Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Áhhh, Tömzsipöröly barátom, tudod, hog nem szeretem a védőruhákat, mennyire gátolnak a szabad mozgásban! Picit duzzogva magamra aggatom a ruhát és kipróbálom menniyre akadályoz a mozgásomban, csinálok egy-két vállfelhúzást és feszítést, mennyire bírja a ruha a gyűrődést!
Meglepődsz mikor észreveszed, hogy a ruha mintha a második bőröddé válna és épp csak annyira akadályoz, mint az a ruha amit addig viseltél. A csodálkozás kiül az arcodra és Tömzsipöröly kacagni kezd:
-Azt hitted holmi vasból öntött ruhát készítettünk? Majd harminc évünkbe telt mire sikerült a megfelelő formulát létrehoznunk, de az arcodon látom, hogy megfelelően sikerült.
- Fegyver nem kell! Tudod, hogy nem küzdöm fegyverrel. Adj nékem valami alkar és lábszár védőt, csak ennyi kell, a többit a testemre és a képességeimre bízom.
A törpe lelkesen kutat át néhány ládát, majd átnyújtja a kért dolgokat. Egy-egy pár kemény bőrből készült alkar és lábszárvédőt aminek külsejére acélból készült rudacskák vannak rögzítve:
-Lehet, hogy kicsit kicsik lesznek rád. De nagyobbunk nincsen - mikor felpróbálod valóban kicsik kissé. A lábszárvédők jó 5 hüvelykkel az alkarvédők vagy 3,5 hüvelykkel rövidebek az ideálisnál.
-Szerintem vidd be minden fegyvered, maximum lerakod, ha nem szükséges.

[Pettyes]

- Nos valóban meglepő ez a ruha - mosolygok.
- Igen ezek az alkar és lábszárvédők egy csöppet kicsik, esetleg használhatom a sajátom, ráadásul a fegyvereimet fent hagytam, mert hát nem pengével vívott küzdelemről volt szó! Esetleg letudnád hozni barátom a fegyvereimet, bár én nem használnám, így inkább szívesen mennék be puszta kézzel!
-Azonnal!
Kiviharzik a szobából és kintről meglepett kiáltásokat és néhány elfolytott szitkot hallasz. Alig egy perc múlva újfent kavarodás hangjait hallod kintről és az ajtón a fegyvereiddel megpakolt Tömzsipöröly zúdúl be.
-Azthiszem minden itt van - mondja- Valóban fegyvertelen harc a valószínü ezért a fegyverek jelőlésével ellátott korongok most kevesebben vannak, de azért nem árt az óvatosság.

[Chris]

Ámulattal átveszem a virágot tőle, majd az általa említett helyre tűzöm.
- Jó lesz így?
-Tökéletesen - mosolyog Feran - Most pedig ha megengeded kérlek fáradj az Atya után és foglalj helyet.

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután az atya a bejárattal szemben helyet foglal, A fiú megkérdi tőle:
-Valami frissítőt uram?
Feran Ryel mögött igyekszik a karosszékek felé. Ryelnek az Atya mellett mutat helyet, majd maga a másik oldalára ül.
A körbefutó padokon egyre egyűlik a nép. A nézők közt nagyjából egyenlő arányokban vannak törpék és emberek. A legtöbb ember középosztálybéli polgárnak látszik és láthatólag a törpékkel jó ismeretséget táplálnak. Pár emberen viszont gőg és alig titkolt undor látszik mikor a törpék közt a helyük felé nyomakodnak.

[Pettyes]

- Megköszönöm Tömzsipörölynek a gyors és határozott intézkedést! A ruhára felcsatolom az övemet, amin a két szarvkard lóg
Felaggatom magamra a saját alkar és lábszár védőket is, mert Tömzsipöröly nem mondta, hogy nem vihetek be saját cuccot! Így már kényelmesen érzem magam! A ruha is megfelelő, nem akadályoz!
-Megkérdem még Tözsipörölyt, hogy ez az a ruha, ami megakadályozza a komolyabb sérüleseket?
-Igen. A ruha és az aréna mágiája kiegészítik egymást. De ha eltalálnak, akkor azt úgy fogod érezni, mintha semmiféle mágia nem működne. Ha egy csapás leütné a kezed, akkor onnantól azt nem tudod használni és a "vérveszteségtől" el is gyengülsz, ahogy azt illik.

