Az Ezüst hold könnyei

[Massza Rex]

Recsegő térdekkel felállok, és hellyel kínálom a hölgyet. Csak azután ülök vissza, ha ő már helyet foglalt.

-Részemről a szerencse, hölgyem, hogy megismerhetem, és külön örömmel tölt el, hogy ennyire kellemes társaságom lesz az út során. (arcom bal oldalán félmolyosra rendeződnek a ráncok hálója).
Az ordani kis mosollyal veszi tudomásul az udvariasságodat.

[Pettyes]

Amikor belépek a Zsivány lóba és beszédet intéznek hozzám meghajtom a fejem egy picit Hajerun felé. Elindulok az Atya felé, hisz arra invitáltak Hajerunék, közben gyors vizslatást vetek körbe, hogy merre lehet Tömzsipöröly! Ha észreveszem felé is intek egyet, majd az asztalhoz lépek! Látod, hogy Tömzsipöröly, ki-be rohangál a konyha és a pult között, Int feléd, de látszik, hogy most nagyon elfoglalt. A konyha felől friss sültek illata csiklandozza meg az orrod. Megvárom, amíg mindenki leül, majd utolsónak leülök én is!
- Jó napot mindenkinek!
Atya felé is bólintok.
- Örülök, hogy megismerhetlek Ryel! Ritka az ilyen gyönyörűség errefelé! Elmosolyodom, de rögtön be is fogom a szám és csendben várom a fejleményeket! Időnként körbenézek, látom-e Ísharékat, mert egyenlőre nincsenek sehol, de már egy kis izgatotság látszik rajtam a délutáni megmérettetéssel kapcsolatban!

[Chris]

Rámosolygok Dharra, és leülök az Atyával szemben. Ha valami felszolgálóféle látótávolságba téved, akkor intek neki, ha odajön, kérek egy csésze tiadlani teát. Pár percig várnod kell, mert úgy tűnik, hogy aki nem a fal melletti asztal körül nyüzsög az mind rendel. De hamarosan megkapod a teát és a friss illat körbelengi az asztalt.
Majd várakozom, nem én akarom kezdeni a társalgást.

[Massza Rex]

Biccentek Dharnak, majd miután 5 egész másodpercig nem szól senki, magamhoz ragadom a lehetőséget.

-Ryel (kicsit megállok keresve a pontos titulust) úrhölgy, ha ne veszi tolakodásnak szavaimat, szívesen hallanék magáról egy kicsit többet, főleg annak tükrében, hogy utunk egy jó ideig közös lesz. Természetesen örömest válaszolok közben feltámadó kérdéseire, ha módomban áll.

[Chris]

- Atyám, pontosan mire kíváncsi velem kapcsolatban?

[Massza Rex]

- Mindenre. (újabb félmosoly) Célszerű lenne talán a megszólítást tisztázni így az elején, hogy könnyebben menjen a későbbi diskurzus. Ami még így hirtelen eszembe villan, hogy jó lenne tudni, pontosan miben is óhajtana részt venni, milyen segítséget igényelne tőlünk és vagy nyújtana felénk. Feran del Hajerun úraság említette az előbb, hogy álmának és elméjének őrzője, csak nem Noir istennő papnőjéhez van szerencsém, vagy esetleg más ...hmm... eljárással éri el a kívánt eredményt? Természetesen csak arra válaszoljon, amire óhajt és ami reám tartozhat.

[Chris]

- Ha mindent el akarnék mesélni, az igen hosszadalmas lenne, ezért maradjunk a három említett témánál. Hívjon nyugodtan Ryelnek, az megfelelő lesz. Pontosan abban óhajtok részt venni, amiben maguk is. Az, hogy miben tudok segíteni önöknek, az az adott helyzettől függ majd, de gondolom nem árulok el nagy titkot, azzal, hogy nem vagyok fegyverforgató. Nem vagyok Noir papnője, azt pedig, hogy hogyan érem el a kívánt hatást maradjon az én titkom - közlöm Feranra pillantva kétértelmű félmosollyal, majd folytatom - Ennyi elég lesz rólam, vagy szeretne még mást is hallani?

[VérGyöngyTyúk Z]

Az ordani elmosolyodik, majd az Atyához fordul:
Peregrum uram, ne gondoljon semmi rosszra. Ryel Úrnő meglehetősen jártas bizonyos területeken, melyeknek nagy hasznát vehetjük az úton. Ugyanakkor általa sikerült a célpontunkról némi plussz információt is szereznünk már. Fegyverforgatásban tán nem tartja magát nagyra, de szerintem még okoz meglepetéseket az úton.

[Chris]

- Miért lenne oka az Atyának bármi rosszra gondolni? - kérdem kikerekedett szemekkel nagy ártatlanul.

[Chris]

Hajerun egyre szélesebben vigyorog:
-Én úgy hallottam, hogy a boszorkányokkal szemben nem tanusít túl nagy türelmet a pyarr vallás egy istene sem. - Mintha először látná végigméri Ryelt és elégedetten sóhajt - Bár, ki tudja, tán még a kárhozatnak is megvan az ára.

- Mármint a jutalma, nemde bár? - kérdem, hamiskás mosollyal.

-Noss.. végülis nézőpont és időpont kérdése. A máglyán bizonyára az árára gondol az ember, előttre a jutalmára.

- Van ami megéri... - itt szünetet tartok, és belekortyolok a teámba, majd folytatom - de azt hiszem ezt itt érdemes lezárni, mielőtt az Atyában szent meggyőződés alakul ki kilétemet tekintve, ami nem lenne szerencsés, főleg mert hamis képet mutatna rólam.