Téli Mecsek 30
Téli Mecsek 30
Reggel 4:30-kor ébresztő, készülődés szendvics gyártás amiről kiderült teljesen felesleges cselekedet volt:)
Az SZTK-nál felvettük Teknőcéket és 4-en elindultunk Pécs felé, út kellemes szerencsére a beígért ónos szitálás elmaradt. Pécsen még felvesszük a koleganőmet 5-en érkezünk meg Teca mamához. Öltözés, nevezés, elköszöntem Teknőctől, indulás 7:20.
Jakab-hegy az egyik kedvencem a Mecsekben de most nagyon nem akarodzott feljutnom oda. Ekkor jöttem rá hogy kihagytam a reggelit ami most megbosszulja magát. Társaim lehagytak /szokás szerint:)/, de a pontnál bevárnak. A csokis crossain nagyon jól jött + jó adag hideg víz pár fotó és indultunk tovább. Hirtelen feléledtem nem csak a tempót tudtam tartani, de a havas lejtőkön néhol még versenyt is futkároztunk. Vhol ezen a szakaszon húzott el mellettünk amat. Az út itt a zöldön nagyon kényelmesen járható volt, itt hó sem volt csak puha avar.
Orfű szintén ismerős hely, meleg tea jól esett /vhogy egyfolytában szomjas voltam/. Sarok leragasztás enyhe zokni problémák miatt, irány a Büdös kút.
Vhogy erre az útszakaszra nem tudok visszaemlékezni:) de mintha a fogászati élmény beszámolót tartottunk volna épp egymásnak, de idővel megint lemaradtam:)
Büdös kútnál a pudig fincsi volt imádom a pudingot:)) majd ivás köhögés a hidegvíztől és indulás tovább...
no itt már az elején lemaradtam az emelkedő miatt... A táj havas az út itt-ott jeges ez főleg akkor tudatosult bennem mikor egy 10 pontos esést sikerült bemutatnom szerencsére csak egy vki látta:) Köszönet neki hogy segített és kivette a hátizsákomból a ragtapaszt! A pirosjelzésnél utol értem a többieket bár gyanítom megvártak:) itt a forrásig szinte együtt mentünk, lelassultak az akadálypálya miatt. ez volt a legtechnikásabb rész, csoda hogy nem estem bele a patakba, nem sok hijja volt:)
Ponton a többiekkel megálapodunk hogy többet nem várnak be,/mondjuk sose kértem:) múltkor is így mentünk már/
Dömörkapu-ig vhogy előjött a reggeli jakabhegyi feeling, de amint megláttam a TV-tornyot elmúlt. Gondoltam lekapom a telefonnal, no ekkor vettem észre hogy az nincs velem... csodáltam is hogy nem csörgött még:) innentől az út végtelennek tűnt, de egyszer csak vége lett szerencsére. közben vagy 100-an hagytak le:)
Jelzem a ponton se üdítővel se nápolyival nem kináltak meg szipp szipp... :))
Irány a Misina, meglepően könnyen mentem fel rá újra élveztem hogy haladok, leszámítva az utolsó pár méteren jól kicsúszkált utat ahol igen óvatosan kellett menni. Kellemes meglepetés volt hogy a Tubesre mászni már nem kellett csak átsétálni:) A pontőrnek hálás köszönet az életmentő papírzsepiért!:)
No innetől az út számomra átment horrorba, ami nem az út hanem inkább az 1 számmal kisebb bakancsom hibája ami lefelé menetnél igencsak gyötörte az ujjaimat. Igazán ott tudtam haladni ahol volt hó mert ott sarokkal is lehetett talajt fogni. De a hó egyre kevesebb volt. A beton szakaszon mikor két lánynak visszaköszöntem az egyikük visszakérdezett hogy nincs-e vmi bajom, ennyire azért csak nem fordultam magamba.:)
Szintidő előtt 4 perccel be is értem:)
Kihasználtam az időt ha már lekocsikáztam:)
Első téli túrám volt és nagyon tetszett:)
Köszönet érte!:)
|