Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Felkelek, megmosakszom, majd elindulok lefelé a fogadó terébe. Keresek valakit a társaim közül, aki ért az elme védelméhez, elsősorban Ferant és az Atyát, de akár Ryel is megteszi.
Még látod ahogy Ryel kilép az ajtón mikor leérsz. Se Feran se az Atya nincs lennt, csak Íshar-ék esznek az asztaluknál.
Odaintek Ísharéknak, majd odalépek a pulthoz és szólok Karemmhez:
- Üdv Karemm, kaphatnék valami finomat, valami fogamra valót? - Széles mosolyt vágok hozzá.
- Hogy tetszett a tegnapi banzáj? - ismét mosolygok.
- Megkérhetlek, hogy hozd a reggelit Ísharékhoz, márha megengedik, hogy odaüljek melléjük - majd kacsintok egyet és odamegyek Ísharékhoz.
Karemm láthatóan rosszkedvű:
-Nem láttam, nekem meg a kölyöknek volt épp beosztásunk ide és egy percig sem tudtam leszabadulni. Pedig aszonták a vendégek, hogy bár nem a leghosszabb volt amit láttak, de megérte megnézni. Különben meg - a köténye alatt megzörget valamit ami pénzcsörgésnek hangzik és elmosolyodik - gratulálok a győzelmedhez! Még jó, hogy rád fogadtam. Menj csak mingyárt viszek valami finomat.

- Jó reggelt Nektek. Szabad egy hely körötökben?
-Gyere csak leül!- szól Meríín és kissé összébbhúzák a tányérjaikat.
- A tegnapi küzdelemre visszatérve, nagyon jó voltál Íshar és gonolom Meríín Te sem vagy különb! Ahhoz képest, hogy nem vagyotok óriások - nézek magamra - nagyon erősek vagytok és a harcmodorotok is elképesztő! Meséltek róla valamit?
-Nem van mi arcművés vagy mit te mond - néz rád két falat közt Íshar - mi harcos, nekünk kellett tud harc, hogy lehessünk harcos.
Karemm lép oda és a jókora tálon amit elédtesz friss őzgerinc illatozik. Nagyot nyelsz hirtelen, mert míg magad fizettél az ételért csak egyszer volt elég pénzed venni egy kissebb darabot belőle. Mellette byzonszeletek gőzölögnek. Egy hatalmas friss cipó és jókora korsó víz kerül még eléd, aztán két kissebb edényben savanyúságot és szószt tesz eléd. - Hasonlít a harcmodorotok egy kicsit arra, amit a szülőhazámban tanítanak, persze nekem ezt csak mesélték én valamelyest megpróbáltam elsajátítani és talán sikerült is, mert nem kisebb ember, mint az apám tanított meg rá! - mosolygok és büszke is a tartásom.
-Jó munka csinál tied tanítás. Reméljük majd kipróbáljuk eggyütt harcot is! Egyél jót! Kell harc után! - Nevetnek és feléd emelik a poharaikat.

Úgy félóra múltán felállnak és elköszönnek:
-Bocsánat mennünk kell el innen kicsit. Nemsokára jön vissza és beszélget még jó?

[Massza Rex]

Egy jó kiadósat alszom, legalább 10 órát. Utána mosakvás, reggeli ima, némi meditáció. Uti ruhát veszek, páncél és kard is a helyére kerül, majd lemegyek reggelizni. (bár kb ez már dél körül lesz)
Ha meglátom a két "vércsét" ( Meríín-t és Íshar-t ) üdvözlöm őket és ha nem tiltakoznak, leülök az asztalukhoz.
Délben az asztaluknál ülnek és beszélgetnek hallkan.
-Béke és áldás szálljon rátok barátaim. Igazán szép nap virradt ránk, serkenti az elmét, tudunk most beszélgetni?
Meríín-ék felállnak:
-Persze Atya! Leül itt, vagy menni más hely?

