Hollószárnyak

[Pettyes]

Amíg a nagyúrék beszélgetnek és kitalálják a dolgokat, addig megnézem magam, benézek a felsőm alá, hogy ott is feketébb-e a bőrőm, mint a kezemen, próbálok egy tükröt keresni és belenézek, hogy mit látok benne.

Ezután Alysa mellé keveredem és várok a nagyúrékra, hogy mit szándékoznak a továbbiakban tenni.

A felsőd alatt is sötétebb a bőröd, rezes-bronzos színe van. Tükröt nem találsz, de abból, ahogy magadat nézegeted, és keresgélsz a szobákban, Alysa rájöhetett mit szeretnél, mert egyszercsak egy tükröt nyújt oda neked a semmiből.
Belenézel, és nem ismersz magadra. Az arcvonásaid teljesen megváltoztak: egy a nagyúrhoz nagyon hasonló arc néz vissza rád. A szemed teljesen fekete, még az is, ami eddig fehér volt. A hajad, a hegyes füled, és az alkatod nem változott.

Először, mikor belenézek, nagy meghökkenés lesz úrrá rajtam, furcsán nézem a szemeim, az arcom tapogatom végig, nem igazán ismerek magamra.

Magamba szeretném, de mégis hangot adva kérdem:
- Torz?
Csendben maradok, remélem senki nem hallota. Megfogom a tükröt és kiveszem Alysa kezéből, majd elvonulok vele kicsit távolabb helyre, ahol nem hallank, de közben megköszönöm a segítségét.
Amikor később belenézel a tükörbe, már a saját arcod néz vissza, és a bőröd olyan szinű, amilyennek ismered, de a szemed nem változott.

Remélem csak a képzeletem játszik velem... Fura ez a hely, minden olyan valóságos és mégsem... Valahol máshol vagyunk, ez nem a valóság.
Visszaadom a tükröt Alysának és tovább várakozok.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor már láthat a kapus, röhögcsélni kezdek és a dudorászást vidám morgolódással fűszerezem (" Ekkora marhák! Kellett ez nekik!? " meg hasonlók) vidáman dülöngélve caplatok oda a kapushoz:
-Üdv mélyzsebű barátom! Hukk... Aztat áruld el nekem, hogy pár lökött tévelygőre honnan nézhetek le a ti hukk.. kis kerítésetek magasából - bizonytalankodva nagyjából a fal felé bökök a magasba. - Ezek a csalárd kis gyíkfajzatok kiszúrtak egymás hukk.. al is!
Vidáman pislogok nagyjából az őr arca irányába, olykor sanda vigyorral mellé nézek, mintha nem lennék biztos benne, hogy az előttem álló őrökből melyik az igazi. Közben a kezem a kulacs nyakát szorítja és látszólag lazán lengetem magam mellett. Valójában készen állok, hogy ha kell az arcába csapjak vele az első rossz mozdulatra.

Az őr szemöldök ráncolva néz rád.
- Ilyen állapotban magának nem falmászás, hanem egy ágy kéne. Menjen szépen vissza a szállására még mielőtt valami baja esik itt részegen. Nem biztonságos éjnek idején egyedül csámborogni. Igyekszünk, de nem állhat minden sarkon őr. Most pedig menjen.

Kissé morcosan próbálok nézni az őrre és bizonytalanul a mellkasa felé bökök az ujjaimmal:
-Ki akar itt mászni? tisztességes helyen lépcső vezet a falakra. Bár egy embernek aztán magyarázhatom az építészetet Hikk... én csak fel akarok menni és nem szándékozom leesni sehonnan. Mindössze kiröhögöm - cinkosan két szemmel kacsintva közelebb hajolva "suttogásnak" szánt morgással odasúgom neki - ha elég hukk.. közel vannak esetleg le is hikkmm... őket. Aztán szépen megyek vissza a kényelmes székre a kocsmában!
Kihúzom magam mind a 130 valahány hüvelykemmel, közben kishíján nekiesek a fickónak:
-aki meg a bajt keresi az nyugodtan belémköthet! Csak előtte búcsúzzon el a szeretteitől és rendeljen tisztességes temetést magának. Na akkor felmegyünk?

- Én ugyan nem megyek sehova, és ha jól látom maga sincs olyan állapotban, hogy lépcsőt másszon, szóval én maradok, maga meg megy szépen vissza a szállására vagy a kocsmába, vagy bárhova el innen.