- Jó lenne egy lélekerősítő mondat tőled barátom! Bát talán legfőképpen a pénzed miatt - itt kacsintok felé egyet.
-Hmm.. lélekerősítő? Kapd el bármelyikük is áll ki ellened! Ha nem teszed akkor kifizettetem veled a holnapi reggelidet! - Vigyorogva pattog körülötted. - Ügyelj magadra és ne menj bele semmi kockázatos mozdulatba! Most pedig menj és mutasdd meg, hogy Őseid büszkék lehetnek rád!
Hirtelen megkomolyodok, Tömzsipöröly láthatja, hogy komoly fordulatot veszek, szememben a tűzimádók apró lángjából kinövő tűzvész gyúl, arcom markánsá válik, majd elindulok az arénába vezető kapu felé.
Az ajtón kilépve a kis folyosón Szembetalálod magad Íshar-ral és Meríín-nel. Mindketten hozzád hasonlóan viselik a védőruhát. Fegyvereik a ruha fölé vannak rögzítve. Meghajolnak feléd és Meríín megszólal:
-Üdvözlet neked Dhar! Még nem tudni mi, hogy melyikünk harc veled. Küzdj jól és bátran!
Az aréna felé fordulnak és megvárják hogy melléjük lépj. Aztán lassú léptekkel elindultok a nyílt tér felé.

[Pettyes]

- Üdvözöllek én is bennetek! -bólintok Íshar és Meríín felé.
Ísharék is láthatják azt a tüzet, mely egy fiatal és leginkább győzelmet látott ifjú szemében lobog! Ugyanakkor a tisztelet is láthatják.
- Mindegy melyikkötökkel harcolok, bizonyára mindketten jók vagytok és együtt maga a végzet! Nem fogok megkönnyíteni a dolgotok! Tartom magam olyan kemény harcosnak, hogy ez a viadal eléggé sokáig elhúzdjon! Remélem nem fogok nektek csalódást okozni!
Majd melléjük állok és bevonulok velük az arénába.
Elégedettnek tünnek mikor mondataid hallják.
-Jól beszélni te. Reméljük mi is magunknak jó harcot és mindketten azt, hogy velünk harc! Kitartást és elszántságot nékednek kívánunk! -mondja Meríín.

[VérGyöngyTyúk Z]

Amit Ryel és az atya látnak:
Az arénának minden ülőhelye megtelik, a bejárat felett helyetfoglalnak az addig a bejáraton kívül lévő papok a főhely (egy bazaltból faragott karszék) körül. A kőszékbe Bofkar, a klán vezére helyett idősebbik fia telepszik, hogy képviselje atyját. A küzdőtérre lassan kilépdel Dhar, Íshar és Meríín. Mindhárman teljes fegyverzetben, de fegyvereik alatt egyforma ruhát viselve. A kőszék mellől a magas ember emelkedik szólásra. Az aréna addig zajongó közönsége elcsendesedik:
-Tisztelt hölgyeim és uraim! A mai napon újabb érdekes küzdelem okán gyültünk össze itt. Kik már voltak vendégeink tudják a szabályokat. Azok kedvéért kik még nem: A küzdelem előtt a felek megállapodtak, hogy fegyvertelen harcot vívnak egymással. Ezért a sorsoló korsóban huszonegy érméből tizenöt a fegyvertelen harc módjait tartalmazza, hat pedig különböző fegyvereket engedélyez. A küzdelem a kisorsolt érme alapján folyik. Mi kik nézői vagyunk a harcnak láthatjuk majd a feleket törött tagokkal vonaglani, vagy vérezni a porban, de ezen látványt a mágiánk idézi elő, mi hűen védi a feleket, kik érzik sebeiket, de megkíméli őket, hogy a harc után bénán, sebzetten kelljen heverniük. Elsőnek is kisorsoljuk a két harcos közül a khálok képviselőjének Dhar-nak ellenfelét!
Lenyúl maga mellé és egy féltenyérnyi érmét vesz fel. Az érme egyik felén egy nagy Í a másik oldalán egy nagy M rúna látszik. Feltartja a levegőbe, majd az előtte, a korláton futó keskeny vályatba illeszti élével és elengedi. Az érme pörögve száguld át a vályaton és az aréna közepe felé gurul miután földetér. pörög egy kicsit majd billegve elzuhan. Az Í rúna látszik.
-Tehát Íshar lesz Dhar ellenfele.
A nézők kegy része kissé csalódott (a jelek szerint az ellenfél klétére is lehetett fogadni) de a többiek üdvrivalgása elnyomja a vesztesek nyögését.
Az ember most egy átlátszó, úgy 6 hüvelyk átmérőjő hengert helyez maga elé, melynek tetelye kiszélesedik és egy korsót emel fel. A korsót jól láthatóan szájával lefelé fordítja és megmutatja, hogy üres. Ezután 15 kékre festett acélérmét mutat fel és egyesével a korsóba dobja őket. Majd 6 különböző jelekkel telefestett vörös érmét mutat és azokat is a korsóba veti. A korsó száját letakarja, majd többször jól megrázza és hirtelen a fedelét lerántja és szájával a hengerre fordítja. Az érmék a hengerbe hullanak egymás után. A legfelső egy kék érme.
-Ím láttátok, a sorsolás döntött. Fegyver és védőeszközök nélkül, puszta kézzel lesz a harc!
A közönségben most sokkal többen örülnek. Alig pár ember tett a fegyveres harcra.
-Kezdődjék hát amint mindkét résztvevő letette fegyvereit!

