Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Farkas és a gazda "veszekedésekor hol vagyok? egyszerre bent Farkassal, vagy a "másik turnusban"?
Te hamarabb eszel.

A fiúnak az istállóban miután elmondta az élőholtas részt:
-Valami dereng, de fogalmam sem volt róla, hogy errefelé történt. Még soha nem jártam a közelben sem, pedig megfordultam pár helyen. Az elköltözésre nem gondoltatok még?
- Nem, nem gondoltunk - itt rövid szünetet tart majd nagy büszkén folytatja - Ha nagy leszek beállok az Őrségbe.

A levest és a kenyeret jóízűen megeszem (lehet, hogy nem túl finom, de legalább friss étel), megköszönöm, aztán megkínálom a "vendéglátóinkat" a málhámból előszedett húsből és kétszersültből.
-Nem túl friss és tán nem túl ízletes, de ha elfogadják szívesen adok.
Ekkor lép be Farkas, és közli, a fentebb olvashatóakat.

[aúú]

Farkashoz fordulva, Hyas fordítja:
- Ne becsméreld mit kemény munkával szereztek és jó szívvel adnak, kérj bocsánatot és ne egyél, ha nem akarsz.

[VérGyöngyTyúk Z]

Próbálom felmérni, hogy a Nagyúr szavai vannak-e hatásal a "vendéglátónkra". Mindenesetre Farkas helytelenítő fejcsóválást és egy eléggé szúrós pillantást kap tőlem.
-Bocsásson meg a társunknak, nem értékeli túlzottan mások teljesítményét, semmilyen körülmények között.
Kissé talán megenyhült, de látszik rajta, hogy várakozóan néz Farkasra, hogy most mi lesz.

[naramis]

A levest kenyérrel pakolom tele, hogy jól is lakhassak. Mikor végeztem:
- Köszönöm a vacsorát - mondom, majd távozok. Hálóhelyemet az istálló emeletén rendezem be, leterítem pokrócaim, majd a fentebb említettek szerint cselekszem.
Grennel együtt fejezed be az evést, és míg a gazda Farkassal néz farkasszemet, te kivonulsz a házból.

[Massza Rex]

- Jó szívvöl adja? (horkanok fel) A páncélruha tübbet ír, mint ez az ögész viskó!

(nem törődöm a pillantásokkal, leperegnek rólam, mint tavaszi eső a kőfalról)

(kicsit zavart vagyok, hogy a Nagyúr egy buta koszos parasztal együtt lapátolja a moslékot de ez legyen az Ő baja, de ÉN a zsoldosa vagyok, nem pedig a szolgája, azt teszem és mondom amit akarok)

A fickó tekintete megint elborul.
- Kifelé! - ordítja az arcodba az ajtó felé mutatva - Most azonnal, és meg ne lássam magát vagy a cókmókját a házam közelben! A lovát is tegye ahova akarja, de ne az én istálómba!
(Aki szemfülesebb észreveheti, hogy kissé olybá tűnik, mintha a férfi haragjában még a tájszólást is elfelejtette volna...)

- Mögyek is, mielűtt összedű ez a tákulmány. (vetem neki oda foghegyről)
Ha tekintettel ölni lehetne, most veszélyben lennél, de így nem történis semmi különös, további bonyodalom nélkül elhagyod a házat.
(Egyébiránt a ház nem egy tákolmány, bár nem szép, és nem túl nagy, de vastagnak és erősnek tűnnek a falai, az ablakok kimondottan kicsik. Az épület kőből van. A berendezés nagyon egyszerű, szegényes és teljesen dísztelen. A legtöbb tárgy nincs szépen megmunkálva, viszont masszívnak tűnik mind.)

Fogom a zsákomat és kimegyek, utána pedig az istállóból is kihozom a pacim és oda megyek Vyliához. Elmesélem neki mi volt bent meg azt is, hugy a tübbiek úgy visölkednek minta birkák, fűleg a Nagyúúr..
A nő is veled volt benn, és veled együtt távozik (a lovát, a cuccát, és mindent visz magával, mint te is). Vylia végighallgatja, amit mondasz, és bólint párat, mintha egyetértene veled.
- Most hova megyünk? - szegezi neked a kérdést, miután befejezted a mondandódat.

