Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor Hyas szól gyorsan meggyujtom az egyik olajos-szenes szütyőm kanócát és a torlasz roncsai közt "kapirgáló" csontik közé hajítom. Ellenőrzöm megvan-e mindenem aztán a szobrocskát felkapom és szorosan fogom miközben "távozom".

Mikor kiérünk a szobrot elrejtem a ruhám alá.
A varázslót biccentve köszöntöm és igyekszem szemmel tartani mindenkit.

[Massza Rex]

Lerogyok a földre és tucatnyi imával köszönöm meg az összes istennek akit csak ismerek, hogy kikerültem a sírból. Utána fáradtan de vidáman nézelődök, majd eldönti Őfőméltósága merre tovább.

[aúú]

Nem sokkal a kiérésetek után a nagyúr testvére jelenik meg egy térkapun keresztül, jónéhány motyóval felszerelve.

Miután kijutottunk, először a testvéremhez szólok, majd a többiekhez, amit Hyas fordít:

- Köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott, mindenki kitartó és hasznos tagja volt a csapatnak. Hálám jeléül, bár nem ajánlottam fel eredetileg pénz jutalmat, mindenki kap fejenként 20 aranyat tőlem. Útunk ezután elválik, eddig tartott utazásunk, mi innen egyből visszatérünk hazánkba. Van ki velünk fog jönn úgy hiszem (ezzel ránézek a papra), de a többiek sorsa másfelé visz.

Azzal átadom a pénzzel teli erszényt a törpének.

[Massza Rex]

Meglepődve horkantok, ami egyaránt szólt a nem várt jutalomnak és a fura szétválásnak. (úgyis furi népek vótak, tán jobb is)

- Az égiök kísérjék útján azt, akivöl nöm találkszum tübbé.

[Pettyes]

Amikor kijövünk az átkozottak területéről megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Egy picit megdöbbenek én is azon, hogy nem várt jutalmat kapunk. Amikor a törpe a kezembe adja a részem odalépek a nagyúrék elé és a következőket mondom:
- Köszönöm jutalmad Uram, de nem fogadhatom el, mert nem tudtam teljes mértékben teljesíteni feladatom - komorság ül arcomon, ahogy a kis gyermekre visszagondolok.
- Ennek a jutalomnak lesz jobb helye is az Úrnő szolgálóinál.
Visszanyújtom a pénzes zsákod.
- Remélem, ha Ő is úgy látja, ami tőlem telt leróttam és folytathatom utam.

Amint mindenki a készülődéshez összeszedi magát, én is szedelőzködöm, majd távozáskor gondolataim már messze visszavezetnek a templomhoz és benne Alysához. Már várom a percet, hogy újra láthassam és bízom abban, hogy ő is hasonlóképpen érez. Utam visszavezet a szívem választotjához.
Az utómesét nem lövöm itt le, majd e-mailben lemesélem a többit, a lényeg, hogy ha nem akarod, akkor elfed kalandjai itt még nem érnek véget

[VérGyöngyTyúk Z]

Átveszem az erszényt, kicsit méregetem a kezemben, aztán a Nagyúrra pillantok:
-Tanulságos út volt. Talán mindenkinek. - mormogom és végigpillantok a társaságon, majd vissza a Nagyúrra - Például abban, hogy legközelebb jobban odafigyel mindenki a kezdetekkor miféle csapatot üt össze.
Kimérten biccentek neki és felemelt ököllel búcsúzom tőle.

Miután távozik, az erszény zsinórját megoldom és kiszámolom mindenkinek a pénzét.

[Chris]

Úgy tűnik elértünk a mese végére, de a történet itt korántsem fejeződik be. A háttérben elindult, és azóta munkáló eseményeknek meglesz a következménye, amit a majdani Z-vel közös mesénkben fogunk elregélni nektek.
De a Hollószárnyaknak itt ilyen formában, ebben a csapatösszetétleben vége.
Aki utómesét igényel, és szeretné tudni mi történik a karakterével, miután elvált a csapat többi tagjától, írjon egy e-mailt, és elmesélem...
Lehet látszólag kurtán-furcsán fejeződött be ez a mese, és a külső szemlélők számára nem teljesen érthető, hogy miért pont itt és így lett vége, de higyjétek el megvan az oka. Nem minden történelmet formáló esemény történik a kirakatban, a kulisszák mögé pedig csak kiválasztott keveseknek van szerencséje bepillantást nyerni... de kalandra fel, az új mese új titkokat ígér...

Köszönöm mindenkinek a játékot! Jól éreztem magam veletek, remélem ez kölcsönös!