Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

[Chris]

A "téliszünetben" volt időnk játszogatni egy kicsit...

DnD3. A már említett törpe harcos, és a barbár, miután úgy ahogy kijózanodott, elindult, hogy megkeressék a barbár törzsét. Alig távolodtak el a varázslótoronytól összefutottak két farkasnak látszó tűzokádó valamivel. Némi küzdelem árán az egyikkel végeztek, a másik elmenekült. A tetemet jobban megnézve már nem voltak benne biztosak, hogy farkasról van szó, mert a kutyára is igen hasonlított, így némi vita után megegyeztek, hogy akkor ez egy farkaskutya...
Mivel a barbár úgy gondolta jó lesz még valamire a farkaskutya bőre így megnyúzta, szerencsére ezzel annyi idő elmet, hogy a csapat többi tagja utolérte őket.
A pap faggatni kezdte a barbárt, hogy hova is indultak:
- Hova mentek?
- Megkeresni a törzsemet.
- Merre van a törzsed?
- Nem tudom.
- Akkor hogy akarod megkeresni őket?
- Hát megkeressük az utat.
- Milyen utat?
- Hát a földutat.
- Hova vezet az az út?
- Nem tudom.
- Akkor minek megyünk oda?
- Hallod-e te pap, te nagyon nehézen érted a dolgokat... - zárta le a barbár a beszélgetést.
Utóbb kiderült, hogy a démonok elrabolták a törzsét, és hogy annál az emlegetett földútnál látta őket utoljára, amiről persze csak sejtette, hogy merre van...

DnD3. Másik sztori.
A nagy világmegmentő kalandozásaink során egy sivatagba kerültünk, ahol a mágia kissé furcsán működött, erősen vadmágikus jelleget mutatott. A törpe vari azzal "szórakozott", hogy varázslatokat próbálgatott vajon mi lesz belőle.
vari: - Elvarázsolom a Hátas nevű varázslatot.
KM: - Miután befejezted érzed, hogy valami elkezdett mozgolódni a hátizsákodban.
- Megnézem mi az.
- A pokrócod próbál kimászni a zsákból.
- Megfogom, és nem engedem el.
- Furcsa hangokat hallasz a pokróc felől.
- Elvarázsolom a Nyelvek értése nevű varázslatot.
Vari a pokrócnak:
- Te az én pokrócom vagy, miért akarsz elszökni?
- Mert nem szeretek összehajtva lenni. Nemrég rájöttem, hogy tudok mozogni, és szeretnék kiterítve lenni.
A törpe hagyja, hogy kimásszon a pokróc, és kiterüljön, majd ráül, mire a pokróc:
- De kövér törpe vagy...
- Csend legyen vagy jön a tűzgolyó! - ripakodik rá a varázsló.
A pokróc elhallgat. Kisvártatva a törpe megszólal:
- Mondcsak, te tudsz repülni.
- Nem tudom, még nem próbáltam.
Majd addig-addig erölködött a pokróc, míg fel nem emelkedett. Így lett a törpe varinknak repülő pokróca, amivel tök jókat beszélgetett, igaz mi abból egy kukkot sem értettük...

[Chris]

MAGUS. A már említett félelfes férj-feleséges kalandot, ahol a kariknak téveszméik voltak a kilétükkel kapcsolatban, hétvégén befejeztük.
Nagy nehezen eljutottunk az emlegetett kúthoz, aminek a vize állítólag mindent meggyógyít. A néphidelem szerint, aki normálisan vagy józanul iszik a vízből, azt kővé változtatja egy szörny. Nosza elő a pálinkát, és ivás. Mikor már eléggé mosolygós állapotban voltak a karik, elkeztek kísérletezni a kút vizével, meg a kút mellett elhelyezett kancsónyi kék löttyel. Először tisztán ittunk a kút vizéből, de emmi, ezután a kék löttyből, még mindig semmi, ezután összekevertük a két folyadékot, és megittuk, de azon kívül, hogy a goblinok, akik üldöztek minket elkezdtek a szomszéd szobába ordítani semmi nem történt, majd a keverékbe pálinkát öntöttünk, és úgy ittuk meg, de semmi. Kiderült a ténykedésünk végett valami áttetsző kissé kékes valamik jelentek meg és elkezdték ölni a goblinokat. A goblinok meg felénk menekültek, megküzdöttünk velük, közben oda értek a kék valamik. Azt vártuk, hogy nagy bunyó lesz meg minden, de nem, nem csináltak semmit. Kis idő után a pálinkától kissé ködös agyú karim oda ment hogy majd társalog velük, de azok csak morogtak, aztán úgy döntött, hogy megsímogatja az egyiket, erre az még jobban morgott, ezután a kari levonta a következtetést:
- Vigyázzatok, ezek nem szeretik, ha símogatják őket! - kiáltotta, amitől az egyik NJK röhögőgörcsöt kapott...

