Hollószárnyak

[Pettyes]

Úgy teszek, ahogy a nagyúr kér, nem akarom felboszantani. Gyakorlok, fegyverrel és elmével egyaránt. A szem érzékszerv nélküli helyzet felismerést, tájékozódást is gyakorlom. Segítek a nagyúrnak, ha kéri. Az étel felhozatalakor a rendelés idejéig lent töltöm az ivóban az időt. Körbenézek, de igywekszem nem feltűnően csinálni, "vadász" vagy inkább határőr ösztöneimben bízva próbálom kiszűrni azokat, akik esetleg veszélyesek lehetnek, akik esetleg nem úgy néznek, ahogy az átlag, vagyis esetleg felismerést keltek bennük. Ha van címerük esetleg a ruhán, fegyveren, megpróbálom felismerni bennük a múltkori nemesi ház címerét. Hasonló cselekedeteket csinálok, de csak addig, amíg az étel el nem készül. Ha semmi különös nincs, akkor nyugodtan térek vissza az étellel a nagyúrhoz.

A gyakorlással jól haladsz. Hamar rájösz, hogy elsötétített helyeken is úgy látsz, mint nappali fényben. A csukott szemmel való gyakorlás is elég jól megy.
Lent a fogadó étkező helyiségében nem látsz egyetlen gyanús alakot sem. A vendégek közül csak páran néznek meg, de ők sem foglalkoznak veled sokáig.


Éjközépkor, mikor útra kelünk nem szólok semmit, csak követem őket. Nem figyelem, hogy mit babrálnak, úgy vélem ha akarják, akkor úgyis képesek elrejteni előlem, amit csinálnak. Bent a szentélyben érdeklődéssel figyelem a többi embert, illetve azt, amikor a nagyúrék csatlakoznak.
Először próbálom megfejteni mit mormolhatnak, bár hamar leesik, hogy valami ima lehet. Először kicsit feszéjezve érzem magam és egy kicsit nem odaillőnek. Ezután kicsit távolabb az oltártól, valahol a nagyúrék mögött pár lépéssel én is meditációs helyzetbe helyezem magam és próbálom ugyan azt a mormolást végezni, amit ők, bár közel sem vagyok biztos abban, hogy megfelelően csinálom, így az elején halkan, magamban próbálom egyeztetni a "szöveget", illetve a hangokat, amit mormognak, majd mikor úgy érzem, hogy egy picit hasonlít, akkor próbálok olyan hangerőre emelkedni, mint ők.

A feszéjezettség érzése hamar elszáll, olyan érzésed van, mintha egy hazai szent helyen lennél, egyáltalán nem érzed úgy, hogy nem itt lenne a helyed.
Az ima szövegét nem érted, és elég idegenül csengenek a hangok (annak ellenére, hogy a nagyúrat hallottad már valami hasonló nyelven beszélni), de mintha legbelül éreznéd miről szólnak a sorok. Csatlakozol az imádkozókhoz, és igyekszel magadban formálni a szavakat, aztán ahogy elkezdesz a hallott szövegre koncentrálni egyfajta áhitat ragad rád a többiekről, és rájösz, hogy nem a szavak ismétlése a lényeg, hanem hogy átérezd az imát. Innentől már nem is törekedsz arra, hogy a többiekkel mormolj. Ahogy belemerülsz az imádkozásba elveszted az időérzéked.
Valamennyi idő után a többiek befejezik a mormolást, és lassan te is feleszmélsz. Miután felegyenesednek, a padokkal berendezett szomszédos szobába mennek. Követed őket. A szobába érve most először van érkezésed szemügyre venni őket. A már ismert papon kívül még két másik szürkecsuhás alakot látsz, mindketten fiatal nők, az egyik kimondottan szemrevaló, a másik átlagos küllemű. Rajtuk, és a nagyúron meg a vendégén kívül, még négy sötétruhás férfi van jelen. A ruhájuk nagyon hasonlít, és az alkatuk is, a hajukat is ugyan úgy hátrafogva hordják, a fegyvereik is egyformák: egy-egy keresztvasnélküli hosszú és rövid penge. Ha az arcuk nem különbözne, vagy hátulról néznéd őket nem tudnád megkülönböztetni melyik-melyik.
A nagyúr sorba röviden elbeszélget mindenkivel. Ahogy megfigyeled elég szertartásosnak tűnik a dolog, és úgy sejted valami hivatalos dolog lehet a háttérben.
Észreveszed, hogy sokan csodálkozva, és leplezni igyekezett értetlenséggel pillantanak feléd.
Mit teszel, míg a nagyúr beszélget?

