Hollószárnyak

[naramis]

Az transzból "felébredve" nagyon jó kedvem kerekedik.
Nagyúrnak mondom, saját nyelvünkön, amint alkalmam nyílik beszélni vele:
- A keresett gyürű keletre van, a csatatér közepefelé. Nagyon rossz előérzetem van azzal a helyel kapcsolatban. Az Árnyékúrnyő válaszolt a kérdésemre, tőle tudom - miközben mondom a kezeim a tisztelet jeleít írják a levegőbe.

Farkasnak:
- Remélem hogy nem kell harcolnom, mert a bajnok egymaga is legyőzi a holtak seregét. Ha így lesz, talán megtaláljuk amit keresünk.

Korán lefeküdni térek, hogy napkeltekor imáimmal visszaszerezhessem papi hatalmam. A biztonság kedvéért pszi ébresztésről is gondoskodok.

[VérGyöngyTyúk Z]

Qintar-nak:
-Hmm.. ha megiszom akkor lehet, hogy puszta kézzel is irhatom őket? - kérdem vigyorogva - Vagy ha leöntöm vele a nem mágikus fegyvereim? Mindenesetre reméljük nem kell sok próbát tennünk. Ha szétszakadunk akkor szerintem mindenki igyekezzen visszafelé és próbáljon kitartani míg befut a csapat másik fele - körbenézek mindenkin - és észben tartani, hogy "Egyszer be, egyszer ki" nem lenne szerintem senki sem túl boldog, ha tépetten, harcolva eljut a határig és nem engedik ki, hiába lohol a nyomában seregnyi ellen, mert már kilépett valaki.

Farkas-nak:
-Légy óvatos - nézek a szemébe - ha esetleg "mozog" az a törpe akkor készülj fel, hogy ha kicsit is a régi tudása birtokába van, életed nehéz küzdelme lesz.

[aúú]

Hyas fordítja:
- Nos egyetlen hatalmas csapatban fogunk menni, mert valószínű a csatatér közepe nem lesz barátságos hely, így mindenki harcra készüljön.

[Chris]

Frissen ébredtek, majd a reggeli elköltése (vagy saját tartalékból esztek, vagy az étkezőben a katonákkal) után egy idősödő katona (páncélt nem hord, de egy kard az oldalára van kötve, magas, a válla viszonylag széles, a mozgásán látszik a rendszeres fizikai megterhelés, az arca borotvált, a haja ősz) keres fel titeket, és így szól:
- Jó reggelt! Én vagyok az egyik, aki a tiltott terület mágikus védelmét biztosítja. Szeretném tudatni önökkel, hogy a varázslat megnyitása egy órát vesz igénybe. Miután beléptek a területre vissza fogom állítani a védelmet. Mentális úton tudják jelezni nekem, ha ki szeretnének jönni. A védelem ismételt megnyitása szintén egy órát vesz majd igénybe, ezért kérem önöket, ne az utolsó pillanatban szóljanak. A védelem megnyitása vagy lerombolása nélkül nem lehetséges kívülről a területen belülre, vagy belülrül kifelé hatni sem mágikusan, sem fizikai úton. Így ha komoly bajba keverednek, akkor is csak magukra számíthatnak. Ha úgy érzik készek az indulásra szóljanak. Addig is, ha van bármi kérdésük, kérem most tegyék fel.

[Massza Rex]

Grenhez: - Imádum a nehíz küzdölmeket. (farkasvigyor)

Vidáman ébredek, hisz dicső és nagy küzdelmek várhatnak ma rám ( erőt kérő fohász Arelhez). Bőségesen megregelizek, ellenőrzöm a teljes fegyverzetem és türelmetlenül várom az indulást.

A katonához nincs kérdésem, még hogy varázsló, bah, azok nem így néznek ki.

[Pettyes]

Reggel ébredéskor szippantok egy mély levegőt és elkezdek készülődni. Megvizsgálom a kézi fegyvereimet, látok-e valami változást rajtuk. Forgatom őket, könnyebb lettek-e, jobb a fogásuk, forgatásuk. Nem látsz, és nem érzel semmi változást rajtuk. Ezután felveszem a vértemet, majd rá egy védő ruházatot húzok, oldalamra a fegyverek, hátamra a tegezt és az íjjat. Az íjjamat is jól megvizsgálom, történt-e változás rajta hasonlóan a fegyverekhez. Apró vésett rúnák kanyarognak rajta. Elrakom az üvegeket is, amit Quintartól kaptam. Felszerelkezem. Lemegyek az istálóhoz és felkészítem Foltost a komolyabb terepre, illetve ellátom a szükséges dolgokat. Indulásra várok. Az öreg embertől nem kérdezek semmit, tudomásul veszem, amit mond.