Még előzőleg az egyik NJK (valamilyen pap) elszakadt a csapadtól, és csak később találkoztunk ismét. Elmeséltük egymásnak, hogy kivel mi történt. Ő elmondta, hogy találkozott egy kék színű elffel itt a barlangban. Erre a karim gondolt egyet: megkeresi az elfet. Először is kiabálni kezdett, hogy jöjjön elő az elf, a pap meg hasbeszéléssel válaszolt neki, hogy "nem jövök". Erre elkezdte a karim kérlelni, hogy ugyan jöjjön már elő, de továbbra sem akart kötélnek állni. A karim férjura egyszercsak rájött a turpisságra, erre a pap elkezdett röhögni. A karim meg berágott, és csak azért nem verte meg, mert az előzőleg kapott sebekkel együtt bele halt volna még egy kisebb rúgásba is. Elhatározta, hogy ennek ellenére mégis megkeresi azt az elfet. Elindult hát a különféle járatokon titkosajtót keresni, nem értett hozzá, így elég sokáig tartott, de aztán csak meglett. Az elfet végül nem találtam meg, de a kijáratot igen...
A kaland végén kiderült, hogy a pap csak szívatott és nem is volt semmilyen kék elf, viszont éltek a barlangban valami energialények, akik alapból láthatatlanok, de ha a kút vizébe bele öntik azt a kék löttyöt, akkor kékek lesznek ők is. Miután elbeszélgettem az egyikkel megkértem, hogy vegye fel egy elf alakját, és beleöntöttem a kék löttyöt a kútba, aztán a lényt oda vezettem a paphoz, mondván megtaláltam a kék elfet...
Aúú is elbeszélgetett az egyik ilyen lénnyel. Nem tudom mi volt a pontos kérdés, de ez volt a lény válasza:
- Mi békések vagyunk, és nem szeretünk harcolni.
- Látom... - közölte Aúú karija, míg a földön heverő több tucat goblin hullát nézte

Egyébként a történet hepi end lett: a karik kigyógyultak a téveszméikből, utána meg megölték a csúnyagonosz nekromantát.

Ui: senki más nem játszott mostanában, vagy csak nem vagytok mesélős kedvetekben?

[Massza Rex]

Volt mese, volt pár vicces szitu is, de nem akkora nagyágyú, csak amolyan szójáték, direkt félreértés meg minden.

A lényeg egy régebbi csapat töredéket vettünk elő, azt folytattuk.

Hogy értsétek a legutóbbi mesét, kell hozzá némi múltba nézés is:

Volt egy arel pap, akit egy nagyhírű erioni nemesi család üldöz (vérdíj meg minden, mivel apró félreértés miatt megölte egyetlen egy lányukat), aki később csúnyán megrövidített egy emírt (cc 120 arany) valamint bár nem ő volt, de a „szemtanuk” szerint ő hagyta helyben, ölte meg az emír öcsét. (Igaz félkegyelmű volt, de hát családtag, szal jár érte a bosszú.)
Hű társa egy enuszukei harcművész, akit egy megkeseredett mester gyilkosnak nevelt, de az élet "kalandozók" közé sodorta, vesztére, mert az Arel-pap tévedése a fejére is a család bosszúját vonta. A család bosszúja elől szétszéledt a csapat, változó sikerrel. Az elf íjásszal ordani tűztáncoltatók végeztek, a nomád harcost pedig fejvadászok mérgezett pengéi terelték a végtelen vadászmezőkre. Arel pap sajátjai közt lelt menedéket, a harcművész pedig a hatalmas ibarába menekült, a dzsadok közé. Itt lett 5 év szolgálat után az emír belső embere. Minden jól ment, amíg elő nem került az arel pap, aki fejébe vette, hogy jó útra tereli a sötét múltú „halálkezűt”. Nem volt egyszerű, a nagy megmentésből vad menekülés lett, immár az emír kopóival is a nyomukba. Mivel dél egyre melegebb és szűkebb lett (és nem a globális felmelegedés miatt) úgy döntött a dream-team, hogy ismeretlen északra veszik útjukat, a hatalmas kalandok és gazdagság felé. Vagyonuk, az emírtől lopott 120 arany még erionba elfogyott, mert amint betették a lábukat oda, már rajtuk is volt mindenki, akinek legalább egy keze megvolt. A kapuk terére már futva érkeztek, fegyvereik zömét sebesültek és halottakban hagyták. Erigowba már mérgektől sápadtan és koldus szegényen estek be. A helyi arel papság rövid ideig befogatta őket, de nem volt maradásuk, féltek, hogy a kapu üldözőiket is közelebb hozhatja bármelyik nap. Pénzük hiányába beálltak a gyülekező seregbe, hiszen a 14. zászló-háború 1 hónapja már kitört. Hőseink néhány hónap alatt az első sorokba találtak magukat, harcoltak, szenvedtek és túléltek. Az arel pap elveszítette térd alatt egyik lábát, mikor mérges kígyó marta meg és a csík már megindult. Harcias pap lévén tíznagy, később száznagy vált belőle, harcolt mindennel, híre egyre csak nőt. Már kezdett győzelemre állni a helyzet, amikor fáradt seregüket pihent toroni légió rohanta le, bizony a legendák szerint az arel pap egyedül tartotta órákig az egész toroni balszárnyát! ( az igazság az, hogy egész 3 percig bírták csak a rohamot ) Mélyen az ellenség vonala mögött rekedve azt tették amihez egyedül értettek. Bajt okoztak, ezúttal kivételesen főleg az ellenségnek

Végül elcsigázottan, törött, elkopott és hiányos fegyverekkel egy másik szabad csapatba botlottak, akikkel együtt merész támadást indítottak egy fogoly tábor ellen. Itt a legendák szerint az arel pap puszta kezével tépte ki a tharr főpap szivét és kergette szét a toroni sereget, meghiusítva a gaz démon idézést. (a valóságban valóban letámadták a tábort, de a támadás totális kudarcba fulladt, az arel papot megvakította egy méreg, némi izzó vér varázslat miatt ki is gyulladt de rendesen csak az „elnyűhetetlen” harcművész húzta el a csata sűrűjéből (törött bordákkal és sánta lábbal)

Mivel az arel-pap büntibe volt (nagy árkánum ugrott) istennőjénél a bizonyos lányka megölése miatt, így isteni sugallatra, vakmerően letámadott egy toroni kézen lévő már ostromlott városkába álló tharr templomra, hogy elhozza a főpap fejét. Sajna nem sikerült a legfényesebben, hajszálon is, de elbukott a harcban, a tharr pap is súlyosan megsérült. Itt kegyetlenül megkínozták annyira, hogy gyengülő hitét is sikerült megtörni. Kínos helyzetéből a helyi morgena földalatti mozgalom mentette ki, persze nem hirtelen ötlettől vezérelve. A sötét Hölgy őt akarta. És meg is kapta…
A város eleset az északi ostromlók nyomása alatt (a többi jk ott volt köztük) így az „arel-pap” újra hősként tért meg övéi közé.
A harci sikerek tucatjai után élő legenda lett az arel-papból (még ha már titokban morgena papja is lett közben). Sajna annyira nagyra nőtt, hogy a toroniaknak muszáj volt tenni valamit. Démont idéztek (ezúttal tényleg) és elküldték a papért. Hősi harc volt, de alulmaradt végül.
Arel (morgena) dicső papja tharr papjainak fogságába került...súlyos két év fogság és kínzás lett belőle, mire társai (némi Morgenás segítséggel) kiderítették hova került és elhozták őt onnan.