[Massza Rex]

Fiúnak: -Köszönöm fiam, egyenlőre nem kérek semmit sem.

Ha Ryel ideér, felállok üdvözölni és amíg le nem ül állva maradok.

[Pettyes]

Bevonulok, közben nézem a tömeget, éljenzésük folyamatosan növeli benne a küzdelem szándékát és mire elhallgatnak, már teljesen feltöltődök a harc hevével!
Bent középen megvárom Ísharékkal a beszédet és a sorsolás eredményét! - Tehát veled mérközöm meg! Sok szerencsét - suttogom halkan.
-Néked is ellenfelem!- mondja Íshar.
Eltávolodok az egyik sarokba és leveszem az oldalamról a fegyvereket. Amikor elindul a küzdelem, felkészülök elsősorban, hogy lerohanással próbálkozik ellenfelem így kicsit ruganyos védekező pozíciót veszek fel.
Íshar-ék a veled szemközti oldalra mennek és Íshar elkezdi lecsatolni fegyvereit. Először mindenféle szertartásosság nélkül a földre dobja a bal oldaláról övvel együtt a kardját, majd a hóna alatt rögzített pengét is tokostól rögzítőszíjastól. Ezután elkezdi megoldani a jobb combjához kötött penge szíjait. Meríín letérdel előtte és meghajolva nyújtja maga elé mindkét kezét. Íshar a pengét, hüvelyével együtt vízszintesen fogja meg, a vékony rögzítő szíjak fonalként lógnak alá. Maga is letérdel és úgy helyezi a pengét Meríín kezeibe, majd mélyen meghajol. Meríín feláll és aprólékos gonddal a bal oldalára rögzíti a pengét. majd meghajol és inmár együtt egyenesednek fel. A többi fegyvert Meríín egyszerűen felkapkodja a földről és elviszi a bejáraton át. Közben a te fegyvereidet is összeszedi egy törpe és kiviszi a küzdőtérről. Láthatólag a közönség nem érti teljesen, hogy ezek ketten mit műveltek, de a folytott csendnek azonnal vége szakad amint Meríín távozik.
Íshar vagy 5 lépésre távolodik a faltól és kényelmes tartásban megáll. Szemei a szemed keresik és izgatottan csillognak, de egy mozdulatot sem tesz.

[Pettyes]

Amikor látom, hogy nem egyszerű lerohanó támadással indít Íshar, akkor megtartva ruganyos védekezési formát elindulok balra körözve, ha folyamatosan fordul velem, akkor egy kis időre megállok, majd egy lélegzet vétel után neki rontok, egy ütés színlelve elindítok, de meg is állítom, majd egy lábsöpréssel folytatom, nyílván elég ügyes ahhoz, hogy ezeket kivédje könnyű szerrel, illetve számíthat is rá, így miután a lábsöprés befejezte elött kicsit visszább húzom a lábam és onnan rugaszkodok neki, amolyan nekivetődéssel!
Íshar szemében vad örömet látsz felvillanni mikor megindítod az ütést, aztán némi rosszalást mikor megállítod. Utánna mintha a felismerés és némi elismerés villanna meg vonásaiban. Az álütésre meg sem rezzen, a lábsöprésed elől picit hátraugrik.
Mikor már a levegőben vetődsz felé a két kezét feléd löki és elégedetten látod, hogy a vállaid felett fognak ütni, váratlanul felpattan föléd. Meglepetten konstatálod, hogy pusztán a lábfejei segítségével ekkorát ugrik, aztán megérzed, hogy valójában a két kezével felülről a váladra támaszkodik és téged használ fel, hogy a talajról elemelkedjen. Szinte szabályosan átgördül a hátadon és ezzel a föld felé taszít. Bal lábával a jobb combodról rugaszkodik tovább. Meglepődsz, de zuhantodban átgördülsz a válladon. A combod nem fáj, és ha fájna is a harc izgalma úgyis elnyomná. Miközben gördülsz, látod amint ügyesen padlót fog és a kezeire támaszkodva rugózik és egy pördüléssel feléd fordul.