Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Hunyorogva összeszedem a holmimat, meg a többiek cuccait és feldobálom Morel kis kétkerekűjére. Aztán a könnyü kocsit kitolom az istálóból a tűztől messzebb.
-Emberek ég az istálló! -kiabálom az ajtó felé.
Nehezen megy a kiabálás mert az ajkaid is összeégtek, és az egész arcbőröd is, nem esik jól beszélned, grimaszolnod, stb.
Aztán megfordulok és megnézem, hogy tudok e még egyet fordulni az istállóban lévő dolgokért.
Ha nagyon sietsz ezt-azt még ki tudsz hozni.
Berohanok az égő istálóba és felkapkodok annyi lószerszámot és egyebet amennyit hirtelen tudok, aztán kirobogok a kocsihoz. Két nyerget, meg egy nyeregtáskát meg tudsz menteni. Leszórom a cuccot a földre és berontok a fogadóba. A fájdalommal nem törődve elordítom magam:
-Ég az istálló!
A fogadós felkapja a fejét:
- Micsoda?! - kérdi, közben már fut is kifelé.
Aztán kifutok és megnézem mivel lehetne oltani a tüzet. Az udvaron van egy kerekeskút, ehhez fut oda a fogadós, és kezd vizet felhúzni.

Mivel valószínűleg én a fogadóssal körülbelül együtt érek ki, megkérdezem hogy tudok e valamit segíteni a tűzoltásban(van-e másik vödör stb) és odaszólok a törpének, hogy segítségre szorul-e mert ha igen,akkor inkább felrohanok és Morelnek szólok, illetve ha én magam tudok neki segíteni, akkor neki segítek.
- Persze, hogy tud segíteni, itt egy vödör - mutat a kút mellett egy üres vödörre - mindjárt megtöltöm - közben emeli ki a vízzel teli vödröt a kútból.

A batár ugye biztonságban van?
A batár az udvaron van.

[VérGyöngyTyúk Z]

A kirohanó elf felé fordulva, csak a fejem rázom, meg, hogy nem kell segítség egyenlőre. Aztán a kúthoz megyek és intek a fogadósnak:
-Én húzom a vizet, ti gyorsabban szaladtok a vödrökkel.
Odaállok a kútkerék mellé, hogy zökkenőmentesen vehessem át a fogadóstól a vízhúzást, ha átadja.

Eleinte hárman oltjátok a tüzet, később mások is kirohannak a fogadóból vödörrel vagy valami edénnyel a kezükben. Nem tudjátok megóvni az istálót a leégéstől, de azt eléritek, hogy a fogadóra ne terjedjen át a tűz. Kb egy óra múlva ott álltok kimerülten a leégett istáló maradványainál. Ami benn maradt az épületben, az nagy valószínűséggel elégett.
Most hogyan tovább?

Te az oltás végére úgy érzed feltétlenül pihenned kell.

[VérGyöngyTyúk Z]

Kimerülten lerogyok a cuccaink mellé. Morel felé intek (ha kijött ő is tűzoltani), hogy ha tud majd jöjjön oda. Közben azon gondolkodom, mit szúrhattam el, és mi volt az a valami ami olyan szépen elintézett. Hiába gondolkodsz, nem jössz rá.

Az oltás végén odamegyek a Törpéhez és megkérdezem tőle, hogy nem akar-e felmenni a szobájába pihenni, látom nem ártana most neki egy kis pihenő, nem lenne szerencsés egyből útnak indulni. Ezzel a kezemet felé nyújtva várom a válaszát.

[VérGyöngyTyúk Z]

Malbordus felé fordulok és lassan feltápászkodok a földről. A megégett számmal óvatosan, hörgős hangon szólok hozzá:
-Majd pihenek később. Előbb a lovainkat kellene összeszedni. Gyanítom, hogy Morel öszvére meg a pónim, nem mentek messzire, de megkereshetnéd őket. Iarwain lovát meg valószínüleg meg sem találjuk majd.
Nézz légyszíves a lovak után, addig megyek beszámolok a nagyúrnak.
És vigyázz a furcsa aranyakkal. - halkabbra fogom a hangom, hogy csak ő hallja- Nem tudom mi robbant fel. Forrónak kellett lennie, de mégsem láttam. Pedig direkt besötétítettem. Nem lehetett nehéz, mert csak valami surlódó hangot adott ki. Pedig biztos, hogy leesett párszor. Olyan hangja volt, mintha egy bőr, vagy nagyon vékony fém szalagot húztak volna a fapadlón, semmi csörgés. Aztán elszabadult a pokol. Légy óvatos.
Azzal elindulok a nagyúrhoz, hogy neki is beszámoljak.