[Pettyes]

Még a pultnál Karemmnek:
- Sajnálom, hogy lemaradtál! Én is életem egyik legkeményebb harcát vívtam, de azért örülök, hogy a győzelmem Neked is hasznodra vált! - mosolygok.
Amikor Karemm kihozza a reggelit megköszönöm neki és megemlítem, hogy az illata jó, már csak az íze a kérdés széles mosolyt vetve.
Asztalnál:
Ísharéknak hasonlóan jó étvégyat kívánok! Közben a maradék fél órában kérdezgetem őket mindenféléről a családjukról, szüleik, asszonyaik, gyermekeik, az otthonukról, stb.
Meglehetősen szűkszavúan válaszolgatnak (nincs, reméljük élnek, nincs, nem tudjuk ) és pár perc múlva inkább a fegyverekről és a pusztakezes harcról kezdetek beszélni. Az a gyanúd támad, hogy az első kérdéseket meglehetősen rosszul fogadták és nagyon nem szívesen beszélnének róla.
Amikor elköszönnek:
- Persze, persze menjetek csak semmi gond! Nekem még be kell fejeznem ezt a félbehagyott reggelit!
Intek nekik, hogy majd találkozunk és visszafordulok enni! Ha nem jön le senki addig, akkor visszamegyek Karemmhez és mesélek neki a küzdelemről, ha nincs sok munkája, ha van, akkor lent üldögélek a pult elött egy kicsit! Kb. rá egy órára felmegyek a szobámba felöltözködöm (Bőrvért, fegyverek az oldalamra, pénz és elindulok valami elme páncélost keresni, mivel eddig senkivel nem sikerült beszélnem és nemsokára akció lesz)!
A városban sétálgatva jópáran megbámulnak téged. Pár embert megkérdezel, merre is találsz páncélkovácsot, azok meg mindenfelé küldenek aztán egy ismerős törpébe botlasz. Megkérded tőle is, az meg majd hanyattesik a csodálkozástól.
-Miért keresel? Tömzsipöröly fejéből kiesett a kovácsház? Na gyere velem te nagydarab!
Viszavezet a Zsivány Ló felé és a főtéren a törpetárna bejáratához visz. Az őrök felé köszöntök, aztán két szintet vezet lefelé és egy jókora kovácsműhelybe vezet. A bent dolgozó féltucat törpéből többen odaköszönnek nektek, a többiek láthatóan túlzottan elmerültek a munkájukban. Kísérőd magához inti az egyiket:
- Vasfejű! Ez itt Dhar. Dhar Ő Vasfejű Berran. Na neki mondd el mire van szükséged és jössz két sörrel. -Berran-nak még odaszól mialatt megy kifelé. - a számlár Feran nagyúrnak küldd majd!

[Chris]

Dolgom végeztével visszatérek a fogadóba. Felmegyek a szobámba lepakolni és átöltözni, majd a tegnap már látott ruhámban visszalibegek az étkezőrészbe. Rendelek valami finomat, és eszegetni kezdek. Kissé ábrándos a tekintetem, olyan mintha egyáltalán nem lennék ott lelkileg. Az étel elfogyasztása után teát és valami édességet kérek, majd ücsörgök ött tovább, mintha semmi más dolgom nem lenne.
Édességként pár süteményt és valami nagyon édes, sűrű, szirupos folyadékban aprógyümölcsöt hozznak. Először furcsállod az ízét aztán megtetszik a kissé alkoholos utóíz.

[Massza Rex]

-Ez az asztal teljesen tökéletes. (recsegő térdekkel leülök)
A tegnapi bemutató előtti beszélgetést akár folytathatnánk tovább, ha ti is úgy gondoljátok. (Intek a pincérnek)
Karemm jön ki és megkérdezi mit szeretnél ebédelni. Miután leadod a rendelést, pár percen belül hozza az ételt.
Meríín érdeklődik tőled, hogy pontosan miről szeretnél beszélgetni.
-Tanítani nyelv étkezve nem jó talán. Kiejtés ha rossz, lehet, hogy ellenség lesz barát.

[Pettyes]

- Üdvözöllek Berran! Azt hiszem, hogy barátunk félreértett valamit, amikor azt mondtam, hogy elme páncélost keresek! Én nem szeretem veletek ellentétben a súlyos vérteket - kicsit biccentek tisztelettudóan - Nekem egy olyan személyre lenne szükségem, aki a tudatot tudja felvérteztetni, esetleg ha ebben a dologban tudnál segíteni, ha nem, akkor bocsásd meg, hogy feltartottalak és pazaroltam drága idődet!
A törpe meglóbálja a kalapácsát:
-Csak nem tévedett akkorát. - leteszi a kalapácsot és a nyakában megkötött erős bőrkötényt. Vékony ezüstláncon Kadal szimbóluma lóg a nyakában.
-Na jer kissé arrébb, úgy vélem a számodra szokatlan zaj zavarna a koncentrálásban.
Kivezet a műhelyből és egy a folyosón szemben nyíló szobába vezet. Egy egyszerű pihenőhelyiségnek látszik pár asztallal székkel, a belső fal mellett azonban egy kicsiny, márványból faragott oltár áll. Leültet az egyik asztalhoz, kissé kényelmetlen neked a törpékre méretezett pad, de nem panaszkodsz.
-Nos mit is szeretnél pontosan?