[VérGyöngyTyúk Z]

Alapjában nem tettszik nekem a helyzet, de szerintem Farkas rontotta el a maga helyzetét. Az sem tetszik, hogy a jelek szerint külön lesz éjszakára.
Morcosan, csendesen eszek még a levesre a málhából való élelemből, aztán megköszönöm mégegyszer az ételt.
-Ha esetleg van valmi javításra szoruló szerszámuk, élezendő késük megnézném mit tudok kezdeni velük ha nem bánják. - nézek kérdőn a férfira.

A gazda csak nagy sokára nyugszik meg.
Megköszöni az ajánlatodat, de visszautasítja.
Mikor befejezitek az evést csak ennyit mond:
- Jobb ha most eltesszük magunkat holnapra! - azzal elvonul a szomszédos szobába (aminek az ajtaja eddig csukva volt) és magára csukja az ajtót.

[Massza Rex]

(csak heccelésből mondtam, hogy tákolmány, hátha nekem ugrik és akkor betörhetem a képét) (OK, csak gondoltam elmondom milyen a ház, mert az kimaradt...)

Vyliának:
- Há nöm túl mösszire, me űrködni azé köll. ögyszáz vagy mégögyszáz lépés ölég lesz a háztúl. (olyan irányba, ahonnan a ház ajtajára rá lehet láni)
- Redben - mondja, majde lekezdi felverni a sátrát, majd előveszi a batyuját, egy kis bográcsot szed elő belőle, majd némi szárított húst, és valami kisebb erszényt meg egy tömlőt, aztán tüzet rak és főzni kezd. A végeredmény szintén leves, de ebben több a hús, mint a zöldség (hogy honan varázsolt bele gombát és répát, nem tudod). Kenyeret és sajtot kapsz mellé. Az illata jó, és az íze is finom.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az "étkezés" végeztével irány az istálló és ellenőrzöm a lovakat. Utánna körbejárom a "falut" és megnézem Farkas-ék hol vertek tanyát. Megtalálod őket.
Felmérem a környéket, hol van védhetőnek tűnő állás, honnan tudnak könnyen a közelünkbe férkőzni stb,
Igazán védhető állást nem találsz, magasabb nönvényzet nics a környéken, és a hegyek még elég messze vannak ahhoz, hogy itt még sík legyen a terep, így messziről lehet látni, ha valaki közelít felétek.

[naramis]

Mikor hallom Farkas zsörtölődését mosolygok rajta, no meg nagyobbra-kényelmesebbre ágyazok. Ha végeztem, megyek körbejárom a szállást, megnézem hol vannak az ablakai, hány ajtaja van s hol. Ablakai nincsenek, elöl és hátul van rajta egy-egy kétszárnyú ajtó. Megnézem miféle állatok vannak. A ti lovaitokon kívül még négy ló, két szamár, és jópár kecske van benn. Kíváncsi vagyok van e valami épület(rész) aminek nem tudom megmondani funkcióját. Nem találsz olyat. Ha végeztem, letelepszem valami sötét helyen, ahonnan rálátásom van a ház udvarára, de Farkasék tábortüzét nem látom.

[VérGyöngyTyúk Z]

Felválalom az első őrséget és a fegyvereim késszenlétben tartva "őrjáratozni" kezdek a "falu" körül. Kifelé-befelé egyaránt figyelek, a látásom is váltogatom gyakran és ha bármi szokatlant, fenyegetőnek tűnőt észlelek azonnal reagálok. Az éjszaka furcsa neszekkel van tele, a szél szine sír, és sóhajokat, kiáltásokat és nyögéseket hoz feléd. Olyan mintha valakiket kínoznának a távolban.

Amikor meghallom a zajokat először összevont szemmel kémlelek a távolba, szagolom a szelet és próbálom hunyt szemml"érezni" a veszélyt. Aztán nagyot sóhajtok és nyugodtan folytatom a körutam. Eztán már csak félválról veszek tudomást a zajokról.
Az éjszaka során nem történik semmi, csak a hangok lesznek egyre elkeseredettebbek.