Ezzel elindulok megkeresni a pónit és az öszvért. Megkérdezem Törp uramat,hogy merre szaladtak ha látta esetleg, majd abban az irányban kezdek el nyomokat is keresve elindulni, talán találok valamit még az állatok nyomain kívül is, valamint csak meg tudom állapítani a patanyomok közötti külömbséget egy rendes lóéhoz képest, így talán ráakadok az állatokra.
Elég sok patanyom van keresztül kasul egymáson, ahogy kirohantak az állatok az istálóból, ráadásul a nyomok egy részét még ti is összetapotátok az oltás során, de alapos keresgélés után ráakadsz két nyomra, ami különbözik a többitől, különböző irányba haladnak.

[Chaos]

A tüzoltáshoz én is lemegyek és segítek. Amikor végzünk bekötöm a törpe sebeit.

Eindulok az egyik irányba futva,de azért amennyire tudok figyelek, illetve ha beérek valami erdős részbe azért lassabbra veszem a figurát.
Hamar beérsz az erdős részre, körülbelül félóra gyors gyaloglás után megtalálod a pónit.
Akkor elindulok visszafele, majd kikötöm ha odaértem és elindulok a másik irányba...
Rendben. Nagyjából háromnegyed óra gyors séta után megtalálod az öszvért is. Mire azzal is visszaérsz (napközép múlt nem sokkal, véleményed szerint a Vas órájában járhat az idő) Oler lova már visszatalált. A batár elé fogott lovak eddig is megvoltak, Capullo lova és csacsija még nincs meg.

[VérGyöngyTyúk Z]

Morel-nek megköszönöm a kötözést. Bár elég kényelmetlenül érzem magam a sok kötés alól kipillogó szemeimmel.
Miután Malbordus elment megkeresni az elkószált állatokat, a fogadós nagy morcosan hozzád fordul:
- Mondja csak, mitől gyulladt ki az istáló?
A fejemen lévő kötések alól amennyire csak égett szemeim engedik morcosan nézek a fogadósra:
-Valószínüleg az egyik távozó "vendége", aki megölte a társunkat, hagyott egy kis meglepetést az istálóban. A kölyök aki ott aludt, megtalálta, de mikor megégette a kezét elejtette. Én meg nem találtam meg időben. Úgyhogy köszönje meg nekik, ha mégegyszer erre járnak. Ha meg eszébe jut mégis valami, akkor ne habozzon közölni!
Elfordulok a fogadóstól és megindulok újra, hogy a nagyúrral beszéljek.
- Ho-hó, ne siessen annyira! Miért higgyem el, ezt az egész maszlagot? Egyáltalán milyen kis meglepetésről beszélt?
Határozottan mérgesebben csillognak a szemeim amikor újra a fogadós felé fordulok.
-Arról a kis meglepetésről amivel megégették a halot társam, ami megégette a kölyök kezét és ami akkor is felgyújtotta volna az istálót, ha nem keresi senki. A különbség annyi lett volna, hogy mindenünk bennég, plussz a lovak is és valószínüleg mostanra a fogadód is lángolna. Ha meg kételkedsz a szavamban mondd ki és az örökösöd talán nem fogja megbánni, hogy előbb jut az örökségéhez!
- Mégha valami titokzatos idegen is gyujtotta fel az istálót, akkor is ez mind maguk miatt történt! Követelem, hogy térítsék meg a káromat!
Jobbommal előkapom a félkezes csatabárdot és a fogadós felé sziszegek.
-A Te házadban, a Te ágyadon alva ölték meg egy társunkat. Az íratlan törvények szerint az életeddel felelsz ezért. Honnan tudjuk, hogy a gyilkos nem a cinkosod, vagy épp nem Te magad vagy-e? Ez volt az utolsó vádad ami ellenem szólt. A következőt a véreddel mosom le magamról. A fizetségben az este megállapodtunk. A nagyúrral pedig megpróbálhatod megbeszélni a vérváltságot amit társunkért fizetsz.
Mereven állok a fogadóssal szemben jobbomban a harci kalapáccsal:
-Van még szavad?
- Még hogy én fizessek? Nem tehetek arról, ami a társukkal történt. Hogy gondolhatja, hogy egy ilyen esettel rossz hírét kelteném a fogadómnak, ami a megélhetésemet biztosítja, meg még fel is gyújtanám a saját istálómat?! Maguk hozták a saját fejükre a vészt, hisz bárki is volt a tettes magukat követte. E mellett az én fejemre is vészt hoztak, és a többi itt lakóéra is, az istálóm le is égett. Egy szó mint száz követelem a károm megtérítését!
Megvonom a vállam, de a kalapácsot nem engedem le és nem is lazítok.
-Már mondtam. A nagyúrral beszélj.
- Rendben. Megyek és beszélek vele. Remélem ő fogékonyabb egy szegényeber panaszára, mint maga... - mondja, aztán dühösen odébb áll.