Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

[Chris]

Massza Rex: igazad lehet a fagyasztóval kapcsolatban. Egy haverunk (szintén KM), aki nem olvasta ezt a fórumot, a következő szöveggel sokkolta, rázta le az egyik boltban folyton kellemetlenkedő boltost:
- Elnézést, akkora hűtőjük nincs, amibe egy ember is belefér?
Valamiért többet nem ment oda a hapsi kérdezősködni, hogy miben segíthet...

[naramis]

Originally Posted by Chris

Massza Rex: igazad lehet a fagyasztóval kapcsolatban. Egy haverunk (szintén KM), aki nem olvasta ezt a fórumot, a következő szöveggel sokkolta, rázta le az egyik boltban folyton kellemetlenkedő boltost:
- Elnézést, akkora hűtőjük nincs, amibe egy ember is belefér?
Valamiért többet nem ment oda a hapsi kérdezősködni, hogy miben segíthet...

Mit szólt volna a haverod, ha a boltos aszongya:
- Tessék itt egy, kipróbálja hogy elég hideg és tágas?

[Pepa]

Volt olyan idő, amikor nekem is volt időmeffajta szórakozásra. Alkotjuk meg a karakterem - az a erdőket szerető klán, a Gangrel-t! Nem lesz olyan tápos, mert az annyira nem jó. Elkezdünk a játékot, mint ember, aztán megvéreznek és elkezdte középkori francia életét. Aztán jött a az apám nevének felfedése: Lucius. Itt elkezdtem szakadni a nevetéstől és KM nem értette mi van velem. Aztán elmondtam neki, hogy pár napja találtam a M&M6-ban egy cípőt, amit Luciusnak hívnak.

[Chris]

Originally Posted by pepa

Aztán jött a az apám nevének felfedése: Lucius. Itt elkezdtem szakadni a nevetéstől és KM nem értette mi van velem. Aztán elmondtam neki, hogy pár napja találtam a M&M6-ban egy cípőt, amit Luciusnak hívnak.

Ez van olyan mint amikor a fejvadászt Cold Rex-nek hívják, a papnőt meg Panna Doll-nak...

[naramis]

Voltunk kicsit fesztiválozni, mikoris egy délutánon aztat lássuk, a nagy zöld van egy kissebb csapat előtt az asztalon ( a kocsma teraszán ). Mivel hallik, hangol a kezdőzenekar, úgy gondoljuk van még kis időnk, meghalgassuk mit mívelnek az emberkék. Oda. A következőt haljuk. A mesélő hosszan ecseteli az alakot, aki szemben áll, kivont fejvadászkardal a karik előtt. Egy csapás, egy karakter meghal. 4 kör alatt vége. MIkor a mesélő kezdi összeszedni a motyót, egyik játékos megkérdi: - Mégis milyen fejvadász volt ez?
Km: - Kezdődik a koncert fejvadász!

[Chris]

Originally Posted by naramis

Km: - Kezdődik a koncert fejvadász!

Nem tudom most sírjak, vagy nevessek... minden esetre ez aztán fájt (fight)...

[naramis]

Karakterleírások:
- Láccik rajta hogy ártatlanul zárták be...
- Hátán, kiteregett szárnyú holló látható...
- Ruhája alól kikandikál egy kis szallagvért...
- Gondosan megművelt tetoválása van...
- Izmosarcú...
- Olyan rusnya ork, hogy már-már félorknak néz ki...
- Duzzog benne a bátorság...
- Láthatóan nem ijed meg a saját árnyékától sem...
- Kedvenc fegyvere egy kasza, ja nem, mert a szobában maradt...
- Hosszú íja copfbafogva, haja a kezében, hogy bármikor lőhessen vele...
- A szeme nem láccik mert vörös...
- A földön ülve beszélget a lábával, izé társával...

Kapuőr: - Van engedélyed?
Jk: - nincs
Kapuőr: - Akkor nem mehetsz be!
Jk: - Hova?

Egyik birodalmi katona a másikanak miután az örző (jedi) "megbüvölte" őket:
- Szerinted miért nem érdekel az a két, árnyékban mászkáló alak?