[Massza Rex]

Mormogok valami "átkuzott íjászuk, hugy tűrne le mindön kezük..." monológot, de hamar álomba merülök. (Fegyvereimet kézközelbe helyezem azért, és a páncélóomból kibújok még elalvás előtt)

[Pettyes]

Követem őket a szobába és végig mérem a jelenlévőket a nagyúron és a papon kívül. Megvárom amíg végig beszél a naqgyúr velük és utasítást kapok tőle. Közben amíg egyre otthonosabban érzem magam, most itt bent, ahogy furcsálkodó tekintetekkel találkozok, nehezen reagálok rájuk. Mindannyian követik, hívőik, aki idegen, az ide nem jut be, akkor mit csodálkoznak, teszem fel magamban a kérdést. Néha a vizslató, buta, csodálkozó tekintetekre szúros tekintettel nézek vissza, de ezután inkább elfordulok és a helyiséget mérem fel, nézek körbe a falakon, a tárgyakon. Időnként a társaságra pillantok, miközben körbe-körbe járok. Kezdem idegennek érezni magam, annak ellenére, hogy kint már otthonosnak véltem a helyem. Kicsit összébhúzom a köppenyem, miközbe készenlétben tartom a kezem a fegyvereimen, nem tudom mit akarhatnak, gondolhatnak, de nem bízom bennük. Láthatják rajtam, hogy kimondottan zavar a bámészkodó, csodálkozó tekintgetésük.

Míg sétálgatsz körbe, a csinosabbik nő csatlakozik hozzád.
- Szerintem is szépek ezek a falak - mondja feléd fordulva, hangjából vidámságot érzel ki. Ahogy rádnéz inkább kíváncsiságot, mint idegenkedést olvasol ki a tekintetéből.

[VérGyöngyTyúk Z]

Hyas-nak:
-Biztos bírod majd?
- Bírni fogom.
Ha igent válaszol akkor "jó éjt" kívánok neki és megigazítom magamon a fegyvereimet, aztán elkezdek őrködni.
Lassú, óvatos köröket teszek a "táborunk" körül. A szélétől jó 15-20 lépésnyire is eltávolodom és figyelek-fülelek körbe. Óvatosan mozgok, hogy minél kevesebb, nem odaillő zajt üssek.
Magamban káromkodok rendesen, hogy nem tudjuk mennyire vagyunk lemaradva, mert négy őrrel még elboldogulnánk csak-csak.
A "rendes" és a hőlátásom is használom, próbálok mindent észrevenni amit lehet.

Az erdőt motozó, susogó hangok töltik meg, de nem látsz semmi gyanúsat, és történni sem történik semmi. A megadott idő múlva ébreszted Hyast, utána lepihensz. Hajnal után nem sokkal Hyas ébreszt, hogy ideje készülődni.

[Pettyes]

- Hölgyem! - biccentek a nő felé, de a fegyverem a köppeny alatt szorosabbra fogom.
Fura, hogy emberi nyelven beszél hozzám és nem a megszokott fura nyelvet beszélik, talán ez is valami próbaféle lesz, amit itt kitaláltak nekem.
- Valóban formásra kialakítottot szépen megmunkált falak, bár közel sem olyan szépek mint Ön! Az építészethez nem értek igazából, a szép falak vizsgálatánál inkább csak valami menedéket keresek a vizslató tekintetek elöl. - válaszolom neki, hűvösen, de nem ellenségesen. A hangnemből érezheti, hogy kimondottan feszélyezve érzem magam, mint valami kísérleti nyúl a kalitkában, amit éppen megfigyelnek, hogy a váratlan eseményekre mit reagál.
A bókjaidat hallva csak rád mosolyog, de nem mond semmit. Mikor befejezed így szól:
- Nézze el nekik a viselkedésüket - biccent a többiek felé - Elég meghökkentő látvány egy elf az Ő jelével. Adjon időt nekik, hogy megszokják a helyzetet. Gondolom önnek is elég új ez az egész, vagy tévedek?

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor Hyas felkelt kérdőn nézek rá:
-Készülődnek?
Iparkodok és gyorsan ellenőrzöm Farkas kötéseit. Ha átvérzett valamelyik akkor átkötöm.
Megkérem Hyas-t, hogy segítsen és gyorsan felmálházzuk a lovakat, meg pár marék zabot adunk nekik. Aztán egy eleózsiás zsákból elő némi kaját és indulás. Amíg nincs elég világos, addig vezetve a lovakat, aztán amint lehet nyeregbe és a lehető legjobb tempóban követni az Úrnőéket.
Nézem az időt és megkérem Hyas-t, hogy szóljon mikor indulnak el az úrnőék. Aztán ha elérjük a helyet ahol az este táboroztak, meg tudjuk becsülni mekkora a hátrányunk.
Minél erősebb tempóban igyekszünk utánnuk, de az este előtt nem szándékoznék utólérni őket.
Elkészülődtök, és elindultok. Körülbelül három-négyórányira tippeled a hátrányotokat a táboruk megtalálás után. Napközép után pár órával, egy kövezett útra vezetnek a nyomok. Az út észak-nyugati - dél-keleti irányokban vezet. Hyas próbál kapcsolatba lépni az úrnővel, hogy megkérdezze merre mentek, de valamiért nem sikerül, amit közöl is veletek.
Merre mentek tovább?