Az elhozatal sem volt egyszerű (ez volt most a hétvégén) mivel a toroniak azért alap készültségen sem kispályások. (egyenlőre a csapat nem sejti, hogy a Morgenások sokat áldoztak a fogoly kiszabadításáért, 1 helyett 2 északi bajnokot ajánlottak)
A szabadítás sikeres volt, Arel-papunk visszatért, de észak két nagyágyúja, egy igen tapasztalt embervadász és Ranil Bajnoka is odaát maradt…

Jelenleg észak ügyének szentelik erejüket és egy titokzatos gyilkos nyomába eredtek, aki már tucatnyi ügynököt segíttet át a másvilágra, Darton elé.

Arel (Morgena) papja 7 Tsz (jk)
Harcművész 6 Tsz (jk)
Darton paplovagja 3 Tsz (új jk)
Rowoni zsoldos 4 Tsz (régi-új jk)

Noir (Morgena) papja 6 Tsz (njk)
Doran magisztere 10 Tsz (njk) (Morgena hitű)

Egyenlőre nem sejt senki semmit gyanúsat, akik nem tudják a morgenás vonalat. Arel pap egy háborús hős, mostani furcsa viselkedésére pedig a két év fogság és kegyetlen kínzások adnak elégséges magyarázatott (ezeddig).

[Steve]

Fúú de beleéltem magam, köszi Massza Rex

[Chris]

Massza Rex: nem semmi... még sok, sok ilyen sztorit...
(a beszámolódat olvasva kezdem úgy érezni lágyszívű mesélő vagyok... )

[Massza Rex]

Szerintem én vagyok túl "kemény" szívű, legalábbis a játákosok erre panaszkodnak, amikor mernek

[Massza Rex]

Múlt heti termés: Én nem halhatok meg, én vagyok a modul főszála )))

Majdnem utolsó mondás lett belőle: "Én tudom, mitől kell félni, és ez nem az."

[Chris]

Originally Posted by Massza Rex

Múlt heti termés: Én nem halhatok meg, én vagyok a modul főszála )))

Majdnem utolsó mondás lett belőle: "Én tudom, mitől kell félni, és ez nem az."

Majdnem utolsó mondás: "Joe-val megyek, mert Joe jó..."

[Massza Rex]

Morgena újratöltve

Írok egy kevés folytatást (az elmúlt 2 alkalom termése), hátha…

(tudjátok Arel-pap = titokban morgena pap )