Jk- Ja mostmár tudom, az a földalatti bojgó lesz az uticél!
Jk a városőr felé: - Van a városban ateista templom?
Elsőjátékos jk, karakteralkotáskor: - A nevét mijen kockával kell kidobni?

Utolsó mondat:
4 karakter, nagyonsokszoros túlerőben lévő katonák gyürűjében. Ideges tiszt mindja:
- Na jó, elég. Ha nem válaszoltok meghaltok! szóval, kikvagytok, s mit akartok erre?
Jk: - Mondtam nem húzol ki semmit belőlünk...

[LotR]

vmi rossz helyre kattinhattam, mer nem tudom hol vagyok

[Chris]

Vampire
Hétvégén pszichopata vámpírosat játszottunk
Parti: 5 generációs ventrue, 5 generációs brujah, 5 generációs malkáv (a játékos nem ért rá, így a karija nem játszott), meg egy 15 generációs senkiházni
Helyszín: Izland a Gyehenna után, lepusztult környezet, Féreg teremtmények, szellemek, démonok, stb

Bruja meg a ventrue elmegy, hogy szétnézzen az ellenséges bázison. Ott épp nagy felhajtás van, mert valami fejes érkezett. Kihallgatják a beszélgetést, ahol a házigazda közli a főnök küldöttjével, hogy minden rendben van a szigeten. Erre a két "hősünk", úgy dönt, hogy itt az ideje valami felfordulást csinálni. Először kicsiben gondolkodnak, a terv: elrontják a radart, aztán hazamennek. A nagy rongálás közepette a brujah beszerez valami átokszerű nyavaját, eleinte nem zavarja, és a tervnek megfelelően elindulnak visszafelé a faluba. Elhagyják a bázist és a környékét, de a tünetek csak nem csillapodnak sőt, lassan elkezd lebénulni a brujah, erre vérszemet kap, hogy mi a frászt szórakoznak vele, és visszafordul, hogy szétkapja a bagázst, a ventru persze vele megy. Vérből tulajdonság növelés, Csend, Farkaskarmok, Gyorsaság, aztán hajrá neki áll a mészárlásnak. A ventru meg közben a Presence-szel "szórakozik", a katonák egy részét megrémíti, a többit meg külön csoportokban "magához édesgeti" ennek következtében a végén az emberek már azt sem tudták kit kell lőni, tipikus jelenet volt a következő:
- Ti kivel vagytok? - kérdezi az egyik csapat a másikat.
- A főnökkel - jön a válasz.
Az persze ebből a válaszból nem derült ki, hogy melyik főnökkel, az eredetivel vagy a ventruval... és természetesen a vége az lett, hogy el kezdték lőni egymást...) 100 emberből maradt vagy 12 kommandós a "mieink" közül, a "szép" az egészben az, hogy az elesettek 95%-át a saját társaik lőtték le...

