: Érzed, hogy valaki mintha végigsimítana a fejeden. Felismered az érzést. Valahonnan egy mentalista most nézte végig az érzéseidet árulásra erőszakos szándékra utaló jelet keresve. Magadban megállapítod, hogy a módszer a legkultúráltabbak közé tartozik amivel valaha is találkoztál. Nem fürkészik a gondolataid a titkaid után, de kellőképpen megvizsgáltak önmaguk védelmében.


A fogadóban (Ryel):
A törpe csapat egyenesen Tömzsipörölyhöz megy. A vezetőjük mond neki valamit. Tömzsipöröly a fejét rázza és próbál tovább felszolgálni. Az egyik törpe kiveszi a kezéből a tálcát és lerakja. Tömzsipöröly a tálcáért nyúl de nem éri el.
-Engedj ha mondom!
-Velünk kell jönnöd!
-Nem megyek az esküm kötelez!
A törpék erre nekiesnek Tömzsipörölynek és megpróbálják lefogni. Ő nem hagyja magát és valamit csinál a kezeivel, mire vagy kéttucatnyi Tömzsipöröly jelenik meg és kezd rohangászni. A törpék egy pillanarta megzavarodnak, aztán egyikük a levegőbe csap ezüstfejű csákányával és az illuziók eltünnek. Tömzsipöröly alig a pultig jutott el ezalatt és most három törpe veti rá magát. Vagy ötperces ökölharc után a féltucat törpe legyűri és az eszméletlen Tömzsipörölyt magával cipeli kifelé. Az utolsó még hátrakiált:
-Tooma dicsőségére! Ősi ereklye tért vissza Buul Ruurig gyermekeihez!

[Pettyes]

- Majd kimegyek, ha az akit szolgálok úgy dönt! - nézek vissza szúrós szemmel az őr felé.
Ennar az őr felé int:
-Hagydd Kelir! Ismerem őt, nem lesz baj.
Ennar felétek fordul és az egyik tároló mögötti székek felé int:
-Kérlek bocsássátok meg, de Kelir szereti jól végezni a dolgát. Bemutatom céhünk vezetőjét, az apámat, Termenit Garnat mestert.
Az öreg félig feláll száékéből és kissé biccent:
-Örvendek a találkozásnak. Nos tán foglaljanak helyet.

Ennar: - Két óra múlva kell indulnom a raktárhoz. Sikerült döntésre jutniuk?

[Chris]

A törpék ügye nem az én dolgom, így nem igazán foglalkozok azzal, mit tesznek maguk közt. Mikor kissé lecsendesednek a dolgok Meríínhez fordulok:
- Nem lenne ellenedre, ha a szobámban folytatnánk a munkát? Nem szeretném, ha illetéktelen szemek és fülek tanui lennének a beszélgetésünknek.
Meríín bólint és felkel az asztaltól. Elindultok a lépcső felé amikor a törpék lelkesen belekezdenek egy törpenyelvű nótába. Feltűnik, hogy van egy-két törpearc ami nem oly lelkes mint a többi és a törpeistenek nevének említésekor gyakran szinte acsarkodó. Az egyik ijen arcban gyilkos villanást látsz mikor egy vigyorgó törpe az arc melletti válra csap és Tooma nevét harsogja a fülébe. A pengevillanásra majd minden törpe elhallgat és halálra sebzett társukhoz hasonlóan értetlenül merednek a törpe melkasából kiálló csatacsákányra. A törpe még indig korsóját markolva zuhan el.
Többtucat törpe ajak mormolja Tooma nevét és az eddig vidám szemekben gyilkos indulat villan. A gyilkos kirántja csákányát a haott törpénből és magasra emeli:
-Tyrannóóóó!
Kiáltására vagy másféltucatnyi törpe ránt fegyvert és kezd maga körül kaszabolni. A döbbent pillanat végén azonban a többi törpénél is fegyver terem és a testekbe csapódó fegyverek hangját elnyomhja előbb az acélon csendülő acél zaja, majd a Tooma nevét zengők üvöltése.

Meríín maga mellé ránt a falhoz és a csatazajban szinte kiabálva kérdi:
-Tyran az ki lenni? Mejik jó? - Közben a szeme ide-oda cikázik a harcolók között.

[Chris]

- Ezt nem itt és most kellene megbeszélnünk. Nem szándékozok ebbe belekeveredni - mondom azzal megindulok az emelet felé.
Meríín leránt a földre mielőtt egy lépést tehetnél. Már épp ráripakodnál mikor észreveszed a falba fúródott tőröket nagyjábol ott ahol egy lépés múlva lettél volna.
-Már montuk. Mi majd megvéd. - Az egyik törpére mutat aki Tooma nevét harsogva fejszéjével éppen levágja egy másik kezét - őt ismer. Eszerint tyran a rossz. Gyere menjünk harcon át. Baljával segít fel, míg jobbjába a hóna alól kerül az előrebillenő pengéjű fegyver. Egyenesen a lécső felé indul veled.
A harcon át? Át? Ez sincs magánál... ha egyszer kerülni nem lehet megoldom másképp...
- Most eltűnök, ne aggódj, ha vége a harcnak keress meg a szobámban - súgom Meríínek.
Azzal létrehozok egy sötét árnyékgömböt a falhoz, majd nyitok a falon egy árnyékajtót és átlépek rajta. Meríín nem követ az árnyékkapun át. Kitör a gömbből és egy elé perdülő törpét a pengélye lapjával fékez le, majd biccent neki. Egy tyranot éltető törpének a fél álkapcsával együtt hasítja át a nyakát. Egy mögé kerülő törpének valószínüleg a bordáit töri mikor melkason rúgja, egy lecsapó kardot a feje felett alig tenyérnyivel lök félre az alkarja. Egy percig csak a csatazaj és a pengék villogása veszi körül, majd a lépcsőn terem. Mögötte az ivóban már csitul a csata a homálytestvért éltetők közül már csak hárman állnak a többiek gyűrűjében. Meríín hirtelen megpördül majd a felhajítja a fegyverét és oldalra ugrik a lépcsőn. Mellette csörömpölve gurul le egy páncélos törpe.
Az emeletre érve azonnal keresni kezd téged.