Szerepjátékokról általában

[Chris]

a, Van egy játékrendszered, amit úgy mond készen kaptál, és különösebb alakítások nélkül egyensúlyban van. Ha saját világot szeretnél hozzá, akkor a rendszer egyensúlyához kell igazítani a világét? (Milyen az a világ, ami számodra egyensúlyban van?)

b, Van egy világod, ami nincs egyensúlyban. Ehhez szeretnél egy rendszert, akkor az egyébként egyensúlyban lévő játékrendszert (amit készen kaptál) tolod el valamerre?

[Massza Rex]

a.) igen, ha a rendszer egyensúlyba van, de új saját világot akarok alá, akkor az új világnak is egyensúlyba kell lennie a rendszerrel. pl. Ha a rendszer szabályai által nehéz elérni egy bizonyos értéket (pl 20-as skálán a 20-as érték, ember feletti szint), akkor a világba ezen értékek igen ritkának kell hogy legyenk. Hiszen ha minden falusi 18-20-as erővel rendelkezik, akkor joggal panpoghat a jk, hogy neki miért olyan nehéz összeszedni a karijával a 19-es erőt.

Képzettségek, mágia, info hozzájutás dettó. Tehát ez az egyensúly. Lsd IRL. Ha valameliyk tudomány nehezen elsajátítható, akkor kevés ismerője van, ami könnyebb, annak meg több, akár rengeteg is. (lsd focihoz mindenki ért )
Avagy a nyúl egész napos futása után a mezőhöz ért, a róka meg a villanyszereléshez, de ahhoz nagyon.

(Milyen az a világ, ami számodra egyensúlyban van?)

Ahol a jk karija egyenlő egy másik njk karival, hisz mindkettő előtt nyitva áll a lehetőség, hogy azzá váljon, ami a másik. (persze "csak" elméletben, hisz vannak tudományok, pl mágia, ami egész életet igénybe vevő tanulással jár)
Ahol az egyik oldal legalább olyan erős (nem kell pont egyenlő, illetve lehetnek alternatív előnyök is) mint a másik, hisz különben már nem lenne egyik. A magusba vannak ilyen törekvések, még ha nem is teljesen kiforrotak, illetve gyakran ellentmondásokat támasztanak saját elméleteikkel (valszeg azért mert több tollból születtek és nem volt idő rendesen összefésülni őket, valamint az alkotók nézetei is változhattak menet közben). Az ősfajok mágiája bika erős, de vérük egyre hígabb, egyre apad néhai erejük. Az ősfajok sorvadnak, az idő a legnagyobb ellenfelük. Az emberek gyengék, erejük fel sem ér az ősfajokéhoz, de szaporák, gyorsan tanulnak és néha igen makacsok. Olyan ez, mint Te meg a hangyaboj. Ha bedühötsz pillanatok alatt rendet vágsz soraikba (od alapú ősmágia = cipőtalp (egyszó), rovarirtó (többszó nemes nyelven) de a vége úgyis csak az lesz, hogy kénytelen leszel elfogadni a tényt, hogy a konyhába minidig lesz hangya. Idővel megszokod és megtanulsz együtt élni vele. Zárható üvegbe tartod a cukrót, nem hagy a pulton elő kenyeret, hanem dobozba rakod, stb. Látszólag Te vagy maga az ISTEN, hisz hatalmad korlátlan egy hangya harcos szemébe, de még is ők győztek, hisz élnek és tovább terjeszkednek
Egy olyan vilkágba, ahol egyensúly van, bármerre is leng ki az inga, jön valami ellen erő, ami visszatéríti. Ha ez az ellenerő kevés, akkor az egyensúly felbomlik és KÁOSZ, pusztulás vagy túlburjánzás, elkényelmesedés, tunyulás lép fel.
Az, hogy ez az ellenerő éppen micsoda, részlet kérdés. Lehet egy kalandozó, egy kalandozó csapat, egy elit fejvadász osztag, 2,5 ősmágus, egy negyed sárkány, 3 elf hableány, vagy maga Ranagol szőrös bal kisújja. Bármi.

b.) Ha nem akarok a világban egyensúlyt teremteni, akkor a játékrendszer egyensúlyát kell megborítani arra felé, amelyre a világba egyensúlytalanság van. Hisz ki szeretne egy igazságos rendszer (korlátok) alapján felkészült versenyzővel versenybe szállni egy igazságtalan versenyen, ahol nincsenek szabályok?

[Chris]

Nah, kibújt a szög a zsákból: nem ugyan azt értjük világegyensúly alatt. Én kissé szűkebb körben értelmeztem a dolgot (parti vs. "gonoszok", többi NJK nélkül).

[Massza Rex]

Party vs gonoszok, oda is kell egyensúly, bár valamivel kisebb. Lényeg, hogy ne legyen legyőzhetetlen enemy (lehetőleg a party eséllyel szállhasson szembe velük). Én mindig arra törekszem, hogy az ellenség "normális" legyen, erejéhez mérten védje magát, vagy képviselje elveit.

ha a party megtalálja a gyenge pontokat, akkor nyernek könnyen, ha meg pont erősebb oldalukról jönnek, akkor meg szívnak, esetleg ha nagyon elszámolták magukat, akkor meg is halnak.

Általában nincsenek pont rájuk szabva az enemy, hiszen ők maguk válasszák meg ki is lesz az enemy. Ha a páncélos lovagokba kötnek bele, akkor ők, ha meg a tolvajklánba, akkor meg ők.