Közben a senkiházi meg a faluban paralimpiázott egy valami nem ember nem vámpír fickóval (voltak diszciplinái és alakot tudott váltani, de nem ghoul volt). Az épületet, ahol a gyerekek aludtak a fickó fellocsolta benzinnel, az őröket elintézte, stb. A végeredmény égő épület pincéjében egy rakat kétségbeesett gyerek, a fickó fegyverrel és benzines kannával, a vámpír, fegyverében egy töltény (tudni kell a nő kb annyit tud a fegyverekről, hogy a csövet az ellenség irányába kell tartani és meg kell húzni a ravaszt... ). Megpróbálta fejbelőni a csúnyabácsit, nem igazán jön össze, de annyit sikerül elérni, hogy a halántékát súrólja a golyó, és hátraessen a lövéstől. A fickó így távolabb kerül a fegyverétől, jött a kézitusa. A nő nem tud verekedni, a fickó meg folyton melléüt (rosszakkat dobott a KM). A gyerekek közben futnak az ajtó felé, kinyitják, dől be a füst, lobognak a lángok. Nem tudnak kimenni, be kéne csukni az ajtót, mielőtt leterjednek a lángok, hátha idővel jön valaki segíteni... Míg a nő elrohan az ajtóhoz és becsukja, a fickó előkotorja az öngyújtót, el akarja dobni a benzines kanna felé, balsikert dob, betaknyál, nő közben rohan ezerrel, elkapni az öngyültót, nagynehezen sikerül. Végeredmény a nő benzin tócsába landol, a vetődő fickó meg a nőn. Próbáljunk kigördülni a hapsi alól, paralimpia: nem megy. Jó, akkor harapjuk meg a karját: kettőből egyszer sikerül, másodjára melléharap (az átlag dobásaim úgy néztek ki, hogy egy siker egy balsiker... ). A bácsi erre úgy dönt, hogy ő is harap, melléharap, következő kör, a nő harap: sikerül, a fickó harap: sikerül, de nem tudja megsebezni, aztán a nő harap: mellé. Szóval ezzel el voltunk egy darabig, aztán a fickó rájött, hogy ő van felül, és nem lenne muszáj a nőn felüdnie, fel is állhatna. Így is tesz, közben bemókázik valami diszciplinát, amitól erős késztetést érzett a nő, hogy befusson a sarokba, és féljen egy sort. A fickó puskáért el, oda a sarokhoz, céloz, lövés dörren, a pasi összesik... odaértek a falusiak (az ő érkezésükre szükséges idő már a bunyó előtt ki lett dobva - egy másik játékosnak meg is mutatta a KM)
Bunyó alatt a KM végig azon mérgelődött, hogy nem tudja rendesen megsebezni a karimat (rosszakat dobott), mire Aúú beszólt out-ban:
- Persze mert ő minusz 100 éves, és még meg sem született.
Mindent egybevéve megvolt a karakterhalálközeli élményem...

[Massza Rex]

Kivételesen nem én meséltem, de így legalább kicsit játszhattam

Adott egy törpe harcos, egy erioni fenegyerek ( ez az én karim) egy világszép arel pap (19 karizma) egy kincsvadász (sírrablóból továbbtanult) és egy magát buta harcosnak álcázó renegát tűzvari.

Szal szép kis csapat. A tél egy kis faluba zárt minket, ahol egy farkasember forma lény ijesztgette a népet, meg időnként el is kapott egyet-egyet. Így már csak unalomból is neki álltunk levadászni. Mivel a karik egymást sem ismerték előtte, így egymást is kóstolgattuk keményen. A helyi Darton pap is elég furcsa volt, de az Arel pap nem foglalkozott vele, inkább a nőket kergette, így mi sem. (pedig jobb lett volna) Végül levadásztuk a szörnyet, de kiderült, hogy nem frankó vérfarkas volt, hanem valami mágikus főzettől lett ilyen. Mire visszatértünk a vadászatból a falusiak mind eltűntek. Volt nagy para, meg minden, mert a lovaink is oda lettek. Nyomok követése után big gonosz szertartás, amit szerintünk sikerült megzavarni. (a további nyomok a helyi darton pap irányába mutattak, ő lehetett a főgonosz, de eltünt)

Mivel télen járhatatlanok voltak az utak, így maradtunk a szellem faluban tavaszig (a falusiak mind oda lettek a szertartásnál).

Ezek után délnek vettük az irányt, egy legendás szörny levadászására. ( a törpe képzett szörnyvadász, az erioni is annak hazudta magát, az arel papnak hivatali kötelesség, a kincsvadász a közeli romokra éhezik, a buta harcos meg engem követ (igazából üldözik, szal a romoknál fogják utoljára keresni, gondolja ő))

Egy hatalmas rengetegen kellett átvágni, amibe lidércek tanyáztak szép számmal. Mire átvágtunk, mindenkinél elszállt a biztosíték. (volt para meg minden, sétáló holtak, furcsa nyomok, zajok, hangok, képek, ésatöbbi)
A rengetegben összeszedtünk még egy remetét, valami bölcs formát, aki a lidérceket tanulmányozta. (fene a gusztusát) Ő helyezte kilátásba a szörny utáni zsíros megbízást.

