Verselő kedvű hódítósoknak :)

[bsrg]

Nagyon szépeket írtatok :)) tényleg
Időnként levezetésféleképpen én is szoktam, ált 4 rövid sorból álló kis izéket :)

mindig alkotni akartam,
de nem volt kedv, nem volt idő,
aztán (bár emlékeimben ott van)
mégsem fejeztem be soha.

egyszerűen lusta voltam.

(ezt most, 10 mp alatt. még nem látom kellő távolból, h mennyire sz… rossz, szóval lehet, h később kitörlöm :)


a tengernyi unalom alatt
feszültségek villognak,
túlcsordul vérrel a pohár,
a Megváltóra senki se vár.

másik:

furcsa ábrákat rajzolok
nem tudom, mire várok.
körülöttem az óceán
egyszer eljönnek értem talán

[LordYsolt]

Originally Posted by bsrg

Nagyon szépeket írtatok ) tényleg
Időnként levezetésféleképpen én is szoktam, ált 4 rövid sorból álló kis izéket

mindig alkotni akartam,
de nem volt kedv, nem volt idő,
aztán (bár emlékeimben ott van)
mégsem fejeztem be soha.

egyszerűen lusta voltam.

(ezt most, 10 mp alatt. még nem látom kellő távolból, h mennyire sz… rossz, szóval lehet, h később kitörlöm


a tengernyi unalom alatt
feszültségek villognak,
túlcsordul vérrel a pohár,
a Megváltóra senki se vár.

másik:

furcsa ábrákat rajzolok
nem tudom, mire várok.
körülöttem az óceán
egyszer eljönnek értem talán

ezek jók!!
Nem szabad kitörőlni őket. Meg kell tartani azokat. majd egyszer ha olyan hangulatba jutsz és elolvasod azokat rögtön meg lesz a folytatás

[bitboss]

hogyha egy vers nem áll össze azonnal egy ültömben
elfelejtem mindörökre nem tartom jéghütömben
nem törekszem a világot megváltani egy versben
csak csodálok egy virágot nyilásakor a kertben
kötekedni is csak azért szeretek, ugy gondolom
megismételhetetlenül elmulik egy alkalom
pillanatok szépségeit észrevenni tán nehéz
érzéseink vendége itt sok munka után a kéz

[Cassandra]

Egy régi/új versike. Látszik hogy hiányos, a plusz egy versszak úgy érzem már nem ide való.

........!

Mint fekete földre a szürke por,
Úgy telepszik rám súlyos magányom.
Egy kéz nyomát még érzem vállamon,
Várom, de nem mondod:
"Hiányzol!"

.........

Minden este, meggyónom az égnek
Összes valós és vélt bűnömet,
Minden este a csillagoknak mesélem,
Mit nem mondhatok el Neked.
Közben keresem a hiba bennem
Vajon hol lehet.

Most ezüst felhőkön át, a sötét eget bámulom,
Egy hullócsillag könnyeit csodálom.
Nézem az eget, s melletted lenni vágyom,
Percről, percre jobban fáj... tudnod kell:
........, NAGYON!

2007.?.?-2007.06.11.