[Chris]

Mivel láthatóan senki nem igényli a társaságomat, és dolgom sincs idelenn, ezért a desszert elfogyasztása után visszamegyek a szobámba.

[Massza Rex]

Nos nem csak a nyelv szépségeire gondoltam, hisz ha meg akarjuk osztani egymással kultúránk, vallásunk, történelmünk, és legendáink színes kavalkádját, akkor ezek azért elég egyoldalú monológokhoz vezetnek majd. Ami nem baj, hisz egyaránt szeretek beszélni és hallgatni is. Persze nem akarlak sürgetni titeket, vagy túl mohón kapkodni ismereteitek felé, de tegnapi szavaidból úgy éreztem szívesen és mihamarabb megosztanád velem, hogy lejegyezhessem.
Ha az idő jelenleg nem alkalmas erre, akkor mond csak meg bátran, hisz magam is szeretem megadni a módját annak, aminek kijár.
-Óóó.. alkalmas az idő. Hisz nem va itt most feladat még. Amit mi akart ma mindenképp azt megtettük. - Íshar lelkesen bólogat.
-Mivel kezdjük Atya? Van eszköz most írás?
-Hohó, Ti aztán nem pocsékoljátok az időt. (mosolyog) Nos leírni általában már csak a rendszerezett tudást szoktam, így szerintem előbb inkább kötetlenül beszélgessünk mindössze, hogy kapjunk némi képet, teret a később előkerülő több értelmű fogalmaknak és szóképeknek. Úgy képzelném el, hogy beszélgteünk erről arról, eleinte amiről csak jól esik, később pedig már egy megadott téma szerint, utána én leírom, és másnap Ti meg megnéztitek, vagy felolvasom és ha esetleg rosszul értettem valamit, akkor kijavíthatjuk még könnyen.
Bólogatnak hevesen:
-Rendben. Ha most enni Atya akkor kezdés étellel. - mondja Meríín.
Elkezd mutogatni az ételekre és a tárgyakra, miközben szavakat mond (pl. kenyér van henne, szék van kalrad stb.) mikor utánnamondod többször kijavít amíg számukra elfogadhatóan nem ejted a szavakat.
Számomra megszűnik a környezet, figyelek, türelmesen ismétlek, van némi nyelvérzékem így rutinosan tanulok. Párhuzamosan én is tanítom őket, amit megneveznek én is megnevezem.
Hamarosan már csak kérdezgetitek egymástól a dolgokra mutatva, hogy mi az. Mikor már elég jól megy áttértek a ruhákra. Közben kérnek maguknak ők is egy kis ételt és észreveszed, hogy Íshar az övén lógó egyik kis szütyőkéből egy parányi zacskót vesz elő. Vág egy szelet cipót és valami pirosas port szór rá a zacskóból. Épp csak csipetnyit, de az orrodat sosem érzett illat csapja meg. Miután minden szemcsét gondosan elszórt, szorosan lezárja a zacskót és elteszi, a szeletre tesz egy vékonyka húst és feléd nyújtja.

[VérGyöngyTyúk Z]