A szörny, hatalmas teknős forma, egy rom és a körülötte elterülő mocsárban tengette utolsó napjait. Átkeltünkbe egy öreg gyíkemberbe futottunk, aki némi csere-bere után idegenvezetőnké avanzsált elő. A romhoz érve menetből letámadtuk a „gonosz” szörnyet mivel zajunkra előmászott bűzös tócsájából. Gigászi küzdelem volt, igazi hősi erőpróba, de végül döntetlennel zárult. Súlyos sebeket kapott és osztott, így egy közeli kőépületbe húzódtunk vissza. Némi erőgyűjtés után ismét harcra hívtuk a dögöt, de nem akart előjönni a tócsájából. Így maradt az állandó őrség, az unalmas várakozás. Az érdeklődés hamar a romokra terelődött, amiből később komoly bajok adódtak. A kincsvadász addig addig ügyeskedett, amíg csak feltúrt valami ősit, valami gonoszt. Kis hijján az életével fizetett (később kiderült hogy meg is fizettet)
Végül is nem igen tudtunk mit csinálni a megannyi lidérces látomással, felmarkoltuk a kincseket és távozásra készültünk. Kifele menet még a dög is előkerült, sérült lovaink finom illata csalhatta elő. Nem számolt a rémálmoktól gyötört zaklatott elméjű kalandozókkal, akik menetből szeletelték fel és töltöttek belőle hurkát. A győzelem után 1-2 órával már úton is voltunk, minél messzebb az átkozott helytől. (persze ki tudta még akkor, hogy az átok már velünk van…egészen pontosan egyesekben)

Visszatérve a bölcshöz felvérteztük magunkat a szükséges tudással, a hol, mit, mikorra kérdéseket is tisztázva, nekilódultunk. A kincsek nagy részétől Tarinba váltunk meg, jófajta törpe láncinggel és fegyverekkel bővült az arzenál. A tél tarin hegyei közé zárt, itt ismét kényszer pihenőt nyertünk. Az utolsó helyőrség romjainál magányos törpe fogadott minket, akiről hamarosan kiderült, hogy nem az akinek látszik. (mocskos alakváltó) Némi ügyeskedéssel annyira megijesztettük, hogy felfedve nem törpeségét menekülni kezdett, de hát nem olyan könnyű meglógni egy szívós és szörnyeken edzett kalandozó csapat elől. (agyonütve)

Folytatva utunkat megannyi veszélyen át, végül csak elértük a romot. (Egy hatalmas kiszáradt tó fenekén elterülő romvároskáról van szó.) Mivel estébe hajlott már az idő, tábort vertünk (én többször is sikeresen földre vittem a sátort egy jobb horoggal) és őrködni kezdtünk. Ép csak elbujt a napocska, amikor a romok árnyékából sötét páncélos figura mászott elő. Majd némi nézelődés után lebegésre adta fejét és felénk közelített. Arel papunk támadásnak ítélte a helyzetet és a csinos nyílvesszőt helyezett a sötét alak mellébe. Erre ő szelet kavart eltérítve a további nyílzáport. Papunk pedig szent tűzet kiáltott az alakra. (mivel hiányzott pár manna, így némi vadmágiába csapott a vége) Bár szent tűz nem jött, de az alak lezuhant, így megcsapkodtuk a derék (kissé zavart, biztos csak kimerült) atya vállát és a biztonság képen belelőttünk párat a mélybe fekvő alakba. (rend a lelke mindenek)
Őrködtünk hát tovább. Az éj leple alatt a sötét alak cimborája (talán testvére me naon hasonló volt) meglátogatott minket a táborba, persze nem szólt előre, így sem a levesből nem kapott, sem a jófajta dzsad pipából. Kis hijján felnyársalt, mert ép én őrködtem, de a többiek rendesen helyben hagyták a nyavalyást. (kalandozók vs romvédők 2 : 0 )

Másnap leereszkedve a romba, megannyi csapda után elértük célunkat, meg lett a bölcsnek kellő pókforma szobor, no meg igen baljós és zavarba ejtő leletek. Úgy tűnik alakváltó van a csapatba…de vajon ki???

Mindenki másra gyanakszik, a legszebb az egészbe, hogy még az alakváltó sem tudja magáról, hogy ő az, így ő is másra gyanakszik ))

Az esete közeleg, egyre fáradtabbak vagyunk…de ki meri elsőként álomra hajtani fejét…???