A kicsiny csapat megérkezve az álmos városkába már rögtön a nyomozásba kezdett. A Dartonita paplovag és az Arel-pap a helyi neves tóparti kocsmában kezdték felvenni a szálat, mely némi szóváltás után kis híján mágikus párbajba és vallásháborúba torkollott. Domvik egy nemes papja pont ott gondozta egyik fontos hívének lelki üdvét, amikor a Dartonita „műsorba” kezdett. Végül (miután kilátásba helyeztek egymásnak (ki-ki vérmérsékletének megfelelően) egy hatalmas ám kiadós verést) nagy nehezen sikerült elkerülni a bajt, de azóta a városőrök második árnyékként követik a csapat minden tagját. (vesztükre )
A Dartonita és (Z)arel-pap, hogy oldja a feszültséget és a törvénybírák morcona hangulatát, felajánlotta, hogy segítenek a „gyilkos” kézre kerítésében. Másnap kaptak audenciát a helyi királytól, mert csak ő adhat engedélyt a holtestek megvizsgálásra.
Ide már csak az Arel-pap és Rowoni zsoldos ment, mert féltek, hogy a Dartonita mocskos szája bajba sodorhatja őket. A király palotája a szegény negyed közepén volt (!), de látszólag a helyiek közül ezen senki nem ütközött meg. A palota belsejében sok helyen sárga alapon fekete szimbólum vigyorgott, amelyben kard szúrta át a felhőt. A rowoni zsoldosnak rémlett valami régi legenda, melyben egy Igaz Világ Bajnokai harcos iskola a pap és isten mentes világot tűzte ki célul, a baj csak ott volt, hogy ennek nem csak hangot adtak, hanem tettekkel is alátámasztották. Egyetlen éjszaka alatt „bezsákolták” az összes papot a városba. A hírek kifutása után persze elkezdet csöpögni, majd később ömleni a sértett vallások bajnokai, papjai, lovagjai, és végül a mindenre jó kalandozók is. Így eme „szent” küldetés vérbefúlt, a távoli tájakon sokat próbált vallási bajnokok meg-megújuló nyomása alatt. Sajnos a hirtelen felduzzadt „fanatikus” elit-csürhe nem tudott azonnal leállni, így az Igaz Világ Bajnokai harcos iskola bukása után egymást és főleg más vállasokat vették kézbe, számba, vasvilla végre. A békés városka utcán hömpölygött a vér, és a temetetlen holtakból többet lehetett találni, mint halat a tóban. Ezen áldatlan állapoton csak az idő tudott segíteni, szal régen volt na.
Persze nem volt mód, hogy ez mind el is susogja a papnak, így a hű harcos hallgatott hát illedelmesen. Az ajtónálló elsorolták az etikettet, mely igen egyszerű volt errefelé.
- Csak akkor szólj, ha a király kérdez, vagy szólni enged.
- Sose fordíts neki hátat.
- Még véletlen se érintsd a fegyvered.
Tehát egyszerűek a szabályok. 5 perc beszélgetés után a két delikvensnek sikerült a 3-ból 2-t megszegni
Ezek után a király, mivel megsértették, párbajra hívta ki mindkettőt, kaptak 3 nap felkészülést. (a király úgy nézett ki, mint Conan a barbár, csak pallossal, és frissen mosott hajjal)
Szal a harci bugyi rögtön megtelt, főleg, miután a rowoni elmondta a mesét, hozzáköltve személyes továbbgondolásait is. Tehát a király egyike azon keveseknek akik ma is ápolják az Igaz Világ Bajonkai szellemét. Ezek után leereszkedtek a nép fiai közé, de ott sem leltek megnyugvást. Állítólag a Király még sosem vesztet, sőt eddig csak egyvalaki tudta megvágni, az is csak egyszer. „Na őneki a király levágta minden lábát és kezét. Valami elf vót, vagy miföne, állítólag első az övéi közt.”
(itt volt az, hogy a hős, aki megannyi csatába győztesként maradt, mint seggbelőtt kölyökoroszlán toporzékolt a szobájában vagy félnapot. Végül arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ideje lenne felkeresni nagynénjének balkézről kerülő unokabácsikának kisebbek nővérét, aki állítólag ismerte az a papot, aki beszélt azzal akit keres, szal messze innen el, de má.)
Végül az Arel „imáge” lett a veszte, mert csak nem futhat meg egy XXL-es hős, ugye egy jöttment puhány városi királlyal szemben.
A helyzetet bonyolította továbbá, hogy Morgena álmot küldött a hősnek, aki ezek nyomán eljutott egy szegény házhoz. Ott élt egy igen szegény és beteg anyuka és még szegényebb, ám még betegebb kisfia. A kalandozóknak megesett rajtuk a szívük és segíteni próbáltak. Bár ne tették volna ) Az anyuka 4 nap múlva halt meg némi erőszakos cselekmény következtében, mely során életet kizáró sérülést szenvedett az elkövet közbenjárása által vala. De ne rohanjunk ennyire, élvezzük azt a pár napot, ami még megadatott nekije.