[Chris]

Alysium: Rövid várakozás után a többiek is csatlakoznak hozzátok, majd visszatértek a szentélybe, és Alysa ébreszt titeket.
Rövid megbeszélés után Alysa fordítja neked a lényeget közösre: holnap napközben tervet pontosítotok, és utána kiderül mikor indultok.
A férfi, aki veletek érkezett, veletek is távozik. A fogadóba érve látható, hogy nem szándékozik távozni mellőletek. Gyakorlatilag beköltözik a szobátokba (mivel ott vagytok, ahol előzőleg a nagyúr a családjával szállt meg, így hárman is elfértek).

[VérGyöngyTyúk Z]

-Hikk.. na szép. Hát hukk.. így számítson valaki az emberek humorérzékére! - motyogom a fickónak. - Na hikkammm.. akkor pápá nagyranőtt barátom.
Nagyjából felé intek aztán kicsit dülöngélve elindulok a fallal párhuzamosan. A szemem sarkából a fal felé sandítok lépcsőt, feljáratot keresve, a fülem pedig hegyezem, hogy meghalljam, ha esetleg utánnam jönne.
Nem megy utánad. Mikor pár lépésnyire érsz, hallod hogy valaki hangosan kopogtat a kapun, majd egy női hang bekiált (ismerősnek tűnik, de nem tudod honnan):
- Hé, valaki! Kérem engedjenek be!
A fickó a kémlelő nyíláshoz megy, és hosszasan nézelődik kifel, aztán kinyitja a kaput. Az a nő lép be, akivel útközben találkoztatok. Ahogy elmegy mellettetek, biccent, és hosszan néz Farkasra, majd nem túl sietős tempóban tovább megy körülbelül arra, ahonnan jöttetek.

[Massza Rex]

Bámulásban (főleg zárt térben) Farkas verhetetlen így hosszan visszabámul (a végén pedig kacsint is rá egyet). A kacsintásra válaszként egy mosolyt kapsz.

Mikor látótávolságon kívülre kerül a nő, könyökömmel meglököm Hyast:
- Rádfírne má ögy hatalmas ölelís, ulyan az arcud, mint ögy tál savanyútöjé. Kitapossuk a bölüket ezeknek a nyamvadtaknak, aztat mögkeresem a nűt, és mögadom neki amire vágyik. (sokat sejtetően elvigyorodom, szemembe már a várható élvezetek villanak)
- Aztán abból nekem mi jó származik ha te elszórakozol a hölggyel? Hogy ne legyen olyan savanyú az ábrázatom, nem illene átengedned nekem a nőt? - mondja nevetve (most hallod előszőr nevetni), majd fancsali képpel folytatja - Bár ahogy elnéztem neked jobban örülne..

- Hohóho nöm űtet gondútam nöked, hanem egy másik nűt. (vigyorgás) Az ilyenfílék a Bajnokukra buknak ám, nem az ulyan cingár lögényekre mint Te. Szörintem ha röndesen enníl, meg kicsit törűdné a tösteddel, akku zabálnának tígedet is. (közben komolykodó arckifejezés) Ejh öcsím, ha nön lenínek nűk, elűním magam. (ismét vidáman)
Hyas arcára villanásnyi értetlenség ül ki, de hamar visszarendezi a vonásait.
- Ha te mondod... - rövid szünet - Bár nem hiszem, hogy mostanság lesz időnk ilyesféle szórakozásra. Ha meg is leljük ma az úrnőt holnap indulnunk kell vissza - közli fáradt, beletörődő hangon.

[Pettyes]

A tükörben, mikor újra magam látom, kicsit megkönnyebbülök, vagy Alysának, vagy másnak köszönhetem.

Mikor ébresztenek és elindulunk visszafelé, még halkan megjegyzem Alysának, hogy remélem találkozunk még.
- Holnap biztosan találkozunk még - feleli a megjegyzésedre.

A fogadóban furcsálom, hogy eddig követ az alak, sőt, hogy velünk marad azt is, hogy beköltözik. Azonban a nagyúr nem szól semmit, és úgy látom, hogy nem is zavarja, így nem akadékoskodom én sem, nem volna jó ötlet. Estére egy székkel kipeckelem az ajót, pontosabban eltorlaszolom, hogy ne tudjanak bejönni és ne lepjenek meg, bár amit láttam mostanában már kezdem azt hinni, hogy valószínűleg csak engem tudnának meglepni, mert itt mindenkinek van valami trükkje, képessége, adottsága, stb.

Az éjszaka hátralévő része, és a délelőtt nagyobb része nyugalmasan telik. Viszonylag kipihenten ébredsz. Mire felkelsz a nagyúr és a tegnap érkezett fickó már fenn van, és nagyban beszélgetnek valamiről.

Felkelek, de mivel a beszélgetést amúgy sem értem, így megpróbálom hasznossá tenni magam, hozok némi ennivalót és frissítőt. Ezután ellenőrzöm a felszerelésemet, fegyverek állapotát és Foltost is megetetem, egy kicsit megfuttatom, ha nincs egyenlőre semmi feladat kiszabva.