[naramis]

Grennek nevetve:
- Ha felényújtod, s aztmondod neki, nesze pálinka, lehet beleiszik, s körbekínálja a többieket is. Gondolj bele, így egy üvegnyivel többet is megölhetnénk.

Ébredés után imátkozok varázshatalomért, és igen hosszan azért hogy az Úrnő segítse minden léptünket. Nagyon lehangolt vagyok, talán ez volt utolsó imám.

Varázslókatonának:
- Lenne pár kérdésem. Körülbelül hány mérföld lehet innen keleti irányban a tulsó határ? Vannak-e olyan területek, ahol veszéjesebb, mint általában a holtak mezején? Van-e odabent valamilyen épület, vagy természeti jellegzetesség, amelyek alapján esetlegesen tájékozódni lehet. Ha van melyek azok?
- Fogalmam sincs hány mérföldre lehet a másik fele, de gyalog jó néhány órányi járóföld. Mindenhol egyformán veszélyes, bár az erődromban mintha kissé jobb lenne a helyzet. Bizonyos helyeket kevés emberrel is elég sokáig lehet tartani, ha muszáj. Ez a rom hegység lábánál van Északabbra.

Hogy könnyebben el tudjátok képzelni, hogyan néz ki a terület:
- Észak-Keletről jöttetek ide
- A terület észak-déli irányban hosszabb, mint Kelet-Nyugati irányban
- Az Őrség erődje a terület dél-nyugati szélén található
- A hegység Nyugatra van tőletek

[VérGyöngyTyúk Z]

Reggel gondosan ellenőrzöm ismét a felszerelésemet. A málhából összekészítek több kissebb, könnyen "magamra aggatható és elhagyható" csomagot, amiben bő egynapi élelem (kiadagolva akár több napra is elég egynek), kötszerek és víz van. Úgy készülök fel, mintha harci járőrbe mennék. Kevés batyu, hogy minél gyorsabban mozoghassak, de elegendő tartalék arra az esetre, ha netán hosszabb ideig, akár napokig is megszorítanának valahol. Újra és újra ellenőrzöm a fegyvereimet miközben imákat mormogok magam elé.
A katonát szótlanul hallgatom végig.
Utánna a Nagyúr-tól megkérdem:
-Lovon, vagy gyalog? Ha lovon akkor tán gyorsabban közlekedünk befelé, de ha bemegyünk a romokba ott nem vesszük hasznukat és vagy többen kint maradnak és védik őket, vagy elveszítjük mindet. Gyalog lassabbak vagyunk az igaz, de nem kell feleslegesen hátrahagynunk senkit.

[aúú]

Hyas fordítja:
- Gyalog megyünk be, a lovak maradnak.
- Ha jól értem, akkor indulhatunk - közli a katona - az udvaron lesz a gyülekező - Azzal elindul kifelé.
Az udvarra kiérve 9 felfegyverzett páncélos katona vár titeket lovon ülve, akivel beszéltetek kissé késve érkezik ki, most már nála is van fegyver.
Lovon kimentek a terület széléig, ott leszálltok. Aki varázslónak nevezte magát, oda megy a terület szélére, és mormolni kezd, meg valamiket rajzolgatni a levegőbe, majd letérdel az egyik vésett kőhöz, és krétával valamiket rajzolgatni kezd rá, majd megint mormol és kalimpál, ezzel elvan vagy fél ótát, aztán az egyik szomszédos kőhöz megy, és ott is eljátsza ezt. Mire végez, gyöngyözik a homloka az izzadságtól, és látszik, hogy elfáradt.
- Most bemehetnek.

[VérGyöngyTyúk Z]

Megigazítom és ellenőrzöm mégegyszer a felszerelésem és halkan mormogva imádkozok. Szememet a Nagyúr-ra függesztve várom a jelet az indulásra