Zarel papja úgy gondolta, a fiú a kulcs, ő lehetett az álom, jóslat központjában, így maguk mellé vették őt. Sajnos a fiú közelsége és érintése egyfajta viszolygást és libabőrt váltott ki az elfvérű hősből, ami később rengeteg különös, mókás vagy ép tragikus eseménysorhoz vezettet majd. (nektek elárulom a titkot, de ne mondjátok el a jk-nak, meg irgum burgom, hotten-totta.) ***A fiú egy wier, aki nem tud képességeiről, de néha azért beugrik ez meg az.*** Mivel a fiú nagybeteg, így hőseink el is vitték a helyi templomba. Sajna hiába az aranyak, nem tudtak segíteni a papok. Majd megették otthon az összes kefét a kalandozók, hogy mi a rák lehet ezzel a fiúval, de nem jutottak dűlőre. Így marad a szobafogságnak is beillő vendégmarasztalás. Reggelre a fiú eltűnt a szobából, de nyomokat elfelejtett hagyni. Miután kellően leszidták egymást, ki miért nem figyelt, némi mágia segítségével lokalizálták a fiút és megindult a hajsza. Elég gyors volt a fiú, nem is igen érték utol őt, csak néha, de mindig kicsúszott a hálóból. Végül csak úgy tudták elkapni, hogy tolvajnak kiáltották ki őt, és a fél város is megmozdult mire sarokba szorult. A párbaj miatt elterelődött a fiúról a fókusz, a király várta a külhoni sértegetőket. Egy nagyobb téren volt a párbaj, ahol hatalmas tétekkel lehetett fogadni, hogy az idegenek vajh hány szívdobbanásig bírják majd a király, dicsőség nevére, csapásait. Voltak már-már eretnek nézők, akik (a gondolat is sértő ) akár 2 percre is tippelni merték harc idejét. Hisz ki ne halott már Marcusról, a hősről, aki…(lsd régebbi írások ) Tehát titánok harcát várta a nép. Hazai (legyőzhetetlen) titán és egy híres, messzi-földi titán (talán elhiszitek Ti tán). A harc hatalmas volt, az istenek is (legyenek akárhol) csak ide figyeltek, amíg tartott. Ezüstös, villámgyors és szemérmetlenül karcsú tőrkard kereste a réseket a király páncélján, míg a félelmes pallos, amely elől még a napfény is csak kitérni mert, újra és újra vért és láncszemeket fakasztott az egyre lassabban mozduló papból. Tudta mindenki, ki lesz a győztes, mégis visszafojtott levegővétellel várták az újabb és újabb csapásokat. A pap elhanyatlott, győzött az (i)gazság. Rövid pihenő után sort került a második idegen sértegetőre is, akinek esélyeire sokan még egy közepesen halott bal csigaszemnyit sem adtak volna. Pedig ez sem volt gömbölyű. Az örökké hamiskásan mosolygó rowoni zsoldos, akinek még anyja sem mert hátat fordítani 3 éves kora után , kis híján egy halott király gyártott. Katonásan egyenes és egyszerű hosszúkardja újra és újra utat talált a király védelmén és páncélja résein. Vérfolyt, annyi talán, amennyi egy díjnyertes bikában sincs mostanság. De az égiek megharagudtak valamiért a rowoni hazátlanra, mert elfordították arcukat és onnantól kezdve a pengéje alig alig érte a király, de ha érte, abban som volt haszon nekije. Így az idő sodrásával mozgása meglassúdott vala és a pallos két apróbb vágást ejtett szervezetén. Az egyik a bal bokájátúl a jobb válláig húzodott, a másik meg puntban fordítva. Úgy dűlt el, mint a villám sújtotta ökör, mikoron ideje sem vút fölfogni az égiek erejét.
A csapat elveszítette pénze nagy részét a fogadáson, de nyertek két ronccsá vert majdnem bajnokot. Szent, ám de pihentető plafonnézésükből új, friss hírek verték fel őket, a gyilkos, akiért jöttek újra lecsapott, de ezúttal talán most először, túlélte az áldozat. Helyszínelőket megszégyenítő alapossággal (öcsém, de setét van itten, menjünk inkább inni ) megvizsgálták az helyszínt és rájöttek, hogy nem találtak semmi gyanúsat. Persze ez (lévén tapasztalt kalandozók lévén) erős gyanút ébresztett mindben. Nagy lett ám a meglepetés, amikor kiderült, hogy az áldozat nem más, mint a fiú. (wier lévén az ütőér kitépése (-10 ép, súlyos vérzés) nem vitte annyira padlóra, mondhatni volt vér a pucájában némi öngyógyításra )
Így hát a fiú élete (és halála) ismét a hőseink kezébe kerül (jaj ). Hogy ne legyen annyira keserű a fiú, elhozták neki anyukáját is a nyomornegyedből. Nagyjából ez volt az a pont, ahol eme szegény asszonykának majdnem sikerült kitörni az nyomorból és eddigi balsors sújtotta életét kicsit szebbé tenni. Mondom majdnem…Sajnos a gyilkos nem szeret hibázni (hja kérem a fene nagy ego hátránya) így hát újra jött. Erre gondoltak a hőseink is, de sajna nem úgy sült el a helyzet, ahogy ők ezt megálmodták az asztal és a jófajta bor mellett. Naja, kalandozó tervez, Km végez A gyilkos jött és ment. A fiú meglépett, (a félelem kiváltott nála pár idevágó képességet), de a fiú anyja nem volt ilyen szerencsés, vértócsa és egy törvényszolgai jelentés őrzi csak emlékét. No meg néha a fiú álmodik róla, már ha manapság álmodni mer. Itt nem untatnám a kedves hallgatóságot a fránya részletekkel, legyen elég annyi, hogy keserves és álmatlan éjszakák, védekezés körömszakadtáig, eredménytelen kutatás, és ezekhez hasonló napok jöttek és mentek. Az egyik beásott védekezésből vad szöktetésre sikerült akció során az arel-papunkon volt a hátvéd szerepe, aki súlyosan belenézett egy csinos, gyilkos ökölbe.