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután a nő elmegy mellettünk (visszaintek neki elvégre ha köszönt hát vissza is) Farkas-hoz fordulok:
-Honnan olyan ismerős neked ez a nő? -kérdem.

Magamban megpróbálom közben összevetni a Hyas által mondott távolságot és az út vonalát. Ha Stancil-ék az út közelében vannak akkor a nő lehet, hogy látta őket. Nem, nem az út közelében vannak, ha ott lennének, akkor valószínűnek tartod, hogy ti is láttátok volna őket idefelé jövet. Ha van esély erre akkor oda is szólok a többieknek:
-Menjünk kérdezzük meg gyorsan a nőt! Hátha látta hányan vannak!
Így is a nő után mész?

Nem megyek így utánna, bár az arcomon látszik, hogy kissé furcsálom a nőt.
Azért megvárom reagálnak e valamit a többiek. Közben falat vizsgálom, hogy hol van a legközelebbi feljárat. Igyekszem arrafelé nézelődni amerre Stancilt sejtjük.
Ha találok olyn helyet ahol feljuthatok a falra akkor egcélzom és irány felfelé, körbenézve hátha látszik tábortűz arrafele vagy bármi.

Mennyi időt fordítasz keresgélésre?

[Massza Rex]

Grennek:
- Ifinbe, vút egy nű, aztat naon hasunlúan nízet ki mint Ű. Hirtölen aztat hitten Ű az, az Ifini. (válvonogatás) Löhet testvírek vagy mi, remélem az ágyba is ulyan virgunc, mint a másik (kaján vigyor). Mondjuk elíg furi, hugy itten egyedül mászkálgat. (fejvakarás)

Fakas-nak, miközben furcsállva hol őt nézem, hol a nő után pislogok (ezek az emberek! egy ijen simaarcú és éghimeszelő nőt, hogy találnak vonzónak???):

- Valami fura ebben a nőben. Ahogy mondod. Egyedül ijen vidéken. Vagy harcos, varázstudó, vagy nagyon sokan ismerik és nagy hatalma van. Nem tettszik nekem egyik lehetőség sem igazán.

[VérGyöngyTyúk Z]

Úgy tíz percet keresem a feljáatot. Ha valaha is megtámadták a várost és a fal nem csak "dísz" akkor egymáshoz képest látótávolságra kellene lennie fel- ill lejáratoknak a védők közlekedéséhez. Persze, lehet, hogy időközben odaépítettek valamit elé, de a fal tetején látszania kell, hogy hol voltak.

Feljáratot nem, de tornyokat találsz látótávolságra egymástól.

-Mingyárt jövök! - szólok oda a többieknek és felmászok a lóra amin eddig zötyögtem. Célbaveszem azt a tornyot amelyik szerintem a legközelebb esik Stancil feltételezett helyéhez és odagalopp a lóval. Ha odaérek körbenézek hol lehet feljutni a toronyba.

Kívülről nem látsz semmi lépcsőt vagy hasonlót.

[aúú]

Amit mondok, azt a rám hasonlító férfi fordítja.
- Nos a terv tehát a következő. A szomszédos nemesi ház pincéjéből fogunk mágikus kapun át eljutni a raktár helyiségben, ahol nincsenek mágiát érzékelő rúnák, csak fegyver előrántását érzékelők. Onnan az előre megbeszélt úton jutunk el a szobáig, kiszabadítani a gyermeket. Mivel a rúnák akkor jeleznek, ha mágiát használ valaki, vagy fegyvert ránt, ezért amíg csak az lehetséges, senki ne vegyen elő fegyvert, próbálja meg használni a környezet nyújtotta lehetőségeket (úgymint székek, vázák, korsók, egyéb használati eszközök). A testvérem (nézek rá arra, aki fordít) minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy a mágikus rúnákat hatástalanítsa. Ezalatt a falakon kívül, ugyancsak a pincéből kiindulva két nagy tiszteletű pap és egy kisírő fog elbújni, hogy szükség esetén menekülési utat biztosítson nekünk. Amennyiben elértük a a célunkat, akkor ott, megpróbálunk egy bizonyos tárgyat is megkeresni, ami elvileg ugyancsak a szobából nyíló helyisgében van és amit ugyancsak tőlünk raboltak el (ez egy tükör). Amennyiben sikeresen elértük a célunkat, akkor az előre megbeszélt úton kimenekülünk, illetve ha másképp nem megy, akkor kapun keresztül, kimegyünk az utcára. Az utcán lévő légió tagokat ne ölje meg senki, ha ez lehetséges.