[Pettyes]

Meglazítom a kezem a fegyver markolatán, majd magam mellé eresztem és egy mosollyal tarkított rövid fejcsóválás után folytatom.
- Szóval egyedi vagyok! Nem tudtam róla, sőt ahogy ebbe a helyzetbe keveredtem, úgy akár egy ork is itt lehetne maguk között.
- Hogy új a helyzet, nos szó mi szó valóban nem történt még hasonló velem. Megfogadom tanácsát, de ha kíváncsiak rám kérdezzenek és ne bámuljanak, ahogy Ön is teszi, vagy tán félnek, mert szokatlan a helyzet? - kérdem.
- Alysium vagyok a messzi Sirenar szövetség egy határőre. A nagyurat szolgálom, mert segíthet célom beteljesítésében, amit megfogadtam.
Megvárom, amíg bemutatkozik, majd a kezem nyújtom tenyérrel felfelé, hogy kezetcsókolhassak, ha nyújtja felém.
- Nem félnek inkább csak... - látod, hogy zavarban van - tudja, nálunk az elfek leginkább csak rabszolgák lehetnek... persze ön nem... - zavartan elharapja a mondat végét a palót nézve.
Ahogy témát váltasz a nő ismét visszanyeri magabiztosságát és könnyedségét, úgy társalog tovább, mintha mi sem történt volna.
- Örvendek Alysium - mosolyodik el - Alysa vagyok, ebben a városban lakom. A hivatásomat gondolom már kitalálta - nevet fel.
Kissé tétován nyújtja oda a kezét neked, majd a kézcsók nyomán enyhe pír fut végig az arcán.

Rabszolga, ja teljesen elfelejtettem, hogy itt így néznek a nem emberi származásúra - gondolom, miközben ezt a mondatot hallom és mellé keserű szájíz képe ül ki az arcomra. Folytatva gondolatmenetem: Akkor ezek valóban nem félnek, hanem valami alsóbbrendűt látnak bennem, egy szolga, aki az Ő jelét viseli, ami lehetetlen, hisz ők kimelkedettek és nem viselhetnek el egy szolgát a körükben, szánalmasak, legalábbis eddig nem. Innen mosolyra vált az arckifejezésem.

- Nos, örülök Alysa, hogy megismerhetem! Sajnos csak sejtem, hogy mi lehet a foglalkozása, mert a magamfajtáknak nem sok információ jut az Önök városában, leginkább csak a ... - befejezem mondatom, mielött meggondolatlan szavakat hangoztatnék.
Amikor kezet csókolok, igyekszem felnézni egy keveset, hogyha néznek lássam a szemükben az esetleges felháborodást, hogy egy szolga hozzáér egy "kiemelthez" és ez a helyzet némi gúnyt is csal az arcomra és egy kis önelégültséget, de mikor felnézek a nőre már nem látszik ez a tény az arcomon.

Egy-két arcon villanásnyi megrőkönyödést látsz, de a legtöbben láthatóan nem vették észre, vagy csak nem adják jelét, hogy észrevették volna mi történik.

- Kedves Alysa tájékoztatna, hogy Önök kik és mit fognak képviselni, úgy értem a segítségünkre lesznek, vagy tanáccsal fognak ellátni minket? - kérdem barátságosan, felszabadultabban. A nő hozzáállása bizalmat kelt bennem, hogy nem úgy kezel, ahogy egy elfet kellene.
- Nem gondoltam vona, hogy ekkora talány a hivatásom - nevet fel - Hogy mivel leszünk az önök segtségére, az az uraságon múlik. Ha jól tudom most fogjuk megbeszélni a terveket.

Alysium: az azért feltűnt neked, hogy a nő pont ugyan olyan csuhát visel, mint a pap, akit már ismersz.

[Massza Rex]

- Pihenjünk ögy kicsit, hátha válaszul az Únnő. Ha russz utat választunk, uda lösz mindön fáradságos elűnyünk...

[VérGyöngyTyúk Z]

Magamban próbálom összeállítani az eddigi útvonalat amit beártak az emberrablók.
Eddig szinte csak dél-délkelet felé haladtak.

[Chris]

Pettyes: ment egy zöld