Persze vannak kikerülhetetlen helyzetek, amikor mondjuk az elf véletlen betéved a gorviki utcába...itt nem is kell belekötni senkibe sem, elég ha csak ott van (vagy felkiállt egy gorviki kislány, de szép a haja, enyém lehet? )

[Chris]

Ebben egyetértés van

[Chris]

Originally Posted by Massza Rex

Szerintem én vagyok túl "kemény" szívű, legalábbis a játákosok erre panaszkodnak, amikor mernek

Nem hiszem. A másik témában általad említett történet szerintem rendben van, én szívesen játszanék ilyen jellegű sztoriban. Nem hiszem, hogy feltételnül sétagaloppnak kell lennie egy játéknak.

Erről jut eszembe, szerinted mennyire fontos a játékosok és a KM közti párbeszéd? Úgy értve jó-e az ha nincs visszajelzés? Szükséges-e kérdezgetni a játékosokat, vagy elég rájuk hagyni, majd szólnak ha akarnak?

[Massza Rex]

Aki "őszintén" játszik, annak 1-2 alkalomnyi játékból le lehet venni, mit szeret. (harc, nyomozás, misztikum, stb)

A másik fogós kérdés, hogy mit bír a játékos? Mennyi veszteséget, kárt, szenvedést bír ki, anélkül, hogy szopatásnak, örömének csökkentésére gyanakodjon.

Van aki el tud képzelni tartós játékot félkezű, féllábú karakterrel, van akinek ettől el megy a kedve, mert úgy érzi meg lett csonkítva, rövidítve a szórakozása, álmai karaktere, stb.

Szerencsére a csapat nagy része már régi játékos, van akivel 6 éve játszom együtt hétről hétre, így nála pl pontosan tudom meddig mehetek el. Az új arcoknál lehetnek meglepik, de ezt eleve próbálom feltérképezni játék előtti beszélgetéssek (mit gondol erről, hogy látja ezt, stb) no meg játékba is olyan változatos apró feladatokat adok karakterének amiből ezek kiderülhetnek.

A lényeg, ha hoz nekem egy jk egy karaktert, akkor nem az érdekel, hogy mennyi a téje, vagy ilyesmi, hanem a számokra épülő személyiség. erről próbálok minél többet kideríteni, mielőtt beszabadítom a világomba.

Persze nem konkrétan ez volt a kérdésed

Szerintem a visszajelzés mindig kell, de persze illik bízni is egy picit a KM-ben. Tehát egy látszólag karakterre irányuló szivatást nem érdemes számonkérni rajta, de ha több alkalommal úgy érzi a jk, hogy szivatja a km akkor szólni kell neki, hátha lesz rá valami cifra magyarázata.

Pl volt olyan, hogy panaszkodtak a jk-k, hogy minden gonosz megtalálja őket állandóan, akárhová bújnak, míg ők sose találják meg a gonosz búvóhelyét.
Erre én mint Km elmagyaráztam, modelleztem nekik, hogy a gonosz hogyan találja meg őket állandoan olyan könnyen és rájöttek, hogy nem a Km csal, hanem ők feledkeztek meg egy csomó apróságról, ami mindig elárulta jelenlétüket. Azóta sokkal jobban el tudnak bújni, persze vannak akik gyorsan felejtenek ))

Egy biztos, a Kmnek figyelnie kell, hogy mindig kapjanak egy kis sikerélményt is, mert különben a sok kudarc elkedvteleníti őket. Ha szarul ment a küldetés, akkor utána, vagy közben célszerű berakni pár apró szitut (aminek semmi közének sem kell lenni az aktuális dologhoz) és amiből könnyen és gyorsan sikeresen jönnek ki. Hisz mindig nem lehet az ember győztes, főleg akkor nem, ha az ellenfél is IQ-s.

Na pl erre sokat panaszkodtak egy ideig, hogy túl IQ-sak a gonosz figurák. Erre azt mondtam, hogy egy hatalommal tudó már csak ilyen. Szerinted álljon eléd egy tőrrel, 80 Vével és hagyja, hogy lehenteld? Nagy sz@rt, majd szépen a tetőről levarázsol a rákba Ha ez túl IQ-s, akkor igen, nálam ilyen IQ-s az nagy gonosz

[Massza Rex]

A másik témában általad említett történet szerintem rendben van, én szívesen játszanék ilyen jellegű sztoriban. Nem hiszem, hogy feltételnül sétagaloppnak kell lennie egy játéknak.

Jah, jó kis story, persze pár karakter azért belehalt a nagy kalandba...

[Chris]

Originally Posted by Massza Rex

Jah, jó kis story, persze pár karakter azért belehalt a nagy kalandba...

Nekem még nem halt meg végleg egy karim se, nem tudom, hogy viselném a dolgot... Mondjuk szerintem elég nyomós érv kell egy karakter halálához.

[Chris]

Nem is tudom... valahogy nálam a játékosok nem nagyon szoktak visszajelezni, mármint ha konkrétan nem kérdezek rá valamire, nem nagyon mondanak semmit. Időnként elgondolkodok azon, hogy vajon azért van mert elégedettek vagy azért mert nem akarnak szólni, hogy valami nem frankó. Persze lehet én vagyok paranoid...

Aki "őszintén" játszik, annak 1-2 alkalomnyi játékból le lehet venni, mit szeret. (harc, nyomozás, misztikum, stb)

Most ha azt mondanád, hogy tételesen soroljam fel melyik játékosom mit szeret, nem menne...