Pettyes:
A törpe összevont szemöldökkel figyel míg elmagyarázod neki, hogy az érzelmeidet befolyásoló dolgok ellen akarsz védelmet.
Miután végighallgat a szakállát huzkodva úgy mér végig mint aki még sosem látott nemtörpét.
-Megoldható. Nem lesz olcsó Feran-nak, de megoldható. Erős védelmet kapsz, de vigyáznod is kell majd egy-két dologra.
Magában mormog egy kicsit miközben a szeme sarkából méreget. Kissé feszélyezve érzed magad a nagy figyelmétől, de próbálod magad megnyugtatni.
-Rendben. Kérlek feküdj végig a padlón az oltár előtt.
Kimegy és valaz ajtóra kiakasztja az oltár mellől felvett láncot.
Mikor végigfekszel ahol mutatta többször is körbejár és végül megáll a fejed mögött.
-Na ez tetszik. Végre simán, verekedés nélkül lenézhetek egy ekkora darab harcosra mint te. -Vigyorog, de közben a kezei a szent szinbólumát fogják. - Kérlek maradj fekve, hunydd le a szemed és lélegezz mélyeket. Lazíts mintha harc előtt állnál és görcsölnének az izmaid.
Mikor nagy nehezen ellazítod magad hirtelen úgy érzed, mintha kovácskalapáccsal püfölné a fejedet belülről. Próbálsz nyugodt maradni, de mikor fel akarnál pattanni, hogy nem bírod már tovább csodálkozol, hogy az ujjaid sem bírod megmozdítani. A kalapálás egy kis idő után enyhül, majd majdnem teljesen megszűnik. A szemed felpattan hirtelen és látod a törpe szakállát alig ujnyira a fejed felett lengedezni. Elmédbe képek tolulnak gyermekkorodból, a tanulásról mikor mestereid néha gyors és fájdalmas leckékkel törték le büszkeséged, hogy ne hidd magadról a legyőzhetetlenséget. Aztán az első győzelmed mikor törpe tanítód lelkes dobogással és az első valóban harcoshoz méltó kézszorítással üdvözölt miután apádat a tőle tanult dobással győzted le. Apád amint felkelvén a porból megölel és életedben először harcosnak nevez.
A képek lassan elhalványulnak és a padlón fekve térsz magadhoz. A törpe a kezét nyújtja és feltápászkodsz. Apap eléggé megviseltnek látszik.
-Njjó. Megvalánk. Kemény fejed van hallod é! Most üljj le és elmondom a szabályokat.
Kissé szédülsz a sok fekvéstől ahogy a pad felé lépsz.
-Az elméd köré falat emeltem, ha esetleg érezted akkor ojan lehetett, mintha kalapáltak volna. - az emlékbe is beleborzongsz - Bárki is akarna befolyást gyakorolni az elmédre azt tudni fogod. Mintha gongot ütnének meg a fejedben. Ha alszol ha ébren vagy mindenképp hallani fogod. Ha alszol akkor fel is ébredsz. Remélem meg tud védeni mindentől majd. A hátránya az, hogy mostantól ha valaki üzenne neked az elmédbe azt sem tudja megtenni, te sem tudsz üzenni, ráadásul minden kísérletnél, bármilyen kísérletnél ami az elméder irányul hallani fogod a gongot. Szóval ha teheted ne menj mentalisták gyűlésére. Most menj, a számlát majd elküldöm Feran-nak. Ja mégegy dolog! Maradj lehetőleg nyugodt. A gongszót rekeszdd ki a tudatodból ha nagyon zavar.

[Massza Rex]

Nyitott vagyunk minden újra, de azért csak óvatosan. Megszaglászom előtte, alaposan megnézem, nyelvem hegyével megízlelem, csak utána harapok bele. Bízok benne, hogy nem akar direkt rosszat nekem, de sose lehet tudni, idegen ízeknél.
A hússzeleten keresztül is érzed a furcsa, kellemes illatot, mikor kicsit felhajtod a húst, hogy a nyelveddel megkóstold Íshar kuncogni kezd:
-Óvatos Atya jóó!
A nyelveden a fűszer íze kicsit a borsra, kicsit a szegfűszegére hasonlít. Egy pillanatig édes, majd szite a könnyed is csorogni kezd ojan csípős, de ez is csak egy pillanatig. Az utánna sokáig érződő íz valahol a kettő között van és úgy érzed az orrodon át is azt az ízt érzed mint a szádban. mikor beleharapsz az íz ismét megváltozik és a nehéz, édes dzsad borokra emlékeztet, kis kesernyés mellékízzel. Szokatlannak találod, de nagyon ízlik, bár úgy érzed hétköznapi ételként nem tudnád elfogyasztani, de néhanapján érdekes lenne.
-Talunaltu - mondja Meríín - fűszer miénk. Szabad csak kicsit rak étel, mert sok -itt a teához hozott cukorban lévő kis kanálra mutat- okoz halál hamar. Ezért kis adag elég sokáig. Tetszik?