[Massza Rex]

(Miért fáj ennyire a fejem és miért mozognak állandóan azok a kib@szott csillagok???)
Miután a kötelező protokollt villámgyorsan lejátszották, arel papunk fejel lefele lógott egy kötélen (még a falábát is elvették, ebből is látszik mennyire gonosz az gyilkos), hogy jusson némi értelem is a fejébe. Nem jutott. Pár elkeseredett szökési próbálkozás után, soron kívüli verést nyert, így meghatározatlan ideig csendbe maradt. De legalább annyit kiderített, eme sajátos nyomozási módszerrel, hogy a gyilkos rezidenciája nem a városban van, hanem egy erdőben leledző kúriában. (Az alku megkötetett, Arel papot fiúra cserélek jeligére.) Mindenki csapdát állított a másiknak, és ettől mindenki tök elégedett volt magával. Persze később kiderült, hogy egyik sem lehetett semmire sem elégedett, mert semmi sem úgy alakult, ahogy annak kellett volna. A gyilkos slan és a mi slanunk egymásnak esett, amolyan slanosan és irgalmatlanul megrugdosták egymást. Ha Bruce Lee látta volna, még a szíve is megállt volna a meghatottságtól, annyira ott voltak a szeren. Végül kiegyeztek egy döntetlenbe, mivel nem bírtak egymással. Egy későbbi alkalomra halasztották a megmérettetést, hiszen mindent a maga idejében, mert ideje van a halálnak, és ideje van az életnek is. (Legalább ők ketten megértik ezeket a keleti szarságokat, jó nekik )
Arel papunk, hogy féktelen dühét levezesse, bosszú hadjáratot, szörnyű büntető csapást és még rengeteg durva dolgot ígért néhai fogva tartójának miután némi tudás és helyi legenda magába szívása után lokalizálta a helyet isteni mágia segítségével. Felkerekedtek hát a hősök, hogy kezükbe vegyék és megnyugtatóan megoldják eme problémát a maguk szájaíze szerint. (vittek olajat meg gyújtóst, mert a terv egyszerű, ám nagyszerű volt. Fel kell gyújtani a rákba mocskos gyilkosát házastul. Na. Ismertebb néven Pyarr módszer = cselekedj izomból, gondolkodj utólag ) Irány észak, észak-kelet, 3 napnyira. Vitték magukkal a fiút is, hátha elkerülné őket az gyilkos. A helyi szolid dombok takarásában (de főleg alatta) csinos rejtett település élte dolgos ám de unalmas hétköznapjait, tamari góré és kicsiny patkánybáró közössége. A tamari góré, hivatalos nevén a Tudó szerette volna, ha a csöpp wier gyermek az ő nevelését kapja, hiszen mindenki ismerte (már aki számít persze ) a próféciát, miszerint eljő a vérből gyúrt jermek, aki felemelkedést hoz a fajnak és minden ellenségnek sorvadást. No így arra gondolt, bizton ez a jermek lesz azon jermek. Bölcs góréként előbb a diplomáciához fordult. Már majdnem sikerül lebótolni a biznicet, de Arel-papunk végül a híres Erv diplomácia egy bevett formuláját a bizonyos 47. paragrafus 3. bekezdését idézte. A kevésbé jogban jártas hallgatóságnak zanzásítva csak annyit érdemes tudni erről, hogy rövid azt jelenti: Egy nagy lóf@szt!
Így lettek a békés buckalakók a party igen népes enemy listájának újabb sora. A csapat erőltetett menetbe harcolta le a kúriáig hátralévő távot és menetből fel is gyújtotta (fa épület révén elég pozitívan reagált a behatásra). A gyilkos misztikus erejének tisztelete miatt nem is köszöntek be neki, hadd pihengessen csendben csak, és távoztak. Visszafelé erejük nagy részét a buckalakók várható erődemonstrációjára tartogatták, ami végül a szép idő miatt elmaradt. A városba visszaérve észrevették, hogy semmi sem változott, sőt semmi érdekes sem történt távollétük alatt. Na ugye, nincs kalandozó, nincs baj, van kalandozó, lesz baj! (ősi pór mondás) A hosszú útjuk alatt még odafelé talált veremcsapdában 2-3 éve csontvázként pihenő vélhetően középmagas erv férfitől elzsákmányolt kisméretű keményfa dobozt szakértő bevonásával, annak tartalmában kárt nem tevén, kinyitották és doran vigyázó pecsétjével nem törődvén megvizsgálták az tartalmát. Persze ezt csak később, főleg logikai következtetések által építették újra, mert a védőpecsétbe zárt 50E amnézia többek közt ezt is letakarította emlékeik szélvédőjéről. Miután kiderült, hogy 3 nap kimaradt és ezen elvont pihenőnapok pótlására már nincs ismert mód, így újra a helyi problémáknak szentelték figyelmüket. Mint megtudták régebben a tóból vízi-szörnyek riogatták a békés (kizsákmányoló) halászokat, de ezt egy hatalmas (bizonyos XYZ) szörnyölő átmenetileg megoldotta, feltámadt bennük a pénzszerzés eme rafinált és beruházást sem kímélő formája.
Elsőként asztrál-lényt hívtak, hogy a tóból, kergessen ki nekik valami dögöt, lényeg, hogy nagy legyen meg büdös. Első nap nem volt siker, még a sirályok is elkerülték őket. Másnap már jobb volt a fogás, egy alig 15 méteres krokodil forma lényt kergetett az asztrál-lény gerjeszttet tomboló düh a partra, aki némi mit sem sejtő csónakházon elkövetett gyakorló harapdálás után a hevesen íjazó party irányába fordította tompa ám éhes figyelmét. Miután kiderül, hogy az égiek szeszélyéből nem egy súlycsoportba teremtették őket, az össztömegben is jóval szerényebb party szervezetten előkészített ám de pánikszerűnek tűnő menekülést választott. Sajnos a lény még szárazföldön is gyorsabban közlekedett, mint a Dartonita paplovag teljes vértben, aki így hősiesen szembeszállt a szörnnyel. A később megtalált páros csizmák (lábak is benne voltak) dőlésszöge alapján, valamint a helyszínen talált több négyzetméternyi nyálból arra a következtetésre jutott a megmaradt csapat, hogy döntetlen volt a harc. Esetleg technikai pontozás alapján 0-1 a szörny javára (de ezt még újra kellene számolni). A dartonita tehát bevonult a nem túl népes, ám de könnyen felejthető helyi hősök galériájába. Emléke köztünk él, a többi meg a szörnyben. Ezek után a csapat felajánlotta szolgálatait a királynak, a szörny leterítése véget, hiszen ez már innen személyes ügy.
A fiúért a patkánybárók válogatott csapata érkezett még aznap este folyamán, mély gyászukból felverve a csapatot. Vörös szemek, szőrős pofák, tűhegyes fogak, mérgezett pengék és szakszerű gyújtogatók fárasztották a hősöket, akik ezernyi sebből vérezve küzdöttek az életért, a holnapért, és a csokis-fánkért. Mindenki bedobott valamit a győzelemért, volt aki megúszta pár eltört, elhagyott fegyverrel, vagy némi szellemi energia pocséklással, de volt aki teljes testszőrzetét (tűzkitörés szűk folyosón nagyot szól ám) ajánlotta az égieknek a győzelemért, aki ezt elfogadták és megadták nekik, ami járt.
Jelenleg a helyi Gilron templomban nyalogatják frissen gyógyuló, viszkető sebeiket, és siratják a múltat, jövőt és a víg esztendőt. Na itt tartunk ép.